2010. március 25-én a Nagy könyvelhagyó nap keretében az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárban konferenciát rendeztek.
Nagy örömömre Csongrád megyét több kollega is képviselte. Szegedről hárman utaztunk (Cs. Bogyó Kata valamint tanítványa Bartos Kinga), a Somogyi-könyvtárból én vettem részt az eseményen.
A rendezvény programjairól beszámol Buzai Csaba is a könyvtár blogjában, de nagyon élvezetes egy “külsős”, vendég Bridge blogger beszámolója. A poszt részletesen beszámol a hallottakról, a programokról, de azért néhány mondattal én is felvázolom, miről is hallhattunk.
Igazgatóasszony (Hotoránné Fekete Gabriella) köszöntő szavai után Buzai Csaba beszélgetett Kamarás Istvánnal. A szakma (egyik) nagy öregje olvasás- és vallásszociológusként is elég pesszimista képet festett a hallgatók elé. Részletekben nem merült bele, de néhány nagyon izgalmas gondolatot megfogalmazott néha kissé elkalandozva a konkrét kérdéstől. Mint szociológus közelítette meg az átalakuló olvasáskultúrát. Tény, hogy az internetvilága megváltoztatta az olvasói szokásokat. Nem feltétlenül negatív irányba, de jelentősen megváltozott gondolkodásmódunk is. A “Gondolkodom, tehát vagyok” embere átalakul a “Linkelek, tehát vagyok” emberévé.
Érdekes gondolat volt a 18. századi angliai kávéházi beszélgetések a könyvről, politikáról valamint a 21. századi netes irodalmi szubkultúrák párhuzamba állítása.
Az olvasásnépszerűsítő eszközökről (mint például a Veszíts el egy könyvet! mozgalom) szólva a legfontosabb talán a “Nincs csoda, nincs nagy trükk” gondolat kiemelése. Talán kissé pesszimistán hangzik, de valós észrevétel. Ezzel ne letörni igyekezett a hallgatóságot, nem reményvesztettséget sugallt, csupán arra mutatott rá, hogy nincs egyedüli üdvözítő módszer, valamint arra, hogy a társadalom nem várhatja a csodát sem a könyvtárostól, sem a tanároktól!
A társadalom átalakul, a nagy magyar nép is valójában számtalan szubkultúra együtt és egymás mellett élése, “laza halmaza”. Ezek között a szubkultúrák között kell megtalálnia magát a könyvtáros társadalomnak is.
Az érdekességeket feszegető, ámde inkább csak gondolatokat ébresztő beszélgetést követően Sóron Ildikó, az OIK munkatársa folytatta a napot. Ildikó, mint olvasásterapeuta tartotta meg előadását. Az első felében néhány összefoglaló gondolatot hallhattunk a biblioterápiáról, majd egy rövid, rögtönzött bemutató következett. Az előadás diái leginkább az előadó megközelítését taglalták, míg a gyakorlati bemutató sajnos a helyszínből kifolyólag nagyon nehezen megvalósítható volt. Túl sokan voltunk, s így nagyon nehéz dolga volt a foglalkozás vezetőnek. Számomra kissé hiányzott a “biblio-” rész, de ez valószínűleg a körülményeken múlt, s nem az előadó hibája volt.
A bőséges ebéd (igen jó és költségkímélő megoldás volt, hogy a szervezők pizzát rendeltek ;-)) után a délutánt Paszternák Ádám előadása nyitotta meg.
Ádám a tőle megszokott lenyűgöző előadást tartott. Amerikai stílusban, de nagyon szuggesztíven. Két népszerű sci-fi szerző (Miéville, China Tom és Gibson, William Ford) egymástól nagyon eltérő jövőképet mutatta be nekünk, s ezen keresztül a nagyon eltérő könyvtárképet is. Az előadás furcsa címe (GŐZkönyvtár/DRÓTkönyvtár) innen ered. A gondolatmenet végkicsengése inkább a gibsoni jövő képet tárta elénk, hiszen a jelenlegi trendeket látva inkább erre felé halad a világ. Ez pedig a hagyományos könyvtár, illetve a könyv mint információhordozó halála felé mutat. A kép nem ennyire lehangoló, hiszen ez egy nagyon hosszú folyamat, amit leginkább maga a használó (a társadalom) fog alakítani. Meglátjuk. Mint Ádám hangsúlyozta, a jövőt nem lehet előre látni, nem a delphoi jósdában jártunk, csak egy gondolatmenetet hallottunk. Bízom benne, hogy blogján előbb/utóbb látható lesz a bemutató, illetve olvasható lesz a gondolatmenet.
Számomra Ádám előadásának volt még egy nagyon fontos aspektusa. Megdöbbentő, ugyanakkor irigylésre méltó, hogy az angolszász világban milyen fontos szerepe van a könyvtárank. Saját könyvtárképe, sőt jövő képe (!) van a könyvtárról a sci-fi szerzőknek is. Már az is megdöbbentő, hogy mennyi amerikai filmben kap szerepet a könyvtár, de ezek szerint az irodalomban is foglalkoznak a könyvtárral, az információtudománnyal. S ezt sajnos nem mondhatjuk el a mi íróinkról. Ez még fájdalmasabb annak tudatában, hogy mennyi írónk/filozófusunk/közéleti gondolokodónk dolgozott (gyakran ugyan kényszerből) könyvtárosként. Ez a téma talán megérne egy külön posztot is a jövőben.
A szakmai rész lezárásaként Füzessi Károly és Kardos András mutatta be számunkra a könyvtár.hu szolgáltatásait, illetve az UTCA projektet. Róluk/tőlük most sokat lehet olvasni, hallani. Forrong a KATALIST, a szaksajtóban jelennek meg kritikáik. Két fiatal által vezetett csoport dolgozik egy egyseges hazai könyvtáros portál létrehozásán. Természetesen rengeteg gyerekbetegsége van, de nagyon lelkesek, egyre jobban használható a portál. Orosházán bemutatták szolgáltatásait, de szerintem legjobb, ha mindenki regisztrál, s kipróbálja. Vannak nagyon jó szolgáltatásai, ám sajnos még mindig a “komolytalan fiatalok” jelzővel illetik a fejlesztőket, amin nehéz lesz változtatni.
Az UTCA projekt elsősorban a saját oldalukon is megfogalmazottakról szól:
“Az UTCA egy közös katalógus, melynek fő célja az olvasók “egyablakos” kiszolgálása, és a könyvtárosok eddigi munkájának hatékony egyesítése, felhasználása. Az UTCA konzorcium a MOKKA megújítására alakult.”
Mivel a keresőt most fejlesztik, illetve a hamarosan kiírandó pályázatra készül, így a jelenlévőknek bemutatták néhány érdekességét, de még nem nyilvános, addig csak néhány ötletet vázolok fel. Nagyon tetszett a térképes helyismereti kereső, az életrajzi lexikon beemelése, a kereső gyorsasága, terhelhetősége, valamint a szerkesztőség MLM rendszerű kidolgozása.
A fejlesztők ígérete, hogy a pályázat beadása után ötleteiket/fejlesztéseiket nyilvánossá teszik. Addig a holnapjukon olvashatók a legújabbak.
A szakmától most kapnak hideget-meleget. Én bízom benne, hogy bebizonyosodik, hogy jót akarnak, jó felé haladnak, s kapnak lehetőséget, hogy ötleteiket átadják, hogy segítsenek fejleszteni a továbbiakban is a legnagyobb hazai közös katalógust. Szeretném, ha furcsa stílusuk miatt nem a szakma utálatát érnék el, hanem tudásukkal dinamizmusukkal, eredményeikkel kápráztatnának el bennünket.
A nap lezárásaként a gyermekkönyvtárban Kiss Ottó költővel beszélgethettek a résztvevők. Sajnos nekünk el kellett jönnünk, de júniusban a könyvhéten a Somogyi-könyvtár vendége lesz a szerző, itt bizonyára találkozhatunk vele.
A