Még van néhány hely az idei őszi tanulmányi kirándulásunkra!

Addig is kedvcsinálónak egy élvezetes fotókkal gazdagon illusztrált beszámoló (képek hamarosan) Rafai Máriától a tavalyi szászföldi kirándulásról:

Barangolás Szászföldön – szászok nélkül

Ilyen furcsaságok is csak Kelet-Európában esnek meg… Bizony, az éppen 800 éve Erdélybe települt szászok az utolsó 100 évben több hullámban, különböző történelmi események következtében szép lassan visszatelepültek ősi szülőföldjükre: Németországba.

A 2011 szeptemberi szászföldi barangolásunk idején több százan látogattak „haza” közülük gyönyörű népviseletükben, amikor éppen ama 800 éves évfordulós ünnepségsorozat egyik eseményét tartották a brassói Fekete Templomban, ahol egy elegáns német hölgy magyarul szólította meg csoportunkat…

Utazásunk 5 napját két szinte teljesen színmagyar falu foglalta keretbe: Csernakeresztúr (Déva mellett) és a túlvégen, Brassón túl Négyfalu biztosította szállásunkat. Az első helyen a dévai csángók, Négyfaluban a barcasági csángók adták az igazán kitűnő szállást és vendéglátást: székelyes-magyaros stílusban.

E két pont között terül el az a csodálatos vidék, amit sikerült kissé megismernünk, miután Temesvár után a dél-erdélyi autópályán egy határozott kanyarral Kelet felé fordultunk. /Útközben régi ismerősökkel találkoztunk: azoknak a kamionoknak a végeláthatatlan soraival – ne mondjam: csordáival –, amelyek nemrég még a szegedi belvároson robogtak keresztül…/ Ugyan szászok már nincsenek /pontosabban vannak, csak mindössze 25 ezren, és úgy hírlik, nagyon-nagyon lassan újra gyarapodik a számuk /, de megismerésre érdemes nyomokat bőven hagytak maguk után…

Csodás középkori templomok: Szászsebesben, Berethalmon, Medgyes városában, Brassóban – jó néhány közülük a Világörökség része. A nyugat-európai gótika legkeletibb előfordulása /Brassó, Fekete Templom/, mindegyikben bőven láthatók nagyon értékes műalkotások minden lehetséges műfajban, keleti és nyugati stílusban egyaránt. Szépségesek és különösen értékesek a keleti szőnyegek, melyek a török szultán vagy éppen egy kisebb csapat tipikus ajándéka volt valamely cél elérése, kikövetelése érdekében vagy éppen engesztelésül, ahogy a történelem eseményei éppen diktálták. És mivel itt elég nagy volt a jövés-menés a régebbi korokban, ezért rengeteg ilyen szőnyeg gyűlt össze az egész vidéken még a legkisebb falusi templomokban is. Tényleg gyönyörűek!! Mesebeli várak a magyar történelem legsűrűbb korszakaiból: Vajdahunyad a vár-etalon /a látogató ámulva várja, mikor röppen a számtalan tornyocska, erkély, kiszögellés valamelyikére Árgyílus királyfi, meglátogatván az ott epekedő Tündér Ilonát…/ Ugyanakkor nagyonis kézzelfogható tárgyi emlékek a Hunyadiak korából: címerek, zászlók, kályhacsempék, holló-ábrázolások és egy különleges freskórészlet, amelynek titkát állandó idegenvezetőnk: Farkas Ferenc tanár úr osztotta meg velünk. A freskón látható kendős nőalak nagy valószínűséggel Mátyás király édesanyját ábrázolja!

További csodák az út során: a fantasztikus világturisztikai központtá lett Törcsvár, Drakula gróf állítólagos lakhelye a példásan felújított zeg-zugos, romantikus vár, körülötte városnyi méretű bazárral, különösen jól ellátva vámpír-kellékekkel, álarcokkal, vámpír-fogakkal. Valóságos angolszász turisztikai találkozó részesei lehetünk itt, a leggyakrabban beszélt nyelv  az angol… Épségben megmaradt és szerencsére karbantartott vár Fogarason, ahol Vajdahunyadvárhoz hasonlóan minden lépés, minden faldísz, címer és zászló a magyar történelem eseményeit idézi. /Ezeket még a vár közvetlen szomszédságába épített gigantomán méretű, mindentbele-csicsa stílusú ortodox templom sem tudja – szó szerint – eltakarni… / Igazi magashegyi sziklákkal, patakokkal és valódi hegyi levegővel várt bennünket a Bucsecs hegység, ahova néhány órás túrára volt alkalmunk bekukkantani. A Fogarasi-havasoknak ezúttal csak integetni volt módunk. De legcsodálatosabbak a szászok ősi városai: Szászsebes a gyönyörű kora-középkori templomával, Segesvár az épségben megmaradt történelmi hangulatú meseváros, Medgyes – talán a legkevésbé ismert, ezért igazi meglepetést okozó –szelíd, nemes alapokon nyugvó kisvárosi miliő megtestesítője. Brassó a sok százéves hagyományait büszkeséggel viselő és újabban szinte világvárosi rangra törekvő nagyváros és fővárosuk „a szászok fővárosa”, a felülmúlhatatlan Nagyszeben.

A város, amely 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, s amely ez alkalomból szépült- újult meg. Gyönyörű és méltóságos látványt nyújtó evangélikus nagytemplom, középkori falak, bástyák maradványai, szépséges, egységes stílusú belvárosi terek és utcák. Német oktatási nyelvű gimnázium, gyakori német szó az utcákon is. /Itt a törekvő családok – románok is – nem angol, hanem német nyelvű iskolába íratják gyerekeiket, bizonyára jó okkal./ Brukenthal Sámuel nagyszerű gyűjteménye a város egyik legszebb palotájában látható, amely jelenleg Románia első számú szépművészeti múzeuma benne bőségesen találhatók nyugat-európai művészek alkotásai /Bruegel, Jan van Eyck, Tiziano, Cranach és mások művei, meg persze román alkotások és néhány magyar is. /Jól látható, hogy a mieinkhez hasonlóan a román impresszionisták is Párizsba jártak tanulni, impressziókat, benyomásokat szerezni…/ A csodás – nem lehet nem szeretni – Nagyszeben kellemesen marasztaló légkörű, erősen kulturális telítettségű város, ez az utcai plakátokon is látszódik: zenei, színházi és más fesztiválok , konferenciák, találkozók teszik valóban európai /és valószínűleg élhető/ várossá. E sorok írása közben is nemzetközi színházi fesztivál zajlik ott, többek között magyar társulatok részvételével. Nehéz volt eljönni…

Végül essen szó Szászföld büszke központjáról, a történelmi Erdély egyik leggazdagabb városáról, az. évszázadok óta változó arányban, de mindig háromnyelvű, háromkultúrájú királyi városról: Brassóról. /Szászok, magyarok, románok egyaránt a magukénak érezték és többnyire békességben együtt is tudtak élni benne./ Neve is a királyi város mivoltát idézi: Kronstadt a német, Corona a latin változat. Erre utal a város ősi címere: hét, egyes helyeken ennél is több ágú erős gyökérzetű fatörzsön nyugvó nyitott  korona (a hét-gyökerű ábrázolás nyilvánvalóan a hét szász városra utal). Brassó igazi nagyváros 300 ezer feletti lakossággal, ma is jelentős iparral, kereskedelmi utak mentén fontos kulturális-központ jelleggel. A város nagyratörő büszkeségét mutatják némi humorral – jól látható „feliratai”: a több évtizede a majdnem 1000 méter magas „házi hegy”, a Cenk tetején látható, Hollywoodot idéző városnév /Brasow/, amely amúgy kilátóként üzemel… Újabb keletű ötlet a sétálóutcán, főtéren látható napernyők felirata, mely szerint Kronstadt /így!/ Probably, the best city in the world. Valószínűleg…

Úgy hírlik: valóban gyorsan fejlődő, nemzetközi turisták által keresett, közkedvelt és ennek megfelelően eléggé drága, divatos hely lett. Jelentős része van ebben a híres télisport- és egyúttal nemzetközi konferencia-központnak: Brassó-Pojananak, ahol már NATO-csúcstalálkozót is tartottak. /Olyan jó értelemben vett „európai” hely lett Brassó, amellyel a mai Románia szívesen büszkélkedik./

Különböző utakon mentünk és jöttünk, útba ejtve Temesvárt és Aradot, a furcsanevű, de nagyon egyéni Buziásfürdőt /amolyan Karlovy Vary-stílusú ivókúrás fürdőhely /, Petőfi emlékhelyét, szép múzeumát Fehéregyházán, Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén, végül pedig meghódítottuk Magos Déva Várát!

Hogyan lehet lezárni egy ilyen beszámolót? Sok szépséget láttunk, de jó néhányat kihagytunk, tehát vissza kell térnünk! Addig is maradnak az élményeket felidéző fotók…

Rafai Mária