Az idei tanulmányi kirándulásunkat Erdély egy kevésbé ismert szegletébe, Nagybánya környékére szerveztük.

Álljon itt a jövőévihez kedvcsinálónak is beillő rövid beszámoló nyaucicától:

Medvék és bankszállító-rablás

A CSMKE szervezésében szeptember harmadik hetében tartott őszi tanulmányi kirándulás úticélja Erdély volt.
Nagyszalonta Nagyvárad útvonalon közelítettük meg lopakodva az 5 napra otthont adó szálláshelyünket: Koltót. Útközben ami utunkba került megálltunk és megnéztük.

Nagykárolyban az erősen felújításra szoruló, jelenleg kiállításoknak helyt adó Károlyi-kastélyt (Kulturális Örökség Napok alkalmából bizony megörökített bennünket a román média) és Szatmárnémeti kék szökőkutas belvárosában a „szépséges” Dacia Hotelt.
Kaplonyban a rendkívül jóképű Erik atya megmutatta szép ferences templomát és a Károlyi-család kriptáját, ahová csak egyenes ági leszármazottak temetkezhetnek. Megtudhattuk, hamarosan „új lakója” érkezik a kriptának valahonnan a nagyvilágból. Megemlékeztünk a szatmári béke emlékművénél, és szedtünk gesztenyét Ady szülőházánál.
Koltói szállásunk a Szász Imre-féle panzióban volt. A szállás, az étel (kedvenc
vacsim: a gulyásleveles, töltöttkáposzta, fánk párosítás) mind nagyon jó volt, bár az 5 napon keresztüli reggel 5-kor kelés, fél 6-kor reggeli és este 9-kor vacsora kicsit megterhelő volt.
Megnéztük a barcafalvi „mennyországi” kolostort; libegőztünk a lópataki vízeséshez (medvelábnyomokat találtak a gyanútlan útról letérő csoporttársak!!); láttunk pálinkafőzést, vízimalmot mely mosógépként funkcionált, buszoztunk sokat a Radnai-havasokban; kerülgetünk még több rendőrt a Gutin-hágón (pénzszállítórablás történt aznap); vonatoztunk valahova az ukrán határ mentén svájci tulajdonban lévő enyhén lepusztult állapotú szenes kisvonattal, viszont annál jobbkedvűen sütöttünk szalonnát a Visó folyó partján „esőben”.
Felkerestük Szaplonca vidám (morbid) temetőjét, megcsodáltuk az Avasfelsőfalu környékén épült néha ízléses, néha ízléstelenül giccses kacsalábon forgó palotákat (Angliában dolgozó románok házai). Utolsó előtti napunkat Petőfi nyomába eredve töltöttük (koltói nászútja helyszíneire emlékeztünk); felmásztunk a híres deszei ortodox fatemplomhoz; sétáltunk a Máramarosszigeti skanzenben és finom pisztrángot ettünk valahol a hegyekben.
Nagybánya mellett minden reggel-este elbuszoztunk. Sajnos csak egy rövid esti séta keretében tudtuk megcsodálni a szép belvárosát, lepusztult külvárosát viszont annál többször. A hegyek, a táj, egyes települések és az idő is szépségesek voltak. Ám láttunk iszonyú szegénységet, koszt és igénytelenséget, amit kis ráfigyeléssel meg lehetne szüntetni.
Hazafele még megálltunk a zsibói botanikus kertben, Zilahon és Szilágysomlyó
Báthory emlékeit megtekinteni.

Estéinket kártyapartival; megasztárversennyel (a Somogyi-kvt. Csiga-biga
produkciója az első helyen végzett) vagy Koltó sötét éjszakai életében (más panziók udvarain zajló gyanútlan miskolciakra törve) elmerülve töltöttük.
Rengeteg élménnyel gazdagodva értünk haza az autópálya-minőségű hazai útjainkra. Meglepődve tapasztalva, hogy amit mi kátyúnak nevezünk az utakon az biza pici lyuk csak a román utakhoz képest és sehol egy lovaskocsi, bivalyfogat, vonuló bocicsorda, ami megállítja félelmetes emeletes buszunk suhanását.
Jövőre talán újra Erdélyben folytatjuk vándorlásunkat a szép őszi időben Benedek Elek nyomában…

by nyaucica

Kedvcsináló fotók a CSMKE webalbumában