Orosházán jártunk

2010. március 25-én a Nagy könyvelhagyó nap keretében az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárban konferenciát rendeztek.

Nagy örömömre Csongrád megyét több kollega is képviselte. Szegedről hárman utaztunk (Cs. Bogyó Kata valamint tanítványa Bartos Kinga), a Somogyi-könyvtárból én vettem részt az eseményen.

A rendezvény programjairól beszámol Buzai Csaba is a könyvtár blogjában, de nagyon élvezetes egy “külsős”, vendég Bridge blogger beszámolója. A poszt részletesen beszámol a hallottakról, a programokról, de azért néhány mondattal én is felvázolom, miről is hallhattunk.

Igazgatóasszony (Hotoránné Fekete Gabriella) köszöntő szavai után Buzai Csaba beszélgetett Kamarás Istvánnal. A szakma (egyik) nagy öregje olvasás- és vallásszociológusként is elég pesszimista képet festett a hallgatók elé.  Részletekben nem merült bele, de néhány nagyon izgalmas gondolatot megfogalmazott néha kissé elkalandozva a konkrét kérdéstől. Mint szociológus közelítette meg az átalakuló olvasáskultúrát. Tény, hogy az internetvilága megváltoztatta az olvasói szokásokat. Nem feltétlenül negatív irányba, de jelentősen megváltozott gondolkodásmódunk is.  A “Gondolkodom, tehát vagyok” embere átalakul a “Linkelek, tehát vagyok” emberévé.

Érdekes gondolat volt a 18. századi angliai kávéházi beszélgetések a könyvről, politikáról valamint a 21. századi netes irodalmi szubkultúrák párhuzamba állítása.

Az olvasásnépszerűsítő eszközökről (mint például a Veszíts el egy könyvet! mozgalom) szólva a legfontosabb  talán a “Nincs csoda, nincs nagy trükk” gondolat kiemelése. Talán kissé pesszimistán hangzik, de valós észrevétel. Ezzel ne letörni igyekezett a hallgatóságot, nem reményvesztettséget sugallt, csupán arra mutatott rá, hogy nincs egyedüli üdvözítő módszer, valamint arra, hogy a társadalom nem várhatja a csodát sem a könyvtárostól, sem a tanároktól!

A társadalom átalakul, a nagy magyar nép is valójában számtalan szubkultúra együtt és egymás mellett élése, “laza halmaza”. Ezek között a szubkultúrák között kell megtalálnia magát a könyvtáros társadalomnak is.

Az érdekességeket feszegető, ámde inkább csak gondolatokat ébresztő beszélgetést követően Sóron Ildikó, az OIK munkatársa folytatta a napot. Ildikó, mint olvasásterapeuta tartotta meg előadását. Az első felében néhány összefoglaló gondolatot hallhattunk a biblioterápiáról, majd egy rövid, rögtönzött bemutató következett. Az előadás diái leginkább az előadó megközelítését taglalták, míg a gyakorlati bemutató sajnos a helyszínből kifolyólag nagyon nehezen megvalósítható volt. Túl sokan voltunk, s így nagyon nehéz dolga volt a foglalkozás vezetőnek. Számomra kissé hiányzott a “biblio-” rész, de ez valószínűleg a körülményeken múlt, s nem az előadó hibája volt.

A bőséges ebéd (igen jó és költségkímélő megoldás volt, hogy  a szervezők pizzát rendeltek ;-)) után a délutánt Paszternák Ádám előadása nyitotta meg.

Ádám a tőle megszokott lenyűgöző előadást tartott. Amerikai stílusban, de nagyon szuggesztíven. Két népszerű sci-fi szerző (Miéville, China Tom és Gibson, William Ford) egymástól nagyon eltérő jövőképet mutatta be nekünk, s ezen keresztül a nagyon eltérő könyvtárképet is. Az előadás furcsa címe (GŐZkönyvtár/DRÓTkönyvtár) innen ered. A gondolatmenet végkicsengése inkább a gibsoni jövő képet tárta elénk, hiszen a jelenlegi trendeket látva inkább erre felé halad a világ. Ez pedig a hagyományos könyvtár, illetve a könyv mint információhordozó halála felé mutat. A kép nem ennyire lehangoló, hiszen ez egy nagyon hosszú folyamat, amit leginkább maga a használó (a társadalom) fog alakítani. Meglátjuk. Mint Ádám hangsúlyozta, a jövőt nem lehet előre látni, nem a delphoi jósdában jártunk, csak egy gondolatmenetet hallottunk. Bízom benne, hogy blogján előbb/utóbb látható lesz a bemutató, illetve olvasható lesz a gondolatmenet.

Számomra Ádám előadásának volt még egy nagyon fontos aspektusa. Megdöbbentő, ugyanakkor irigylésre méltó, hogy az angolszász világban milyen fontos szerepe van a könyvtárank. Saját könyvtárképe, sőt jövő képe (!) van a könyvtárról a  sci-fi szerzőknek is. Már az is megdöbbentő, hogy mennyi amerikai filmben kap szerepet a könyvtár, de ezek szerint az irodalomban is foglalkoznak a könyvtárral, az információtudománnyal. S ezt sajnos nem mondhatjuk el a mi íróinkról. Ez még fájdalmasabb annak tudatában, hogy mennyi írónk/filozófusunk/közéleti gondolokodónk dolgozott (gyakran ugyan kényszerből) könyvtárosként. Ez a téma talán megérne egy külön posztot is a jövőben.

A szakmai rész lezárásaként Füzessi Károly és Kardos András mutatta be számunkra a könyvtár.hu szolgáltatásait, illetve az UTCA projektet. Róluk/tőlük most sokat lehet olvasni, hallani. Forrong a KATALIST, a szaksajtóban jelennek meg kritikáik. Két fiatal által vezetett csoport dolgozik egy egyseges hazai könyvtáros portál létrehozásán. Természetesen rengeteg gyerekbetegsége van, de nagyon lelkesek, egyre jobban használható a portál. Orosházán bemutatták szolgáltatásait, de szerintem legjobb, ha mindenki regisztrál, s kipróbálja. Vannak nagyon jó szolgáltatásai, ám sajnos még mindig a “komolytalan fiatalok” jelzővel illetik a fejlesztőket, amin nehéz lesz változtatni.

Az UTCA projekt elsősorban a saját oldalukon is megfogalmazottakról szól:

“Az UTCA egy közös katalógus, melynek fő célja az olvasók “egyablakos” kiszolgálása, és a könyvtárosok eddigi munkájának hatékony egyesítése, felhasználása. Az UTCA konzorcium a MOKKA megújítására alakult.”

Mivel a keresőt most fejlesztik, illetve a hamarosan kiírandó pályázatra készül, így a jelenlévőknek bemutatták néhány érdekességét, de még nem nyilvános, addig csak néhány ötletet vázolok fel. Nagyon tetszett a térképes helyismereti kereső, az életrajzi lexikon beemelése, a kereső gyorsasága, terhelhetősége, valamint a szerkesztőség MLM rendszerű kidolgozása.

A fejlesztők ígérete, hogy a pályázat beadása után ötleteiket/fejlesztéseiket nyilvánossá teszik. Addig a holnapjukon olvashatók a legújabbak.

A szakmától most kapnak hideget-meleget. Én bízom benne, hogy bebizonyosodik, hogy jót akarnak, jó felé haladnak, s kapnak lehetőséget, hogy ötleteiket átadják, hogy segítsenek fejleszteni a továbbiakban is a legnagyobb hazai közös katalógust. Szeretném, ha furcsa stílusuk miatt nem a szakma utálatát érnék el, hanem tudásukkal dinamizmusukkal, eredményeikkel kápráztatnának el bennünket.

A nap lezárásaként a gyermekkönyvtárban Kiss Ottó költővel beszélgethettek a résztvevők. Sajnos nekünk el kellett jönnünk, de júniusban a könyvhéten a Somogyi-könyvtár vendége lesz a szerző, itt bizonyára találkozhatunk vele.

8 thoughts on “Orosházán jártunk

  1. Állok elébe! 😉 viszont kimaradt egy fontos gondolat, amit csak most pótoltam:
    “Számomra Ádám előadásának volt még egy nagyon fontos aspektusa. Megdöbbentő, ugyanakkor irigylésre méltó, hogy az angolszász világban milyen fontos szerepe van a könyvtárank. Saját könyvtárképe, sőt jövő képe (!) van a könyvtárról a sci-fi szerzőknek is.”

  2. Andrisék jól állják a sarat, és aki hallotta már őket személyesen, az azt is tudja, hogy érdemes komolyan számolni velük. Kareszt most láttam egyébként először, de nagyon tetszett az előadói stílusa.

    Nagyon jó, hogy eljöttetek, gyertek máskor is, a pizzát mi álljuk. 🙂

  3. Egyetértek azzal, hogy komolyan számolni kell Andrisékkal, bár nagyon bízom benne, hogy csatlakozik hozzájuk valami “kommunikációs szakember”.
    Mi köszönjük a meghívást, illetve szeretnék gratulálni a szervezéshez, így utólag is.

Hozzászólás a(z) bcs bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük