Nincs kategorizálva kategória bejegyzései

Vándorgyűlés – PÁLYÁZAT

Kedves Kollégák!

Mint bizonyára már mindenki tudja a  Magyar Könyvtárosok Egyesülete 2017. július 5-7. között Miskolcon rendezi meg 49. vándorgyűlését Az élet minősége – könyvtárosok a társadalomért címmel.

A Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének vezetőségi döntése alapján az idén ismét a CSMKE tagok közül  5 fő egyesületi tag részvételi díját átvállalja  az egyesületünk pályázat alapján.
Mellékelem a pályázati felhívást és az adatlapot. 
A pályázat benyújtásának határideje 2017. május 3.
beküldése  papír formátumban:

Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete, 6720 Szeged, Dóm ér 1-4.

beküldése elektronikusan a következő levelezési címre:

  oros.sandor@sk-szeged.hu

A Vándorgyűlésre a kedvezményes regisztráció május 15-ig tart!

Sok szeretettel várunk minden kedves kollégát és érdeklődőt a 49. MKE Vándorgyűlésen, Miskolcon!

További kérdésekre készséggel válaszolok az ismert elérhetőségeken!

Oros Sándor

Ruzsán jártunk

Mint az már a felhívásban olvasható volt a 43. Csongrád Megyei Könyvtárosnapot 2015-ben Ruzsán tartottuk. Aki bátor volt és játszott velünk, már sokat tudhat a településről. Aki eljött, szintén sokat láthatott, tapasztalhatott. Aki nem volt ott, végigolvasva ezt a beszámolót egy picit talán belepillanthat egy alföldi kistelepülés mindennapjaiba is.

A találkozó felépítése hagyományos volt. A reggeli találkozás, kávézás a könyvtárban a szokásos jó hangulatban telt, a viszontlátás öröme és reménye sokak szerint a nap egyik fénypontja mindig.

2015-06-18 09.05.30

 

DSCF7323

 

 

 

 

A érkezés percei, a beszélgetés és reggeli kávézás/pogácsázás után a nagyteremben gyülekeztünk, hogy elkezdjük a nap szakmai részét.

A szakmai részt megelőzően hagyományosan a vendéglátó települést és könyvtárat bemutató előadásokat hallgathatunk. Mindig megtiszteltetés, ha a község vezetése köszönt bennünket. Idén Sánta Gizella, Polgármester Asszony köszöntötte az egybegyűlt könyvtárosokat, valamint vendégeinket, munkatársakat.

2015-06-18 09.40.03

“Többet el lehet mondani képekben, mint szavakban”

Sok képpel gazdagon illusztrált köszöntőjében, mely egyben a település bemutatása is volt. Szavaival Polgármester Asszony egyben felvezette a nap témáját is.  A találkozó központi témája idén a helyi értékek keresése, feltárása volt. A rövid bemutatóban láthattuk azokat a nap mint nap látott, ám gyakran fel nem ismert értéket, melyek meghatározzák egy egy közösség kultúráját, milyenségét. Felvillantak szép képek a természeti szépségekről, az épített kulturális környezetről, a kulturális életről. Láthattuk egy kistelepülés fejlődési ívét, minden értelemben vett gazdagodását, épülését. A nyüzsgő társadalmi életet, a falu értékeit.

A köszöntő szavak után szűkítve a kört Vörös Tiborné Marika a Móra Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár munkatársa mutatta be a “művház” történetét, mindennapjait. A több mint száz diából álló képes beszámoló felvillantotta az 1960-as évek Ruzsáját, de láthattuk, hogy napjainkban is milyen nyüzsgő kulturális életet él ez a homokháti település.

Császár Ágota, könyvtáros kollegina pedig egy egészen különleges saját készítésű videóval mutatta be az ő mindennapjait, a könyvtárosság szépségeit, buktatóit, az öröm pillanatait:

Szintén egy videón keresztül nyertünk bepillantást az elmúlt évek egyik legnagyobb ruzsai projektjébe, egy 34 milliós EU-s pályázat munkáiba.

Goti előadása és videói után tovább ismerkedtünk a helyi értékekkel, a Csűrdöngölő táncegyüttes rövid bemutatóját tekinthettük meg.

 

Őket követően meghívott nemkönyvtáros vendégelőadónk igen informatív bemutatója következett. Székely Anna, a Nemzeti Művelődési Intézet Csongrád Megyei Irodájának munkatársa, a Megyei Értéktár Bizottság tagja.

 

DSCF7365 DSCF7370

Ő is vegyítette a módszereket. Hol vetített, hol diasort használt, hol inkább a szóbeli előadásra összpontosított. Előadásának címe a Helyi értékek szerepe a közösségek életében volt, lényegét pedig a cím sugallja is. Hallhattunk napi munkájukról, Csongrád megye értékeiről, a helyi értékekről, a hungarikumokról, a jogszabályi háttérről. Találkozhattunk olyan helyszínekkel, tárgyakkal, amelyek mindenki számára ismertek, azonban különlegességük nem ismert.

Az előadás során megismertük a jogszabályokat, a módszert, az értéktárba kerülés lehetőségeit, az értéktár bizottságok munkáját.

Informatív előadása itt is megtekinthető:

Az általános ismeretek után azt vizsgáltuk meg, hogy vajon milyen szerepe lehet a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak a helyi értékek feltárásában. Ez természetesen településenként változó, elsősorban kistelepüléseken lehet igazán fontos. De mint Kukkonka Judittól, a Somogyi-könyvtár munkatársától megtudtuk,  egy megyei könyvtár is sokat tehet a helyi és megyei értékek feltárásáért, megőrzéséért. A gyakorlatias előadás több helyen reflektált Székely Anna előadására, de minden esetben igyekezett a konkrét feladatokat is mellérendelni.

DSCF7406 WP_20150618_12_19_36_Pro

Miután megtudtuk, hogy mit tehet a “nagytestvér” – hálátlan módon már jóval dél után, közvetlen az ebéd előtt – egyszem férfi előadónk következett, a bordányi IKSZT vezetője, Börcsök Roland. Ő a helyi értéktár bizottság (nagyon aktív) tagja. A megyében Bordány kiemelkedő munkát végez a helyi értékek feltárásában, gyűjtésében, regisztrációjában.
Prezentációjában összefoglalta a jelenleg  az értéktárban szereplő helyi értékeket, azok ismérveit, valamint egy pici betekintést nyerhettünk a bizottság munkájába, céljaiba.
Roland már a modern kor gyermeke és egy igazi magyar terméket használva, előadását perzivel készítette el:
https://prezi.com/hehf3ianw_ba/a-bordanyi-helyi-ertektar-szerepe-a-telepules-eleteben/

Roland előadásának végén már nehezen bírt magával a hallgatóság a rövid kis időközi szünet DSCF7397 WP_20150618_11_54_46_Pronem volt elég a felfrissülésre, baráti csevejre, mindenki vágyott vissza már a friss levegőre és várta az igen ízletes ebédet.

 

Előtte azonban még volt egy kis dolgunk. A sok érdekes, ám szellemileg fárasztó előadás és a testi élvezetek mellett mindenkinek szüksége van egy kis játékra is. A homo ludens játszani és nyerni szeret. A fentebb már említett totó eredményhirdetése, valamint a szerencsés nyertesek kisorsolása még az ebéd előtt lezajlott. Bár sokan nem hiszek, de nem volt bunda, hogy a nyeremények jelentős részét az Egyetemi Könyvtár (a helyes és teljes nevet leírók között jövőre szintén nyereményeket sorsolunk) munkatársai vihették haza. A nyereményeket, az egyedi könyvjelzőket Vetró Klára, ruzsai képviselő asszony ajánlotta fel.

DSCF7422

Aki nem akarta kitölteni a totót, inkább a névtelenségbe burkolózva szeretett volna nyerni annak is adtuk lehetőséget. Már az elmúlt évben indítottunk jeligés pályázatot értékes nyereményekért. Idén a kollégák emlékezetében kívántunk kutakodni, és megismerni legkedvesebb olvasóikat. Sajnos ebben az évben csak egyetlen pályamű érkezett be. Most már felfedhető a pályázó kiléte, dr. Marton János nyugalmazott könyvtárigazgató villantotta fel emlékeit a régmúltból. Mivel más pályázó nem volt, igazgató úr lemondott a nyereményéről, amit ez úton is szeretnék megköszönni.

Mivel már kellően elcsigázott és éhes volt az összegyűlt könyvtárosok zöme, nem kívántuk tovább várakoztatni az ízlelő bimbókat, a helyi szervezők igen gyorsan tálalták az ízletes ebédet.

 

WP_20150618_13_59_23_Pro

WP_20150618_14_12_50_Pro

 

 

 

 

Na jó, volt vegetáriánus menü is, de arról sajnos nincs fotóm. Hogy ne csak a kulináris élvezeteknek hódoljunk, és megismerhessük a helyi értékeket is az ebédhez a Ruzsai Citerazenekar szolgáltatta az aláfestő zenét.

WP_20150618_13_41_07_Pro
Íme egy korábbi fellépésük:

Végül egy rövid képes összefoglaló (ez még remélem bővül)

Köszönettel a vendéglátóknak.

Verslábaló 2014 képekkel

Lesétáltuk ez évi távunkat. Nagy örömünkre az erős programzajban is (egyéb városnéző séták, senior nap a ligetben) szép számmal eljöttek velünk emlékezni Radnóti Miklósra és a közelmúltban elhunyt Gyarmati Fannira.

 utvonal_regiter2 utvonal2

A belváros 1941-ben                                                                           a belváros 2014-ben

A szűk belvárosban megtekintettük a legfontosabb Radnóti emlékhelyeket, s közben igyekeztünk érdekes információkat átadni a velünk sétálóknak.

Reméljük, hogy akik velünk tartottak élvezték a kellemes napot, s más sétáinkon ismét köszönthetjük őket.

A képek előtt pedig egy beszámoló más szemével a SzegediLap.hu-ról.

http://www.szegedilap.hu/cikkek/kultureset/hegedus-reka-toth-edit–radnoti-miklos-labnyomaban-jarva.html

Végezetül néhány kép a sétáról:

Továbbképzés, beszámoló

Első találkozónk hagyományosan CSMKE elnöki beszámolóval indult.

A rövid összefoglaló után szomorú percek következtek. Mielőtt a továbbképzést elkezdtük volna két nagyon szomorú eseményre emlékeztünk. 2013 januárjában veszítettük el korábbi igazgatónkat, könyvtárépítőnket Tóth Bélát, valamint korábbi “jobbkezét”, nyugalmazott igazgatóhelyettesünket, Lippainé Fekete Ilonát. Béla bácsi egy rövid tv-interjú erejéig velünk volt, majd mindkettőjükre néma fejhajtással emlékeztek a megye könyvtárosai.

Az emlékezés percei után folytattuk a délelőttöt. Még mindig (vagy már megint?) TIOP/TÁMOP tematikával.

Idei első megyei továbbképzésünkön igyekeztünk még egy bőrt lehúzni a rókáról. Még mindig futnak különböző Uniós pályázatok az országban, így a megyében is, sőt újabbak indultak. Az előadásokból is látható volt, hogy a szakmában egyre nagyobb rutinra tesznek szert a kollegák.

Arra kértük a megye könyvtárosait, hogy számoljanak be a náluk jelenleg futó projektekről.

Igazgató asszonyunk (Palánkainé Sebők Zsuzsanna) néhány mondattal köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette a törvényi módosulások után ránk váró (új) feladatokat, hiszen mi most alakítjuk ki a Csongrád Megyei Könyvtárellátó Rendszerünket.

Elsőként a Somogyi képviseletében Sikaláné Sánta Ildikó igazgatóhelyettes asszony foglalta össze a jelenleg futó projektjeinket, különös tekintettel a most indult három TÁMOP-unkra. (TÁMOP 3.2.13-12/1, TÁMOP-3.2.12, TÁMOP 3.2.4/B-11/1)

Az előadás leghangsúlyosabb eleme az Olvasó Dél-Alföld című projekt volt, hiszen ez a teljes régiót megmozgató, három megyére kiterjedő több komponensű előadás, és vetélkedő sorozat. Érdemes végignézni a hivatkozott weboldalt, s játszani velünk. Az érdekes előadásokon kívül egy közel fél éves vetélkedővel kiválasztjuk a régió legtöbbet olvasó települését, melynek könyvtárát jelentős mennyiségű könyvvel jutalmazzuk!

A Somogyis és a Somogyi által vezetett regionális programokról az alábbi diasor beszél:

Ildikó után Kocsisné Benkő Beáta foglalta össze a balástyai fejlesztéseket. Bea már jó néhány sikeres EU-s pályázat lebonyolításában vett részt. Nem csak könyvtári területen. A könyvtár jelenleg IKSZT keretén belül működik, korábban ÁMK volt, így sok féle projekttel indulhattak már. Nagy munkával nagyon jól felszerelt könyvtárat mondhatnak magukénak, ahol a technikai fejlesztéseken kívül nagy figyelmet fordítanak az olvasótáboruknak a növelésére, valamint az értő olvasás fejlesztésére is.

Bea előadása alant megtekinthető (technikai okok miatt a helyszínen mi sem láthattuk)

 

A rövid szünet után megyei sétánkat a Tisza túloldalán folytattuk. Bene Ildikó, a Deszki Művelődési Ház és Könyvtár vezetője mutatta be TÁMOP pályázatukat, a pályázatban elért eredményeket, további terveiket.

Ahogy a többi előadó, úgy Ildi is hangsúlyozta, hogy a kistelepülések számára különösen fontosak ezek a pályázatok, mert más forrásból már egyáltalán nem tudnának rendezvényeket szervezni, olvasásnépszerűsítő programokat szervezni. Előadását az alábbi diasorral színesítette:

Mórahalom projektjeit Berta Gyuláné Gyöngyi mutatta be, hogy a homokháti kistérség legnagyobb városában milyen Uniós pályázatok valósultak meg az elmúlt időszakban, illetve, hogy mik vannak folyamatban. Mórahalom is egy gyorsan fejlődő kisváros, rengeteg pályázattal, így most Gyöngyi csak a könyvtárat érintő projektekről beszélt. Természetesen ő is fontosnak tartotta elmondani a Somogyi-val konzorciumban megvalósuló fejlesztéseket is.

Ruzsáról a tavalyelőtt átadott IKSZT-t a teleházas kollegina, Vetró Klári képviselte, pontosan egy TÁMOP projekt miatt, hiszen a könyvtáros kollegina éppen egy pályázatból megvalósuló továbbképzésen vett részt. Kimerítő bemutatót láthattunk a közeljövő nagyon színes és tartalmas előadásairól. Ruzsa most egy pályázatnak köszönhetően nagyon sok olyan előadót tud meghívni rövid időn belül, akik bizonyára nagyon sok látogatót fognak vonzani, igazi sztárokat: itt lesz többek között Rékasi Károly, Müller Péter, Vujity Tvrtko. A többi előadót a prezentáció tartalmazza. Miközben a Somogyi egyik pályázatának következtében több előadást szervezünk mi is a kistelepülésre.

Következő állomásunk ismét egy egyszemélyes könyvtár, Üllés. Hasonlóképp egy nemrégiben (2010) felújított épületben működik a könyvtár, együtt a teleházzal valamint a “művházzal”, becsületes nevén Déryné Kulturális Központ. A könyvtáros kollegina, Meszesné Volkovics Szilvia, büszkén mutatta be, hogy egy egyszemélyes könyvtár is érhet el szép eredményeket. Ő még elsősorban a TIOP-os eredményekről tudott beszámolni, még ott is tart a folyamat. Jelenleg szerzik be a szükséges eszközöket, ezek telepítése, használatbavétele zajlik. Jogosan büszke az eredményekre, hiszen ilyen irányú technikai/számítástechnikai fejlesztéseket a kistelepülés nem engedhetne meg magának, nem tudna megvalósítani. Szilvi kiemelte, hogy már odakerülése (1997) óta célja, hogy felzárkózzon, s felzárkóztasson ezen a téren is. Nagy lehetőségnek tartotta a pályázatot, s fontosnak tartja, hogy egyedül is megvalósítható. Hogy pontosan milyen beszerzések várnak rá, a diáiból kiderül:

Egy nagy könyvtárral kezdtünk, s egy (a megyét tekintve) nagy könyvtárral fejeztük be a délelőttöt. A Szentes Városi Könyvtár (Nonprofit Közhasznú Kft) képviseletében Nagy Enikő mutatta be a jelenlévőknek pályázataikat. Hálátlan feladat, dél elmúltával beszélni, s figyelmet fenntartani, de azért Enikőnek sikerült. Mint nagy könyvtár, már ők is a rutinos pályázók közé számítanak. Az előző pályázatokon Csongráddal és Makóval konzorciumban jelentős eredményeket értek el, így az új pályázatoknál a legnagyobb teher a megvalósítás humánerőforrása. Mint az országban mindenhol, Szentesen is változások várhatóak a könyvtár életében. Mindezen nehézségek ellenére a bemutató során láthattuk, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek ezekben a pályázatokban.

Összességében azt kell mondanom, hogy minden előadásból az derült ki számunkra, hogy nagy szükség van ezekre a pályázatokra. Rengeteg nehézséggel járnak, sok (kimondható) felesleges nyűgöt jelentenek. Igazán sziszifuszi a papírmunka. Értelmetlen, vagy annak tűnő velejárója van, de gyakorlatilag nincs más esélye a könyvtáraknak. Komoly forrás, amit nem szabad elengedni. Küzdeni kell velük, de végeredményben jó látni az eredményeket, az elégedett olvasókat. Mert tulajdonképpen véleményen szerint a könyvtárosnak csak ez szabad, hogy számítson. Az elégedett, visszatérő használó.

Legvégére pedig egy kis képi beszámoló a CSMKE webalbumából:

Szászföldön jártunk

Még van néhány hely az idei őszi tanulmányi kirándulásunkra!

Addig is kedvcsinálónak egy élvezetes fotókkal gazdagon illusztrált beszámoló (képek hamarosan) Rafai Máriától a tavalyi szászföldi kirándulásról:

Barangolás Szászföldön – szászok nélkül

 

Ilyen furcsaságok is csak Kelet-Európában esnek meg… Bizony, az éppen 800 éve Erdélybe települt szászok az utolsó 100 évben több hullámban, különböző történelmi események következtében szép lassan visszatelepültek ősi szülőföldjükre: Németországba.

A 2011 szeptemberi szászföldi barangolásunk idején több százan látogattak „haza” közülük gyönyörű népviseletükben, amikor éppen ama 800 éves évfordulós ünnepségsorozat egyik eseményét tartották a brassói Fekete Templomban, ahol egy elegáns német hölgy magyarul szólította meg csoportunkat…

Utazásunk 5 napját két szinte teljesen színmagyar falu foglalta keretbe: Csernakeresztúr (Déva mellett) és a túlvégen, Brassón túl Négyfalu biztosította szállásunkat. Az első helyen a dévai csángók, Négyfaluban a barcasági csángók adták az igazán kitűnő szállást és vendéglátást: székelyes-magyaros stílusban.

E két pont között terül el az a csodálatos vidék, amit sikerült kissé megismernünk, miután Temesvár után a dél-erdélyi autópályán egy határozott kanyarral Kelet felé fordultunk. /Útközben régi ismerősökkel találkoztunk: azoknak a kamionoknak a végeláthatatlan soraival – ne mondjam: csordáival –, amelyek nemrég még a szegedi belvároson robogtak keresztül…/ Ugyan szászok már nincsenek /pontosabban vannak, csak mindössze 25 ezren, és úgy hírlik, nagyon-nagyon lassan újra gyarapodik a számuk /, de megismerésre érdemes nyomokat bőven hagytak maguk után…

Csodás középkori templomok: Szászsebesben, Berethalmon, Medgyes városában, Brassóban – jó néhány közülük a Világörökség része. A nyugat-európai gótika legkeletibb előfordulása /Brassó, Fekete Templom/, mindegyikben bőven láthatók nagyon értékes műalkotások minden lehetséges műfajban, keleti és nyugati stílusban egyaránt. Szépségesek és különösen értékesek a keleti szőnyegek, melyek a török szultán vagy éppen egy kisebb csapat tipikus ajándéka volt valamely cél elérése, kikövetelése érdekében vagy éppen engesztelésül, ahogy a történelem eseményei éppen diktálták. És mivel itt elég nagy volt a jövés-menés a régebbi korokban, ezért rengeteg ilyen szőnyeg gyűlt össze az egész vidéken még a legkisebb falusi templomokban is. Tényleg gyönyörűek!! Mesebeli várak a magyar történelem legsűrűbb korszakaiból: Vajdahunyad a vár-etalon /a látogató ámulva várja, mikor röppen a számtalan tornyocska, erkély, kiszögellés valamelyikére Árgyílus királyfi, meglátogatván az ott epekedő Tündér Ilonát…/ Ugyanakkor nagyonis kézzelfogható tárgyi emlékek a Hunyadiak korából: címerek, zászlók, kályhacsempék, holló-ábrázolások és egy különleges freskórészlet, amelynek titkát állandó idegenvezetőnk: Farkas Ferenc tanár úr osztotta meg velünk. A freskón látható kendős nőalak nagy valószínűséggel Mátyás király édesanyját ábrázolja!

További csodák az út során: a fantasztikus világturisztikai központtá lett Törcsvár, Drakula gróf állítólagos lakhelye a példásan felújított zeg-zugos, romantikus vár, körülötte városnyi méretű bazárral, különösen jól ellátva vámpír-kellékekkel, álarcokkal, vámpír-fogakkal. Valóságos angolszász turisztikai találkozó részesei lehetünk itt, a leggyakrabban beszélt nyelv  az angol… Épségben megmaradt és szerencsére karbantartott vár Fogarason, ahol Vajdahunyadvárhoz hasonlóan minden lépés, minden faldísz, címer és zászló a magyar történelem eseményeit idézi. /Ezeket még a vár közvetlen szomszédságába épített gigantomán méretű, mindentbele-csicsa stílusú ortodox templom sem tudja – szó szerint – eltakarni… / Igazi magashegyi sziklákkal, patakokkal és valódi hegyi levegővel várt bennünket a Bucsecs hegység, ahova néhány órás túrára volt alkalmunk bekukkantani. A Fogarasi-havasoknak ezúttal csak integetni volt módunk. De legcsodálatosabbak a szászok ősi városai: Szászsebes a gyönyörű kora-középkori templomával, Segesvár az épségben megmaradt történelmi hangulatú meseváros, Medgyes – talán a legkevésbé ismert, ezért igazi meglepetést okozó –szelíd, nemes alapokon nyugvó kisvárosi miliő megtestesítője. Brassó a sok százéves hagyományait büszkeséggel viselő és újabban szinte világvárosi rangra törekvő nagyváros és fővárosuk „a szászok fővárosa”, a felülmúlhatatlan Nagyszeben.

A város, amely 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, s amely ez alkalomból szépült- újult meg. Gyönyörű és méltóságos látványt nyújtó evangélikus nagytemplom, középkori falak, bástyák maradványai, szépséges, egységes stílusú belvárosi terek és utcák. Német oktatási nyelvű gimnázium, gyakori német szó az utcákon is. /Itt a törekvő családok – románok is – nem angol, hanem német nyelvű iskolába íratják gyerekeiket, bizonyára jó okkal./ Brukenthal Sámuel nagyszerű gyűjteménye a város egyik legszebb palotájában látható, amely jelenleg Románia első számú szépművészeti múzeuma benne bőségesen találhatók nyugat-európai művészek alkotásai /Bruegel, Jan van Eyck, Tiziano, Cranach és mások művei, meg persze román alkotások és néhány magyar is. /Jól látható, hogy a mieinkhez hasonlóan a román impresszionisták is Párizsba jártak tanulni, impressziókat, benyomásokat szerezni…/ A csodás – nem lehet nem szeretni – Nagyszeben kellemesen marasztaló légkörű, erősen kulturális telítettségű város, ez az utcai plakátokon is látszódik: zenei, színházi és más fesztiválok , konferenciák, találkozók teszik valóban európai /és valószínűleg élhető/ várossá. E sorok írása közben is nemzetközi színházi fesztivál zajlik ott, többek között magyar társulatok részvételével. Nehéz volt eljönni…

Végül essen szó Szászföld büszke központjáról, a történelmi Erdély egyik leggazdagabb városáról, az. évszázadok óta változó arányban, de mindig háromnyelvű, háromkultúrájú királyi városról: Brassóról. /Szászok, magyarok, románok egyaránt a magukénak érezték és többnyire békességben együtt is tudtak élni benne./ Neve is a királyi város mivoltát idézi: Kronstadt a német, Corona a latin változat. Erre utal a város ősi címere: hét, egyes helyeken ennél is több ágú erős gyökérzetű fatörzsön nyugvó nyitott  korona (a hét-gyökerű ábrázolás nyilvánvalóan a hét szász városra utal). Brassó igazi nagyváros 300 ezer feletti lakossággal, ma is jelentős iparral, kereskedelmi utak mentén fontos kulturális-központ jelleggel. A város nagyratörő büszkeségét mutatják némi humorral – jól látható „feliratai”: a több évtizede a majdnem 1000 méter magas „házi hegy”, a Cenk tetején látható, Hollywoodot idéző városnév /Brasow/, amely amúgy kilátóként üzemel… Újabb keletű ötlet a sétálóutcán, főtéren látható napernyők felirata, mely szerint Kronstadt /így!/ Probably, the best city in the world. Valószínűleg…

Úgy hírlik: valóban gyorsan fejlődő, nemzetközi turisták által keresett, közkedvelt és ennek megfelelően eléggé drága, divatos hely lett. Jelentős része van ebben a híres télisport- és egyúttal nemzetközi konferencia-központnak: Brassó-Pojananak, ahol már NATO-csúcstalálkozót is tartottak. /Olyan jó értelemben vett „európai” hely lett Brassó, amellyel a mai Románia szívesen büszkélkedik./

Különböző utakon mentünk és jöttünk, útba ejtve Temesvárt és Aradot, a furcsanevű, de nagyon egyéni Buziásfürdőt /amolyan Karlovy Vary-stílusú ivókúrás fürdőhely /, Petőfi emlékhelyét, szép múzeumát Fehéregyházán, Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén, végül pedig meghódítottuk Magos Déva Várát!

Hogyan lehet lezárni egy ilyen beszámolót? Sok szépséget láttunk, de jó néhányat kihagytunk, tehát vissza kell térnünk! Addig is maradnak az élményeket felidéző fotók…

 


Rafai Mária

2012 : az idősek éve

A májusi megyei továbbképzésünkön a szépkorúak könyvtári ellátásáról beszélgettünk.

2012 az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, így témánk is ez volt.

Első körben a Somogyi-könyvtár szolgáltatásairól hallgattunk előadásokat, majd kitekintettünk a megye településeire, egy kisvárosi könyvtár szemével (Csongrád) és két községi könyvtáron keresztül a kisebb településekre (Földeák és Székkutas)

A teljes program.

Természetesen egy délelőtt alatt csak bepillanthattunk abba a szövevényes munkába, amit a kollegák végeznek.

Rengeteget lehet hallani, olvasni arról a szakirodalomban, hogy nem olvasnak az emberek, hogy a fiatalok már nem hajlandók könyvtárba menni, s gyakran elfeledkezünk arról, hogy az idősebb korosztályt is elveszítjük. Mindig őket állítjuk példaképül, hogy “bezzeg abban az időben”, s egyre kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy ők idővel különböző okok miatt elszakadnak a könyvektől, a könyvtáraktól. Éppen ezért fontos a megtartásuk, ismételt megnyerésük a könyvtárak számára.

A délelőtt fő tapasztalata, hogy bárhol is lakjunk, (minden korcsoportnál, minden célcsoportnál) az egyik legfontosabb a személyre szabottság. Nagyon fontos ezt kiemelni minden szolgáltatásnál, de talán különösen az idősebbeknek szólóaknál.

Nagyon fontos az olvasó-könyvtáros személyes kapcsolata. Ez 2012-ben már természetesen lehet virtuális kapcsolat is, de mindenképpen a személynek kell, hogy szóljon.

Ez a generáció különösen igényli az állandó kapcsolattartást, ahogy az egyik előadó – Csiszár Andrea – fogalmazott: a nem formális “JÓ-SZÓ” szolgáltatást.

S bár egyre nehezebb rohanó világunkban, de az átalakuló könyvtári világban is nagyon fontos megállni egy pillanatra, meghallgatni az olvasót, TÖRŐDNI a használóval. Ez is része a kulturális találkozó térré válásnak. Mindig is a könyvtár és a könyvtáros feladata volt ez – elsősorban a kis könyvtárakban -, de továbbra is hangsúlyos. Megállni egy pillanatra, beszélgetni, észrevenni az embert, s nem csak kiszolgálni. Szolgáltató hely vagyunk, ahol a szociális szolgáltatások éppúgy fontosak, mint az információ szolgáltatás. A kettő csak együtt lehetséges, ha nem akarjuk elveszíteni ezt az olvasóréteget sem. Akinek az olvasni való/információ mellé szüksége van egy kis beszélgetésre is. Egy pici odafigyelésre.

Számomra ez volt a legfontosabb hozadéka minden előadásnak. Lett légyen szó itt a számítógépes tanfolyamokról, a “könyv házhoz megy” szolgáltatásról, a prózaíró pályázatokról, a klubfoglalkozásokról, a szociális otthonokkal való kapcsolattartásról.

Az összes  előadásból számtalan ötlet lopható. Mindegyikből lehet tanulni, hogy ki hogy csinálja. De mindegyik mögött ott az ember, a figyelmes könyvtáros. Aki ezért a figyelemért cserébe szeretet és csillogó szemeket kap ajándékba. És rengeteg érzelmet, amiért érdemes csinálni, kutatni, utazni, tanítani.

Minden érintett téma megérdemelne egy-egy bejegyzést, egy hosszabb posztot, cikket. Az előadásokból csak egy kiragadott gondolatról órákat lehetne beszélni, de ezt most itt nem tudom megtenni.

Hogy bele tudjunk pillantani később is az előadásokba, hogy esetleg vázlatként használhassuk, itt meg lehet tekinteni őket, de egy-egy prezentáció önmagában kevés, ha nem hallottuk azokat a lelkes szavakat, amiket a szolgáltatást végzők mondtak.

Berta Márta előadása a “Könyv házhoz megy” szolgáltatásról:

Csiszár Andrea előadása a Somogyi-könyvtár egyéb időseknek szóló szolgáltatásairól:

Horváth-Varga Margó előadása a csongrádi Csemegi Károly Könyvtár szolgáltatásairól:

Szilágyiné Fejes Ildikó előadása a székkutasi könyvtár szolgáltatásairól:

Előadónk volt még Farkas Sándorné Földeákról, de őt csak szóban hallgathattuk meg.

Végül mutatóban néhány kép az előadásokról:

Könyvtári kitüntetések

A Magyar Kultúra Napja alkalmából szerencsére a könyvtáros társadalmat is megtiszteltetés éri minden évben, azon kollegáknak köszönhetően, akik munkájuknak, szorgalmuknak eredményeképpen valamilyen kitüntetést kapnak.

A nemzeti erőforrás miniszter a Magyar Kultúra Napja alkalmából Bibliotéka Emlékérmet adományozott az alábbi kollegáknak:

Blaskóné Majkó Katalin, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Egyetemi Könyvtár, Levéltár és Képzőművészeti Gyűjtemény főigazgatója,
Dr. Danku György, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója,
Fülöp Ágnes, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár tudományos titkára,
Kraus Sándorné Soldos Katalin, az Óbudai Múzeum és Könyvtár olvasószolgálat-vezetője
Melykóné Tőzsér Judit, a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola könyvtáros-tanára,
Mitróné Kádár Éva, a krasznokvajdai Községi Könyvtár vezetője,
Dr. Sasváry Zoltánné, az MTA Zenetudományi Intézet Zenetudományi Szakkönyvtár vezetője
dr. Szatmári Istvánné, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott könyvtárvezetője,
Varga Éva, a Beregszászi Járás Központosított Könyvtárhálózat igazgatója,
Vaskeba Katalin, a Nagyszőlősi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatója.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban a kitüntetéseket Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár és Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára adta át.

Szegeden Kölcsey-emlékérmet vehetett át Vóna Györgyné (Marika) a Somogyi-könyvtár könyvrestaurátora, Győrben pedig a városi könyvtár igazgatója, Horváth Sándor Domonkos Győr Közművelődéséért Díjat kapott.

Minden kitüntetett kollegának szívből gratulálok a magam és az Egyesület nevében!