CSMKE kategóriaarchívum

Őszi tanulmányi kirándulás 2020

Kedves Kollégák!

Idén a megszokottnál előbb hirdetjük meg az őszi tanulmányi kirándulásunkat. Bár sokan jártatok velünk az elmúlt években, és megszokhattátok, hogy gyakran folytatjuk az előző évben megkezdett útvonalat, most egy picit ez is rendhagyó lesz. 

Egy különleges lehetőségünk adódott, ezért is szükséges most egy picit előbb hirdetni az utat. Az úti cél nagyon közkedvelt, így szálloda-foglalás miatt fontos, hogy minél előbb el tudjuk küldeni a foglalót.

Nem csak az úti cél és a kiírás tér el az eddigiektől, hanem az időpont is. Egy hónappal később, az október 23-i ünnepnap idejére esik az út. Ennek oka pedig az, hogy a program része a mandarinszüret (szedd-magad mozgalom nevében), és a mandarin bizony olyankor érik.

Szóval a lényeg röviden:

  • Mikor?  2020. október 21-25.
  • Hova? Bosznia-Hercegovina és Dubrovnik
  • Mennyiért? 120000,- Ft (azaz százhúszezer forint). Első részlet (10000,- Ft januári befizetéssel)

Természetesen a CSMKE tagjainak most is támogatja az útját. Minden egyéb információ megtalálható a kiírásban, és készséggel válaszolunk is minden kérdésre! Ahogy az elmúlt 15 esztendőben, úgy idén is Nagy Zsuzsa az út fő szervezője.

Szeretettel várunk minden régi és új útitársat!

Szomorú ünnep

Az elmúlt hét eseményekben gazdag volt. Lezajlott a CSOMEKÖV idei fordulója és sok más fontos esemény is történt. Karácsony és az év vége közeledtével ez az időszak mindig is az összegzésé, a visszatekintésé is. Közösen, együtt, ünnepelve nézünk vissza az elmúlt évre, évekre.

Sok éves hagyomány a CSMKE Nyugdíjas klubjában is, hogy az év utolsó találkozóján az ünneplésé a főszerep. Az elmúlt hét szerdáján azonban nem csak az év utolsó klubfoglalkozása volt, de egy korszak lezárása is.

25 évvel ezelőtt alakult meg a Nyugdíjas klub, azóta éltek nagyon aktív életet a már nem aktív könyvtárosok. 25 éve havonta találkoztak, számtalan kirándulást szerveztek, előadásokat, ismeretterjesztő foglalkozásokat tartottak, képezték önmagukat. Mindig számíthattunk rájuk. A Megyei könyvtárosnapok állandó és lelkes látogatói. Érdeklődve hallgatták a legújabb szakmai trendeket, követték az újdonságokat, és mindig vidámságot csempésztek a találkozók hangulatába.

Az elmúlt 12 évben Török Józsefné Marika volt a lelke és motorja a társaságnak. Ő szervezte fáradhatatlanul a programokat, írta a pályázatokat, hogy szerény kis támogatást kapjanak rendszeres programjaikhoz, utazásaikhoz. Azonban fárasztó is volt ez a rengeteg munka. A sok egyéb elfoglaltság mellett Marika úgy döntött, hogy nem tudja tovább vállalni ezt a szerepet. Ezt már tavaly jelezte, de bármennyire is próbáltuk nem elfogadni ezt,  elhatározása és döntése végleges. Így az idei nagyon szép karácsonyi klubfoglalkozás Marika búcsúja is volt. 

Sajnos a klub tagjai közül senki sem tudja vállalni ezt a valóban megterhelő munkát, az elmúlt években nyugdíjba vonult kollégák, bár nagyon aktívak, de sajnos erre nem jut már elengedő idő és erő.

Így most egy rövid időre vezető nélkül marad a klub. De nem oszlik fel. A legtöbb kolléga jelezte, hogy továbbra is szeretne részt venni a rendezvényeken, találkozókon. És biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Mi is szeretettel hívjuk és várjuk minden volt és leendő tagunkat, és igyekszünk megoldást találni, hogy az eddigi együttlétek ne szakadjanak meg.

Egyben szeretném itt is megköszönni Marikának azt a rengeteg munkát, amit tizenkét éven át végzett. Nagyon sok ügyintézés, fáradságos irodai munka, ami egy-egy szervezés mögött van. Mindannyiunk nevében köszönöm, és bízom benne, hogy tagként továbbra is köszönthetjük még nagyon sokáig köreinkben.

A köszönő szavak után pedig következzék néhány kép, ami a találkozó ünnepélyességét, és jó hangulatát bizonyítja.

Adyde a… avagy ReAdy, StAdy, Go

Immár hagyományosnak is nevezhető a megújított CSOMEKÖV, hiszen már harmadik alkalommal tartottuk a Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtárában a vetélkedők, Savanya Ildikó fő szervezésében. Ildi ismét kitett magáért, és egy változatos, érdekes játéksort állított össze a diákoknak.

2019-ben ismét több korcsoportban, 13 csapat versengett (mondtam én tavaly, hogy idén már többen lesznek!)

Idén – az Ady emlékévhez kapcsolódva – Ady Endre élete és versei köré szerveződtek a kérdések. Ahogy eddig, most sem volt szükséges előzetes ismeretekre, elegendő volt, ha könyvtárhasználati ismereteik voltak, hiszen, ahogy mindig, most is segítségükre voltak a kézikönyvek, de az internetes keresést is gyakorolhatták a fiatalok Szóval kézikönyveket kellett használniuk, böngészni az interneten, ismerkedni a Somogyi-könyvtár online katalógusával. De fontos volt, hogy ismerjék a könyv részeit, felépítését is, hogy tudják használni a mutatókat, tartalomjegyzéket.

Mivel ilyen szép számú diák érkezett a könyvtárba, ismét több helyszínen, forgószínpad szerűen oldották meg a feladatokat. A meseszoba átalakult szabadulószobává, az első emelet kutatószobává. Volt puzzle, OPAC, de használhatták a saját telefonjukat is. Sőt használni is kellett, hiszen QR-kódos játék is volt.

Bizton állíthatom, hogy nem csak a segítő kollégák, nem csak a zsűri tagjai (bár nekünk megint sok dolgunk volt, figyelnünk és javítanunk kellett, de élveztük), de a diákok is élvezték a játékot és jó kedvel teljesítették a feladatokat. Pörgős és jó hangulatú délelőtt volt. Mint minden versenyen, itt is voltak győztesek, de szerintem vesztesek nem! Minden résztvevő nyert (és még ajándékot is kapott), de az biztos, hogy jól érezték magukat!

Bízom benne, hogy jövőre ismét találkozunk sokukkal! Köszönöm a szervezők, a segítő kollégák és a felkészítő (könyvtáros)tanárok munkáját!

Végezetül néhány kedvcsináló kép a napról:

Fehérvári vándorok – MKE 51. vándorgyűlése

Kedves Kollégák!

Az elmúlt években a CSMKE vezetősége igyekszik támogatni tagjainak jelenlétét a Vándorgyűlésen. Persze, az általunk nyújtott kis támogatás – a regisztrációs díj átvállalása – csekély támogatás, de talán hasznos. A támogatás egyik feltétele az írásos beszámoló készítése. Ezt támogatottjaink természetesen el is készítik. Íme az egyik, a talán legjobban sikerült, Rafai Mária,  a Somogyi-könyvtár munkatársának tollából klaviatúrájából. A cím is Marit dicséri. A cikk végén linkek találhatók Mari fotóihoz. Ha valakinek hosszú így a szöveg, a címre kattintva pdf-ben is éléri a szöveget.

Fehérvári vándorok

Hiteles hely – mindenhol, mindenkinek – így szól a MKE Székesfehérvár városában megtartott 51. Vándorgyűlésének címe. Amikor az érdeklődő először olvassa ezt a mondatot, kicsit rejtélyesnek tűnik a benne rejlő tartalom. A Vándorgyűlés 2- 4 napja azonban meggyőzően igazolta a cím- választás helyességét, fontosságát és jelentőségét éppen ebben a szép városban!

Az 51. Vándorgyűlés nyitó plenáris ülését abban a Vörösmarty Színházban tartották, amelynek 1874-es felavatásakor Laborfalvy Róza mondta el Jókai Mór köszöntőjét. A szép eklektikus épületben a második világháború komoly károkat okozott, amely után szinte újjá kellet építeni. Ez a munka a jelentős korszerűsítéssel együtt 1962-re készült el.

Barátné dr. Hajdu Ágnes, az MKE elnöke a vándorgyűlés címére utalva elmondta: Székesfehérvár, a középkori társas káptalan az első hiteles hely volt az országban. Egyúttal az ország első, „történelmi fővárosa”: ezt a kifejezést  sokszor  hallottuk még a következő napokban a büszke helyiektől.  Az elnöki beszéd kitért még a felhasználóknak biztosított dokumentumok hitelességére, a könyvtárosok felelősségére abban, hogy „mindenhol, mindenkinek” biztosítanunk kell a hálózatok fejlesztését, a hozzáférés és a használat lehetőségét.

A Vándorgyűlés résztvevőit barátsággal köszöntötte a város polgármestere, Dr. Cser-Palkovics András, aki a hitelesség eredendő helyének nevezte az ország történelmi fővárosát.

A szervezők nevében Buriánné Tarró Edit a Vörösmarty Mihály Könyvtár igazgatója üdvözölte a vendégeket.

Ezután következett Hermann Róbert professzor, történész előadása a történészi hitelességről, a hiteles történetírásról. „Holnaptól minden másképp volt” – ez a római mondás vezette fel a téma komolyságához mérten rendkívül szellemes, érdekes, sok-sok humorral és rengeteg példával tarkított igen élvezetes előadását. Mit lehet tenni a történésznek  a hitelesség érdekében? A szakember válasza 4 pontban: felkutatni, publikálni az eseményeket, saját kontextusban értelmezni az ismeretanyagot, ne csak saját magunkat olvasni és végül: legalább tudatosan nem hazudni.

A plenáris ülés programja ezután a díjak átadása volt.

A Fitz-díjat kapott könyvek:

  1. Molnár Katalin: Lamping József 1881-1939: a századeleji Kaposvár építészete. Takáts Gyula Megyei Könyvtár, Kaposvár kiadása.

Fodor Veronika: Szentivánéji álom. Holnap Kiadó. Meseváltozat Szimoniden Hajnalka képivel. / /Operamesék sorozat része/.

A magyar politikai karikatúra története  /1848-1989/. Szerk. Tamás Ágnes. Országház Kiadó

Az év fiatal könyvtárosa díjat Bors Anikó kapta, aki a Statisztikai Hivatal munkatársa.

Sor került az MKE emlékérmek, a Füzéki emlékérem, a Kertész Gyula-díj, valamint az MKE emlékérmek átadására és a már nem aktív egyesületi tagok kitüntetésére.

A szakmai konferencia a következő nap reggelén kisplenáris üléssel folytatódott. 

Szendi Attila /Miskolci Egyetemi Könyvtár/, az integritás szemlélet könyvtári vonatkozásairól beszélt: a fogalom használata eltér annak hétköznapi jelentésétől.  Intézményeinkben a szabályozott, célszerű, elvek és értékek alapán való működést jelenti. Tapasztalatok alapján a könyvtárak jellemzően szabályszerűen működnek, ritka a korrupció és az egyéb szabályok be nem tartásának gyakorlata.

Sörény Edina a Minisztérium osztályvezetője ezután a könyvtári stratégia felé vezető utat tekintette át, majd a 2020-24 közötti „Digitális kor” főbb jellemzőit vázolta fel. Ezek: a hosszútávú, fenntartható és innovációs fejlesztés, felhasználóközpontú versenyképes szolgáltatás, a könyvtárak társadalmi szerepvállalásának erősítése, közösségfejlesztési programok, a könyvtárosi szaktudás folyamatos megújítása, a Web 1.0-tól a Web 4.0-ig eljutni.

A szekcióülések a szokások szerint több csoportban, több helyszínen folytak, és ismét a bőség zavarával nehezítették az érdeklődők választását.

A Helyismereti Szekció egy igen izgalmas film bemutatásával és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel indította programját stílusosan a patinás Magyar Király szálloda „trónterem” nevű különtermében. Burján Zsigmond már három filmet készített Fehéredő múlt összefoglaló címmel Székesfehérvár Árpád-kori szerepéről, központjában a közelmúltban elhunyt régész professzorral, Siklósi Gyulával. Mostani: Az utolsó szó jogán /Siklósi Gyula emlékére/ című filmje a negyedik a témában, amely összefoglalja a kiváló szakember immár lezárult életművét, és más szakterületek /történész, antropológus stb./képviselőivel megvitatva értékeli annak eredményeit.

A film bemutatja a legújabb, a Bazilikában és körülötte jelenleg is folyó régészeti feltárások eredményeit. Megtudjuk a filmből, hogy az előző nyáron a Bazilika mellett előkerült pillérek és falak egy korabeli fejedelmi vár részei lehettek. Azóta több helyen találtak igazoltan 11. száztadból származó leleteket a korabeli városfal maradványaiból. Megdöbbentőek azok a felvételek, amelyek a Bazilikában jelenleg is folyó ásatásokat mutatják be felülnézetből. A bazilika teljes padlózata több méteres mélységben felbontva ad helyet a régészet szakembereinek. A helyi muzeológusok szerint még kb. két évig tartanak a munkák, így addig a templom nem lesz látogatható.

Az újabb kutatások bizonyított adatai szerint már biztosan tudható, hogy a jelenlegi Bazilika alatt és közvetlen környezetében Géza fejedelem egykori várkastélyát és temetkezési bazilikáját tárták fel, amely hely most is a város legmagasabb pontja. Ez a felfedezés egyúttal választ ad arra a kérdésre is, hogy István király saját templomát, amely a jelenlegi Romkert területén helyezkedett el, miért nem a város kiemelt, legmagasabb pontjára telepítette. Azért, mert az a hely már foglalt volt édesapja, Géza fejedelem számára! Fontos volt azonban az is, hogy az államforma váltását István végezte el, nem Géza. Ezt a lényeges változást a külsőségekkel is jelezni kellett. Országalapító királyunk saját nagyratörő terveit úgy érvényesítette, hogy templomát az alacsonyabb fekvés ellenére is magasabbra építtette Géza fejedeleméhez képest. Így egyszere érvényesült apja iránti tisztelete és saját ambíciója. Székesfehérvár minden tekintetben kimeríti a középkori magyar főváros fogalmát, Bécsnél, Prágánál nagyobb város volt akkor. A „Fehérvári jog” pedig bizonyítja, hogy a város a kezdetektől mintául szolgált a többi magyar város számára.

Különösen izgalmas szekció-programot sikerült összeállítani „Az én könyvtáram projekt”-nek ebben az évben. Hatalmas érdeklődés és siker kísérte Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész előadását az  „Élményközpontú irodalomtanítás a 21. században” címmel. Az ismert szakember a témát régóta kutatja és a gyakorlatban is alkalmazza a legkülönfélébb területeken, az egyetemi oktatás és kutatás mellett például Ő irányította Jordán Tamással több éven át a középiskolások csoportos versmondását, „Nagy versmondás” címmel, több ezer fiatal aktív közreműködésével.  Részt vett a „12 legszebb magyar vers” kiválasztásában. A nyelvet az emberiség legnagyobb találmányának tartja, a kreativitást pedig elengedhetetlennek az irodalom élményszerű, eredményes oktatásában. Erre a sokoldalú  kreativitásra rengeteg példát, ötletet mutatott be, tankönyveket írt, már a mobil-applikációk készítése is eszközei közé került.  Arany János Évnapra című költeményét a számmisztika segítségével elemezte nagyon szellemesen és humorosan. Meglepő bejelentése szerint a Facebook-ot József Attila fedezte fel, Karinthy Frigyes Láncszemek című novellája alapján!

Ezután egy újabb karizmatikusnak nevezhető előadó következett: Steigervald Krisztiánnal, az ismert generációkutatóval Farkas Ferenc moderátor folytatott igen izgalmas beszélgetést.

A szekció utolsó programja pedig igazi újdonság tartalmában és formájában egyaránt.

Alba-barangoló – kultúrséta a városban okoseszközökkel címmel újszerű városnéző séta valósult meg a szegedi Somogyi-könyvtár munkatársainak ötlete és mintaprogram-fejlesztése alapján. Kukkonka Judit nem tudott jelen lenni, ezért video-üzenetben vázolta fel a program előkészítését, majd Piri Ildikó a helyszínen irányította a megvalósítását.  Domoszlai Krisztina mintaprogram-kipróbáló könyvtáros a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársa a helyszín jó ismerőjeként segítette a sikeres programot. A túrán körülbelül 30 érdeklődő vett részt, jó hangulatban ismerkedtek a város 13+ 1 nevezetességével. A QR – kódos, totós játék megfejtése „Az én könyvtáram” volt. A játék jó megoldói között pendrive ajándékokat sorsoltak ki.

Az idei vándorgyűlés megszokott szekciói között volt egy újdonság: a „A szombathelyi Alma Mater – emlékek és kötődések” címmel. A magyar könyvtárosképzés egyik fontos intézménye szervezte a kerekasztal-beszélgetést egykori diákjai és tanárai számára.

A vándorgyűlés programjának része volt az a flashmob, amelyen könyvtárosok a belváros utcáján két alkalommal együtt énekelték az Olvasni jó című gyerekdalt, betűkből rakva ki ugyanezt a n mondatot. Az éneklés valóban nagy csődületet hozott össze, amelynek végén egy helyi zenekar városukról szóló dalát adta elő. Kedves refrénje így hangzott. „Tárt karokkal vár Székesfehérvár”.

A könyvtárakat támogató szakmai kiállítás résztvevői elsősorban a könyvtári technológia digitális, smart- és cloud /felhőalapú/ rendszereinek újdonságait mutatták be.

A hagyományoknak megfelelően a szervezők most is biztosítottak színvonalas szabadidős programokat a vándorgyűlés résztvevői számára.  A nulladik nap estéjén a lenyűgöző szépségű, kiváló akusztikájú Ciszteri templomban a helyi Vox Mirabilis Kamarakórus adott szép koncertet elsősorban vallásos énekekből álló Gloriosa című műsorukkal, utalva már megjelent hasonló című CD-jükre.

A második estén a Vörösmarty Színházba invitáltak bennünket az Alba Regia Táncegyüttes műsorára.  Mozdulatlan legendák című táncjátékukkal nem mindennapi utazásra hívták a nézőket, megmutatták Székesfehérvár történetét táncokon keresztül: megelevenedett Szent István, Mátyás király kora, a reformkor ideje. Megmutatták a török kor városát, amikor a még kis lélekszámú településen az átalakított templomok mellett egyszerre hat helyen lehetett minaretet látni a törökök számára sebtében átalakított keresztény templomok mellett. /Azt a korabeli rajzot, amelyen látható a hat minaret képe, több helyen is láttuk a városban, még szállásunk folyosóján is…/ Megelevenítették a város ismert történelmi figuráit: Mujkót /Mátyás király állítólagos bolondja/, Varkocs Györgyöt, a bátor és önfeláldozó hőst és Petőfi Sándort, akiket szobor alakban láthatunk a városban sétálva.  A sokműfajú táncjáték korhű jelmezekkel, változatos zenével, sok szép képpel, vetítéssel, profi táncokkal, igazi összművészeti produkcióval mutatta be a város történelmének fordulópontjait.

A helyi könyvtárosok szerveztek számunkra látogatást az Egyházmegyei Könyvtárba, ahol a régi könyves ismeretekkel felvértezett könyvtáros mutatott be néhányat a bőségesen megtalálható ritka, régi könyvek közül.

A Szent István Király Múzeum munkatársa pedig városi sétán mutatta be a legfontosabb látnivalókat.  Kiinduló pont az ismert „Országalma” emlékmű, a város jelképe volt. Megtudtuk, hogy az alkotás hivatalos neve „Fehérvári jog”, amely a magyar történelem első városát jelöli meg, amely szabadságjogot kapott. Latin felirata magyarul: „Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta”.

Meglátogattuk a Ciszteri templom sekrestyéjét a rokokó faragóművészet remekeivel, a közelmúltban felállított órajátékot a régi zenére felvonuló magyar királyokkal, királynékkal, szentekkel, harangjátékkal és csillagórával.  Sétánk során szobrokat, épületeket, udvarokat látogattunk, miközben kísérőnk a hozzá tartozó történeteket mesélte el. A séta végén, már záróra után kinyitotta számunkra a Romkertet, /Nemzeti Emlékhelyet/ ahol meglátogattuk az államalapító király mauzóleumát a már évszázadok óta üres szarkofággal és az épületben 1938-39-ben készült lenyűgöző méretű és szépségű Aba-Novák falfestményeket /seccókat/.

A vezetett sétát ki-ki ideje és érdeklődése szerint kiegészíthette még sok egyéb látnivaló felkeresésével. Érdemes volt meglátogatni a Deák-gyűjteményt, amelyet egy helyi műgyűjtő, Deák Dénes adományozott városának. Mednyánszky, Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry, Czóbel, Ferenczy Béni, Márffy Ödön és sok más kiváló alkotó műveivel találkozhatunk egy szépen megrendezett, otthonos kiállításon a gondosan felújított régi épületben.  

A látnivalók között szerepelt a Fekete Sas Patikamúzeum, a Szent István Király Múzeum történeti kiállítása, a korona hiteles másolata és az Aba-Novák freskók a Városházán, a Babamúzeum, a Bory-vár vagy a Palotavárosban megőrzött skanzen. Feltűnően sok szoborral, köztéri plasztikával találkoztunk utcákon-tereken, a magyar történelem nagy alakjai mellett költők, művészek és hétköznapi figurák megformálásával is. Láthattunk virágórát, zenepavilont, néhány szép szecessziós épületet, sok vonzó belső udvart, árkádos épületeket.  Székesfehérvár igazi sétáló város!

A Budenz-ház a székesfehérvári Ybl-család /Ybl Miklós családja/ egykori otthonában mutatja be értékes bútoraikat, iparművészeti tárgyaikat, és képzőművészeti gyűjteményük jeles darabjait: Székely Bertalan, Csók István, Vaszary, Rudnay és még sok más alkotó műveit: festményeket és plasztikáikat. A hófehér, belső udvaros, nyitott lépcsős középkori eredetű idilli házban nagyon kedves, személyre szóló és értő vezetést kap a betévedő látogató.

A Megyeház utcában álló Régi Megyeháza középkori eredetű épülete a város egyik legjelentősebb műemléképülete, jelenleg az Új Magyar Képtár gyűjteményének ad otthont. Láthatók benne a 20. századi magyar képzőművészet ma már klasszikusnak számító képviselői: Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér és mások.  A kiállítás tartalmaz meghökkentő nagyságú képeket és szokatlan, érdekes plasztikákat is.  /A múzeumban volt 1963-ban az a legendás Csontváry-kiállítás, amely a sok évtizedes hallgatás után elindította a festőt az újra felfedezés útján. /

A vándorgyűlés utolsó napja a környékbeli kirándulásoké volt. A Tác-Gorsium útvonal első állomása Szabadbattyány volt, ahol megtekinthettük a Kula-tornyot. Az épület annak a már elpusztult palánkvárnak volt a tornya, amelyet a 14. században királyi vámhelyként építettek a Sárvíz folyó egyetlen természetes átkelőhelyén.  A három emeletes, masszív, kőből épült gótikus lakótorony kiállta az idők próbáját a középkortól a török korszakon túl is.  A település közelében találták meg Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori villáját. A hatalmas /13 ezer négyzetméteres/, fényűző épület magas rangú személyé lehetett.  Valószínű, hogy a község határában megtalált Seuso-kincsek is a palota tulajdonosához kötődtek. Mindezekről láthattunk igen érdekes kiállítást szakszerű vezetéssel a kevéssé ismeret emlékhelyen.

Gorsium Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterülete.  A közel 200 hektáros régészeti park volt katonai tábor, védelmi vonal, császárkultusz és tartománygyűlés székhelye, majd jelentős egyházi központként Szent Kerület /Area Sacra / épült a helyére. Később Herculia néven provincia székhelyeként szolgált.  Az évtizedek óta tartó gondos feltárás után láthatók a különféle történelmi korok emlékei: szentélyek, paloták, lakóházak, hatalmas Fórum, Augustus császár temploma.

Egy később épült ókeresztény bazilikát is feltártak.  A hatalmat ásatási terület még sok munkát ad a kort kutató régészek számára. A látogatók pedig az emlékek megtekintése után bemutatót láthattak a korabeli öltözködési-és harci kellékekből, mindezeket akár fel-és ki is lehetett próbálni…

A kirándulás stílusos lezárásaként a közeli vendéglőben felszolgált római ételekből összeállított  „lakomán” vehettek részt a látogatók, szigorúan  Acipius eredeti receptjei  alapján…

Ez történt Székesfehérváron, július 2-5-ig, a MKE 51. Vándorgyűlésén. A vándorló könyvtárosok következő találkozóját 2020-ban Budapesten rendezik meg, a Közszolgálati Egyetem campusán.

Mari fotói a CSMKE webalbumában, illetve az Alba barangoló fotói külön mappában.

Szegeden jártak a helyismereti könyvtárosok

Mint a blogon is olvasható volt, a Somogyi-könyvtár adott helyet és teret a XXI. MKE HKSZ konferenciának július végén. Házigazdaként, szervezőként nagyon nehéz beszámolót írni a három napról. Az MKE HKSZ facebook oldalán azóta már több (eddig 5) részben érkezett beszámoló, rengeteg képpel illusztrálva, érdemes végigböngészni. (A honlapjukon még csak a fotókat találtam).

Nézzük röviden mi is történt ebben a három napban!

Az első nap délelőttje hagyományosan az utazásé és a megérkezésé.  A hivatalos program 13 órakor a sajtótájékoztatóval kezdődött. Ez úton is köszönjük a sajtó képviselőinek, hogy a forró nyárban is eljöttek hozzánk

A konferencia nyitónapján a köszöntő szavak után a külsős előadóké a főszerep. Ezek általában nagyívű, áttekintő előadások, a megadott témához kapcsolódóan.

Elsőként Dr. Sonkoly Gábor, az ELTE BTK dékánja a a kulturális örökség fogalmáról, történetéről tartott egy áttekintő előadást. Az látható, olvasható, hogy az EU számára is kiemelt terület a kulturális örökség, ám ezzel összefüggésben magával a fogalommal is csak most ismerkedünk igazából. Előadása első részében leginkább a kulturális különbségek, a különböző nemzetállamok identitáskereséséről, öndefiníciójáról beszélt. Érdekes, és sajátos megközelítés volt ez, hiszen a hallgatóság számára ekkor vált tisztává maga a kulturális örökség fogalma, illetve az, hogy miért is fontos ez az Uniós támogatások szempontjából. Az előadó a téma szakértője és kutatója, szavait előadását vissza nem tudom adni. A témáról egy hosszabb cikke itt érhető el, előadásának diáit pedig alább tudják megtekinteni:

 

 

Az előadó erről a témáról szóló angol nyelvű tanulmánya letölthető innen.

Az érdekes, (számomra legalábbis nagyon) sok újdonságot tartalmazó előadás után Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a kulturális menedzsment kérdéseiről, és a látogatókutatásra építő szolgáltatásfejlesztésről tartott előadást. Érdekes volt hallani egy muzeológust. Látható, hogy hasonló problémákkal küzdünk minden szakágban. Előadásából az is kiderült számomra, hogy  érdemes tanulnunk a másiktól, és jó, ha figyelünk egymásra. Az alapmegállapítás pedig minden szolgáltatásra igaz, ismerjük meg használóinkat, a használói igényeket, és ezekre az igényekre építsünk és indítsunk új szolgáltatásokat. Mindez a diákban elbeszélve:

 

 
A rövid szünet után dr. Fodor János, az ELTE tanára mutatta be hallgatóival, alkotótársaival közös projektjeiket. A hangsúly a “közös”-ön van. Előadása elsősorban a közösséggel együtt elérhető eredményekről szól. Hogy mit érhetünk el közösen a világméretű hálózat segítségével. A helyszínek, helyek feltérképezése is együtt válhat teljesség. A kollektív tudás, mások tapasztalatainak, tudásának felhasználása megkönnyítheti kutatásainkat. És ehhez hatalmas segítség a világháló, az online világ. Bárhonnan, bármikor, bárkitől érkezhet a segítség. Együtt többek lehetünk. Mindezt talán alá tudja támasztani az alábbi diasor is.
 

 
A nap záró előadása szintén a közösség erejéről szólt. A közösség erejének, tudásának tudatos, irányított felhasználásáról. A cím sokat mond, bár talányos, hiszen egy nagyon új kifejezés: Crowdsourcing. Nagy-Sándor Zsuzsanna, nagyon fiatal, hiszen még egyetemi hallgató, más generáció képviselőjeként, más nézőpontot hozott. Először a fogalmat magyarázta, meg illetve a fogalom könyvtári szerepét, a munkafolyamat könyvtári lehetőségeit. Miképpen használhatják a könyvtárak a közösséget, mint erőforrást. Az elméleti bevezető után, néhány példát is bemutatott. Így a gyakorlatban is láthattuk azokat a platformokat, egyszerűen használható applikációkat, melyek segítségével könnyen kiaknázhatjuk a közösségi tudást. A  – főként amerikai – példákat látva, arra is választ kaphattunk, hogy milyen projektekhez tudjuk használni ezeket a programokat. A válasz azonban az, hogy szinte mindenhez. Olyan példát is láttunk, amit nem egy nagy könyvtár készített, hanem az előadó, saját munkáját és kutatásait segítendő. Nehéz néhány szóban összefoglalni az előadást. A diákon látható példák azonban végig kattinthatók, megtekinthető. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára tanulságos. A hallgatóságból többünknek azonnal elindult a fantáziája, és máris azon gondolkoztunk, mi legyen az első lépés. De erről majd egy másik posztban.
 
 

 
A nap szakmai lezárása hagyományosa a Kertész Gyulaemlékérem átadása.  2019-ben Gulyás Erzsébet, a Jászberényi Könyvtár munkatársa vehette át az emlékérmet.
 
A hosszú és fárasztó délután után egy könnyű közös séta és – Szegeden mi más – halvacsora várt a fáradt hallgatóságra. A finom vacsorát követően a lelkes hozzánk érkezőkket egy könnyű esti séta és toronylátogatás várta. Mindig csudaszép és különleges látvány az esti kivilágított város a Dóm tornyaiból. A hangulatot a ránk zúduló özönvíz sem rontotta el.
Az eső a toronylátogatást nem, de az azt követő esti sétát elmosta, így az este – hivatalos része – lezárult, hiszen másnap ismét hosszú nap várt a részt vevőkre.
 
A konferencia második napján délelőtt a Somogyi-könyvtárban találkoztunk a résztvevőkkel. Ennek a napnak az előadásai a múltba tekintettek. Az eltelt 25 évre tekintettek vissza az alapítók, az elmúlt negyed század aktív résztvevői, irányítói. Hosszú és küzdelmes időszak volt ez a kollégák életében. Emlékeztek a szép pillanatokra, a megható momentumokra, a küzdelmes évekre, és sajnos a megemlékezés pillanatainak is teret kellett adni. 25 év hosszú idő egy ember életében, de egy egyesület életében is.
A hosszú délelőtt folyamán elődadást tartott: Dr. Bényei Miklós, Mándli Gyula, Varga-Sabján Gyula, dr. Szőnyi Éva, Orbánné dr. Horváth Márta, Bazsóné Megyes Klára, Kégli Ferenc, dr. Praznovszky Mihály, Takáts Béla és Mennyiné Várszegi Judit.
 
Előadásaik anyaga a nevükre kattintva elérhető (aki diasorral illusztrálta előadását). Sajnos a jó hangulatú, néhol szomorú, máskor kifejezetten vidám előadások hangulata nem adható vissza, de bizonyára sokan hallottuk már az előadókat, így stílusuk sem ismeretlen.
 
A délelőttöt megszakítva egy meglepetés tortával köszöntöttük az egybegyűlteket.
 
A hosszú és érzelmektől sem mentes délelőtt után egy Csongrád megyei kirándulásra invitáltuk a konferencia résztvevőit. A megye a történelem viszontagságai miatt kevés igazán látványos építészeti kulturális emlékkel rendelkezik, hiszen a török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett és leginkább a 18-19. század folyamán vált ismét lakottá. Az útvonal összeállításánál törekedtünk arra, hogy minél több színt meg tudjunk mutatni, és ne csak az általában ismert, és sokak által látogatott helyszínekre menjünk el.
Így utunk első állomása Óföldeák volt, a megye egyik legkisebb települése, ahol egy középkori erődtemplomot ismerhettünk meg közelebbről. Még a velünk utazó szegedi kollégák számára is újdonságként hatott ez az épület.
 
Innen Makóra vitt utunk, hiszen alig két hónapja adták át a teljesen új könyvtárépületet. A Makovecz Imre által tervezett könyvtár mostanra valósult meg.  Egy új, modern könyvtár megtekintése mindig nagy élmény, útitársaink igen sok kérdéssel halmozták el a vendéglátókat, aki állták a sarat, és rendületlenül igyekeztek mindent megválaszolni.
Ha már az épület Makovecz, azt is megmutattuk az ország minden részéből érkezőknek, hogy Makó hány szállal kötődik a híres építészhez. 13 Makovecz-épület közül jó néhányat megnézhettünk kívül-belül a makói kollégák segítségével.
A kirándulást egy különleges hangulatú kis faluban fejeztük be. Kübekháza büszke sváb gyökereire. A hármashatáron fekvő kis település sramli-csárdájában sváb ételeket vacsoráztunk, miután egy picit sétáltunk a – valamikori – operett-falu főterén.
A tartalmas nap után jól esett az esti séta.
 
A konferencia harmadik – záró napja – hagyományosan a vendéglátóké, a szervező kap lehetőséget a bemutatkozásra, a nála folyó helyismereti munka bemutatására. Az előző napok zsúfolt programja után úgy gondoltuk, rendhagyó módon mutatjuk be könyvtárunkat, munkánkat. A Somogyi-könyvtár nagy szerepet tölt be a hazai könyvtári életben. Nagy múltú, közel 140 éves intézmény, hatalmas állománnyal rendelkezik, helytörténeti, könyvtörténeti különlegességekkel. Azonban ezek bemutatása sok órát venne igénybe (ráadásul a jelenleg zajló felújítási munkálatok meg is nehezítik a személyes megtekintést).
Elsőként a leghíresebb és legszebb terünket, az Emlékkönyvtárat tekinthették meg a hozzánk érkezők. A könyvtárbemutató alatt természetesen szó esett a Somogyi-könyvtár történetéről, az Alapítványi anyagról, legnagyobb kincseinkről, különleges dokumentumainkról, megtekinthettük Ferenc József és Jókai Mór aláírását.
 
A bemutató után egy rövid városi sétával a Szeged 300 évét áttekintő interaktív kiállítótérben néztük meg a várostörténetet bemutató kisfilmet, majd virtuálisan ismerkedtünk Szegeddel, és úsztattuk hajónkat a virtuális Tiszán.

Immáron több mint 10 éve igen népszerűek a városnéző sétáink. Több tematikus sétát vezetnek a kollégák a városban. A következő programpont ötvözte a városismereti séta módszertani bemutatását, és magának a városnak a bemutatását. Gyakorlatban láthatták a kollégák, hogy miként zajlik egy ilyen, és közben megismerkedhettek Szeged szecessziós házaival, Szeged múltjával és jelenével.

A legszebb belvárosi paloták megtekintése után már csak a levezető és elköszönő szavak következtek ismét a Somogyi-könyvtárban.

A stafétabotot átadtuk, jövőre ismét Csongrád megye, Szentes városa látja vendégül az ország helyismereti könyvtárosait. A mi három napunk aktívan és hasznosan telt. Köszönjük a lehetőséget, és bízom benne, hogy mindenki jó emlékekkel és élményekkel teli utazott haza.

Fotókat a HKSZ részéről Mándli Gyula készített, ezek egy jó része az ő facebook oldalukon elérhető. A Somogyi-könyvtár által készített fotók a CSMKE webalbumában megtekinthető, illetve az alábbi videóban összefoglaltam őket.

 

 
 

Szentesen találkoztunk

A hagyományokhoz hűen idén ismét június második felében találkoztak Csongrád megye könyvtárosai. Immár 47. alkalommal került megrendezésre a Csongrád Megyei Könyvtárosnap. Ebben az évben 2005 után ismét Szentesre látogattunk. Az apropó pedig az, hogy 2019-ben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a városi könyvtár. Bár az ünneplés adta magát, mégis úgy gondoltuk, hogy a találkozó szakmai részének gerincét nem ez fogja adni.

Ennek megfelelően témánk a modern könyvtár lett. Bár a téma a könyvtár volt, a jelenlévők könyvtárosok, a helyszín ezúttal (is) a Megyeháza impozáns épülete volt. A Szentes Városi Könyvtár immár 20 éve a felújított zsinagógában található, éppen ezért volt itt 2005-ben a könyvtárosnap, a szakmai napnak megfelelőbb és tágasabb helyiség kellett. Szerencsére jól számoltunk, mert a jelenlévő több mint száz kolléga nem tudott volna leülni a könyvtárban. Természetesen most is volt lehetőség megtekinteni a könyvtárat már a kora reggeli órákban is, de mint a fotókon látható délután alaposabb betekintést kaphattak a kollégák az épület csodáiba, különlegességeibe.

Ha már a részt vevőket említettem,  jó megemlíteni azt is, hogy olyan vendégeink is voltak, akik csak a helyszínen értesültek az eseményről. Két Pest megyei kolléga kirándult Szentesen és a könyvtárnál járva hallották, hogy előadások is vannak, így eljöttek és velünk voltak a délelőtt nagy részében.

De miket is hallhattak, hallgathattak a jelenlévők?

 A szokásos köszöntések után (Polgármester úr igen rutinos előadó és köszöntő, mindig jó hallgatni. Valamint jól eső érzés, hogy nem csak udvariassági formulákban emelte ki a könyvtárat, érezhető volt, hogy valóban ismeri az ott folyó munkát), Sallainé Gresó Klára a könyvtár igazgatója mutatta be röviden a könyvtár történetét, és a jelenleg ott zajló munkát. Már említettem, hogy 70 éves a könyvtár, hosszú történelemből tudott meríteni. Klári igyekezett előadásában egyensúlyban tartani a múltat és a most folyó munkákat. Természetesen a diasor sosem adja vissza az elhangzottakat, de azért aki nem volt ott Szentesen, annak talán segíthet picit megismerni a vendéglátó könyvtárat.

 

Klári bemutatója után a modern könyvtárakkal ismerkedhettünk az MKE elnök asszonya, Barátné dr. Hajdu Ágnes sok saját képpel illusztrált előadása által. Elnök asszonynak(aki egyben a CSMKE elnökségi tagja is) az IFLA Governing Board tagjaként lehetősége volt az elmúlt időszakban a legmodernebb mintaértékű könyvtárakat látni és megismerni. Az ezeken az utakon szerzett tudást igyekezett megosztani velünk, amennyiben ez 45 percben lehetséges. Érezhető volt, hogy szinte mindegyik könyvtárról tudna még mesélni, de az idő rövidsége miatt csak a legérdekesebb látnivalókat tudta kiemelni. Tanárnő igyekezett csokorba szedve bemutatni a valóban példaértékű modern könyvtárakat. Mindenesetre nagyon sok továbbgondolásra érdemes gondolatot felvillantott. Sokan hallgattuk volna még, és mindegyik könyvtárat legalább fotóról szerettük volna megismerni.
 

 
Miután sok modern könyvtárat megismertünk következő előadónk segítségével arra kerestük a választ, hogy ezekbe a modern terekbe milyen könyvtáros is kell. A szakma legalább húsz éve szeretné azt bebizonyítani, hogy a könyvtáros nem szürkepulóvereskontyosszemüvegesnéni, azonban azt nem tudjuk, hogy akkor milyen is ma egy könyvtáros? Milyen stílus, öltözködés is illik ma egy könyvtároshoz? Vehetnek fel a férfiak rövidnadrágot? Hasznos-e a formaruha? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ dr. Pályi Réka stíluskommunikátorral. Nagyon nehéz dolga volt Rékának, hiszen nagyon megosztó témája volt. A jelenlévők több generációt képviseltek, nehéz volt mindenkihez szólni.  Sajnos, ahogy azt hasonló előadásoknál már megszoktuk, szinte lehetetlen volt megszólaltatni a kollégákat, kérdéseket előcsalni belőlük. Mire elindult volna egy valóban interaktív beszélgetés, nagyon elszaladt az idő. Azért így is tudtunk egy picit beszélgetni a rövidnadrágról, a férfi divat kötöttségéről, a tetoválásról. Amit konklúzióként leszűrhetünk, elsősorban önmagunkat kell adni, jól kell, hogy érezzük magunkat a bőrünkben, akkor tudunk jól teljesíteni. Fontos, hogy a könyvtárba betérő szimpatikusnak találja az ott dolgozót, hiszen akkor tud valóban bizalommal tanácsot, információt kérni. Ezért szerencsés, ha egy nagy könyvtárban több stílussal találkozhatnak a használók, hiszen van akit taszít a piercing, van akiben bizalmat kelt. Ezért sem szerencsés a formaruha. Utólag mindenkiben rengeteg kérdés felmerült, hasznos lenne egyszer egy teljes délelőttre meghívni Rékát és kiscsoportokban átbeszélni ezeket a kérdéseket. Sajnos ezen a fórumon erre nem volt lehetőség, de ha valakinek van egy kis ideje, érdemes rászánni erre a témára is, hogy valóban megcáfoljuk a sztereotípiát.
 
Miután már láttunk modern könyvtárakat, megbeszéltük hogy hogyan öltözzünk, foglalkoznunk kellett a belsővel is. Egy kis “elmeporolást” tartott nekünk Komló-Szabó Ágnes, az egri Bródy Sándor Városi és Megyei Könyvtár csoportvezetője. Bemutatta saját munkamódszerüket, elképzeléseiket a modern könyvtárról, a mai könyvtári munkáról.
 
Ági azt is elmondta, hogy számukra (is) kiemelten fontos a könyvtárak számára egyre nehezebben elérhető tini korosztály. Nem pusztán olvasóvá-nevelésről van itt szó, de egy generáció megismeréséről és segítéséről. Más módszerek kellenek a megszólításukra, másképp kell dolgozni velük. Természetesen ezzel arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenkihez másképp, egyedileg kell viszonyulni (vö. minden olvasónak más könyvtáros a szimpatikus).
 
Aki eddig nem tudta, az most láthatta, hogy Ágiék valóban ismerik is a célközönséget. Keresik az igényeiket, olvassák az őket megcélzó könyveket, irodalmat. Új applikációkat ismerhettünk meg, amikről még talán nem is hallottunk.
De egyvalamit biztos hogy megtanultunk: minden könyvtári (olvasószolgálati) munkához úgy álljunk, hogy az valóban élményalapú, interaktív és emberközeli legyen. Ebben áll a nagy titok.
 
 
Bízom benne, hogy sikerült kicsit felrázni legalább a jelenlévő könyvtárosokat. Egy picit új megközelítésbe helyezni a könyvtárosi munkát, és elgondolkozni az elhangzottakon.
 
Ági előadásával tulajdonképpen véget ért a szakmai program. Az előadásokat követő lábnyújtás, kávézás közben természetesen még lehetett beszélgetni előadóinkkal is, kérdezni tőlük, és ahogy láttam, ezt többen meg is tették.
 
Még ebéd előtt kértük a jelenlévő kollégákat, hogy az immár 13 éves borítóképünk helyett készítsük el ismét ezen a látványos helyen az új csoportképünket. Sajnos arra nem figyeltünk, hogy mindenki ugyanoda álljon mint bő egy évtizede, de íme, lehet keresni az ismerős arcokat!
 
A délutáni programokon sajnos nem tudtam részt venni, de a kollégák beszámolója és fotói alapján nagyon élvezetes és látványos volt, ahogy betekinthettek nem csak a könyvtárakba, de a város nevezetes épületeibe is. A hatalmas zivatar ellenére a bátrabbak a városban is sétálhattak és megtekinthették a hangulatos Kurca-partot.
 
Összességében azt gondolom, hogy jó volt ismét együtt lenni. Tanulni egymástól. Beszélgetni. Találkozni. Az új gondolatok mégújabbakat szülnek. Köszönjük a szentesi kollégáknak a szervezést vendéglátást. Vissza fogunk térni.
 
A szakmai nap képei a CSMKE webalbumában tekinthetők meg. Köszönöm a képeket Börcsök Erzsébet (Szatymaz), Doba Lajosné (Szentes), Rafai Mária (Somogyi-könyvtár). 
 
Annak pedig nagyon örülök, hogy a helyi sajtó is hírt adott rólunk!
A Szentes TV összefoglalója: http://www.szentestv.hu/2019-junius-26-szerda/
 
 
 
 

Őszi tanulmányi kirándulás – 2019

Kedves Kollégák!
Idén ősszel ismét tanulmányi kirándulás! Tavaly befejeződött a három évig tartó Szlovéniai barangolás. Idén kissé északabbra indulunk. Úticél: Ausztria, közelebbről Burgeland.
Alább az útvonal egyik összeállítójának, Nagy Zsuzsának az invitáló szavai olvashatók!
 
Kedves Volt és Leendő Útitárs!
 
Sok szeretettel hívlak Ausztria legkeletibb tartományába, Burgenlandba, 2019. szeptember 25-29-ig. Fél lábbal Magyarországon maradunk, soproni szállásról fogunk kirajzani, hogy megtekintsük a Várvidék várait, kastélyait, természeti csodáit. Utunkon Liszt Ferenc és Haydn zenéje, vízesések csobogása, zúgása kísér és egy nemesszerpentin bányát is megtekinthetünk.Az út porát a szálloda wellness részlegén moshatod le, torkunkat pedig jófajta soproni borokkal öblögethetjük majd. Bővebben a programról a mellékelt kiírásban olvashattok, illetve már a FB oldalamon (amit gyakran mi is megosztottunk) csöpögtettem el információkat egyes látnivalókról.
 
Várjuk jelentkezéseteket!
 
Még egyszer álljon itta részletekért és az árért a program!

47. Csongrád Megyei Könyvtárosnap – Szentes

Kedves Kollégák!

Mint már jeleztem, az idén Szentesen találkozhatnak a megye könyvtárosai. 13 év után visszatérünk a városba (lásd a blog borítóképét). Akkor a “Könyvtárak érdekérvényesítése” volt a téma.

A helyszínválasztásnak több oka is volt. Idén 70 éves a Szentesi Városi Könyvtár, és tavaly volt 20 éve, hogy a volt zsinagóga épületében kap helyet a kultúra egyik fellegvára.

A téma picit megfoghatatlan, de remélem sok érdekességet tartalmaz majd. Összefoglalva: Trendek kívül – belül.

Az előadók és előadás címek a meghívóban olvashatók, de láthatunk jó példákat a világ minden tájáról, megtudhatjuk, hogy öltözik egy könyvtáros és azt is, hogy miképp újulhatunk meg.

A lényeg, hogy ismét nagyon érdekes előadások lesznek!

És hogy mikor? A hagyományoknak megfelelően: 2019. június 20.

Bár a könyvtárat ünneplejünk, de az esemény megkívánja, hogy a találkozó helyszíne (2006-hoz hasonlóan), a Megyeháza legyen (Kossuth tér 1.) A rendezvény 10 órakor kezdődik. Előtte egyénileg megtekinthető a könyvtár, de az előadások és az ebéd után lehetőség lesz vezetéssel is körbejárni a könyvtár épületét pincétől a padlásig! Szóval érdemes egyből a Kossuth téren kezdeni megérkezés után (a szegedi busz 9,35-kor ér be).

Regisztrálni természetesen online is lehet: https://forms.gle/pgTJqhQKeQoZUtPSA, vagy hagyományos úton a jelentkezési lap kitöltésével, amit emailban (oros.sandor [kukac] sk-szeged.hu), postai úton, vagy személyesen lehet visszaküldeni június 17-ig.

Idén is lesz játék, és szabadidős programok is. Ezek hamarosan felkerülnek a blogra!

Íme a délutáni szabadidős program plakátja.  Nem szimpla városnéző séták ezek, érdemes megnézni minden ajánlott épületet, valamint ekkor lesz lehetőség alaposabban megismerni a könyvtárat is. Szerencsések bejuthatnak a Postamúzeumba is.

Ahogy már hagyománnyá vált az elmúlt években, most is lehet játszani velünk! Ehhez nem kell mást tenni, mint kitölteni a totót! (segítség a könyvtár honlapja www.vksz.hu)

Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit 2019. június 20-án Szentesen a Megyeházán (és a könyvtárban is)!

Pályázat – Az év ifjú könyvtárosa címre

Kedves Kollégák!

Mint az elmúlt években megszokott, az MKE és az IKSZ idén is meghirdeti országos pályázatát a 35 év alatti könyvtárosok számára. Álljon itt a hivatalos felhívás szövege:

Pályázati felhívás „Az év fiatal könyvtárosa-díj” elnyerésére

Tisztelt Kollégák!

Az MKE és az IKSZ ismét meghirdeti a 35 évnél fiatalabb kollégák számára „Az év fiatal könyvtárosa-díj” elnyerésére irányuló pályázatát. Pályázni az ‘A’ vagy a ‘B’ pontban foglaltaknak megfelelő tartalommal lehet.

  • A. Egy szakterületi gyakorlatból származó téma még nem publikált írásbeli kidolgozásával.
  • B. Projekt bemutatást tartalmazó, szabadon választott műfajú (diabemutató, film, hangjáték, riport, szöveges tanulmány stb.) anyag elkészítésével.

Az előző években nem nyertes pályamunkák a pályázati feltételek megfelelése esetén ismét benyújthatók. Nem lehet díjazott az, aki a díjat az előző 4 év valamelyikében már elnyerte. Szakdolgozat pályamunkaként nem nyújtható be!

Pályázati feltételek:

  • Jelölés. A díjra a pályamunkát összeállító fiatalt munkahelyének, vagy az MKE / IKSZ valamely szervezetének jelölnie kell. Nem lehet díjazott, aki a díjra jelölésről nem tud, azt nem fogadja el.
  • Életkor. A jelölt a pályázati határidő napján (május 31) nem lehet idősebb 35 évesnél.
  • Könyvtáros munkakörben foglalkoztatottság. A jelöltnek a jelöléskor könyvtáros munkakörben aktív foglalkoztatottnak kell lennie és rendelkeznie kell legalább 3 év könyvtári munkakörben eltöltött munkaviszonnyal.
  • Formai kritériumok betartása. Terjedelem 20-50 A/4-es oldal, 12-es betűnagyság, 1,5 ös sortáv, Times New Roman betűtípus. Bemutató esetében maximum 15 perces időtartam.

A pályázati dokumentációnak kötelezően az alábbiakat kell tartalmaznia:

  • Jelölési űrlap (letölthető az MKE / IKSZ honlapról)
  • Pályamunka
  • A pályázó szakmai életútjának ismertetése (ennek részeként publikációs lista)
  • A megvalósulásnak teret adó intézmény bemutatása
  • Nem kötelező, de bírált tartalom: Bármi egyéb, a pályázó által fontosnak tartott melléklet

A pályázati dokumentációt lehetőség szerint nyomtatott (1 pld.) és elektronikus formában is (1 pld.) kérjük benyújtani.

A pályázatok bírálata a díj Alapító Okiratában foglalt szempontok/pontozás szerint történik. A feltételeknek nem megfelelő, vagy hiányos dokumentációjú pályázatokat a kuratórium érdemi értékelés nélkül elutasítja!

Beérkezési határidő: 2019. május 31. péntek, 14.00 óra.

Az elismerés ünnepélyes átadására az MKE 51. Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén(Székesfehérvár, 2019. július 4.) kerül sor. A címmel elismerő oklevél, pénzjutalom (100 e/Ft), valamint egyéb szakmai támogatás jár. Az Év fiatal könyvtárosa díj mellett, arra érdemes pályázó esetén a Kovács Máté Alapítvány anyagi támogatásával az Év fiatal könyvtárosa díj különdíja is kiadható.

A pályázat benyújtható személyesen (Országos Széchényi Könyvtár – MKE Titkárság 439-es szoba) vagy postai úton (Magyar Könyvtárosok Egyesülete 1827 Budapest, Budavári Palota “F” épület),elektronikus dokumentumok beküldése esetén: mke [kukac] oszk.hu

                              Barátné dr. Hajdu Ágnes sk.                                  Ramháb Mária sk.

                                             elnök, MKE                                               elnök, IKSZ

Nőnapra

Kedves Kolleginák!

Mint minden évben, ebben a modern PC világban ilyenkor mindig fellángolnak a viták a nőnap körül. Én úgy gondolom, hogy az emberi tisztesség az, hogy becsüljük a másikat felet, a másik embert.  Azonban férfiként azt is érzem, hogy tisztelni kell a női nemet, az igaz NŐket. Természetesen nem csak nőnapkor, nem csak ezen a napon. Azonban örülök, hogy van egy nap, amikor hatványozottan kifejezhetjük tiszteletünket. Olyan ez, mint a karácsony. Hiszen nem csak a szeretet ünnepén fontos a szeretet. Nem csak nőnapkor fontos a nők tisztelete. De mégis engedjék meg, hogy hagyományosan a mai nap köszöntsem Önöket egy igaz nőimádó és tisztelő szavaival. Tulajdonképpen Krúdy bármely írását kiemelhetném, most álljon itt egy idézet a Szindbádból:

A legtöbb nővel jósággal, szelíden, gyermek módjára kell bánni, bolondságaikat helyeselni,
kicsinyességüket nagyszerűnek találni, az új ruhát észrevenni; nyert ügyed van, ha a legkisebb
új szalagot megdicséred. Csodálatos, hogy éppen a legokosabb nők, akik magukat „üzletasszonynak” is szokták nevezni, mily könnyen beleegyeznek abba, hogy a férfiak el vannak
ragadtatva az új cipőjüktől!
Szerették a szép szavakat.
Szerették a zenét, a virágot, az érzékeny sétákat, könnyes órákat, fájdalmas elbúcsúzásokat;
szerettek minden kis eseményt, amely mindennapi, megszokott életmódjukban egy percre
megállította az óramutatót.

Férfi társaim nevében is tisztelettel,

Oros Sándor

CSMKE elnök