Negyvenedszer találkoztunk

Koromnál fogva én csak az elmúlt évtizedre tudok visszatekinteni, de nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerül(t) egy immáron négy évtizedes hagyományt folytatnunk.

Idén már a negyvenedik Csongrád Megyei Könyvtárosnapot rendeztük. A hagyományokhoz hűen ismét egy olyan településre látogattunk, ahol nemrégiben valamilyen jelentősebb átalakítás, bővítés történt, ezúttal Csanádpalotán jártunk.

A visszajelzések alapján  a találkozó ismét jó  hangulatban telt, élvezték a résztvevők. Legalábbis bízom benne, hogy nem csak udvariaskodtak.

Jobban szeretném, ha egy résztvevőtől olvashatnánk beszámolót, akár szubjektívet is, mint egy szervezőtől. De míg nem kapok ilyet, álljanak itt röviden a nap történései az én szemszögömből.

A nap hagyományos módon zajlott.

A találkozót a nemrégiben az IKSZT keretén belül  megújult s kibővült könyvtárban kezdtük.

Na jó, a könyvtár udvarán kezdtük az állófogadást. De azért utána be is mentünk!

 

 

 

 

 

 

A lányok (Makán Andrásné Judit és Molnárné Haluska Margit) valamint kísérőik mindenféle földi jóval elhalmoztak bennünket. Nagyon finom sütemények, rágicsák fogadták az érkezőket, amiket jórészt ők maguk és segítőik készítettek (innen is köszönet a segítőknek!)

Megtisztelő volt, valamint mutatja a könyvtár(osok) megbecsülését, hogy polgármester úr már ekkor velünk volt, pedig mint később megtudtunk, nagy nehézségekkel küzd a város.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A könyvtár szépen megújult, tágasnak tűnik, de persze a lányokat ismerve nagyon hamar belakják!

Az ízletes „wellcome” ételek, s a kölcsönös üdvözlések után az eddigre már szép számú társaság (közel 130-an voltunk a találkozón), együtt, gyalogosan vonult át a művelődési házba.

Itt elkezdődött a nap „hivatalos” része. Miután mindenki elfoglalta a helyét, a kis zsibongás után polgármester úr köszöntötte az egybegyűlteket, s röviden bemutatta a megye legfiatalabb városát.

Utána Ádok István, a művelődési ház igazgatója mutatta be a városka nagyon élénk kulturális életét, távlati terveiket. Lenyűgöző az az elszántság, lendület, elhivatottság, ami áthatja a kultúráért tevékenykedők minden lépését. Hatalmas fába vágták fejszéjüket, két éves Kelemen László emlékév megrendezésébe, megszervezésébe kezdtek bele. Sok sikert kívánok nekik!

Margittól, most nem mint könyvtárostól, hanem a Faluszépítő Egyesület elnökétől ismét a falu gazdag civil életéről hallhattunk, amiből persze bőségesen kiveszik a részüket a könyvtáros kolleginák is. Beszámolt az elmúlt évek nagy civil eseményeiről, a falu város megszépüléséről.

Közben sikerült megszerezni Margiték előadását is:

A helyi értékek után a szűkebb könyvtárosi szakmáról is hasznos előadásokat hallhattunk.

Elsőként Ramháb Mária, a kecskeméti Katona József Könyvtár igazgatójának előadását hallgattuk meg, napjaink változásairól, a könyvtári (rendszer) és a világ állandó megújulásáról. Aki már hallotta Máriát előadni (bízom benne, hogy nagyon kevés az olyan, aki sosem hallotta még), tudja, hogy meggyőző erejű előadó, most is az volt. Kérése volt, hogy – mivel a ppt igazából csak az előadást kísérő bemutató – ne helyezzük ide a diákat, de mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa meg gondolatait a könyvtári rendszerről.

Az általános, változásmenedzsment előadásba hajló bemutató után, közelebbről is meghallgattuk a különböző típusú könyvtárak reakcióját korunk változásaira.

Elsőként Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár igazgatója számolt be a Somogyi elmúlt néhány évének  örömét (s néhány bánatát).

Majd szűkebb spektrumként két városi könyvtár, a vendéglátó Csanádpalota és a valamivel nagyobb mórahalmi Tóth Menyhért Városi Könyvtár mutatkozott be.

Hamarosan talán sikerül megszerezni a csanádpalotai előadást.

 

Végezetül két nagyon sajátos könyvtár kapott lehetőséget bemutatkozni. Mátó Erzsébet, a makói József Attila Városi Könyvtár igazgatója a kistérségi ellátásról, az általuk ellátott kistelepülések lehetőségeiről tartott előadást. Csongrád megyében a makói kistérségben működik a legtöbb ellátott település, példaértékűen végzik ezt a komoly munkát a kollegák.

 

A délelőtt lezárásaként pedig egy különleges helyzetű könyvtár vezetője, Kosztolányi Sándorné, szegvári kolléga számolt be könyvtárukról, valamint a településről. Bár közel 5000 fős a település,mégis kistérségi ellátásban működik a könyvtár, Szentes kistérségében.

 

Az idő előrehaladtával Verának nagyon kevés ideje volt, hogy igazán részletekbe menően tudjon beszámolni különleges helyzetükről. Valamint a hallgatók azzal is szembesültek, amiről Ramháb Mária a legelején beszélt: minden környezeti változás nagy befolyással bír a könyvtárak életére is, lett légyen az politikai, gazdasági, társadalmi vagy technikai, netalán mind együttvéve.  A szegvári kollegák életét most nagyon nagyon erősen érintik a gazdasági-politikai változások. Ez a ppt-ből nem derül ki, de a kollegina szavaiból érződött.
Hogy nem ilyen keserű szájjízzel vonultunk el ebédelni azt több eseménynek köszönhetjük.
Az előadások végén Karsztné Klári néni, a résztvevők egyik korelnöke kért szót, s néhány mondatban reménykeltően vázolta, amit ő sok évtizedes pályája alatt látott a könyvtári változásokról. Ahogy Klárafalván egy utazóládából kölcsönzött könyveket, most pedig egy önálló helyiségben a makói kollegák segítségével juthatnak bármilyen információhoz a kistelepülésen élők. Reménykeltő és szép voltak, egy sokat megélt bölcs ember szájából.
Ebéd előtt még egy kellemes feladat várt ránk. Kérésünkre a vendéglátó lányok előzetesen készítettek egy totót Csanádpalotáról,amit a játékos kedvű résztvevők kitölthettek (előzetesen, itt már csak a javítás, s a sorsolás várt ránk). Több, mint hatvan kolléga játszott velünk. S ami még jobban esett, az ajándékokat szintén a kollegáktól kaptunk, kérésünk szerint csak saját maguk által készített ajándék lehetett, s még így is 28 könyvtáros gondolta úgy, hogy idejét, erejét, tehetségét ránk áldozza, s lelkesen készítettek ajándéktárgyakat.
Az örömteli események után megéhezve, ám vidáman vonultunk át az étterembe, ahol aztán a jóízűen elfogyasztott ebéd mellett, a közösségi élet örömeinek hódolhatott ki-ki a maga kedve szerint.
Az ebéd után még jónéhányan visszatértünk a könyvtárba alaposabban megtekinteni a kísérő kiállításokat, átbeszélni a délelőtti előadásokat.
A társaság egy része a vendéglátók jóvoltából megtekinthették a városka nevezetességeit, épületeit, parkjait.
Összességében egy igen tartalmas napot zártunk. Köszönet érte a helyi szervezőknek, segítőknek a város vezetőinek, az előadóknak és minden résztvevőnek.
Szerencsére a megye könyvtári életében mindig van olyan örömteli esemény, ami lehetőséget biztosít arra, hogy minden évben új s új helyre látogathassunk. S a megye könyvtárai is egyre fontosabbnak tartják, hogy ők adhassanak otthont a találkozónknak, így ha minden igaz, jövőre ismét láthatjuk egymást egy hasonlóan jó és hasznos napon.
Addig is kedvcsinálónak, valamint összefoglaló gyanánt egy rövid képes beszámoló álljon itt végül (a diavetítésnél több fotő megtekinthető a webgalériánkban is, köszönhetően Muresán Orsolyának és Paraginé Edinának):