Tegnap (február 6-án, pénteken) megjelent egy cikk a Népszabadságban a könyvtárakról, a könyvtári állományról, a porosodó könyvekről.

(http://nol.hu/kult/lap-20090206-20090206-8)

A cikk igen negatív hangú, kedvderítőnek azért érdemes elolvasni a hozzákapcsolódó kommenteket is.

A szakma felbuzdult, aki nem olvassa a katalistet itt beleolvashat a rengeteg véleménybe.

Sokáig gondolkoztam írjak-e róla, megpróbaljam-e összefoglalni a véleményemet, de úgy gondolom, ez most itt nem feladatom.

A katalisten sokan megfogalmazták azokat a gondolatokat, amikkel szinte maximálisan egyetértek.

Pusztán néhány (részben saját) gondolat:

• elszomorító, hogy egy ilyen negatív képet sugalmazó cikk megjelenhet a Népszabadságban
• a felvetett gondolat valóban élő, ha nem is ennyire sarkítottan
• ezekből az következik, hogy ennek a problémának a felvetése nem egy országos napilap hasábjain szükséges
• elszomorítónak tartom, hogy a szakma nagy része Mikulás Gábort támadta. Nem tisztem védeni Gábor – s nem is szorul a védelmemre -, de midnannyin tudjuk, hogy egy újságcikk mennyire más tud lenni, mint amit mi mondunk. Várom Gábor reakcióját, mert az első csak újabb indulatokat szült.
• szeretnék egyetérteni Mándy Gáborral, aki azt sugallmazta, hogy a döntéshozók nem egy Népszabadság cikk alapján ítélik meg a könyvtárakat
• Egyesületi elnökként pedig  várom Bakos Klára elnök asszony ígért a szakma hírnevét megfelelő módon megvédő publikus reakcióját

Bízom benne, hogy a cikk hatására semmilyen negatív hatás nem éri a szakmát, s ezentúl is munkánk után ítélnek meg bennünket olvasóink. Tisztességesen és jól dolgozzunk ezentúl is, ahogy eddig hivatásunknak megfelelően.