Mint minden nap, a main is számtalan esemény történt a világban, amit ünnepelünk, ünnepeltünk, amiről megemlékezünk. Most én csak egyet emelnék ki:

Március 21-én, az északi félteke tavaszának első napján ünnepeljük a költészet világnapját.

Bővebb információ az alábbi linken, a facebookon, s még számtalan helyen.

http://cultura.hu/kultura/a-kolteszet-vilagnapjat-unnepeljuk/

Kedvenc verset választani nem tudok, lehetne akár Kassák is, ha már ma van a születésnapja, de most inkább egy kevésbé ismert, legalábbis nem költőként ismert szerző verse következzék:

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

Kedves Kolleginák!

Mint minden évben, idén is eljött ez a nap is, amikor külön figyelemmel és tisztelettel fordulunk a Hölgyek felé. Tudom, a legszebb ajándék az lenne, ha egész évben így cselekednénk. Bízom benne, hogy sok társammal együtt ezen igyekszünk.

Azért mégis tiszteletünk jeléül fogadják szeretettel Móricz Zsigmond sorait a mai napra.

Köszönettel minden (könyvtáros) férfi nevében,

Oros Sándor

„…mert egy elvem van: asszonyokkal nem szabad vitatkozni. Miért? Mert az asszonynak úgyis igaza van. A leghosszabb vitatkozásnak is az a vége, hogy az asszonynak igaza van. Mért ne előzzük meg akkor? Mire való a sok beszéd? …  És azért neki van igaza, mert nem a fejével vitatkozik, hanem a szívével. A fej pedig könnyen téved, de a szív soha… Figyeld meg azért, mi baja az asszonynak, s azon segíts…”