Idén a Somogyi könyvtár ismét csatlakozott a Múzeumok Éjszakája programsorozathoz.

Idén is színes programkavalkád várta a hozzánk betérőket. A rossz idő ellenére (vagy tán éppen azért?, ki tudja azt…) idén is közel 1000 látogató (a házi statisztikánk szerint 932 fő, ami nem a legpontosabb adat) volt kíváncsi rá, mivel rukkol elő a Somogyi.

Bár kint dörgött, villámlott – legalábbis ezt mesélték, akik kint jártak – idebent a fülledt épületben meleg szívvel vártunk mindenkit.

Nehéz beszámolót írni résztvevőként, mert beszélni csak arról tudok, amit láttam. Talán legjellemzőbb Nyilas Péter kolléga kérdése: „Máshol is ennyien voltak? Sajnos nem tudtam megnézni, csak a tömeget láttam..”

Az biztos, hogy hál’ istennek ismét mindenki nagyon elfáradt. Hosszú nap volt, s persze az előkészületek sem egy nap alatt zajlottak. De sikeres volt, s ez kárpótol mindenkit.

A Gyermekkönyvtárban a Varázserdő varázsolta el a kicsiket–nagyokat. Találkozhatott az ide betérő tündérekkel, koboldokkal. Készíthettek tündérszárnyakat, volt Manógyárunk, mesét hallgattak, óriásokat kerestek a lelkes gyerekek. Persze belépni csak a gonosz manó varázskérdését megfejtve lehetett.

Az alagsorban egész este megtekinthető volt a kiállítás, ami rejtett, munkaszobáinkban, folyosóinkon látható műalkotásokat mutatott be, természetesen bemutatva, hogy mi-mi. Az este folyamán szinte minden látogató lesétált ide (meg persze ott van a büfénk is ;-))

A földszinti kiállítótérben állandó kiállításunkat, illetve az aktuális Időutazás a Délmagyarországgal c. kiállítást nézegették a betérők, illetve az ezért érkezők egyaránt.

A fő attrakció idén is a különgyűjtemények bemutatkozása volt. Minderre a harmadik emeleten az olvasóterekben, illetve az Emlékkönyvtárban került sor.

A Vasváry-gyűjtemény Óhazából az Újvilágba című kiállítása magát a gyűjteményt mutatta be a szobába betérőknek.

Nagyon látványosra sikeredett a Divat és irodalom c. kiállítás, amit a periodikatár gondozói állítottak össze. Nem csak a nagyon látványos folyóiratokat, irodalmi újságokat emelték ki, de saját gyűjteményükkel díszítették is a kiállítást századfordulós tárgyakkal.

A Vaszy hagyaték gondozója kottákat, kéziratokat, plakátokat mutatott meg a zeneszerető közönségnek.

Ismét láthatók voltak az Eszperantó-gyűjtemény és a Gyorsírászati-gyűjtemény dokumentumai, emléktárgyai. A kollegina értő műgonddal kalauzolta az ismeretlen nyelv világába azokat is, akik már nem is igen hallhattak az eszperantó nyelvről.

A helyismeret az idén 80 éves Fogadalmi templomot (ahogy mindenki ismeri a Dómot) mutatta be a látogatóknak. Az ötlettől a megvalósulásig. Eredeti alaprajzok, pályaművek, az építéséről készített fotók, kapcsolódó személyek, a felszentelésre íródott zenemű segítette a Szeged szimbólumává vált épület megismerését. Amíg az időjárás lehetővé tette távcső segítségével közelebbről is megszemlélhették az építészeti remeket.

Mindeközben az Emlékkönyvtárba folyamatosan érkeztek az érdeklődők. Osztályvezető asszony folyamatosan mutatta be a szebbnél-szebb illusztrált köteteket, a máskor nem látható nyomdászati csodákat, könyvremekeket. Közben a látogatók megismerhették a Somogyi-könyvtár történetét, az alapító életét is.

Éjfélkor a az 1493-ban Nürnbergben megjelent, 1809 fametszettel illusztrált, ún. Schedel világkrónika bemutatásával zárult a múzeumok éjszakája a könyvtárban.

Ismét egy fárasztó, ám (úgy gondolom) sikeres napot éjszakát tudhatunk magunk mögött. S mint ahogy a címben olvasható egy lelkes résztvevő kislány mondata:

„Jövőre is jövünk!”

A rendezvényen készített a CSMKE webalbumánban láthatók.