Az idei Könyvtárosnapot Mártélyon tartottuk, hiszen áprilisban adták át az IKSZT keretében megújított faluházat.  Az elmúlt évekhez képest az időjárás kegyesebb (?) volt ( vagyishogy nem volt 35 fok), ettől függetlenül a hangulat a megszokott volt.

A visszajelzések alapján ismét sikerült olyan tematikát összeállítanunk, mely minden résztvevőnek tetszett, nagy érdeklődésre tartott számot. Ehhez  mérten természetesen ismét túllőttük magunkat, s sokkal több előadásunk volt, mint ami könnyen befogadható. Ahogy egyik előadónk, Ficzkó Ildikó fogalmazott saját előadásáról, „az előadás anyaga megérne egy kétnapos workshop-ot is”, s valóban így van. Mi hat ilyen kaliberű előadást terveztünk be, néhány kísérő programmal. De jelentem, mind a 130 jelenlévő kibírta, vagy legalábbis megvárta az ebédet.

A reggeli érkezés, kávé, pogácsa, helyben sütött csodák között gyorsan repült az idő.

Néhány szót váltottunk, aztán az idő szorításában elkezdtük a napi programot. Mint minden évben, most is gazdag volt a program, sok előadóval.

Elsőként polgármester asszony (Balogh Jánosné) köszöntött bennünket, s nagyon jól esett, hogy a délelőtt további részét is velünk töltötte. Aztán közeledve a szakmához az IKSZT vezetője Molnár Irén mutatta be azt a hosszú és fáradságos utat, amely a tetszetős faluház felépítéséhez, felújításához vezetett.

Megismerve a házat, virtuálisan beléptünk a könyvtárba is, útikalauzunk Sajti Imréné Kati, vendéglátó kolleginánk volt.

Belépve a könyvtárak világába, meghallgattuk az első konkrétan szakmai előadást is, az SZTE Klebelsberg Könyvtár egy különleges olvasás- és könyvtárnépszerűsítő programjáról. dr. Ficzkó Ildikó az Egyetemi Könyvtár Könyvtári éjszakák programjáról beszélt, az öltettől a megvalósításon és a nehézségeken át a sikerekig. Közművelődési könyvtárosként jó volt látni, hogy az egyetemi könyvtárban is hasonló nehézségekkel küzdenek, valamint számtalan nagyon jó ötletet sikerült magunkévá tenni. Lesz mit ebből hasznosítani.

Miközben sokan bőszen jegyzeteltek, „ötleteket loptak”, már mikrofont is ragadott következő előadónk, Buzai Csaba. Ő egy általuk (Justh Zsigmond Városi Könyvtár, Orosháza) öt évvel ezelőtt indított játékról, a „Veszíts el egy könyvet„-ről beszélt nekünk. A játék már öt éves, ám mint Csaba is mondta: „egy újszülöttnek minden vicc új”, mindig vannak olyanok, akik rácsodálkoznak a játékra. Azt is Csabától tudjuk, hogy „nagyon nehéz elkölteni a hirtelen jött sok pénzt”. Bővebb felvilágosításért meg kell hallgatni az előadást (a ppt nem tartalmazza az ominózus mondatot)

Csabi után már nagyon ránk fért egy kis frissítő. A kávészünet, mint ahogy rendesen, hosszabbra nyúlt a tervezettnél. De ennek a napnak mindig nagyon fontos pontja a személyes találkozás, beszélgetés is. Miután megszakítva a kellemes (szakmai) beszélgetéseket, hajcsárok módjára sikerült ismét a terembe ültetni a kollégákat. Itt ismét egy nagyívű, sokrétű előadást hallhattunk egy éppen még folyó projektről. Sikaláné Sánta Ildikótól, a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy olvas-e a Dél-Alföld? Röviden összefoglalta az Olvasó Dél-Alföld c. projektünket, az eddigi eredményeket, a játékot magát.

Sikala Ildi után ennek a projektnek egy kisebb szegmensét ismerhettük meg, mely már lezajlott. Maga a vetélkedő még július 31-ig tart, de egyes részei már lezárultak Így a „Nő ezer arca” c. programsorozat is. Erről a projektgazda, Csizmadia Edit beszélt. Edit kiemelte, hogy nem csak örömforrás lehet az olvasás, de az élményszerű olvasás önmagunk megismeréséhez is elvezet.

Természetesen egy öt részből álló programsorozat nem lehet teljes, de mint az előadásból kiderül, nagyon sokat nyújthat, mind az olvasó, mind a könyvtár(os) számára.

Miután a nap folyamán (ekkor már nem beszélhettünk délelőttről) már hallottunk olvasásnépszerűsítésről egy egyetemi könyvtárban, egy városi könyvtárban, egy egész országrészben, a szakmai nap zárásaként két iskolaikönyvtárost hallgattunk meg, hogy ők milyen különlegességekkel várják olvasóikat, mi mindent tesznek annak érdekében, hogy a diákok rájöjjenek arra, hogy a „könyvtár egy jó hely”.

Elsőként Tanácsné Oroszi Melinda Kiskunfélegyházáról mutatta be a saját „Nagy könyv” játékát.  Melindának nagyon nehéz dolga van, hiszen iskolájában nagyon sok a hátrányos helyzetű, SNI-s gyerek. Nagyon ügyesen adaptálta a 2005-ös „A Nagy Könyv” játékot, mint azt hallhattuk, láthattuk.