„Az anyatej a lélek méze”

Ezzel címmel rendezett kiállítást augusztus első hetében a Somogyi-könyvtár az Szoptatás Világnapja alkalmából. Azt hihetnénk, nem sokakat érint ez a téma. Talán ebben a városban is csak úgy 100 ezer embert. Mert mind ugyanúgy  kezdjük valahol, nem beszélünk sem anyanyelvet, sem világnyelveket. Nem nagyon értünk semmit, csak éhesek vagyunk, elegünk vagy melegünk van, fázunk, félünk, unatkozunk. Senki sem érti. Mind közös nyelvet keresünk a környezetünkkel.

Így lehet a szoptatásnak világnapot szentelni, mert anyák és gyerekek így találnak, többek között, egy tápláló, biztonságot adó, és vigaszt jelentő közös pontot a családdá kovácsolódás kezdetén. A sokat emlegetett kötődés egyik sarokköve ez. Nem pótolhatatlan ugyan, de az élet első csipetnyi luxusa, amiből aztán egész életünkben egy kicsit magunkkal vihetünk. Minden csak ezután jön: hatása az egészségre, védő, tápláló funkciója. Felesleges piedesztálra emelni, hiszen, ha megadatik éppen olyan természetes, mint a születés. Mégis mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy mit adhat az anyatej, mit jelent hosszú távon az anya, a gyermek, a társadalom, vagy a kulturális közeg számára.

Talán egy csepp mézet, a néha nem is olyan édes hétköznapokban.

(by Kecskeméti Zsuzsanna)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük