nőnap kategória bejegyzései

Nőnapra

Kedves Kolleginák!

Mint minden évben, ebben a modern PC világban ilyenkor mindig fellángolnak a viták a nőnap körül. Én úgy gondolom, hogy az emberi tisztesség az, hogy becsüljük a másikat felet, a másik embert.  Azonban férfiként azt is érzem, hogy tisztelni kell a női nemet, az igaz NŐket. Természetesen nem csak nőnapkor, nem csak ezen a napon. Azonban örülök, hogy van egy nap, amikor hatványozottan kifejezhetjük tiszteletünket. Olyan ez, mint a karácsony. Hiszen nem csak a szeretet ünnepén fontos a szeretet. Nem csak nőnapkor fontos a nők tisztelete. De mégis engedjék meg, hogy hagyományosan a mai nap köszöntsem Önöket egy igaz nőimádó és tisztelő szavaival. Tulajdonképpen Krúdy bármely írását kiemelhetném, most álljon itt egy idézet a Szindbádból:

A legtöbb nővel jósággal, szelíden, gyermek módjára kell bánni, bolondságaikat helyeselni,
kicsinyességüket nagyszerűnek találni, az új ruhát észrevenni; nyert ügyed van, ha a legkisebb
új szalagot megdicséred. Csodálatos, hogy éppen a legokosabb nők, akik magukat „üzletasszonynak” is szokták nevezni, mily könnyen beleegyeznek abba, hogy a férfiak el vannak
ragadtatva az új cipőjüktől!
Szerették a szép szavakat.
Szerették a zenét, a virágot, az érzékeny sétákat, könnyes órákat, fájdalmas elbúcsúzásokat;
szerettek minden kis eseményt, amely mindennapi, megszokott életmódjukban egy percre
megállította az óramutatót.

Férfi társaim nevében is tisztelettel,

Oros Sándor

CSMKE elnök

Nemzetközi nőnap 2018

Kedves Kolleginák!

A világban 1917, Magyarországon 1948 óta különleges egy picit ez a mai nap.  Személyesen már szinte lehetetlen minden hölgyet felköszönteni, ezért igyekszem minden évben legalább virtuálisan egy szál virágot, vagy egy szép idézetet átnyújtani.

Idén Rejtő Jenővel köszöntöm Önöket:

” semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő”

avagy a teljes idézet:

“Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnék a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: Nem kell engem tanítani. Bízza csak rám…”

Tisztelettel férfitársaim nevében,

Oros Sándor

Nőnapi üdvözlet

Kedves Kolleginák!

Mint tudjuk ez egy elnőiesedett szakma, így a kevés férfi könyvtáros nevében sok szeretettel köszöntök minden kolléga NŐT, NŐT, LÁNYT, ASSZONYT egyaránt!

Természetesen nem csak a mai nap igyekszünk tisztelettel gondolni a hölgyekre, de legyen ez a nap még inkább kitüntetett.

Tisztelettel és szeretettel a magam és minden férfitársam nevében,

Oros Sándor

CSMKE elnök

Március 8.

Kedves Kolleginák!

(a férfi kollegák bocsássák meg, de ez a poszt most nem rólunk szól)

Talán még nem vált teljesen hétköznapivá, nem laposodott le a mai ünnep, s valóban vagyunk még néhánya, akik komolyan gondolják, hogy a mai nap külön tisztelettel kell adóznunk a Hölgyeknek. Az igaz férfi minden nap csodálja a nőket, de bízom benne, hogy rajtam kívül még sokan köszöntötték a körülöttük lévő Hölgyeket!

Szóval ez úton is szeretnék minden kedves Hölgy olvasónak egy virtuális virágot átnyújtani a nemzetközi nőnap alkalmából, Rejtő Jenő soraival.

Oros Sándor

2015-03-07 14.07.07

(s szerintem Afrika sosem volt annyira ismeretlen, mint egy Nő)

“Szóval elég annyi, hogy ott állt előttem egy leány, karcsú, mint a Tűzföld, titokzatos, mint az Iráni Fennsík és olyan kacér, hogy ahhoz fogható földrajzi fogalom alig létezik.

– Nem is ragaszkodom ahhoz, hogy őnagysága kacérságát festői útleírásokkal érzékeltesse…

– Nem is teszem. Régi alkoholisták szerint kitűnő fizikumú földrajzkutatók sem bírnak el többet egy üveg pezsgőnél. Kivéve talán Marco Polót, aki bizonyos fokig szélhámos volt, vagy Cecil Rhodest, ki inkább diplomatának számít. Így tehát érthető, ha bizonytalan hullámzással közeledett életem jámbor hajója a feszes selyembe csavart, lágyhullámú ringatódzás felé, melynek hátterében a végzet lappangott. Mert ez a nő olyan volt, mint Afrika; dúsan festői, titokzatos, egzotikus, forró… és hogy tudott csókolni!…

– Bocsánat, hogy félbeszakítom, de nem értek a földrajzhoz: hogy tud Afrika csókolni?

– Alacsonyrendű tréfálkozása sokkal triviálisabb, hogysem sérthessen általa. Tehát folytatom higgadtan. Megismerkedtem ezen az estén pályafutásom korallzátonyával. Képzeljen el egy zátonyt, válla nélküli estélyi ruhában, csodás kék szemmel, és olyan volt…

– Tudom: olyan volt, mint a Tűzföld, vadul csókolt, mint Afrika, hullámzott, mint az Iráni Fennsík és átkarolta önt, mint Felső-Mongólia. Gyerünk tovább!

– Otrombasága ezúttal sem sért. Megismerkedtünk, és újabb egy üveg pezsgőt ittam, ami talán még Pizarrónak vagy Corteznek is megártott volna, holott ezek elsősorban hódítók voltak. Igaz-e vagy sem?… ma már kitudhatatlan, de többen is állítják, hogy hajnalban lelkes nyerítést hallatva, magam futottam feleségem gyaloghintójával a szállodáig. Ma sem értem, hogy mégis egy kövér, vén telepes szállt ki elégedetten, és ötven centet adott. A monszun további két napot dühöngött és én további nyolc évet, mivel huszonnégy órán belül elvettem feleségül ezt a hölgyet. Azt hiszem, sikerült megértetnem önnel, hogy milyen egy korallzátony. Bár remélem, amúgy is tudta.

– A zátonyokat illetően csak a víz alatti tönkről volt tudomásom.

– Mindegy. Ha akarja, egy korallzátony közepére kerültem, ha akarja, a tönk szélére: a fő, hogy zátony volt ez, titokzatos, víz alatti ősképződmény… de hogy tudott csókolni!

– Ne hangsúlyozza. Megjegyeztem, hogy a korallzátony úgy csókol, mint Afrika, kecses, mint a Tűzföld és általában őnagysága kacér, mint a jelentősebb földrajzi fogalmak.”