Fitz-díj kategóriaarchívum

Debrecenbe kellett menni…

A CSMKE idei vándorgyűlés pályázatán támogatott Rafai Mária képes beszámolója következik. 

Pulykakakast ugyan nem vettünk, de rengeteg sokkal érdekesebb dolog történt a MKE 56. vándorgyűlésén, Debrecenben.

Könyvtárak a kultúra, a tudomány és a közösségek szolgálatában – ezzel a címmel és programmal rendezték meg a könyvtárosok 56. vándorgyűlését Debrecenben.

 

 

A rendezvény szervezője és egyúttal helyszíne a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár volt. A Debreceni Egyetem 1912-ben alakult Debreceni Magyar Királyi Egyetem néven. A későbbiekben több néven szerepelt, Tisza István, majd Kossuth Lajos nevét is viselte. Alapítását mégis 1538-tól számítja. Mivel az akkor létrehozott, iskolai, irodalmi tanulmányai után mindenki által ismert Református Kollégiumot, amelyben az alapszinttől a felsőfokú szintig minden oktatási forma működött, jogfolytonos elődjének tekinti az egyetem.  Az ismert központi épület 1932-ben, 4 évig tartó építkezés után készült el. Az egyetem fejlesztésében, és a központi épület építésében nagy szerepe volt Klebelsberg Kunónak. Szobra a többi fontos támogató mellett ma is ott áll az épület előtt.

Az épület több terme adott helyet az idei Vándorgyűlés rendezvényinek. A díszes aulában tartották az ünnepi nyitó plenáris ülését, és még néhány egyéb programot is. A szokott protokoll események után (köszöntők az egyetem, a szervező DEENK, és a város képviselőitől, itt adták át a szokásos szakmai díjakat és emlékérmeket, majd néhány rövidebb szakmai előadás következett. Ezek az MKE honlapján a szokások szerint megtalálhatók). A baráti találkozót az épület igen látványos, 29 méter magas, 700 négyzetméter üvegtetővel lefedett díszudvarában tartották. Az épületben működik (ahogy megtudtuk, némi külső helyszínen lévő kisegítő raktárral megtámogatva) az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár is, ahol több kiscsoportos látogatást szerveztek számunkra az ott dolgozó könyvtárosok vezetésével. Kérdésünkre elmondták többek között, hogy az „egyetemi” és a „nemzeti” állomány nincs fizikailag különválasztva és kezelve egymástól. A dokumentumokban lévő jelzések, és az utóbbi években az online nyilvántartás egyértelműen megmutatja, hogy az állomány mely darabjai kölcsönözhetők, és melyek nem. Bizonyos esetekben, ha duplum példányok állnak rendelkezésre, akkor a nemzeti állomány egyes darabjai is kivihetők. Minden példánynál nagyon precíz, egyedi elbírálás dönt. A raktáros kollégák kis túlzással úgy ülnek a pultnál számítógépeikkel körülvéve, mint az űrhajók vezérlő központjában. Minden mozzanatot: a beérkező kéréseket, a példányok raktárból kihozását, a kérő értesítését stb. számítógépen rögzítenek.

A központi épület után néhány évvel készült el az Egyetemi Templom (természetesen a város sokadik református temploma), ahol egy kiemelt kulturális programot hallgathattunk meg, Boldog békeidők címmel a Trio Consort nevű vonóstrió színvonalas előadásában. A puritán szépségű templomban varázslatosan szóltak az ismert és újszerű dallamok a nyári estében. Az épületet a második világháború után több évtizedig könyvtári raktárként használták, majd 2001-ben adták vissza eredeti, egyházi rendeltetésének. 2006-től használják újra templomként.

A szakmai programok többsége már a vadonatúj Learning Center nevű oktatási épületben zajlott, ahol egy nagyméretű és igen látványosan modern teremben tartották pénteken kora este a vándorgyűlés záró plenáris ülését is.  Az előcsarnok adott otthont a könyvtárakat, és magát a vándorgyűlést is támogató háttér cégek szakmai kiállításának. Természetesen ebben az épületben voltak kisebb termek is, ahogy az egyetem nagyerdei campusán még számtalan régebbi, vagy újabb helyszíne volt a különböző szekcióüléseknek és az eddiginél jóval több workshopnak, kiscsoportos foglalkozásnak is.

Folyamatosan zajlottak a tematikus bemutatók (digitalizálás, díszműves állomány bemutatása, kötészet, nyomda bemutató, látogatás egy középiskolai könyvtárban, a szervező egyetemi és nemzeti könyvtárban, a Méliusz Juhász Péter Megyei könyvtárban és így tovább.

A szekcióülések számtalan témával foglalkoztak, ezek közül mindenkinek választania kellett az őt legjobban érdeklők között, mert nagy részben azonos időben zajlottak. (Részletesebb ismertetés megtalálható a MKE honlapján). Különösen érdekes volt a Múzeumi és Műszaki Szekció programja, amelyben Gazda István a Magyar Tudományos Akadémia történetének kevéssé ismert eseményeit mutatta be, ezzel a vándorgyűlés egyik központi témájához, a tudomány történetéhez kapcsolódva. Ezután egy szakmai kiállító (Pre-Con Restaurátor Kft.) szakembere tartott igazán ritka izgalmas, sok fotóval illusztrált bemutatót a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár állományában történt eddig példátlan, szinte az egész állományt érintő rovarfertőzésről, és annak az igen alapos, nagy szakmai tudás és gyakorlat után elkezdődött vegyszermentes, kíméletes elhárításáról. Részletesen bemutatta a több mint fél évig tartó hatalmas munkát. Röviden: az összes könyvet leszedték a polcokról, és kb. fél méter magasra felstócolt két könyvoszloponként egy speciális anyagú, megfelelő méretű, légmentesen záródó vastag fóliatasakba zárták. Ezután az oxigént kiszívták, majd nitrogénnel töltötték fel. A könyveknek 6-7 hétig kell a tasakokban maradni. A rovarok, és a még nem is látható peték ez idő alatt biztonsággal elpusztulnak. Közben az üres polcok és az egész épületrész igen alapos takarítása, és szükség esetén akár a felmerülő asztalosipari javítások elvégzése történik, majd az egész környezet formaldehiddel végzett fertőtlenítése. Azokon a polcokon már több évszázada nem történt hasonló méretű takarítás, javítás, fertőtlenítés.  A könyvtár a tervek szerint a jövő év elején tud újra kinyitni és látogatókat fogadni. (Fotók a szöveg után mellékelve.) Megtudtuk az előadótól, hogy a debreceni Református Kollégium védett könyvtárában is végeztek a közelmúltban olyan biztonsági, megelőző takarítást és egyszerűbb, gyorsabb fertőtlenítést, ami azt célozta, hogy ott ne történhessen a pannonhalmihoz hasonló nagyobb probléma.



A vándorgyűlés megszámlálhatatlanul sok szakmai foglalkozása mellett voltak kiegészítő kulturális-és városismereti programok is. Épületbemutatók, szobor-séták, a nulladik napon este színházi előadás, a már említett templomi koncert, és több alkalommal a szintén a nagyerdei campuson lévő Egyetemi Botanikuskert meglátogatása is.  Ezt egy biológia végzettségű könyvtáros kolléganő vezette. Sok érdekességet megmutatott, és érdekes történeteket mesélt el. Például arról, hogy honnan származik a hatalmas pozsgásházban lévő legalább 4-5 méter magas trópusi oszlopkaktusz. A szálegyenes, keskeny, magas, szinte feketébe hajlóan sötétzöld növényt anno Kossuth Lajos hozta be az országba amerikai utazásáról. Akkor a szegedi Fűvészkertnek adományozta, ám később, amikor szaporítani lehetett, a szegediek a debreceni egyetemi Botanikuskertnek is adtak belőle.  Ahol láthatóan jól érzi magát!

A nyitó plenáris ülésen a szokásokhoz híven szakmai díjakat és emlékérmeket adtak át. A záró plenárison a szekciók röviden összefoglalták a végzett munkájukat, eredményeiket. Emellett átadták a könyvtáros szakma által megszavazott Fitz József könyvdíjakat. Ezeket Grecsó Krisztián, Saly Noémi és Vadadi Adrienn köteteit megjelentő kiadók kapták.

A program vége felé a hagyományokhoz igazodva az előző évi vándorgyűlést szervező intézmények egyik  képviselője mondta el a rendezvény utóhatásáról szerzett tapasztalatait. Ez esetben Sikaláné Sánta Ildikó, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója beszélt arról, milyen sok pozitív hatása volt a szegedi vándorgyűlésnek a szervező könyvtárakra és az ott dolgozó szakemberekre. Rengeteg okos és használható szakmai fogás, kipróbált programok, jó gyakorlatok, bevált ötletek kerültek terítékre, amit a résztvevők és a szervezők is használhatnak munkájuk során.

Az utolsó este szervezett programja a baráti találkozó volt, ami a már említett hatalmas, több emelet magasságú Díszudvarában tartottak meg.

A szombati nap a kirándulásoké volt. A választékban szerepelt a Tisza-tavi Ökocentrum, egy mádi bortúra, játékos piknik a Nagyerdőben és egy, Debrecen történetét, kultúráját bemutató, szakember által vezetett séta is. Ezen a városhoz kapcsolódó, kevésbé ismert történeteket, szinte titkos helyeket ismerhettünk meg: többek között emlékhelyeket, múzeumokat, meglepő utcai emlékeket, történeteket és szobrokat. A város irodalmi  hagyományait mutatja, hogy Ady, vagy Szabó Magda szobra mellé is leülhet a megfáradt sétáló. A színház mellett láthattuk a várost a Református Nagytemplom tetőkilátójáról (eddig lifttel), és akár az egyik torony tetejéről is (ide még jó néhány lépcsőt kellett gyalog legyőzni, de megérte!)

A záró plenáris ülés legutolsó eseménye egy rövid városfilm bemutatója volt, amiből megtudhatták a vándor könyvtárosok, hogy 2026-ban Kecskeméten fognak találkozni!

Köszönjük a beszámolót! CSMKE

 

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 56. Vándorgyűlése – élménybeszámoló

A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kunó Könyvtár és Levéltár munkatársának beszámolója:

A 2025-ös vándorgyűlés színes és változatos programmal várta a résztvevőket, a Könyvtárak a kultúra, a tudomány és a közösségek szolgálatában” mottó jegyében. Fogalmazhatnék akár úgy is, hogy az esemény fókuszában ezúttal is a könyvtárak sokoldalúsága állt: hogyan támogathatják a helyi közösségeket, hogyan szolgálják a tudományos és kulturális igényeket, milyen módon járulnak hozzá a különböző társadalmi csoportok ismereteinek gyarapodásához, és mindeközben hogyan biztosítanak lehetőséget a szabadidő minőségi eltöltésére. Az MKE vándorgyűlés számos szekcióban, előadáson és workshopon kínált lehetőséget a résztvevők számára, hogy új ismeretekkel gazdagodjanak, főként pedig hogy megoszthassák egymással saját tapasztalataikat és aktuális kihívásaikat.

Monok István előadása a nyitó plenáris ülésen

Előadóként kiváló könyvtáros szakemberek szerepeltek, akik különböző aspektusokból vizsgálták a könyvtárak helyzetét, időként kitekintéssel a jövőbeli lehetőségekre, valamint külföldre is. A témák igen széles spektrumot öleltek fel: a digitális könyvtári szolgáltatásoktól a közösségi térként működő könyvtárakig, mindemellett pedig a helyi módszertani fejlesztések, jó gyakorlatok is fókuszba kerültek.

Petró Leonárd, főszervező előadása

A több napos rendezvény ugyanakkor remek alkalmat adott a hálózatépítésre. A könyvtárosok közötti folyamatos tapasztalatcserére – tovább erősítve a szakmai közösség összetartozását, illetve újabb együttműködéseket megalapozva – nemcsak az előadások szünetében, de a kulturális vagy az esti programok alkalmával is nyílt ehetőség. Az esemény összességében azt sugallta, hogy a könyvtárak nem pusztán igény esetén rendelkezésre álló információközvetítők, hanem a helyi közösségek életének proaktív alakítói és élő színterei.

A CSMKE könyvtárosai számára bizonyára sokáig emlékezetes marad, hogy az elmúlt évben Szeged adhatott otthont a vándorgyűlésnek. A 2024-es esemény – talán érhető módon – mindig is különleges marad számunkra, de a debreceni kollégák szervezőmunkája és vendégszeretete idén is maradandó élményt kínált a résztvevőnek. Azt gondolom, hogy a Debreceni Egyetem campusa ideális színtere és a DEENK kiváló házigazdája volt a 2025-ös vándorgyűlésnek.

Köszönet illeti a szervezőket az esemény színvonalas megvalósítását!

Csengődi Erika írása

Fitz-díj

Kedves Kollégák!

2025 tavaszán is lehetősége van a könyvtárosoknak könyveket ajánlani: a Fitz József-könyvdíjra és a Könyvtáros Klub Nívódíjára.

A jelölhető könyvek: 

  • csak Magyarországon kiadott kötetek
  • 2024-ben megjelentek
  • teljes könyvtermés:  szépirodalmi, történeti, művészeti, gyermek- és ifjúsági könyv, pedagógiai szakirodalom, tankönyv …)
  • szép, nívós kiadvány, illusztrációkkal, tartalommal

A legtöbb ajánlatot kapott könyvek közül kerül ki az idei díjazott: a Fitz József-könyvdíjra és a Könyvtáros Klub Nívódíjára.

Jelölőlapot : Fitz_Nivo_jelolo

Kérlek benneteket a kukkonka.judit@sk-szeged.hu címre küldjétek el az összegyűjtött ajánlásokat 2025. április 15-ig.

Köszönöm!

 

MI-parti Szegeden. A változás részesei vagyunk: Mi és MI

Az idei vándorgyűlés pályázatunk nyertese Rafai Mária nyugdíjas kolléganőnk volt. Mari aktív vándorgyűlésre járó tagunk (s mindig sok-sok fotóval és élménnyel számol be a vándorgyűlésekről).

Idén kettős szerepe volt: nemcsak mint résztvevő , hanem városi sétavezető is volt.

Fogadjátok szeretettel beszámolóját! (Mely kötelező eleme volt a pályázati kiírásnak.)  K.J.

Mi-partit rendezett 2024 nyarán a szegedi Somogyi-könyvtár,  SZTE Klebelsberg Könyvtár, a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete.

Főszerepben a MI és mi, a könyvtárosok, akik már régen elfogadták, hogy szakmánk legfontosabb és mindennapi velejárója a változás, az újítás, az innováció. A különböző szakmai programokon, szekciókon rengeteg izgalmas, sokszor meglepő ötlet került napirendre és bemutatásra. Olyanok, amiket a mindennapokban, minden könyvtáros tud használni, és amit aztán akár minden olvasó kipróbálhat, használhat. Sokat hozzáadott a témához a szakmai kiállítók sok érdekes, látványos újdonsága is, ahogy azt minden vándorgyűlésen megtették.

Voltak persze hagyományos kiállítások is: Mesélő évszázadok szépséges könyvei a Somogyi-könyvtár állományából válogatva (a kiállítást Gerencsér Judit, az MKE elnöke nyitotta meg), vagy a korábbi két szegedi vándorgyűlés (1984, 2007) dokumentumainak sokszor megható gyűjteménye. Azokon a képeken olyan meghatározó, közismert kollégákat fedezhetünk fel, akik azóta már nincsenek az élők sorában. A vendégek érdeklődéssel nézték meg a friss Nobel-díjas, a Szegedi Egyetemhez kötődő Karikó Katalinról szóló kiállítást is.

A vándorgyűlés szervezői különös figyelemmel és remek ötletekkel készítettek elő jobbnál jobb szabadidős programokat is. Volt orgonahangverseny az alsóvárosi templomban (ez egyúttal azt is lehetővé tette, hogy ezzel az ország minden vidékéről érkező látogatók megtekinthessék a város központjától távol eső értékes műemlék épületet is. Sikeres volt az esti táncbemutató, és a szervezők számára is meglepetés a több száz fős részvétel az esti vezetett túrán a Belvárosban.  A rengeteg érdeklődő kettéosztás után is nagylétszámú, érdeklődő csoportot képezett. Ehhez  kapcsolódott a Dóm tornyába szervezett esti panorámás toronylátogatás is, ami nemcsak a város esti arcát mutatta meg, hanem azzal az extra látvánnyal is gazdagodott, hogy épp azokban a napokban kezdték el a Szabadtéri Játékok idei  nagyszabású sikerdarabjának, a Rebeccának  a helyszíni, esti próbáit, amit így felülről, a toronyból lehetett nyomon követni… Az esti vezetett séta és a toronylátogatás különlegesen jó és nagyon kedvelt ötletnek bizonyult, külön köszönet a kitalálójának!

Voltak természetesen nappali szabadidős programok is két szakmai esemény közé beékelve.

Nagy érdeklődés kísérte a csütörtöki és a pénteki reggeli városnéző vezetett sétát is. Már az első napon itt is ketté kellet osztani a nagylétszámú érdeklődőket két csoportra. A rendelkezésre álló másfél óra bizony nagyon kevés egy ilyen nagy múlttal, gazdag jelennel, és sok-sok érdekességgel bíró város esetében, mint Szeged. (Gyakorlott vándorgyűlés-járóként mondhatom, ilyenkor a látogatók számára igen fontos szempont a rendezvény helyszínével való alaposabb ismerkedés. Éppen ezért lett olyan sikeres a nulladik nap intézménye, amikor még szakmai programokkal való ütközés nélkül lehet ismerkedni a szervező várossal.) Ezért a séta útvonalát igyekeztünk viszonylag rövid idő alatt a legfontosabb, a város létét meghatározó emlékek köré szervezni. Szóba kerültek a középkori és törökkori emlékek (Palánk, Görögkeleti szerb templom), természetesen az árvíz története és hatása a város további fejlődésére, (elsők között került szóba a „víz előtti, víz utáni” kifejezés fontossága a város történetében.) Sokat beszéltünk a Dóm (Fogadalmi templom) megépítések éppen 50 éven át tartó hosszú történetéről az ötlet kimondásától az épület felszenteléséig, a benne lévő gyönyörű műtárgyakig, a közelmúltban történt változásokig. A Hősök Kapujánál az első kérdés az volt, miért építettek Szegeden más városokhoz képest sokkal nagyobb szabású, jelentőségteljesebb emlékművet. A válasz egyszerű, és szomorú, mert Szeged lakosságából az akkor itt állomásozó nagy létszámú katonai egységek miatt sokkal több áldozata volt A Nagy Háborúnak, amit akkor még mindenki így hívott, mert senki nem gondolt arra, hogy sorszámozni kell, mivel sajnos lesz egy következő is…(több mint 12000 szegedi illetőségű katona volt az első háború áldozata).

Az egész séta során alkalmaztam azt a módszert, hogy amit nem tudtunk megnézni az időhiány miatt, arra felhívtam a figyelmet, és elmondtam az odajutás módját is. Így volt például a Hősök Kapuján található ábrázolások, például a doberdói fa esetén. Az ott megfestett legendás fa eredetije ugyanis szinte mesebeli módon került a szegedi Móra Ferenc Múzeumba, jelenleg is a Fekete Ház épületében tekinthető meg.

(A híres fa eredeti helyén a Doberdói fennsíkon, San Martino del Carso faluban azóta egy újabb példány fejlődött ki, és emlékeztet a nagy háború hőseire, több jelentőségteljes emlékhellyel és egy civil lakosok (pedagógusok, történészek) által létrehozott meglehetősen gazdag helyi múzeummal, ahol Szeged is igen fontos szerepet kapott, mert ott a honvédő olasz, vagy az akkor betolakodónak számító monarchiabeli katonák emlékeit is őrzik.  Az olasz emlékezetpolitika már régen azt az elvet vallja, hogy ha a katonák életükben egymás ellenségei voltak, akkor halálukban egymás testvéreivé váltak. Ezért van olyan sok szépen karbantartott emlékhely, kápolna, bemutatásra alkalmas lövészárok, közös, gondozott sírkert az Isonzó völgyétől a Doberdó fennsíkján át egészen az Adriai tenger partjáig, ahol az összes katona emlékét nemzetiségétől függetlenül méltón őrzik.)

A séta során ezután felkerestük a Belváros jelentősebb épületeit, parkjait. Megnéztük Szeged kiválóságainak lakóhelyeit (Radnóti, József Attila, Juhász Gyula.) Beszéltünk a távolabbi épületekről, megnéztük a szegedi specialitást, amikor költők, írók mondatait az utca járdáiba, vagy a szökőkút oldalába építették be (Babits, József Attila, Juhász Gyula).  A látogatók kiemelt érdeklődést mutattak a város jó néhány szecessziós épülete iránt. Beszéltünk Lechner Ödön, Magyar Ede és mások tevékenységéről a város építészetében. A Stefániáról indulva megnéztük a magyaros vagy alföldi szecesszió egyedi szépségeit. (Beregi és Deutsch palota). Kijelöltük a távolabbi megtekintésre érdemes épületek helyét, amit aztán az érkezéskor kapott turistatérképpel könnyen felkereshettek, vagy akár még több információt begyűjthettek a Tourinform irodában. Beszéltünk a Víztorony tér és környéke, a Török utca, a Jósika utca és a csodaszép Új zsinagóga épületeiről, aztán a Széchenyi téren, majd Kárász utcán mentünk a vándorgyűlés helyszíneire. Szóba kerültek a Széchenyi tér szobrai, fái, vasasztalai, a Klauzál téren Kossuth Lajos és más hírességek, a sétáló utcán Janikovszky Éva és más lakók, majd a Reök Palota, a szerencsétlen sorsú építőjével (Magyar Ede), a Dugonics tér a megfordított Dugonics szoborral, az Egyetem központi épületével, annak igen változatos történetével. A Honvéd tér a jelentős múlttal rendelkező református templommal, majd a végcélnál az egyetem régi és új épületeivel, az ott tanult hírességekkel.

A séta résztvevői kifejezetten érdeklődők voltak, sokat kérdeztek, sok mindenről beszélgettünk. Többen elmondták, hogy terveznek olyan látogatást Szegedre, amikor hosszabb ideig ismerkedhetnek a város érdekességeivel, szépségeivel. A séta végén tapsoltak, és azt mondták, hogy nagyon informatív volt… Ilyen lelkes, kíváncsi  kollégákkal a séta vezetőjének is élmény volt az együtt töltött másfél óra.

Nagyon informatív, színes, érdekes, sok új ismeretet tartalmazó programot találtak ki és állítottak össze a harmadik szegedi vándorgyűlés szervezői, akiket ezért elismerés és köszönet illet. A következő vándorgyűlés helyszíne 2025 nyarán Debrecen lesz.  (A címben kölcsönzött „mi-parti” egy manapság ritkán használt, középkori eredetű művészettörténeti fogalom, ami az akkori viselettörténetre utal. Arra, hogy azidőtájt nagyon kedveltek voltak azok az öltözetek, amiket több különböző színű (és, vagy) mintájú anyagból varrtak össze. Legtöbbször függőleges osztással, vagyis a nadrág szárai, vagy a felső kabát szárnyai voltak különbözőek, mégpedig jellemzően nagyon eltérő, feltűnő színekkel. Ez a szokás leginkább a bohócok, udvari bolondok, mutatványosok és vándorszínészek öltözetében maradt fenn a későbbi évszázadokon át. Manapság már inkább csak bizonyos kártya figurákon látható.  Mi-parti címmel létezik egy huszadik századi lengyel zeneszerző, Lutoslawski kortárs, klasszikus zeneműve, ami rövid, de a korát igen jól kifejező darab.

A címmel a rendezvény sokszínű, érdekes voltára utaltam.

Rafai Mária

Fitz József-könyvdíj és a Könyvtáros Klub Nívódíj

Kedves Kollégák!

2024 tavaszán is lehetősége van a könyvtárosoknak könyveket ajánlani (idén már 2 díjra!): a Fitz József-könyvdíjra és a Könyvtáros Klub Nívódíjára.

Mit jelölhetünk?  Első körben a Magyarországon egy naptári évben megjelent teljes könyvtermésből (vagyis 2023-ból lehet szépirodalmi, történeti, művészeti, gyermek- és ifjúsági könyv, pedagógiai szakirodalom, tankönyv vagy bármi más, mely tartalmában, formájában kiemelkedik az adott évi könyvtermésből) tematikai kategorizálás nélkül választhatunk.

A legtöbb ajánlatot kapott könyvek közül kerül ki az idei díjazott: a Fitz József-könyvdíjra és a Könyvtáros Klub Nívódíjára.

Mellékelem a jelölőlapot : Fitz_Nivo_jelolo

Kérem a kukkonka.judit@sk-szeged.hu címre küldjétek el az összegyűjtött ajánlásokat 2024. március 15-ig.

Köszönjük!