ünnep kategória bejegyzései

Karácsonyi üdvözlet

Kedves Kollégák!

Ebben az évben is elérkezett a karácsony és az év vége, ami hagyományosan  az összegzés és visszatekintés időszaka is.

Bizonyára mindenki – ha más nem kényszerből – a mostani időszakban visszatekint az elmúlt évére. Levonja a tanulságokat, értékeli az évet. Még az értékelés előtt azonban van egy kis szusszanásnyi szünet, amikor mindenkinek lehetősége kell, hogy legyen önmagával és a szeretteivel foglalkozni.

Azt ajánlom, álljunk meg egy pillanatra. Élvezzük az ajándékozás és ajándék várás időszakát, az együttlétet, az együtt töltött pillanatokat. Pihenjen mindenki, hogy újult erővel vághassunk neki együtt a következő évnek

Egyben szeretném megköszönni a közös munkát mindenkinek, aki hozzájárult az elmúlt évhez. Mint minden év, ez is sikerekkel és kudarcokkal volt teli. Bízom benne, hogy mindenkinek több volt a siker, és lelkesen vágunk neki az elkövetkezőknek.

Visszatérve a karácsonyra. Tudjuk, hogy a karácsony nem az ajándékozásról szól. De valljuk be férfiasan, ajándékot nem csak adni, hanem kapni is jó.

Kívánom, hogy mindenkihez ilyen angyalka érkezik, aki ennyi könyvet hoz.

Békés ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!

üdvözlettel,

Oros Sándor

CSMKE titkár

Év vége

Kedves Kollegák!

Az év vége mindig az összegzés ideje. Néhány szóban nehéz lenne összeszedni, hogy mi minden történet 2015-ben.

Köszönöm mindenkinek az ez évi munkát! Az elkövetkező néhány napra a szokásos karácsonyi őrületen kívül, jó pihenést és nyugalmat kívánok, hogy az elkövetkező év sikerekben bővelkedő lehessen!

Kellemes Ünnepeket és Boldog új évet Kívánok mindannyiunk nevében!

Köszönettel,

Oros Sándor

 

Március 8.

Kedves Kolleginák!

(a férfi kollegák bocsássák meg, de ez a poszt most nem rólunk szól)

Talán még nem vált teljesen hétköznapivá, nem laposodott le a mai ünnep, s valóban vagyunk még néhánya, akik komolyan gondolják, hogy a mai nap külön tisztelettel kell adóznunk a Hölgyeknek. Az igaz férfi minden nap csodálja a nőket, de bízom benne, hogy rajtam kívül még sokan köszöntötték a körülöttük lévő Hölgyeket!

Szóval ez úton is szeretnék minden kedves Hölgy olvasónak egy virtuális virágot átnyújtani a nemzetközi nőnap alkalmából, Rejtő Jenő soraival.

Oros Sándor

2015-03-07 14.07.07

(s szerintem Afrika sosem volt annyira ismeretlen, mint egy Nő)

“Szóval elég annyi, hogy ott állt előttem egy leány, karcsú, mint a Tűzföld, titokzatos, mint az Iráni Fennsík és olyan kacér, hogy ahhoz fogható földrajzi fogalom alig létezik.

– Nem is ragaszkodom ahhoz, hogy őnagysága kacérságát festői útleírásokkal érzékeltesse…

– Nem is teszem. Régi alkoholisták szerint kitűnő fizikumú földrajzkutatók sem bírnak el többet egy üveg pezsgőnél. Kivéve talán Marco Polót, aki bizonyos fokig szélhámos volt, vagy Cecil Rhodest, ki inkább diplomatának számít. Így tehát érthető, ha bizonytalan hullámzással közeledett életem jámbor hajója a feszes selyembe csavart, lágyhullámú ringatódzás felé, melynek hátterében a végzet lappangott. Mert ez a nő olyan volt, mint Afrika; dúsan festői, titokzatos, egzotikus, forró… és hogy tudott csókolni!…

– Bocsánat, hogy félbeszakítom, de nem értek a földrajzhoz: hogy tud Afrika csókolni?

– Alacsonyrendű tréfálkozása sokkal triviálisabb, hogysem sérthessen általa. Tehát folytatom higgadtan. Megismerkedtem ezen az estén pályafutásom korallzátonyával. Képzeljen el egy zátonyt, válla nélküli estélyi ruhában, csodás kék szemmel, és olyan volt…

– Tudom: olyan volt, mint a Tűzföld, vadul csókolt, mint Afrika, hullámzott, mint az Iráni Fennsík és átkarolta önt, mint Felső-Mongólia. Gyerünk tovább!

– Otrombasága ezúttal sem sért. Megismerkedtünk, és újabb egy üveg pezsgőt ittam, ami talán még Pizarrónak vagy Corteznek is megártott volna, holott ezek elsősorban hódítók voltak. Igaz-e vagy sem?… ma már kitudhatatlan, de többen is állítják, hogy hajnalban lelkes nyerítést hallatva, magam futottam feleségem gyaloghintójával a szállodáig. Ma sem értem, hogy mégis egy kövér, vén telepes szállt ki elégedetten, és ötven centet adott. A monszun további két napot dühöngött és én további nyolc évet, mivel huszonnégy órán belül elvettem feleségül ezt a hölgyet. Azt hiszem, sikerült megértetnem önnel, hogy milyen egy korallzátony. Bár remélem, amúgy is tudta.

– A zátonyokat illetően csak a víz alatti tönkről volt tudomásom.

– Mindegy. Ha akarja, egy korallzátony közepére kerültem, ha akarja, a tönk szélére: a fő, hogy zátony volt ez, titokzatos, víz alatti ősképződmény… de hogy tudott csókolni!

– Ne hangsúlyozza. Megjegyeztem, hogy a korallzátony úgy csókol, mint Afrika, kecses, mint a Tűzföld és általában őnagysága kacér, mint a jelentősebb földrajzi fogalmak.”