Schäffer Erzsébet Zákányszéken

Hosszú évek után az az öröm ért, hogy ismét nem csak engem lehet itt olvasni, de egy megyei eseményről közvetlen a szervezőtől olvashatnak az érdeklődők. Szóval az alábbiakban a zákányszéki rendezvényről maga a könyvtáros, Paraginé Tóth Edina beszámolója olvasható (amely egyébként másodközlés a zákányszéki honlapon már olvasható).

Találkoztunk…
~ Könnyek és mosolyok a könyvtárban ~

Egy könyvtári rendezvény alapreceptje viszonylag egyszerű. Végy egy könyvtárhelyiséget, adj hozzá előadókat és közönséget, fűszerezd ízlés szerint, és hagyd, hogy az ízek összeérjenek… Ahhoz, hogy a végeredmény igazán élményszerű legyen, fontosak a „minőségi alapanyagok” és az egyedi fűszerek. A fűszerezésre nincs konkrét recept, ez mindenhol más és más, ettől lesz egy rendezvény a helyi körülmények között egyedi és különleges. A közismert vendégek neve, személye önmagában garancia a sikerre. A nyitott és befogadó közönség, aki tapssal, nevetéssel, könnyekkel és mosolyokkal jutalmazza az előadókat, szintén elengedhetetlen. 2012. január 26-án minden együtt volt Zákányszéken. Neves vendégek Schäffer Erzsébet írónő és Szántó Lukács festőművész személyében, lelkes közönség, jó hangulat, meghitt pillanatok… és talán az egyedi fűszerezés sem maradt el.

A „Találkozások” címmel meghirdetett rendezvény napját lázas készülődés előzte meg a Zákányszéki Művelődési Ház és Könyvtár épületében. Nagy örömünkre Schäffer Erzsébet már kora délután megérkezett, hogy az átlagosnál több időt töltsön nálunk. Az írónőt a szegedi Somogyi-könyvtár személygépkocsija szállította Zákányszékre, Fodor Mónika kolléganő kíséretében. 2007. november 6-án már egy felejthetetlen estével ajándékozott meg bennünket Schäffer Erzsébet a zákányszéki könyvtárban. Azóta dédelgettük a gondolatot, hogy majd egyszer folytatása következik…
A vágyálom négy év után valósággá vált, amikor a fővárosból érkező vendégünk 2012. január 26-án átlépte a művelődési ház küszöbét. Elismerően tekintett körbe a másfél éve felújított épületben, szemében ott tükröződtek gondolatai: lám, ennek a kicsiny falunak milyen fontos a kultúra szentélye! Otthonosan mozgott a modern tetőtéri könyvtárban, ahol ismerős dísztárgyakat, dekorációkat fedezett fel. Tekintete, szavai, gesztusai azt az érzést sugallták, hogy otthon vagyok nálatok. Az asztalra házi sütemény, és az írónő kedvenc „kisgalambjai” kerültek, miközben gyorsan repültek a percek a baráti beszélgetés során.

Hamarosan megérkezett a Homokhát TV stábja, és a kamera elé szólították vendégünket egy rövid riportra. Közben a könyvtárajtón halkan kopogtattak az első vendégek, majd a kezdési időpontra zsúfolásig megtelt a könyvtár. Igen termékeny időszakot tudhat maga mögött az írónő, hiszen 2007 óta évről-évre megjelent egy-egy könyve. A legújabb, „A szőlővirág illata” néhány hónappal ezelőtt. Nem csak könyveinek száma gyarapodott, hanem a családja is folyamatosan bővült. Jelenleg tíz könyv elismert szerzője, és hét unoka büszke nagymamája. 2009-ben sajtó kategóriában a jók között a legjobb tudott lenni, munkásságát Prima Primissima díjjal jutalmazták. Megragadtuk az alkalmat, és személyesen gratuláltunk a zákányszéki olvasók nevében az elismeréshez.

A rendezvény másik vendége Szántó Lukács hódmezővásárhelyi festőművész volt, aki már szintén nem első alkalommal járt Zákányszéken. Rendszeres résztvevője a helyi böllérnapoknak, ahova mindig nagy baráti társasággal érkezik. Képeit elsősorban az alföldi tanyavilág, a Tisza, Erdély és külföldi útiélményei ihlették. A festményeit bemutató kiállítást 2012. február 12-ig tekinthetik meg a látogatók a tetőtéri könyvtárban.

A rendezvényt Matuszka Antal polgármester a könyvtárakhoz, a művészethez, a barátsághoz kötődő személyes gondolataival nyitotta meg. Ezután különleges vizuális élményben volt részünk. Szántó Lukács festőművész alig 10 perc leforgása alatt egy csendéletet varázsolt elénk. Mindezt tette ihletet adó zene kíséretében, gyorsan, és tudatosan.

E látványos jelenetsor után az est további részében Schäffer Erzsébet írónőé volt a főszerep, akitől különleges, egyedi adalékokat kaptunk történeteihez. Nagy élmény volt a szerző elmondása alapján újraélni azokat a pillanatokat, melyeket olvasás közben szereztünk. Mint egy jó pszichológus, könyveivel és kimondott szavaival sokat segít az embereknek abban, hogy észrevegyék az élet apró örömeit. Megtanít a jelen fontosságának értékelésére a folyamatosan valamire való vágyakozás helyett. Társaságában ismét megtapasztalhattuk az együttlét örömét, amiről a mosolytól és könnyektől csillogó szempárok árulkodtak.

Azt szerettük volna, ha ezen a nem egészen szokványos író-olvasó találkozón a festészet képi világa és az irodalom verbalitása együttesen jelenik meg. Erre garancia volt két vendégünk személye, akik mindketten művészemberek, hiszen művészi módon és művészi fokon fejezik ki érzéseiket, gondolataikat, örökítik meg az élet apró pillanatait. Amiben különböznek, az az eszköz, amit a megjelenítéshez használnak. Az írónő tollat és papírt, a számítógép billentyűzetét, a festő vásznat, festéket, festőeszközöket. Már az ókorban is tudták, hogy a művészetnek ez a két területe nem választható el élesen egymástól: „A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet” (Szimonidész). Ezt a bölcs megállapítást mi, a XXI. században élők sem vonhatjuk kétségbe. Bízunk benne, hogy ezen a rendezvényen sikerült egy komplex élményt nyújtani a jelenlévőknek.

Köszönjük minden résztvevőnek és támogatónak a rendezvény sikeres lebonyolításához nyújtott segítséget. A Nemzeti Kulturális Alapnak a pályázati támogatást, a Somogyi-könyvtárnak a szervezésben és a lebonyolításban nyújtott segítséget.

A rendezvényről készült további képek ide kattintva megtekinthetők.

http://www.zakanyszek.hu/galeria/category/27-talalkozasok-schaeffer-erzsebet-es-szanto-lukacs-a-koenivtarban.html

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük