Mint azt már korábban jeleztük 2015. szeptember 24-én regionális konferenciának adott helyet a Somogyi-könyvtár.

Már előzetesen sikeresnek ígérkezett a rendezvény. Őszintén szólva nem tudom mivel nyúltunk bele, de a több mint 130 regisztráló azt mutatta, hogy jó témát és előadókat találtunk. Bízom benne, hogy utólagosan is ezt mondhatjuk. Részünkről igen, az eddigi visszajelzések alapján a résztvevők szerint is így van. Remélem, hogy ebben még többen megerősítenek bennünket.

Összességében azt kell mondanom, hogy rég volt ennyire szépen összeszedett programunk. Minden flottul ment, minden a helyén volt (legalábbis mi úgy láttuk.)

Ennyit a szervezésről, most nézzük miről is hallhattunk a nap folyamán.

A délelőtt folyamán két előadást hallgattunk meg (igazgató asszony köszöntője után)

Elsőként Nagy Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának vezetője mutatta be az egyetemi könyvtárakra váró változásokat, illetve az elmúlt évek megpróbáltatásait.  Az előadó kipillantott a közkönyvtárak világába is, hiszen ezek a társadalmi, gazdasági, politikai változások minden könyvtártípust ugyanúgy érintenek, mindennek reagálnia kell valamilyen módon.

Hamarosan felkerül a teljes előadása ide a blogra is. Addig is a számomra legfontosabb mondatok, gondolatok következzenek:

Ami sikeres megoldás az egyik országban (könyvtárban), nem biztos, hogy sikeres máshol! – a példákat figyelni kell, hasznosítani a munkánkban, de nem másolni!

Állandóan tanulnunk kell. Feltétlen szükséges a folyamatos (ön)képzés, tanulás! – ehhez nincs mit hozzátenni. Számtalan példát hozott erre az előadó, hogy miért és miképp. De a a gondolat és tanács feltétlen megfogandó!

Az előadásban hallhattunk még az IKR-ek alkonyáról, a könyvtárosok „nélkülözhetetlenségéről”, az önkéntesek fontos segítségéről, az átalakuló könyvtáros szakmáról. Aki ott volt, abban – úgy gondolom – ezek a hívó szavak felhozzák az előadás lényegét. Aki nem tudott ott lenni, annak talán picit segít a diasor (hamarosan felkerül).

Következő előadónk Egerből érkezett, a Eszterházy Károly Főiskoláról. Lengyelné dr. Molnár Tünde PhD  Tanszékvezető főiskolai docens a „mobilkütyük” és az olvasás kapcsolatáról tartotta előadását.

Természetesen nem tudta, és nem is akarta (!) megkerülni a közelmúltban napvilágot látott lehangoló PISA eredményeket, mely bebizonyította, hogy milyen hatalmas lemaradásban van Magyarország az informatikai eszközök helyes használatában, illetve ezek tanításában. Ezzel a hírrel a sajtó is foglalkozott a napokban, de érdekes volt első a háttér-információkkal együtt hallani róla.

Az előadás elsősorban inkább az olvasással és az olvasóvá neveléssel foglalkozott, és nem a könyvtárakkal. Ahogy az előadó is kiemelte van szerepe a könyvtáraknak, de sokkal nagyobb az oktatásnak és nem szabad elfeledkezni az otthon szerepéről. Sem az olvasóvá nevelésben, sem a digitális képzésben. Nagyon fontos volna a tudatos használat, a sokrétű, áttekintő és irányított eszközhasználat. Amit leginkább otthonról hozhatnak a diákok.

Hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatás szempontjából a digitális írástudásban, de nagy felelősség is az iskoláknak a megfelelő oktatás. A hagyományos „informatika oktatás” már nem megfelelő. A web2es eszközök, a nagyon gyors fejlődés más szemléletmódot követel meg mind az iskolától, mind a tanártól, mind a diáktól. S bár vannak jó példák, kevés intézmény képes gyorsan váltani.

A lényeg tulajdonképpen ebben volt: tanítani kell a tudatos használatot, és használni.. Ehhez viszont feltétlen szükséges, hogy a tanár is jól tudja használni az eszközt!

Nagyon szimpatikus volt, hogy az előadás inkább az olvasásról és nem a kütyükről szólt.

„Az olvasás igen bonyolult agyi tevékenység!” mint az előadótól is megtudhattuk.

A felvezető után egy érdekes módszertani útmutatót kaptak a jelenlévők, hogy miképp fejleszthető és társítható az olvasás a különböző képi kifejezésekkel.  Milyen eszközök és módszerek segíthetik az irodalmi alkotások feldolgozását. A módszertani felosztás után élő példákat láthattunk. Itt azért szerintem nem csak bennem merültek fel kétségek és kérdések. Valóban érdekes kísérleteket mutatott be az tanszékvezető asszony, melyek talán ott, a megvalósításkor működhettek, azonban nagyon nehezen adoptálhatók más környezetbe.

Azonban minden bemutatott példából is az következik, hogy ezek a módszerek csak akkor működnek, ha beépülnek az oktatás egészébe, valamint akkor válhatnak valóban hasznossá, ha a diákok aktívan részt vesznek a munkában.

Az előadás szerkesztett és kibővített anyaga hamarosan a TMT folyóiratban lesz olvasható.

Ebéd után a krónikás feladata megnehezült. Ritkán kísérletezünk a több szekcióval, most ez volt. S mint az egyik szekció moderátora, a többiről csak hallomásból tudok beszámolni.

A délután három szekcióban folytatódott. Egy olvasásnépszerűsítésről, olvasási kompetencia fejlesztésről szóló szekció, mely mint utólag kiderült akár gyermekkönyvtárosi szekció is lehetett volna; egy könyvtári PR-rel foglalkozó; valamint egy áttekintő digitális komptenciafejlesztésről szóló szekció.

A „gyermekkkönyvtáros” szekcióról keveset hallottam. Az mind pozitív volt. A jövő hét folyamán felkerülnek a ppt-k is, talán az segít a megértésben. Igyekszem még véleményeket gyűjteni. Addig is álljon itt az egyik előadó (igazgató asszonyunk, Palánkainé Sebők Zsuzsanna) diasora. Igazgató Asszony hosszú éveken át vezette a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárát, meséket írt és adott elő saját társulatával, dolgozott a pedagógiai intézetben. Jelen esetben ezek miatt kértük fel előadónak. A diákat végignézve, és ismerve őt, látható, hogy az előadás nagyon személyes hangvételű volt, így nélküle sajnos talán nehezebben értelmezhetők.

A pr és a marketing az elmúlt években egyre fontosabbá válik a könyvtárak számára is. El kell adni magunkat. Nem elég teljesíteni, arról beszélni kell, és azt el kell adni. Túl sok vetélytárs van. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam meghallgatni egyik előadót sem. Kollegánk a Somogyi pr-osát, Andóczi Balogh Évát már sokszor hallottam, de mindig nagyon érdekes és hasznos gyakorlati ötleteket hallok tőle. A beszámolók alapján most sem volt ez másképp.

Éva diasora:

• a Európa kulturális örökségének csak egy nagyon csekély százaléka érhető el eddig digitálisan.
• a digitalizálás értéket teremt
• a digitális tartalmak kezelése és felhasználásának gyakorlata nagyon változó és eltérő országonként, régiónként (sőt országokon belül sincs egységes gondolat)
• a digitális tartalmak előállítása hatalmas lehetőség a könyvtárak számára

Nem minden kérdésre sikerült választ találni. De nagyon jó gondolatébresztő előadás volt. ( A diásorban is megjelenő példákat érdemes végigkattingtani)

Végezetül egy rövid képes beszámoló: