2007. december 31-én elhunyt dr. Hajdu Géza nyugalmazott könyvtárigazgató, az Olvasókörök Országos Szövetségének örökös elnöke, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Könyvtártudományi Tanszékének oktatója hosszan tartó, súlyos betegségben, életének 82-ik évében.
Dr. Hajdu Géza 1926. április 7-én született Hódmezővásárhelyen. Tanuló éveit megszakította a II. világháború, melybe leventeként őt is besorozták, s csak hosszú, viszontagságos évek után tért haza. Ekkor fejezte be a középiskolát, s megkezdte jogi tanulmányait. Családja nehéz anyagi helyzete miatt félbehagyta az egyetemet, s fizikai munkásként gondoskodott szeretteiről. Közben, ha csak tehette, bővítette ismereteit. Hogy kapcsolatban maradhasson a könyvvel, irodalommal, elvállalta társadalmi munkában a Hódiköt üzemi könyvtárának vezetését. Így lehetősége nyílt arra, hogy Babits Mihály: Az európai irodalom története című munkája nyomán elolvassa az összes kiemelkedő irodalmi alkotást. 1962-ben ismét nekivágott az egyetemi tanulmányoknak. Sikeresen felvételizett az ELTE könyvtár-magyar szakára, s kitűnő eredménnyel végezte el. Már tanulmányai kezdetén, 1963-ban felajánlották neki, hogy főállású munkatársként vezesse a Hódiköt könyvtárát. Így került kapcsolatba dr. Hajdu Géza a könyvtárüggyel, melynek haláláig szerelmese volt, s tehetségének, akaratának köszönhetően sokféle módon próbálhatta ki magát: könyvtárosként, tanárként, szerkesztőként, társadalmi szervezetek vezetőjeként.
A Hódiköt könyvtárból rövid idő múlva átkerült a Hódmezővásárhelyen működő Csongrád Megyei Könyvtárba. Nagy feladat várt rá, hiszen az ötvenes években létrehozott megyei közművelődési könyvtári hálózat tagkönyvtárainak munkáját kellett fejlesztenie, erősítenie. A módszertani osztály vezetőjeként, később igazgatóhelyettesként, végül a megyei könyvtár igazgatójaként vált egyre ismertebbé könyvtárszakmai körökben. Itt indította el 1969-ben a Csongrád Megyei Könyvtáros című szakmai folyóiratot, mely elméleti és módszertani írásokkal segítette nem csak a közművelődési, hanem a szakszervezeti és iskolai könyvtárak munkáját is. 24 éven át volt a folyóirat szerkesztője, s ez idő alatt a szakma országosan kiemelkedő, példaértékű szakmai ismeretterjesztő és tanácsadó folyóiratává tette.
Nagy fordulatot jelentett életében az 1973-as év. Csongrád megye székhelye 1960 óta már Szeged városa volt, de a megyei könyvtár még Hódmezővásárhelyen működött. 1973-ban az akkori megyei tanács döntése nyomán a Somogyi-könyvtár megtartva városi könyvtári szerepkörét, kibővítette feladatait a megyei funkcióval. A volt megyei és járási könyvtári teendők Szegedre szervezését Hajdu Gézának kellett megoldania. Az új szervezetbe való beilleszkedés nem volt könnyű, de a könyvtárak iránti felelősség arra késztette, hogy az új helyen újra építse a megye könyvtárait segítő szervezeti egységet, a Módszertani osztályt. Új ellátási formát, másfajta működési modellt kívánt ez az időszak, s Hajdu Géza kidolgozta a segítségnyújtás, a szakszerű elemzés új útjait. Munkája mellett 1979-1989-ig ő volt Csongrád megye vezető könyvtári szakfelügyelője, 1978-1990-ig a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei szervezetének elnöke. Tóth Béla Hajdu Géza 80. születésnapján a köszöntőjében a következőképpen foglalta össze ezt az időszakot: “Amikor, tizenvalahány évi együttmunkálkodásunk végén megszámoltuk közös eredményeinket, az ország megyei listáján 2. vagy 3. helyén találtuk magunkat… Géza nélkül, lelkiismeretes, maganemkímélő áldozatos munkája nélkül, még mindig a 19. helyen, vagy az ötvenegyediken, (ha volna annyi megyénk) sereghajtóként, a szégyenpadon ücsükélhetnénk a világ végezetéig.” A Somogyi-könyvtárban 1985-ig volt módszertani osztályvezető, majd igazgatóhelyettes lett, s 1990-ben a könyvtár megbízott igazgatójaként ment nyugdíjba.
Kiváló tanító volt. Tudását, tapasztalatait a mai napig hasznosítják volt munkatársai, tanítványai. Már 1969-ben bekapcsolódott a könyvtáros-képzésbe, alap- és középfokú tanfolyamokon, majd 1980-ig, a helyi képzés megszűntéig, a Debreceni Tanítóképző Főiskola szegedi kihelyezett tagozatán oktatta könyvtáros generációk hosszú sorát. Nyugdíjba vonulása után a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Könyvtártudományi Tanszékén folytatta, ahol 81 éves koráig – egészen ez év tavaszáig – tanított. Mindvégig kedvelt kutatási területe maradt a társadalmi egyesületek, különösen az olvasókörök ügye. A témában megírt két könyve alapmű: Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944; Az olvasókörök városa : vásárhelyi körök, 1945-2000. A tanszéken olvasóköri műhelyt alakított tanítványaival, s a kutatási eredményeket, a szakirodalmat jól használható adatbázisba gyűjtötték. Mindemellett több mint 150 cikkében közölte szakelméleti, módszertani megfigyeléseit, javaslatait különböző folyóiratokban.
Munkásságáért 2006. március 14-én átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
A nyolcvanadik születésnapját ünneplő barátok, munkatársak, tanítványok mindannyian kiemelték Hajdu Géza tudását, szakmai alaposságát, emberségét, de ugyanúgy kedvességét, humorát, életvidámságát is. Soha nem adta fel. Hosszú éveken át türelemmel viselte súlyos betegségét, miközben újabb és újabb megvalósítandó célokat tűzött ki maga elé.
Csak egyszer adta fel, december 31-én.
Hiányozni fog mindnyájunknak.
Búcsúznak tőle a szegedi Somogyi-könyvtár dolgozói.