Ne szánakozzatok!

Nagyon érdekes és hasznos délelőttön vehettek részt azok, akik eljöttek áprilisi továbbképzésünkre.

Egy divatos, de mégis nagyon fontos témát igyekeztünk körüljárni: a hátrányos helyzetű társaink könyvtárhasználati szokásait, igényeit, a könyvtáraink ezekre adott válaszait.

Az előadások nem csak nekünk, könyvtárosoknak szóltak. Nagy öröm volt számunkra, hogy több hátrányoshelyzetű használónk ellátogatott a rendezvényre, valamint képviselőik fel is szólaltak.

Elsőként Mikoly Andrea, a Somogyi-könyvtár osztályvezetője mutatta be röviden az esélyegyenlőségi törvényt. Természetesen nem lehet néhány percben egy nagyon szövevényes, összetett törvényt bemutatni, de egy rövid áttekintésre elég volt az idő, hogy a laikusok is beleleshessenek a jogszabályi háttérbe.

Következő előadónk Móricz Nikolett, a Somogyi-könyvtár hangoskönyvtárának elmúlt évtizedeit vázolta fel. A Hangoskönyvtár három évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését, kifejezetten a vakok- és gyengénlátók könyvtári ellátása céljából.

A prezentációból jól láthattuk, hogy miként alakult át a szolgáltatási rendszere a könyvtárnak. Milyen fejlesztések valósultak az elmúlt évek alatt. Milyen új szolgáltatásokkal készült a könyvtár, milyen új technikaieszközökkel bővült a kínálat a számítástechnika előretörésével.

Bár időrendben nem a következő előadás volt, de szorosan kapcsolódik a Hangoskönyvtár történetéhez, az ott megalakult immáron 22 éve életre keltett Vakok Klubja történetébe és életébe pillanthattunk be, sok képpel színesítve az előadást. Bámulatos volt látni, hogy mennyi energia és szeret szükséges ahhoz, hogy egy klub több mint két évtizeden át kétheti rendszerességgel működhessen. Megható volt hallani, hogy hány barátság, szerelem szövődött a könyvtár berkein belül.

Nagy örömünkre a továbbképzés rendhagyó lett, hiszen sikerült az érintetteket is megszólítani. Vendégünk volt többek között dr. Szabó Tamás Zoltán a Csongrád Megyei Vakok Egyesületének tagja, a Hangoskönyvtár használója, aki a saját tapasztalatait osztotta meg velünk. Nem csak tapasztalatai, de ötleteit, újító gondolatait is, illetve elsőkézből hallhattuk, hogy még mivel segíthetné a könyvtár gyengénlátó használóit, potenciális használóit.

Jól eső érzéssel hallhattunk, hogy jó úton járunk! Természetesen még rengeteg tenni valónk van, de – mint hallhattuk – értő segítséget is kapunk.
A vakok- és gyengénlátók könyvtári ellátása nehéz feladat, de szerencsére a Somogyi-könyvtárban már nem gyerekcipőben jár!
Azonban sokkal több tennivalónk van a siketek és nagyothallók segítésének tekintetében. A szakmai napon vendégünk volt Gál Andorné, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Csongrád Megyei Szervezetének elnöke is, aki egy látványos prezentációval mutatta be, hogy milyen lehetőségei vannak a közintézményeknek (így a könyvtáraknak is), hogy segítség sérült társaikat.

A hazánkban jelenleg futó pályázati lehetőségek leginkább a mozgáskorlátozott társaink életét igyekeznek megsegíteni. Szinte minden nagyobb Uniós pályázatban volt lehetőség ilyen irányú fejlesztésre. Így sikerült a Somogyiban is mozgássérült mosdót kialakítani, az épületbe jutást megkönnyíteni. De ez alapján újult meg a legtöbb könyvtárépület a megyében.

Sajnos a törvényi előírások sincsenek maradéktalanul betartva. A pénzszűke ellenére legtöbb intézmény igyekszik könnyíteni a hátrányos helyzetűek életét, sajnos csak nagyon kis lépésekben. De minden kis lépes előrébb visz az úton. Nagyon nagy segítség azonban, ha kikérjük az érintettek véleményét. Hiszen Ők tudják, hogy mi is a valós segítség számukra. Nem elég egy rámpa, de nem szabad túlbonyolítani sem.

Lezárás képpen Sikaláné Sánta Ildikó, a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese mutatta be az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseit, mellyel a könyvtár segíteni kívánt. Jó volt látni, hogy ezek az átalakítások rímelnek az igényekre. Valóban olyan ajtót sikerült építeni, ahol könnyen bejuthat a kerekesszékes olvasó, az indukcióshurkok valóban segíthetik a nagyothallók életét, szoftvereink, eszközeink a vakok olvasnivalóhoz jutását.
A nap – számomra – legfontosabb és legmegfogandóbb mondatát Tóth Margit mondta, amivel minden hátrányoshelyzetű kérését tolmácsolta felénk:
segítsünk, ne szánakozzunk!
Igyekezzünk megkönnyíteni az életet mindenki számára. Figyeljünk oda embertársainkra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük