konferencia kategóriaarchívum

Debrecenbe kellett menni…

A CSMKE idei vándorgyűlés pályázatán támogatott Rafai Mária képes beszámolója következik. 

Pulykakakast ugyan nem vettünk, de rengeteg sokkal érdekesebb dolog történt a MKE 56. vándorgyűlésén, Debrecenben.

Könyvtárak a kultúra, a tudomány és a közösségek szolgálatában – ezzel a címmel és programmal rendezték meg a könyvtárosok 56. vándorgyűlését Debrecenben.

 

 

A rendezvény szervezője és egyúttal helyszíne a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár volt. A Debreceni Egyetem 1912-ben alakult Debreceni Magyar Királyi Egyetem néven. A későbbiekben több néven szerepelt, Tisza István, majd Kossuth Lajos nevét is viselte. Alapítását mégis 1538-tól számítja. Mivel az akkor létrehozott, iskolai, irodalmi tanulmányai után mindenki által ismert Református Kollégiumot, amelyben az alapszinttől a felsőfokú szintig minden oktatási forma működött, jogfolytonos elődjének tekinti az egyetem.  Az ismert központi épület 1932-ben, 4 évig tartó építkezés után készült el. Az egyetem fejlesztésében, és a központi épület építésében nagy szerepe volt Klebelsberg Kunónak. Szobra a többi fontos támogató mellett ma is ott áll az épület előtt.

Az épület több terme adott helyet az idei Vándorgyűlés rendezvényinek. A díszes aulában tartották az ünnepi nyitó plenáris ülését, és még néhány egyéb programot is. A szokott protokoll események után (köszöntők az egyetem, a szervező DEENK, és a város képviselőitől, itt adták át a szokásos szakmai díjakat és emlékérmeket, majd néhány rövidebb szakmai előadás következett. Ezek az MKE honlapján a szokások szerint megtalálhatók). A baráti találkozót az épület igen látványos, 29 méter magas, 700 négyzetméter üvegtetővel lefedett díszudvarában tartották. Az épületben működik (ahogy megtudtuk, némi külső helyszínen lévő kisegítő raktárral megtámogatva) az Egyetemi és Nemzeti Könyvtár is, ahol több kiscsoportos látogatást szerveztek számunkra az ott dolgozó könyvtárosok vezetésével. Kérdésünkre elmondták többek között, hogy az „egyetemi” és a „nemzeti” állomány nincs fizikailag különválasztva és kezelve egymástól. A dokumentumokban lévő jelzések, és az utóbbi években az online nyilvántartás egyértelműen megmutatja, hogy az állomány mely darabjai kölcsönözhetők, és melyek nem. Bizonyos esetekben, ha duplum példányok állnak rendelkezésre, akkor a nemzeti állomány egyes darabjai is kivihetők. Minden példánynál nagyon precíz, egyedi elbírálás dönt. A raktáros kollégák kis túlzással úgy ülnek a pultnál számítógépeikkel körülvéve, mint az űrhajók vezérlő központjában. Minden mozzanatot: a beérkező kéréseket, a példányok raktárból kihozását, a kérő értesítését stb. számítógépen rögzítenek.

A központi épület után néhány évvel készült el az Egyetemi Templom (természetesen a város sokadik református temploma), ahol egy kiemelt kulturális programot hallgathattunk meg, Boldog békeidők címmel a Trio Consort nevű vonóstrió színvonalas előadásában. A puritán szépségű templomban varázslatosan szóltak az ismert és újszerű dallamok a nyári estében. Az épületet a második világháború után több évtizedig könyvtári raktárként használták, majd 2001-ben adták vissza eredeti, egyházi rendeltetésének. 2006-től használják újra templomként.

A szakmai programok többsége már a vadonatúj Learning Center nevű oktatási épületben zajlott, ahol egy nagyméretű és igen látványosan modern teremben tartották pénteken kora este a vándorgyűlés záró plenáris ülését is.  Az előcsarnok adott otthont a könyvtárakat, és magát a vándorgyűlést is támogató háttér cégek szakmai kiállításának. Természetesen ebben az épületben voltak kisebb termek is, ahogy az egyetem nagyerdei campusán még számtalan régebbi, vagy újabb helyszíne volt a különböző szekcióüléseknek és az eddiginél jóval több workshopnak, kiscsoportos foglalkozásnak is.

Folyamatosan zajlottak a tematikus bemutatók (digitalizálás, díszműves állomány bemutatása, kötészet, nyomda bemutató, látogatás egy középiskolai könyvtárban, a szervező egyetemi és nemzeti könyvtárban, a Méliusz Juhász Péter Megyei könyvtárban és így tovább.

A szekcióülések számtalan témával foglalkoztak, ezek közül mindenkinek választania kellett az őt legjobban érdeklők között, mert nagy részben azonos időben zajlottak. (Részletesebb ismertetés megtalálható a MKE honlapján). Különösen érdekes volt a Múzeumi és Műszaki Szekció programja, amelyben Gazda István a Magyar Tudományos Akadémia történetének kevéssé ismert eseményeit mutatta be, ezzel a vándorgyűlés egyik központi témájához, a tudomány történetéhez kapcsolódva. Ezután egy szakmai kiállító (Pre-Con Restaurátor Kft.) szakembere tartott igazán ritka izgalmas, sok fotóval illusztrált bemutatót a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár állományában történt eddig példátlan, szinte az egész állományt érintő rovarfertőzésről, és annak az igen alapos, nagy szakmai tudás és gyakorlat után elkezdődött vegyszermentes, kíméletes elhárításáról. Részletesen bemutatta a több mint fél évig tartó hatalmas munkát. Röviden: az összes könyvet leszedték a polcokról, és kb. fél méter magasra felstócolt két könyvoszloponként egy speciális anyagú, megfelelő méretű, légmentesen záródó vastag fóliatasakba zárták. Ezután az oxigént kiszívták, majd nitrogénnel töltötték fel. A könyveknek 6-7 hétig kell a tasakokban maradni. A rovarok, és a még nem is látható peték ez idő alatt biztonsággal elpusztulnak. Közben az üres polcok és az egész épületrész igen alapos takarítása, és szükség esetén akár a felmerülő asztalosipari javítások elvégzése történik, majd az egész környezet formaldehiddel végzett fertőtlenítése. Azokon a polcokon már több évszázada nem történt hasonló méretű takarítás, javítás, fertőtlenítés.  A könyvtár a tervek szerint a jövő év elején tud újra kinyitni és látogatókat fogadni. (Fotók a szöveg után mellékelve.) Megtudtuk az előadótól, hogy a debreceni Református Kollégium védett könyvtárában is végeztek a közelmúltban olyan biztonsági, megelőző takarítást és egyszerűbb, gyorsabb fertőtlenítést, ami azt célozta, hogy ott ne történhessen a pannonhalmihoz hasonló nagyobb probléma.



A vándorgyűlés megszámlálhatatlanul sok szakmai foglalkozása mellett voltak kiegészítő kulturális-és városismereti programok is. Épületbemutatók, szobor-séták, a nulladik napon este színházi előadás, a már említett templomi koncert, és több alkalommal a szintén a nagyerdei campuson lévő Egyetemi Botanikuskert meglátogatása is.  Ezt egy biológia végzettségű könyvtáros kolléganő vezette. Sok érdekességet megmutatott, és érdekes történeteket mesélt el. Például arról, hogy honnan származik a hatalmas pozsgásházban lévő legalább 4-5 méter magas trópusi oszlopkaktusz. A szálegyenes, keskeny, magas, szinte feketébe hajlóan sötétzöld növényt anno Kossuth Lajos hozta be az országba amerikai utazásáról. Akkor a szegedi Fűvészkertnek adományozta, ám később, amikor szaporítani lehetett, a szegediek a debreceni egyetemi Botanikuskertnek is adtak belőle.  Ahol láthatóan jól érzi magát!

A nyitó plenáris ülésen a szokásokhoz híven szakmai díjakat és emlékérmeket adtak át. A záró plenárison a szekciók röviden összefoglalták a végzett munkájukat, eredményeiket. Emellett átadták a könyvtáros szakma által megszavazott Fitz József könyvdíjakat. Ezeket Grecsó Krisztián, Saly Noémi és Vadadi Adrienn köteteit megjelentő kiadók kapták.

A program vége felé a hagyományokhoz igazodva az előző évi vándorgyűlést szervező intézmények egyik  képviselője mondta el a rendezvény utóhatásáról szerzett tapasztalatait. Ez esetben Sikaláné Sánta Ildikó, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója beszélt arról, milyen sok pozitív hatása volt a szegedi vándorgyűlésnek a szervező könyvtárakra és az ott dolgozó szakemberekre. Rengeteg okos és használható szakmai fogás, kipróbált programok, jó gyakorlatok, bevált ötletek kerültek terítékre, amit a résztvevők és a szervezők is használhatnak munkájuk során.

Az utolsó este szervezett programja a baráti találkozó volt, ami a már említett hatalmas, több emelet magasságú Díszudvarában tartottak meg.

A szombati nap a kirándulásoké volt. A választékban szerepelt a Tisza-tavi Ökocentrum, egy mádi bortúra, játékos piknik a Nagyerdőben és egy, Debrecen történetét, kultúráját bemutató, szakember által vezetett séta is. Ezen a városhoz kapcsolódó, kevésbé ismert történeteket, szinte titkos helyeket ismerhettünk meg: többek között emlékhelyeket, múzeumokat, meglepő utcai emlékeket, történeteket és szobrokat. A város irodalmi  hagyományait mutatja, hogy Ady, vagy Szabó Magda szobra mellé is leülhet a megfáradt sétáló. A színház mellett láthattuk a várost a Református Nagytemplom tetőkilátójáról (eddig lifttel), és akár az egyik torony tetejéről is (ide még jó néhány lépcsőt kellett gyalog legyőzni, de megérte!)

A záró plenáris ülés legutolsó eseménye egy rövid városfilm bemutatója volt, amiből megtudhatták a vándor könyvtárosok, hogy 2026-ban Kecskeméten fognak találkozni!

Köszönjük a beszámolót! CSMKE

 

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 56. Vándorgyűlése – élménybeszámoló

A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kunó Könyvtár és Levéltár munkatársának beszámolója:

A 2025-ös vándorgyűlés színes és változatos programmal várta a résztvevőket, a Könyvtárak a kultúra, a tudomány és a közösségek szolgálatában” mottó jegyében. Fogalmazhatnék akár úgy is, hogy az esemény fókuszában ezúttal is a könyvtárak sokoldalúsága állt: hogyan támogathatják a helyi közösségeket, hogyan szolgálják a tudományos és kulturális igényeket, milyen módon járulnak hozzá a különböző társadalmi csoportok ismereteinek gyarapodásához, és mindeközben hogyan biztosítanak lehetőséget a szabadidő minőségi eltöltésére. Az MKE vándorgyűlés számos szekcióban, előadáson és workshopon kínált lehetőséget a résztvevők számára, hogy új ismeretekkel gazdagodjanak, főként pedig hogy megoszthassák egymással saját tapasztalataikat és aktuális kihívásaikat.

Monok István előadása a nyitó plenáris ülésen

Előadóként kiváló könyvtáros szakemberek szerepeltek, akik különböző aspektusokból vizsgálták a könyvtárak helyzetét, időként kitekintéssel a jövőbeli lehetőségekre, valamint külföldre is. A témák igen széles spektrumot öleltek fel: a digitális könyvtári szolgáltatásoktól a közösségi térként működő könyvtárakig, mindemellett pedig a helyi módszertani fejlesztések, jó gyakorlatok is fókuszba kerültek.

Petró Leonárd, főszervező előadása

A több napos rendezvény ugyanakkor remek alkalmat adott a hálózatépítésre. A könyvtárosok közötti folyamatos tapasztalatcserére – tovább erősítve a szakmai közösség összetartozását, illetve újabb együttműködéseket megalapozva – nemcsak az előadások szünetében, de a kulturális vagy az esti programok alkalmával is nyílt ehetőség. Az esemény összességében azt sugallta, hogy a könyvtárak nem pusztán igény esetén rendelkezésre álló információközvetítők, hanem a helyi közösségek életének proaktív alakítói és élő színterei.

A CSMKE könyvtárosai számára bizonyára sokáig emlékezetes marad, hogy az elmúlt évben Szeged adhatott otthont a vándorgyűlésnek. A 2024-es esemény – talán érhető módon – mindig is különleges marad számunkra, de a debreceni kollégák szervezőmunkája és vendégszeretete idén is maradandó élményt kínált a résztvevőnek. Azt gondolom, hogy a Debreceni Egyetem campusa ideális színtere és a DEENK kiváló házigazdája volt a 2025-ös vándorgyűlésnek.

Köszönet illeti a szervezőket az esemény színvonalas megvalósítását!

Csengődi Erika írása

Ékszer a Maros mentén – Könyvtárosnap Kiszomboron

Kedves Kollégák!

Itt a nyár, lassan június,  tehát érkezik az idei Könyvtárosnapunk!

Idén Kiszomboron találkozhatunk újra egymással! Képzeljétek el, mióta Könyvtárosnapok vannak a megyénkben itt még sose jártunk így együtt egyesületileg. Hihetetlen!

A kolléganők már nagyon készülnek és Szeretettel várnak mindenkit ebbe a Maroshoz közel fekvő, számtalan történelmi emlékhellyel rendelkező nagyközségbe!

A részletes programunk letölthető innen:  kiszombor_programok50

Jelentkezési határidő: 2023. június 12-én délben lezárult.

További jelentkezéseket már csak a csmke.szeged@gmail.com címen fogadjuk.

Az időpont: 2023. június 14. (szerda)

Ahogy megszokhattátok, a rendezvény ingyenes, az étkezés önköltséges.

Évek óta hagyomány  és most is készültünk egy kis előzetes totóval – de még pár nap türelmet kérünk! 🙂

Update íme a totó!

Addig is tekintsétek meg az alábbi kis videót kedvcsinálóként Kiszomborról :  https://youtu.be/o2S_HQo69S0

Várunk benneteket!

 

Beszámoló Helyismereti konferenciáról

Helyismeret és gazdaságtörténet  – Beszámoló Helyismereti konferenciáról

2022. augusztus első hetében Szombathelyen került megrendezésre a XXIII. Országos Helyismereti Konferencia. A helyismereti könyvtárosok szakmai rendezvényének a Berzsenyi Dániel Megyei Hatókörű Városi Könyvtár https://www.bdmk.hu/ és a Szombathelyi Egyházmegyei könyvtár adott otthont.

A három nap során ipar- és gazdaságtörténeti előadásokat hallgathattunk ill. a fogadó város történetével, könyvtáraival ismerkedhettünk meg. A felkért előadók az ország minden tájáról érkező könyvtárosokkal megismertették a helyi adatbázisokat melyek munkájukban hasznos segítséget nyújthatnak, illetve a saját települések ipartörténeti anyagának feldolgozásához is hasznos segítséget adhatnak. Érdekes előadásokat hallgattunk a szombathelyi és dunántúli ipartörténeti emlékekről, gyűjtési és kutatási lehetőségekről.

Mint minden konferencián itt is lehetőségünk volt részt venni kiránduláson. A második nap délutánján az ipartörténeti jelentőségű ikervári vízerőművet és a bazaltbánya egykori transzformátorházában berendezett Sághegyi Múzeumot http://www.kemenesvulkanpark.hu/kemenes-vulkanpark/saghegyi-muzeum  kerestük fel. Az estét a Ság hegyen zártuk, egy kellemes kis szabadtéri borozással a szombathelyi igazgatóasszony vendégszeretetét élvezve.

A konferencia záró napján a szombathelyi Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpontot https://www.latogatokozpont.martinus.hu/ kerestük fel. A püspöki palota szépséges termeit, berendezését csodálhattuk meg a felkészült helyi idegenvezetőnk vezetésével. Az előadások az egyházmegyei könyvtárban https://konyvtar.martinus.hu/    folytatódtak. A szombathelyi vár történetét hallgatva megnyugodtan, nem csak Szegeden került lebontásra egy régi történelmi emlék. A régi könyves gyűjtemény bemutatása után a helyismereti egyesület fotótörténetével, munkájával kapcsolatos előadásokkal ért véget a három napos rendezvény.

Jövőre Székesfehérváron találkozunk újra!

Akit érdekel a Helyismereti Könyvtárosok egyesületi élete a linken juthat információkhoz:

https://mkehksz.wordpress.com/

Különleges vándorgyűlés

Kedves Kollégák!

Mint annyi minden, idén a vándorgyűlés is különleges lesz. Az MKE elnökségének döntése értelmében új formában, online (illetve inkább öszvér) módon szeretnénk megtartani az MKE 52. Vándorgyűlését. A helyszín a tavaly elmaradt Budapest, illetve jelentős mértékben az online tér, a világháló.

Részletek az MKE honlapján olvashatók.Tiszteltjük meg magunkat és a szakmát azzal, hogy – hiszen utazás mentesen ott lehetünk – minél többen részt veszünk a rendezvényen.

Várunk mindenkit szeretettel 2021. július 8-9-én az OSZK-ba és a monitorok elé!

Nemzedékek szolgálatában – A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 52. vándorgyűlése – Budapest, Országos Széchényi Könyvtár 2021. július 8-9.

Szegeden jártak a helyismereti könyvtárosok

Mint a blogon is olvasható volt, a Somogyi-könyvtár adott helyet és teret a XXI. MKE HKSZ konferenciának július végén. Házigazdaként, szervezőként nagyon nehéz beszámolót írni a három napról. Az MKE HKSZ facebook oldalán azóta már több (eddig 5) részben érkezett beszámoló, rengeteg képpel illusztrálva, érdemes végigböngészni. (A honlapjukon még csak a fotókat találtam).

Nézzük röviden mi is történt ebben a három napban!

Az első nap délelőttje hagyományosan az utazásé és a megérkezésé.  A hivatalos program 13 órakor a sajtótájékoztatóval kezdődött. Ez úton is köszönjük a sajtó képviselőinek, hogy a forró nyárban is eljöttek hozzánk

A konferencia nyitónapján a köszöntő szavak után a külsős előadóké a főszerep. Ezek általában nagyívű, áttekintő előadások, a megadott témához kapcsolódóan.

Elsőként Dr. Sonkoly Gábor, az ELTE BTK dékánja a a kulturális örökség fogalmáról, történetéről tartott egy áttekintő előadást. Az látható, olvasható, hogy az EU számára is kiemelt terület a kulturális örökség, ám ezzel összefüggésben magával a fogalommal is csak most ismerkedünk igazából. Előadása első részében leginkább a kulturális különbségek, a különböző nemzetállamok identitáskereséséről, öndefiníciójáról beszélt. Érdekes, és sajátos megközelítés volt ez, hiszen a hallgatóság számára ekkor vált tisztává maga a kulturális örökség fogalma, illetve az, hogy miért is fontos ez az Uniós támogatások szempontjából. Az előadó a téma szakértője és kutatója, szavait előadását vissza nem tudom adni. A témáról egy hosszabb cikke itt érhető el, előadásának diáit pedig alább tudják megtekinteni:

 

 

Az előadó erről a témáról szóló angol nyelvű tanulmánya letölthető innen.

Az érdekes, (számomra legalábbis nagyon) sok újdonságot tartalmazó előadás után Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a kulturális menedzsment kérdéseiről, és a látogatókutatásra építő szolgáltatásfejlesztésről tartott előadást. Érdekes volt hallani egy muzeológust. Látható, hogy hasonló problémákkal küzdünk minden szakágban. Előadásából az is kiderült számomra, hogy  érdemes tanulnunk a másiktól, és jó, ha figyelünk egymásra. Az alapmegállapítás pedig minden szolgáltatásra igaz, ismerjük meg használóinkat, a használói igényeket, és ezekre az igényekre építsünk és indítsunk új szolgáltatásokat. Mindez a diákban elbeszélve:

 

 
A rövid szünet után dr. Fodor János, az ELTE tanára mutatta be hallgatóival, alkotótársaival közös projektjeiket. A hangsúly a „közös”-ön van. Előadása elsősorban a közösséggel együtt elérhető eredményekről szól. Hogy mit érhetünk el közösen a világméretű hálózat segítségével. A helyszínek, helyek feltérképezése is együtt válhat teljesség. A kollektív tudás, mások tapasztalatainak, tudásának felhasználása megkönnyítheti kutatásainkat. És ehhez hatalmas segítség a világháló, az online világ. Bárhonnan, bármikor, bárkitől érkezhet a segítség. Együtt többek lehetünk. Mindezt talán alá tudja támasztani az alábbi diasor is.
 

 
A nap záró előadása szintén a közösség erejéről szólt. A közösség erejének, tudásának tudatos, irányított felhasználásáról. A cím sokat mond, bár talányos, hiszen egy nagyon új kifejezés: Crowdsourcing. Nagy-Sándor Zsuzsanna, nagyon fiatal, hiszen még egyetemi hallgató, más generáció képviselőjeként, más nézőpontot hozott. Először a fogalmat magyarázta, meg illetve a fogalom könyvtári szerepét, a munkafolyamat könyvtári lehetőségeit. Miképpen használhatják a könyvtárak a közösséget, mint erőforrást. Az elméleti bevezető után, néhány példát is bemutatott. Így a gyakorlatban is láthattuk azokat a platformokat, egyszerűen használható applikációkat, melyek segítségével könnyen kiaknázhatjuk a közösségi tudást. A  – főként amerikai – példákat látva, arra is választ kaphattunk, hogy milyen projektekhez tudjuk használni ezeket a programokat. A válasz azonban az, hogy szinte mindenhez. Olyan példát is láttunk, amit nem egy nagy könyvtár készített, hanem az előadó, saját munkáját és kutatásait segítendő. Nehéz néhány szóban összefoglalni az előadást. A diákon látható példák azonban végig kattinthatók, megtekinthető. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára tanulságos. A hallgatóságból többünknek azonnal elindult a fantáziája, és máris azon gondolkoztunk, mi legyen az első lépés. De erről majd egy másik posztban.
 
 

 
A nap szakmai lezárása hagyományosa a Kertész Gyulaemlékérem átadása.  2019-ben Gulyás Erzsébet, a Jászberényi Könyvtár munkatársa vehette át az emlékérmet.
 
A hosszú és fárasztó délután után egy könnyű közös séta és – Szegeden mi más – halvacsora várt a fáradt hallgatóságra. A finom vacsorát követően a lelkes hozzánk érkezőkket egy könnyű esti séta és toronylátogatás várta. Mindig csudaszép és különleges látvány az esti kivilágított város a Dóm tornyaiból. A hangulatot a ránk zúduló özönvíz sem rontotta el.
Az eső a toronylátogatást nem, de az azt követő esti sétát elmosta, így az este – hivatalos része – lezárult, hiszen másnap ismét hosszú nap várt a részt vevőkre.
 
A konferencia második napján délelőtt a Somogyi-könyvtárban találkoztunk a résztvevőkkel. Ennek a napnak az előadásai a múltba tekintettek. Az eltelt 25 évre tekintettek vissza az alapítók, az elmúlt negyed század aktív résztvevői, irányítói. Hosszú és küzdelmes időszak volt ez a kollégák életében. Emlékeztek a szép pillanatokra, a megható momentumokra, a küzdelmes évekre, és sajnos a megemlékezés pillanatainak is teret kellett adni. 25 év hosszú idő egy ember életében, de egy egyesület életében is.
A hosszú délelőtt folyamán elődadást tartott: Dr. Bényei Miklós, Mándli Gyula, Varga-Sabján Gyula, dr. Szőnyi Éva, Orbánné dr. Horváth Márta, Bazsóné Megyes Klára, Kégli Ferenc, dr. Praznovszky Mihály, Takáts Béla és Mennyiné Várszegi Judit.
 
Előadásaik anyaga a nevükre kattintva elérhető (aki diasorral illusztrálta előadását). Sajnos a jó hangulatú, néhol szomorú, máskor kifejezetten vidám előadások hangulata nem adható vissza, de bizonyára sokan hallottuk már az előadókat, így stílusuk sem ismeretlen.
 
A délelőttöt megszakítva egy meglepetés tortával köszöntöttük az egybegyűlteket.
 
A hosszú és érzelmektől sem mentes délelőtt után egy Csongrád megyei kirándulásra invitáltuk a konferencia résztvevőit. A megye a történelem viszontagságai miatt kevés igazán látványos építészeti kulturális emlékkel rendelkezik, hiszen a török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett és leginkább a 18-19. század folyamán vált ismét lakottá. Az útvonal összeállításánál törekedtünk arra, hogy minél több színt meg tudjunk mutatni, és ne csak az általában ismert, és sokak által látogatott helyszínekre menjünk el.
Így utunk első állomása Óföldeák volt, a megye egyik legkisebb települése, ahol egy középkori erődtemplomot ismerhettünk meg közelebbről. Még a velünk utazó szegedi kollégák számára is újdonságként hatott ez az épület.
 
Innen Makóra vitt utunk, hiszen alig két hónapja adták át a teljesen új könyvtárépületet. A Makovecz Imre által tervezett könyvtár mostanra valósult meg.  Egy új, modern könyvtár megtekintése mindig nagy élmény, útitársaink igen sok kérdéssel halmozták el a vendéglátókat, aki állták a sarat, és rendületlenül igyekeztek mindent megválaszolni.
Ha már az épület Makovecz, azt is megmutattuk az ország minden részéből érkezőknek, hogy Makó hány szállal kötődik a híres építészhez. 13 Makovecz-épület közül jó néhányat megnézhettünk kívül-belül a makói kollégák segítségével.
A kirándulást egy különleges hangulatú kis faluban fejeztük be. Kübekháza büszke sváb gyökereire. A hármashatáron fekvő kis település sramli-csárdájában sváb ételeket vacsoráztunk, miután egy picit sétáltunk a – valamikori – operett-falu főterén.
A tartalmas nap után jól esett az esti séta.
 
A konferencia harmadik – záró napja – hagyományosan a vendéglátóké, a szervező kap lehetőséget a bemutatkozásra, a nála folyó helyismereti munka bemutatására. Az előző napok zsúfolt programja után úgy gondoltuk, rendhagyó módon mutatjuk be könyvtárunkat, munkánkat. A Somogyi-könyvtár nagy szerepet tölt be a hazai könyvtári életben. Nagy múltú, közel 140 éves intézmény, hatalmas állománnyal rendelkezik, helytörténeti, könyvtörténeti különlegességekkel. Azonban ezek bemutatása sok órát venne igénybe (ráadásul a jelenleg zajló felújítási munkálatok meg is nehezítik a személyes megtekintést).
Elsőként a leghíresebb és legszebb terünket, az Emlékkönyvtárat tekinthették meg a hozzánk érkezők. A könyvtárbemutató alatt természetesen szó esett a Somogyi-könyvtár történetéről, az Alapítványi anyagról, legnagyobb kincseinkről, különleges dokumentumainkról, megtekinthettük Ferenc József és Jókai Mór aláírását.
 
A bemutató után egy rövid városi sétával a Szeged 300 évét áttekintő interaktív kiállítótérben néztük meg a várostörténetet bemutató kisfilmet, majd virtuálisan ismerkedtünk Szegeddel, és úsztattuk hajónkat a virtuális Tiszán.

Immáron több mint 10 éve igen népszerűek a városnéző sétáink. Több tematikus sétát vezetnek a kollégák a városban. A következő programpont ötvözte a városismereti séta módszertani bemutatását, és magának a városnak a bemutatását. Gyakorlatban láthatták a kollégák, hogy miként zajlik egy ilyen, és közben megismerkedhettek Szeged szecessziós házaival, Szeged múltjával és jelenével.

A legszebb belvárosi paloták megtekintése után már csak a levezető és elköszönő szavak következtek ismét a Somogyi-könyvtárban.

A stafétabotot átadtuk, jövőre ismét Csongrád megye, Szentes városa látja vendégül az ország helyismereti könyvtárosait. A mi három napunk aktívan és hasznosan telt. Köszönjük a lehetőséget, és bízom benne, hogy mindenki jó emlékekkel és élményekkel teli utazott haza.

Fotókat a HKSZ részéről Mándli Gyula készített, ezek egy jó része az ő facebook oldalukon elérhető. A Somogyi-könyvtár által készített fotók a CSMKE webalbumában megtekinthető, illetve az alábbi videóban összefoglaltam őket.