A CSMKE idei vándorgyűlés pályázatán támogatott Rafai Mária képes beszámolója következik.
Pulykakakast ugyan nem vettünk, de rengeteg sokkal érdekesebb dolog történt a MKE 56. vándorgyűlésén, Debrecenben.
Könyvtárak a kultúra, a tudomány és a közösségek szolgálatában – ezzel a címmel és programmal rendezték meg a könyvtárosok 56. vándorgyűlését Debrecenben.
A rendezvény szervezője és egyúttal helyszíne a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár volt. A Debreceni Egyetem 1912-ben alakult Debreceni Magyar Királyi Egyetem néven. A későbbiekben több néven szerepelt, Tisza István, majd Kossuth Lajos nevét is viselte. Alapítását mégis 1538-tól számítja. Mivel az akkor létrehozott, iskolai, irodalmi tanulmányai után mindenki által ismert Református Kollégiumot, amelyben az alapszinttől a felsőfokú szintig minden oktatási forma működött, jogfolytonos elődjének tekinti az egyetem. Az ismert központi épület 1932-ben, 4 évig tartó építkezés után készült el. Az egyetem fejlesztésében, és a központi épület építésében nagy szerepe volt Klebelsberg Kunónak. Szobra a többi fontos támogató mellett ma is ott áll az épület előtt.
Az épület több terme adott helyet az idei Vándorgyűlés rendezvényinek. A díszes aulában tartották az ünnepi nyitó plenáris ülését, és még néhány egyéb programot is. A szokott protokoll események után (köszöntők az egyetem, a szervező DEENK, és a város képviselőitől, itt adták át a szokásos szakmai díjakat és emlékérmeket, majd néhány rövidebb szakmai előadás következett. Ezek az MKE honlapján a szokások szerint megtalálhatók). A baráti találkozót az épület igen látványos, 29 méter magas, 700 négyzetméter üvegtetővel lefedett díszudvarában tartották. Az épületben működik (ahogy megtudtuk, némi külső helyszínen lévő kisegítő raktárral megtámogatva) az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár is, ahol több kiscsoportos látogatást szerveztek számunkra az ott dolgozó könyvtárosok vezetésével. Kérdésünkre elmondták többek között, hogy az „egyetemi” és a „nemzeti” állomány nincs fizikailag különválasztva és kezelve egymástól. A dokumentumokban lévő jelzések, és az utóbbi években az online nyilvántartás egyértelműen megmutatja, hogy az állomány mely darabjai kölcsönözhetők, és melyek nem. Bizonyos esetekben, ha duplum példányok állnak rendelkezésre, akkor a nemzeti állomány egyes darabjai is kivihetők. Minden példánynál nagyon precíz, egyedi elbírálás dönt. A raktáros kollégák kis túlzással úgy ülnek a pultnál számítógépeikkel körülvéve, mint az űrhajók vezérlő központjában. Minden mozzanatot: a beérkező kéréseket, a példányok raktárból kihozását, a kérő értesítését stb. számítógépen rögzítenek.
A központi épület után néhány évvel készült el az Egyetemi Templom (természetesen a város sokadik református temploma), ahol egy kiemelt kulturális programot hallgathattunk meg, Boldog békeidők címmel a Trio Consort nevű vonóstrió színvonalas előadásában. A puritán szépségű templomban varázslatosan szóltak az ismert és újszerű dallamok a nyári estében. Az épületet a második világháború után több évtizedig könyvtári raktárként használták, majd 2001-ben adták vissza eredeti, egyházi rendeltetésének. 2006-től használják újra templomként.
A szakmai programok többsége már a vadonatúj Learning Center nevű oktatási épületben zajlott, ahol egy nagyméretű és igen látványosan modern teremben tartották pénteken kora este a vándorgyűlés záró plenáris ülését is. Az előcsarnok adott otthont a könyvtárakat, és magát a vándorgyűlést is támogató háttér cégek szakmai kiállításának. Természetesen ebben az épületben voltak kisebb termek is, ahogy az egyetem nagyerdei campusán még számtalan régebbi, vagy újabb helyszíne volt a különböző szekcióüléseknek és az eddiginél jóval több workshopnak, kiscsoportos foglalkozásnak is.
Folyamatosan zajlottak a tematikus bemutatók (digitalizálás, díszműves állomány bemutatása, kötészet, nyomda bemutató, látogatás egy középiskolai könyvtárban, a szervező egyetemi és nemzeti könyvtárban, a Méliusz Juhász Péter Megyei könyvtárban és így tovább.
A szekcióülések számtalan témával foglalkoztak, ezek közül mindenkinek választania kellett az őt legjobban érdeklők között, mert nagy részben azonos időben zajlottak. (Részletesebb ismertetés megtalálható a MKE honlapján). Különösen érdekes volt a Múzeumi és Műszaki Szekció programja, amelyben Gazda István a Magyar Tudományos Akadémia történetének kevéssé ismert eseményeit mutatta be, ezzel a vándorgyűlés egyik központi témájához, a tudomány történetéhez kapcsolódva. Ezután egy szakmai kiállító (Pre-Con Restaurátor Kft.) szakembere tartott igazán ritka izgalmas, sok fotóval illusztrált bemutatót a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár állományában történt eddig példátlan, szinte az egész állományt érintő rovarfertőzésről, és annak az igen alapos, nagy szakmai tudás és gyakorlat után elkezdődött vegyszermentes, kíméletes elhárításáról. Részletesen bemutatta a több mint fél évig tartó hatalmas munkát. Röviden: az összes könyvet leszedték a polcokról, és kb. fél méter magasra felstócolt két könyvoszloponként egy speciális anyagú, megfelelő méretű, légmentesen záródó vastag fóliatasakba zárták. Ezután az oxigént kiszívták, majd nitrogénnel töltötték fel. A könyveknek 6-7 hétig kell a tasakokban maradni. A rovarok, és a még nem is látható peték ez idő alatt biztonsággal elpusztulnak. Közben az üres polcok és az egész épületrész igen alapos takarítása, és szükség esetén akár a felmerülő asztalosipari javítások elvégzése történik, majd az egész környezet formaldehiddel végzett fertőtlenítése. Azokon a polcokon már több évszázada nem történt hasonló méretű takarítás, javítás, fertőtlenítés. A könyvtár a tervek szerint a jövő év elején tud újra kinyitni és látogatókat fogadni. (Fotók a szöveg után mellékelve.) Megtudtuk az előadótól, hogy a debreceni Református Kollégium védett könyvtárában is végeztek a közelmúltban olyan biztonsági, megelőző takarítást és egyszerűbb, gyorsabb fertőtlenítést, ami azt célozta, hogy ott ne történhessen a pannonhalmihoz hasonló nagyobb probléma.
A vándorgyűlés megszámlálhatatlanul sok szakmai foglalkozása mellett voltak kiegészítő kulturális-és városismereti programok is. Épületbemutatók, szobor-séták, a nulladik napon este színházi előadás, a már említett templomi koncert, és több alkalommal a szintén a nagyerdei campuson lévő Egyetemi Botanikuskert meglátogatása is. Ezt egy biológia végzettségű könyvtáros kolléganő vezette. Sok érdekességet megmutatott, és érdekes történeteket mesélt el. Például arról, hogy honnan származik a hatalmas pozsgásházban lévő legalább 4-5 méter magas trópusi oszlopkaktusz. A szálegyenes, keskeny, magas, szinte feketébe hajlóan sötétzöld növényt anno Kossuth Lajos hozta be az országba amerikai utazásáról. Akkor a szegedi Fűvészkertnek adományozta, ám később, amikor szaporítani lehetett, a szegediek a debreceni egyetemi Botanikuskertnek is adtak belőle. Ahol láthatóan jól érzi magát!
A nyitó plenáris ülésen a szokásokhoz híven szakmai díjakat és emlékérmeket adtak át. A záró plenárison a szekciók röviden összefoglalták a végzett munkájukat, eredményeiket. Emellett átadták a könyvtáros szakma által megszavazott Fitz József könyvdíjakat. Ezeket Grecsó Krisztián, Saly Noémi és Vadadi Adrienn köteteit megjelentő kiadók kapták.
A program vége felé a hagyományokhoz igazodva az előző évi vándorgyűlést szervező intézmények egyik képviselője mondta el a rendezvény utóhatásáról szerzett tapasztalatait. Ez esetben Sikaláné Sánta Ildikó, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója beszélt arról, milyen sok pozitív hatása volt a szegedi vándorgyűlésnek a szervező könyvtárakra és az ott dolgozó szakemberekre. Rengeteg okos és használható szakmai fogás, kipróbált programok, jó gyakorlatok, bevált ötletek kerültek terítékre, amit a résztvevők és a szervezők is használhatnak munkájuk során.
Az utolsó este szervezett programja a baráti találkozó volt, ami a már említett hatalmas, több emelet magasságú Díszudvarában tartottak meg.
A szombati nap a kirándulásoké volt. A választékban szerepelt a Tisza-tavi Ökocentrum, egy mádi bortúra, játékos piknik a Nagyerdőben és egy, Debrecen történetét, kultúráját bemutató, szakember által vezetett séta is. Ezen a városhoz kapcsolódó, kevésbé ismert történeteket, szinte titkos helyeket ismerhettünk meg: többek között emlékhelyeket, múzeumokat, meglepő utcai emlékeket, történeteket és szobrokat. A város irodalmi hagyományait mutatja, hogy Ady, vagy Szabó Magda szobra mellé is leülhet a megfáradt sétáló. A színház mellett láthattuk a várost a Református Nagytemplom tetőkilátójáról (eddig lifttel), és akár az egyik torony tetejéről is (ide még jó néhány lépcsőt kellett gyalog legyőzni, de megérte!)
A záró plenáris ülés legutolsó eseménye egy rövid városfilm bemutatója volt, amiből megtudhatták a vándor könyvtárosok, hogy 2026-ban Kecskeméten fognak találkozni!
Köszönjük a beszámolót! CSMKE
