Továbbképzés, beszámoló

Első találkozónk hagyományosan CSMKE elnöki beszámolóval indult.

A rövid összefoglaló után szomorú percek következtek. Mielőtt a továbbképzést elkezdtük volna két nagyon szomorú eseményre emlékeztünk. 2013 januárjában veszítettük el korábbi igazgatónkat, könyvtárépítőnket Tóth Bélát, valamint korábbi “jobbkezét”, nyugalmazott igazgatóhelyettesünket, Lippainé Fekete Ilonát. Béla bácsi egy rövid tv-interjú erejéig velünk volt, majd mindkettőjükre néma fejhajtással emlékeztek a megye könyvtárosai.

Az emlékezés percei után folytattuk a délelőttöt. Még mindig (vagy már megint?) TIOP/TÁMOP tematikával.

Idei első megyei továbbképzésünkön igyekeztünk még egy bőrt lehúzni a rókáról. Még mindig futnak különböző Uniós pályázatok az országban, így a megyében is, sőt újabbak indultak. Az előadásokból is látható volt, hogy a szakmában egyre nagyobb rutinra tesznek szert a kollegák.

Arra kértük a megye könyvtárosait, hogy számoljanak be a náluk jelenleg futó projektekről.

Igazgató asszonyunk (Palánkainé Sebők Zsuzsanna) néhány mondattal köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette a törvényi módosulások után ránk váró (új) feladatokat, hiszen mi most alakítjuk ki a Csongrád Megyei Könyvtárellátó Rendszerünket.

Elsőként a Somogyi képviseletében Sikaláné Sánta Ildikó igazgatóhelyettes asszony foglalta össze a jelenleg futó projektjeinket, különös tekintettel a most indult három TÁMOP-unkra. (TÁMOP 3.2.13-12/1, TÁMOP-3.2.12, TÁMOP 3.2.4/B-11/1)

Az előadás leghangsúlyosabb eleme az Olvasó Dél-Alföld című projekt volt, hiszen ez a teljes régiót megmozgató, három megyére kiterjedő több komponensű előadás, és vetélkedő sorozat. Érdemes végignézni a hivatkozott weboldalt, s játszani velünk. Az érdekes előadásokon kívül egy közel fél éves vetélkedővel kiválasztjuk a régió legtöbbet olvasó települését, melynek könyvtárát jelentős mennyiségű könyvvel jutalmazzuk!

A Somogyis és a Somogyi által vezetett regionális programokról az alábbi diasor beszél:

Ildikó után Kocsisné Benkő Beáta foglalta össze a balástyai fejlesztéseket. Bea már jó néhány sikeres EU-s pályázat lebonyolításában vett részt. Nem csak könyvtári területen. A könyvtár jelenleg IKSZT keretén belül működik, korábban ÁMK volt, így sok féle projekttel indulhattak már. Nagy munkával nagyon jól felszerelt könyvtárat mondhatnak magukénak, ahol a technikai fejlesztéseken kívül nagy figyelmet fordítanak az olvasótáboruknak a növelésére, valamint az értő olvasás fejlesztésére is.

Bea előadása alant megtekinthető (technikai okok miatt a helyszínen mi sem láthattuk)

 

A rövid szünet után megyei sétánkat a Tisza túloldalán folytattuk. Bene Ildikó, a Deszki Művelődési Ház és Könyvtár vezetője mutatta be TÁMOP pályázatukat, a pályázatban elért eredményeket, további terveiket.

Ahogy a többi előadó, úgy Ildi is hangsúlyozta, hogy a kistelepülések számára különösen fontosak ezek a pályázatok, mert más forrásból már egyáltalán nem tudnának rendezvényeket szervezni, olvasásnépszerűsítő programokat szervezni. Előadását az alábbi diasorral színesítette:

Mórahalom projektjeit Berta Gyuláné Gyöngyi mutatta be, hogy a homokháti kistérség legnagyobb városában milyen Uniós pályázatok valósultak meg az elmúlt időszakban, illetve, hogy mik vannak folyamatban. Mórahalom is egy gyorsan fejlődő kisváros, rengeteg pályázattal, így most Gyöngyi csak a könyvtárat érintő projektekről beszélt. Természetesen ő is fontosnak tartotta elmondani a Somogyi-val konzorciumban megvalósuló fejlesztéseket is.

Ruzsáról a tavalyelőtt átadott IKSZT-t a teleházas kollegina, Vetró Klári képviselte, pontosan egy TÁMOP projekt miatt, hiszen a könyvtáros kollegina éppen egy pályázatból megvalósuló továbbképzésen vett részt. Kimerítő bemutatót láthattunk a közeljövő nagyon színes és tartalmas előadásairól. Ruzsa most egy pályázatnak köszönhetően nagyon sok olyan előadót tud meghívni rövid időn belül, akik bizonyára nagyon sok látogatót fognak vonzani, igazi sztárokat: itt lesz többek között Rékasi Károly, Müller Péter, Vujity Tvrtko. A többi előadót a prezentáció tartalmazza. Miközben a Somogyi egyik pályázatának következtében több előadást szervezünk mi is a kistelepülésre.

Következő állomásunk ismét egy egyszemélyes könyvtár, Üllés. Hasonlóképp egy nemrégiben (2010) felújított épületben működik a könyvtár, együtt a teleházzal valamint a “művházzal”, becsületes nevén Déryné Kulturális Központ. A könyvtáros kollegina, Meszesné Volkovics Szilvia, büszkén mutatta be, hogy egy egyszemélyes könyvtár is érhet el szép eredményeket. Ő még elsősorban a TIOP-os eredményekről tudott beszámolni, még ott is tart a folyamat. Jelenleg szerzik be a szükséges eszközöket, ezek telepítése, használatbavétele zajlik. Jogosan büszke az eredményekre, hiszen ilyen irányú technikai/számítástechnikai fejlesztéseket a kistelepülés nem engedhetne meg magának, nem tudna megvalósítani. Szilvi kiemelte, hogy már odakerülése (1997) óta célja, hogy felzárkózzon, s felzárkóztasson ezen a téren is. Nagy lehetőségnek tartotta a pályázatot, s fontosnak tartja, hogy egyedül is megvalósítható. Hogy pontosan milyen beszerzések várnak rá, a diáiból kiderül:

Egy nagy könyvtárral kezdtünk, s egy (a megyét tekintve) nagy könyvtárral fejeztük be a délelőttöt. A Szentes Városi Könyvtár (Nonprofit Közhasznú Kft) képviseletében Nagy Enikő mutatta be a jelenlévőknek pályázataikat. Hálátlan feladat, dél elmúltával beszélni, s figyelmet fenntartani, de azért Enikőnek sikerült. Mint nagy könyvtár, már ők is a rutinos pályázók közé számítanak. Az előző pályázatokon Csongráddal és Makóval konzorciumban jelentős eredményeket értek el, így az új pályázatoknál a legnagyobb teher a megvalósítás humánerőforrása. Mint az országban mindenhol, Szentesen is változások várhatóak a könyvtár életében. Mindezen nehézségek ellenére a bemutató során láthattuk, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek ezekben a pályázatokban.

Összességében azt kell mondanom, hogy minden előadásból az derült ki számunkra, hogy nagy szükség van ezekre a pályázatokra. Rengeteg nehézséggel járnak, sok (kimondható) felesleges nyűgöt jelentenek. Igazán sziszifuszi a papírmunka. Értelmetlen, vagy annak tűnő velejárója van, de gyakorlatilag nincs más esélye a könyvtáraknak. Komoly forrás, amit nem szabad elengedni. Küzdeni kell velük, de végeredményben jó látni az eredményeket, az elégedett olvasókat. Mert tulajdonképpen véleményen szerint a könyvtárosnak csak ez szabad, hogy számítson. Az elégedett, visszatérő használó.

Legvégére pedig egy kis képi beszámoló a CSMKE webalbumából: