2014-ben ismét Mórahalmon tartottuk a mi kis vándorgyűlésünket. Utoljára 2005-ben találkoztunk itt. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, sok homokot elhordott a szél Homokháton. A gyorsan fejlődő, 25 éves kisváros ismét nagy szeretettel fogadta a megye könyvtárosait.

A reggeli wellcome drinke helyetti terített asztal szemet gyönyörködtetett, s ehhez mérten volt igen ízletes is. Az érkező vendégsereg – ismét több mint 140-en gyűltünk össze – hamar a finom falatokra vetette magát, de a szorgos pincérek állták a támadást, így a legkésőbb érkezőknek is jutott finom falat.

Közben a helyi kollegákkal számtalan kört futottunk a vendégfogadó könyvtár és az előadásoknak helyet adó Aranyszöm Rendezvényház színházterme között. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az utolsó pillanatban derültek ki apróbb kellemetlenségek, azonban 9,30-ra (illetve persze inkább 9,40-re), mire mindenki átért minden a helyén volt, s szinte pontosan kezdhettük a szakmai napot.

Idén az előadásokkal a megye nagyobb könyvtáraira összpontosítottunk. Felkérésünkre a nemrégiben választott (vagy újraválasztott) könyvtárvezetők mutatták be könyvtárukat, saját könyvtárképüket, „vezetői koncepciójukat”.

A szakmai előadások előtt alpolgármester úrtól megtudhattuk miként fejlődött ilyen gyorsan, s látványosan Mórahalom, milyen új fejlesztések várhatóak a városkában, a fürdő milyen hatással van a lakosokra, a turizmusra.

De arra is rámutatott, hogy bár a „bivaly nekünk dolgozik, cserébe mi meg megesszük”. Erről többet megtudhatunk a nagyszéksósi bivalyrezervátumban, illetve a bivalyfesztiválon.

A mórahalmi lányok nagyon jól sikerült bemutatkozó videója után, léptek színpadra (hiszen a színházteremben voltunk) előadóink.

Első előadónk Keveházi Katalin, a SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója volt.

A nemrégiben megválasztott főigazgató asszony röviden felvázolta vezetői programját, hogy számára és az Egyetemi Könyvtár számára mik a legfontosabb irányok jelenleg, hogy milyen lépéseket terveznek, milyen új fejlesztéseket vezetnek be a minél teljesebb és jobb tartalomszolgáltatás érdekében, hogy milyen saját tartalmakat készítenek használóik számára. A látványos prezi előadás gyorsan pergő és informatív volt.

Másodikként a Somogyi-könyvtár igazgató asszonya Palánkainé Sebők Zsuzsanna mutatta be második ciklusának legfontosabb elképzeléseit, terveit. Előadásának egyik legfontosabb gondolata, hogy nem létezik „ÉN” könyvtáram, csak „MI” könyvtárunk.

Következőként egy „kevésbé ismert” hangot hallgathattunk, a Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum (ha valaki egyszuszra végigmondja, jövőre a könyvtárosnapon vendégem egy kávéra) igazgatóját, Illés Pétert.

A felkérés alapján ő is az „Én könyvtáram” címet kapta, de mivel az intézmény – mint látható – nem csak könyvtár, Péter kicsit messzebbről indított. A hallgatók egy része nem ismerte még könyvtárat, az összevont intézményt, s sokunk számára nagyon érdekes volt az ebből eredő sajátos jelleg. Központi gondolata volt, hogy az összevontságból származó előnyöket meg kell próbálni kihasználni. A prezi megtekinthető itt:

Gondolatait lezárva pedig egy picit a jövőbe néztünk vele együtt:

Utolsó szakmai előadónk a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum frissen kinevezett igazgatója, Forgó Géza volt.

Géza kakukktojás, hiszen itt szintén egy összevont intézményről van szó, melynek élén egy muzeológus, történész áll. Mint megtudtuk, az intézmény szerencsés, mert legalább ugyanaz volt a neve a könyvtárnak és a múzeumnak is. Nagyon jól esett hallani, hogy bár a vezető muzeológus, mégis fontosnak tartja a könyvtárat is, valamint remélem, hogy valóban úgy is lesz, ahogy elképzelte, egyik intézményt sem helyezi a másik elé. Persze ez nagyon sok munkát fog igényelni, s sok körülmény befolyásolhatja, de bízom a előadónkban, hogy igyekszik így dolgozni. Az ott ülök nevében mondom, hogy érdekes volt egy picit kívülről látni magunkat.

Köszönet minden előadónak, hogy a tervezett időt nagyon pontosan tartották, így még ebéd előtt (természetesen kávészünet volt az előadások között) a nap „egyéb” pontjaira is sor kerülhetett.

Elsősorban is az előre kiadott Mórahalom totó helyes megoldói között sorsoltunk nyereményeket, a sorsolás öt szerencsés nyertese egy-egy pendrive-ot kapott.

Totóval már előző években is próbálkoztunk, de az idei könyvtárosnapunknak is volt egy újdonsága. Első ízben írtunk ki alkotói pályázatot. Azt kértük, hogy egy néhány oldalas irományban foglalják össze a kollegák, hogy nekik mint jelent a könyvtár, a könyvtárosság. A beérkezett jeligés írásokat egy három tagú zsűri bírálta, majd ezek alapján született meg a sorrend. A legjobbnak járó jutalmat, a Szegedi Nemzeti Színház kilencezer forintos jegyvásárlási utalványát, a zákányszéki könyvtáros kollegina Paraginé Tóth Edina kapta.

Edina pályaműve itt olvasható. Aki még hozzájárult, hogy közöljük írását Ácsné Fekete Ilona, nyugdíjas kolleginánk. Az ő írása pedig itt érhető el. Szintén díjazott lett dr. Sáráné dr. Lukátsy Sarolta („A” Sacinéni) írása is, ezt itt olvashatják a kollegák.

Miután igazgató asszonyunk részleteket olvasott fel Edina írásából, nagy taps közepette adtuk át a jutalmat.

A megható pillanatok folytatódtak. A közelmúltban vonult nyugdíjba a makói könyvtár igazgató asszonya, Mátó Erzsébet. Erzsi, amellett, hogy hosszú időn át vezette a makói könyvtárat, nagyon aktív tagja volt Egyesületünknek is, valamint az országos szakmai szervezeteknek.

Egy apró ajándékkal búcsúztunk el tőle, bízva benne, hogy továbbra is aktív tagja lesz a könyvtáros-társadalomnak.

Még mindig nem engedtük ebédelni a fáradt vendégeket. Kihasználva az alkalmat, rövid egyesületi közgyűlést is összehívtunk. Mivel a tagságunk több mint 50 %-a jelen volt, így érvényes közgyűlésen hozhattunk az elnökséget feljogosító határozatot.

A gyors technikai lebonyolítás után a jól megérdemelt ízletes ebédet fogyasztottuk el, s ezzel kezdetét vette a találkozó informális része. Illetve folytatódott, hiszen ez a nap elsősorban a találkozásokról, beszélgetésekről szól.

A délután mindenki számára másképp folytatódott. Néhányan hazamentek, néhány folytatták a megkezdett beszélgetéseket, volt aki a fürdőt látogatta meg, többen vezetett, művelődéstörténeti sétán vettek részt. Többen pedig meglátogatták a már említett, s hamarosan levágandó bivalyokat. Akik nem igazán akarták magukat megmutatni, de ettől függetlenül megérte kivonatozni a természetbe, s egy pici erdő/mező illatot magunkba szívni. Mindenkinek ajánlom, aki a Mórahalom-Röszke úton autózik, hogy álljon meg egy pár percre kiszellőztetni a fejét.

Összességében ismét egy sikeres, eredményes napot zártunk. Nehéz feladatunk lesz jövőre továbbvinni ezt a színvonalat, de mindent meg fogunk tenni!

Nagyon köszönöm minden résztvevő jelenlétét, s mindenki munkáját, aki hozzájárult ehhez a sikeres naphoz!

Végül a szokásoknak megfelelően a nap képes összefoglalója: