Megyei továbbképzés, avagy a nyelvúthenger esete a skandinávokkal

Idei utolsó megyei továbbképzésünkre két – látszólag – egymástól független előadót hívtunk meg.  Mivel – a megszokottal ellentétesen most – nem volt túlzsúfolt a program, mind a két előadónak bő egy óra állt rendelkezésére, hogy az olvasásról, az olvasmányokról beszéljen.

Elsőként Lackfi János, József Attila-díjas költő, író  tartott egy hosszabb előadást a kreatív versírásról. Legalábbis a cím szerint. Azonban ennél sokkal többről volt szó az előadásában. A nyelvről, a nyelvi játékról, a nyelvi leleményről. A nyelvről mint organikus egészről, a mindennapok alakítójáról.  Megtudhattuk, hogy az elvakult nyelvőrök akár az úthenger elé is feküdhetnének, hiszen vagy kikerüli vagy nem. Ahogy a nyelv is. Ha változni akar, változni fog. Előadónk nem véletlen “sztár” szerző most. Nagyon jó előadó, jó humorral, nagy tudással, tapasztalattal és zseniális nyelvérzékkel. Így nem csoda, hogy gyorsan eltelt a másfél óra.

A délelőtt folyamán egy nagyon picit bepillanthattunk a boszorkánykonyhába. Láthattuk, hogy mennyi buktató van az alkotásban. Mennyi töprengés. és mennyi tudomány, amit meg kell tanulni. Mert ez is egy szakma, amit tanulni kell. Nagyon sokat tanulni, és nagyon sokat gyakorolni.

Bátrabbak az előadás végére verset is írhattak. Ha valaki hozzájárul, publikálom!

A szünet után egy éles váltással következő előadónk, Péterfi Rita, az olvasásfejlesztés hazai és nemzetközi tapasztalatairól beszélt a kitartó hallgatóságnak.

Rita, a szentendrei Pest Megyei Könyvtár osztályvezetője, olvasásszociológus, kutató, oktató. Hosszú évek óta foglalkozik az olvasásfejlesztéssel, illetve a társterületekkel. Előadásának kulcspontjában az olvasás állt ugyan, de láthattuk, hallhattuk, hogy az élet szinte minden területével milyen szoros összefüggésben áll az olvasás.

Az áttekintő előadásban hallhattunk a skandináv gyakorlatokról, egy picit bepillanthattunk a “finn csodába”, hogy milyen módon jutott el erre a szintre a finn oktatás. S már itt tapasztalhattuk, hogy a konkrét olvasás önmagában nem meghatározó, de minden más tudományággal együtt igen. Itt lehet visszacsatolni Lackfi Jánosra, hogy jól írni csak az tud, aki jól és sokat olvas.

Egymástól elválaszthatatlan.

Rita előadása inkább nagyívű volt, most viszonylag kevesebb konkrét gyakorlatot tudott bemutatni, de így is nagyon gyorsan elrepült a délelőtt.

A visszajelzések alapján mind a két előadás hasznos és fontos volt a résztvevők számára. S ha ez így van, akkor elégedettek lehetünk.

Mivel egyik előadó sem használt diákat, így csak a jelenlévők profitálhattak a hallottakból. Ebből meg az következik, hogy el kell jönni! Legközelebb már csak 2015-ben lesz erre lehetőség, de nagyon sok szeretettel várunk mindenkit akkor is!

Végezetül néhány kép a beszámolóhoz:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük