A tavalyi ígérethez híven, álljon itt egy rövid kis beszámoló az idei kirándulásunkról.

Az előkészületek és a lebonyolítás a már évek óta megszokott módon zajlottak. Előzetes terveinknek megfelelően Erdély egy más tájékára, a Tündérek lakta Székelyföldre vezetett utunk.

A hosszú utazást meg-megszakítottunk néhány igen érdekes állomáson. Így már út közben láttuk a csucsai Boncza-kastélyt, Ady és Csinszka szerelmi fészkét, az épített táj, egyik monumentális alkotását, a Dregán-völgyi víztározót, Bánffyhunyad erődtemplomát, ahol a református tiszteletes mutatta be nekünk a különleges műemléket, valamint a város történelmét. Bekukkantottunk Kalotaszeg egyik kis kincsébe, a körösfői templomba. A fárasztó utazás után Kolozsvárból már csak egy kis szeletet tudtunk megtekinteni az első nap.

Másnap kolozsvári sétával kezdtünk. Szent Mihály templom, Mátyás szülőháza, Farkas utcai templom, Babes-Bolyai Egyetem, Házsongárdi temető, s közben egy kis ízelítő a nagyváros kavalkádjából.

A kulturális értékek megcsodálása után a természet szépségeiben gyönyörködtünk. Csapatunk jelentős része végigjárta a Tordai-hasadék mintegy 3 kilométeres gyalogútját. A kalandos, zúgó patakon átkelésekkel tarkított séta csapatta kovácsolta az együtt utazókat. Az előre nem látható akadályok miatt azonban késésben voltunk, így sajnos Marosvásárhelyre már csak nagyon kevés időnk maradt. Sebaj, majd jövőre!

Egy újabb hosszú utazás, s Farkaslakára értünk.

Harmadnap szintén igyekeztünk elegyíteni a testi és lelki élményeket. Székelyudvarhely megtekintése után, Benedek Elek szülőházához Kisbaconba látogattunk, ahol az író dédunokája mutatta be az emlékházat. Élményekkel és ajándékokkal gazdagon álltunk tovább a különös természeti jelenség, a Mohos tőzegláp, valamint a Szent Anna-tó felé. A könnyű sétát követően a lelki megnyugvást kerestük Csíksomlyón.

Szombaton miután Orbán Balázs emlékének tisztelegtünk Szejkefürdőn, a Gyilkos-tó, valamint a Békás-szoros lenyűgöző szépségében gyönyörködtünk. Szállásunkra visszafele egy különös nép, az örmények templomát tekintettük meg Gyergyószentmiklóson. Itt az egyházközség vezetője ismertette meg velünk az örmény nép zaklatott történelmét, kálváriáját. A rengeteg ismeretet adó, de mégis humoros előadás közben tekintettük meg a templomot, ahol még az ördögnek is szobra vagyon!

A gyergyószárhegyi reneszánsz Lázár-kastély, egészen új képét mutatja a kastélyépítészetnek, így mindenkinek ajánlott megtekinteni.

A lelki kielégülés után a földi hívságokat is igyekeztünk kielégíteni, a méltán híres korondi vásárt tekintettük meg. A nap lezárásaképpen Tamási Áron sírja előtti főhajtással búcsúztunk Székelyföldtől.

Hazafele az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeit érintettük, beleszagolhattunk egy szász város,  Segesvár levegőjébe, majd a gyulafehérvári Érseki Székesegyház megtekintése után, már csak Marosillyén álltunk meg Bethlen Gábor szülőházánál.

Hazatérve ismét megállapítottuk, hogy sajnos Erdélyben is, s az utazások alatt is egy nap csak 24 órából áll. Így kénytelenek leszünk jövőre ismét kiutazni, hogy megnézhessük, amit idén kihagytunk.

Kedvcsinálónak egy kis képes összefoglaló az utazásról: