Nincs kategorizálva kategóriaarchívum

Szászföldön jártunk

Még van néhány hely az idei őszi tanulmányi kirándulásunkra!

Addig is kedvcsinálónak egy élvezetes fotókkal gazdagon illusztrált beszámoló (képek hamarosan) Rafai Máriától a tavalyi szászföldi kirándulásról:

Barangolás Szászföldön – szászok nélkül

 

Ilyen furcsaságok is csak Kelet-Európában esnek meg… Bizony, az éppen 800 éve Erdélybe települt szászok az utolsó 100 évben több hullámban, különböző történelmi események következtében szép lassan visszatelepültek ősi szülőföldjükre: Németországba.

A 2011 szeptemberi szászföldi barangolásunk idején több százan látogattak „haza” közülük gyönyörű népviseletükben, amikor éppen ama 800 éves évfordulós ünnepségsorozat egyik eseményét tartották a brassói Fekete Templomban, ahol egy elegáns német hölgy magyarul szólította meg csoportunkat…

Utazásunk 5 napját két szinte teljesen színmagyar falu foglalta keretbe: Csernakeresztúr (Déva mellett) és a túlvégen, Brassón túl Négyfalu biztosította szállásunkat. Az első helyen a dévai csángók, Négyfaluban a barcasági csángók adták az igazán kitűnő szállást és vendéglátást: székelyes-magyaros stílusban.

E két pont között terül el az a csodálatos vidék, amit sikerült kissé megismernünk, miután Temesvár után a dél-erdélyi autópályán egy határozott kanyarral Kelet felé fordultunk. /Útközben régi ismerősökkel találkoztunk: azoknak a kamionoknak a végeláthatatlan soraival – ne mondjam: csordáival –, amelyek nemrég még a szegedi belvároson robogtak keresztül…/ Ugyan szászok már nincsenek /pontosabban vannak, csak mindössze 25 ezren, és úgy hírlik, nagyon-nagyon lassan újra gyarapodik a számuk /, de megismerésre érdemes nyomokat bőven hagytak maguk után…

Csodás középkori templomok: Szászsebesben, Berethalmon, Medgyes városában, Brassóban – jó néhány közülük a Világörökség része. A nyugat-európai gótika legkeletibb előfordulása /Brassó, Fekete Templom/, mindegyikben bőven láthatók nagyon értékes műalkotások minden lehetséges műfajban, keleti és nyugati stílusban egyaránt. Szépségesek és különösen értékesek a keleti szőnyegek, melyek a török szultán vagy éppen egy kisebb csapat tipikus ajándéka volt valamely cél elérése, kikövetelése érdekében vagy éppen engesztelésül, ahogy a történelem eseményei éppen diktálták. És mivel itt elég nagy volt a jövés-menés a régebbi korokban, ezért rengeteg ilyen szőnyeg gyűlt össze az egész vidéken még a legkisebb falusi templomokban is. Tényleg gyönyörűek!! Mesebeli várak a magyar történelem legsűrűbb korszakaiból: Vajdahunyad a vár-etalon /a látogató ámulva várja, mikor röppen a számtalan tornyocska, erkély, kiszögellés valamelyikére Árgyílus királyfi, meglátogatván az ott epekedő Tündér Ilonát…/ Ugyanakkor nagyonis kézzelfogható tárgyi emlékek a Hunyadiak korából: címerek, zászlók, kályhacsempék, holló-ábrázolások és egy különleges freskórészlet, amelynek titkát állandó idegenvezetőnk: Farkas Ferenc tanár úr osztotta meg velünk. A freskón látható kendős nőalak nagy valószínűséggel Mátyás király édesanyját ábrázolja!

További csodák az út során: a fantasztikus világturisztikai központtá lett Törcsvár, Drakula gróf állítólagos lakhelye a példásan felújított zeg-zugos, romantikus vár, körülötte városnyi méretű bazárral, különösen jól ellátva vámpír-kellékekkel, álarcokkal, vámpír-fogakkal. Valóságos angolszász turisztikai találkozó részesei lehetünk itt, a leggyakrabban beszélt nyelv  az angol… Épségben megmaradt és szerencsére karbantartott vár Fogarason, ahol Vajdahunyadvárhoz hasonlóan minden lépés, minden faldísz, címer és zászló a magyar történelem eseményeit idézi. /Ezeket még a vár közvetlen szomszédságába épített gigantomán méretű, mindentbele-csicsa stílusú ortodox templom sem tudja – szó szerint – eltakarni… / Igazi magashegyi sziklákkal, patakokkal és valódi hegyi levegővel várt bennünket a Bucsecs hegység, ahova néhány órás túrára volt alkalmunk bekukkantani. A Fogarasi-havasoknak ezúttal csak integetni volt módunk. De legcsodálatosabbak a szászok ősi városai: Szászsebes a gyönyörű kora-középkori templomával, Segesvár az épségben megmaradt történelmi hangulatú meseváros, Medgyes – talán a legkevésbé ismert, ezért igazi meglepetést okozó –szelíd, nemes alapokon nyugvó kisvárosi miliő megtestesítője. Brassó a sok százéves hagyományait büszkeséggel viselő és újabban szinte világvárosi rangra törekvő nagyváros és fővárosuk „a szászok fővárosa”, a felülmúlhatatlan Nagyszeben.

A város, amely 2007-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, s amely ez alkalomból szépült- újult meg. Gyönyörű és méltóságos látványt nyújtó evangélikus nagytemplom, középkori falak, bástyák maradványai, szépséges, egységes stílusú belvárosi terek és utcák. Német oktatási nyelvű gimnázium, gyakori német szó az utcákon is. /Itt a törekvő családok – románok is – nem angol, hanem német nyelvű iskolába íratják gyerekeiket, bizonyára jó okkal./ Brukenthal Sámuel nagyszerű gyűjteménye a város egyik legszebb palotájában látható, amely jelenleg Románia első számú szépművészeti múzeuma benne bőségesen találhatók nyugat-európai művészek alkotásai /Bruegel, Jan van Eyck, Tiziano, Cranach és mások művei, meg persze román alkotások és néhány magyar is. /Jól látható, hogy a mieinkhez hasonlóan a román impresszionisták is Párizsba jártak tanulni, impressziókat, benyomásokat szerezni…/ A csodás – nem lehet nem szeretni – Nagyszeben kellemesen marasztaló légkörű, erősen kulturális telítettségű város, ez az utcai plakátokon is látszódik: zenei, színházi és más fesztiválok , konferenciák, találkozók teszik valóban európai /és valószínűleg élhető/ várossá. E sorok írása közben is nemzetközi színházi fesztivál zajlik ott, többek között magyar társulatok részvételével. Nehéz volt eljönni…

Végül essen szó Szászföld büszke központjáról, a történelmi Erdély egyik leggazdagabb városáról, az. évszázadok óta változó arányban, de mindig háromnyelvű, háromkultúrájú királyi városról: Brassóról. /Szászok, magyarok, románok egyaránt a magukénak érezték és többnyire békességben együtt is tudtak élni benne./ Neve is a királyi város mivoltát idézi: Kronstadt a német, Corona a latin változat. Erre utal a város ősi címere: hét, egyes helyeken ennél is több ágú erős gyökérzetű fatörzsön nyugvó nyitott  korona (a hét-gyökerű ábrázolás nyilvánvalóan a hét szász városra utal). Brassó igazi nagyváros 300 ezer feletti lakossággal, ma is jelentős iparral, kereskedelmi utak mentén fontos kulturális-központ jelleggel. A város nagyratörő büszkeségét mutatják némi humorral – jól látható „feliratai”: a több évtizede a majdnem 1000 méter magas „házi hegy”, a Cenk tetején látható, Hollywoodot idéző városnév /Brasow/, amely amúgy kilátóként üzemel… Újabb keletű ötlet a sétálóutcán, főtéren látható napernyők felirata, mely szerint Kronstadt /így!/ Probably, the best city in the world. Valószínűleg…

Úgy hírlik: valóban gyorsan fejlődő, nemzetközi turisták által keresett, közkedvelt és ennek megfelelően eléggé drága, divatos hely lett. Jelentős része van ebben a híres télisport- és egyúttal nemzetközi konferencia-központnak: Brassó-Pojananak, ahol már NATO-csúcstalálkozót is tartottak. /Olyan jó értelemben vett „európai” hely lett Brassó, amellyel a mai Románia szívesen büszkélkedik./

Különböző utakon mentünk és jöttünk, útba ejtve Temesvárt és Aradot, a furcsanevű, de nagyon egyéni Buziásfürdőt /amolyan Karlovy Vary-stílusú ivókúrás fürdőhely /, Petőfi emlékhelyét, szép múzeumát Fehéregyházán, Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén, végül pedig meghódítottuk Magos Déva Várát!

Hogyan lehet lezárni egy ilyen beszámolót? Sok szépséget láttunk, de jó néhányat kihagytunk, tehát vissza kell térnünk! Addig is maradnak az élményeket felidéző fotók…

 


Rafai Mária

2012 : az idősek éve

A májusi megyei továbbképzésünkön a szépkorúak könyvtári ellátásáról beszélgettünk.

2012 az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve, így témánk is ez volt.

Első körben a Somogyi-könyvtár szolgáltatásairól hallgattunk előadásokat, majd kitekintettünk a megye településeire, egy kisvárosi könyvtár szemével (Csongrád) és két községi könyvtáron keresztül a kisebb településekre (Földeák és Székkutas)

A teljes program.

Természetesen egy délelőtt alatt csak bepillanthattunk abba a szövevényes munkába, amit a kollegák végeznek.

Rengeteget lehet hallani, olvasni arról a szakirodalomban, hogy nem olvasnak az emberek, hogy a fiatalok már nem hajlandók könyvtárba menni, s gyakran elfeledkezünk arról, hogy az idősebb korosztályt is elveszítjük. Mindig őket állítjuk példaképül, hogy “bezzeg abban az időben”, s egyre kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy ők idővel különböző okok miatt elszakadnak a könyvektől, a könyvtáraktól. Éppen ezért fontos a megtartásuk, ismételt megnyerésük a könyvtárak számára.

A délelőtt fő tapasztalata, hogy bárhol is lakjunk, (minden korcsoportnál, minden célcsoportnál) az egyik legfontosabb a személyre szabottság. Nagyon fontos ezt kiemelni minden szolgáltatásnál, de talán különösen az idősebbeknek szólóaknál.

Nagyon fontos az olvasó-könyvtáros személyes kapcsolata. Ez 2012-ben már természetesen lehet virtuális kapcsolat is, de mindenképpen a személynek kell, hogy szóljon.

Ez a generáció különösen igényli az állandó kapcsolattartást, ahogy az egyik előadó – Csiszár Andrea – fogalmazott: a nem formális “JÓ-SZÓ” szolgáltatást.

S bár egyre nehezebb rohanó világunkban, de az átalakuló könyvtári világban is nagyon fontos megállni egy pillanatra, meghallgatni az olvasót, TÖRŐDNI a használóval. Ez is része a kulturális találkozó térré válásnak. Mindig is a könyvtár és a könyvtáros feladata volt ez – elsősorban a kis könyvtárakban -, de továbbra is hangsúlyos. Megállni egy pillanatra, beszélgetni, észrevenni az embert, s nem csak kiszolgálni. Szolgáltató hely vagyunk, ahol a szociális szolgáltatások éppúgy fontosak, mint az információ szolgáltatás. A kettő csak együtt lehetséges, ha nem akarjuk elveszíteni ezt az olvasóréteget sem. Akinek az olvasni való/információ mellé szüksége van egy kis beszélgetésre is. Egy pici odafigyelésre.

Számomra ez volt a legfontosabb hozadéka minden előadásnak. Lett légyen szó itt a számítógépes tanfolyamokról, a “könyv házhoz megy” szolgáltatásról, a prózaíró pályázatokról, a klubfoglalkozásokról, a szociális otthonokkal való kapcsolattartásról.

Az összes  előadásból számtalan ötlet lopható. Mindegyikből lehet tanulni, hogy ki hogy csinálja. De mindegyik mögött ott az ember, a figyelmes könyvtáros. Aki ezért a figyelemért cserébe szeretet és csillogó szemeket kap ajándékba. És rengeteg érzelmet, amiért érdemes csinálni, kutatni, utazni, tanítani.

Minden érintett téma megérdemelne egy-egy bejegyzést, egy hosszabb posztot, cikket. Az előadásokból csak egy kiragadott gondolatról órákat lehetne beszélni, de ezt most itt nem tudom megtenni.

Hogy bele tudjunk pillantani később is az előadásokba, hogy esetleg vázlatként használhassuk, itt meg lehet tekinteni őket, de egy-egy prezentáció önmagában kevés, ha nem hallottuk azokat a lelkes szavakat, amiket a szolgáltatást végzők mondtak.

Berta Márta előadása a “Könyv házhoz megy” szolgáltatásról:

Csiszár Andrea előadása a Somogyi-könyvtár egyéb időseknek szóló szolgáltatásairól:

Horváth-Varga Margó előadása a csongrádi Csemegi Károly Könyvtár szolgáltatásairól:

Szilágyiné Fejes Ildikó előadása a székkutasi könyvtár szolgáltatásairól:

Előadónk volt még Farkas Sándorné Földeákról, de őt csak szóban hallgathattuk meg.

Végül mutatóban néhány kép az előadásokról:

Könyvtári kitüntetések

A Magyar Kultúra Napja alkalmából szerencsére a könyvtáros társadalmat is megtiszteltetés éri minden évben, azon kollegáknak köszönhetően, akik munkájuknak, szorgalmuknak eredményeképpen valamilyen kitüntetést kapnak.

A nemzeti erőforrás miniszter a Magyar Kultúra Napja alkalmából Bibliotéka Emlékérmet adományozott az alábbi kollegáknak:

Blaskóné Majkó Katalin, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Egyetemi Könyvtár, Levéltár és Képzőművészeti Gyűjtemény főigazgatója,
Dr. Danku György, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója,
Fülöp Ágnes, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár tudományos titkára,
Kraus Sándorné Soldos Katalin, az Óbudai Múzeum és Könyvtár olvasószolgálat-vezetője
Melykóné Tőzsér Judit, a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola könyvtáros-tanára,
Mitróné Kádár Éva, a krasznokvajdai Községi Könyvtár vezetője,
Dr. Sasváry Zoltánné, az MTA Zenetudományi Intézet Zenetudományi Szakkönyvtár vezetője
dr. Szatmári Istvánné, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott könyvtárvezetője,
Varga Éva, a Beregszászi Járás Központosított Könyvtárhálózat igazgatója,
Vaskeba Katalin, a Nagyszőlősi Járási Központosított Könyvtárhálózat igazgatója.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban a kitüntetéseket Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár és Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára adta át.

Szegeden Kölcsey-emlékérmet vehetett át Vóna Györgyné (Marika) a Somogyi-könyvtár könyvrestaurátora, Győrben pedig a városi könyvtár igazgatója, Horváth Sándor Domonkos Győr Közművelődéséért Díjat kapott.

Minden kitüntetett kollegának szívből gratulálok a magam és az Egyesület nevében!

 

Névváltozás: SZTE Klebelsberg Könyvtár

2011. november 11-én, az Egyetem Napján tartott ünnepi szenátusi ülésen az Egyetem rektora bejelentette, hogy e naptól a Szenátus egyhangú határozatának értelmében az Egyetemi Könyvtár neve megváltozik. „A Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár nevet viselő egyetemi intézmény neve SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KLEBELSBERG KUNO KÖNYVTÁRA -ra változik. Rövid változatában a névhasználat ugyanezen időponttól kezdve: SZTE KLEBELSBERG KÖNYVTÁR.”

Pályázat Helsinki utazásra!

Katalist hír:

Az IFLA 78. Kongresszusát és konferenciáját 2012. augusztus 11-17. 
között rendezik meg Helsinkiben. A konferencia jelmondata: Libraies now! 
Inspiring, Surprising, Empowering.
A Publika Magyar Könyvtári Kör támogatni szeretné a hazai könyvtári 
eredmények megjelenését a konferencián, ezért pályázatot hirdet a 
részvételi díj elnyerésére.

Bővebb információ az alábbi linken található dokumentumban: 
http://ki.oszk.hu/publika/doks/palyazati_felhivas_IFLA.pdf

Mackógyógyítás

Bár hivatalosan már vége az Októberi Könyvtári Napoknak, nálunk továbbra is se szeri se száma. Különösen kedves számomra az a következő:
Mackógyógyítás a könyvek között
Teddy Maci Kórháza érkezik a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárába 2011. október 22-én 10-13 óráig. A játékos délutánon óvodások és kisiskolások találkozhatnak a bűvészdoktorral és a fogtündérrel, bepillantást nyerhetnek a gyógyítás eszköztárába. Mackógyógyítás közben ismereteket nyernek saját testük működéséről, fölfedezik a világot a betegek és fogyatékkal élők szemszögéből is. A Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének Szegedi Helyi Bizottsága szervezésében megvalósuló program célja, hogy oldódjon a gyermekek félelme az orvostól és a “szuritól”.


Zentán jártunk

Az közelmúltban az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Hajnal Jenő a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója megkereste igazgató asszonyt, hogy az esedékes könyvtáros-találkozójukon színesítsük a programot. A felkérés nagyon szabad kezet adott, tulajdonképpen csak annyit határolt be, hogy a korszerű könyvtárakról értekezzünk.

Ezen – s egy korábbi érdeklődő levélen – felbuzdulva, egy sajátos beszélgetést képzeltünk el a modern könyvtárügyről, természetesen elsősorban a Somogyi-könyvtáron keresztül példákkal illusztrálva.

Hogy ne csak a könyvtár, de a megye is képviseltesse magát így a beszélgetés résztvevői közé végül a zákányszéki kolleginát kértük még fel.

Így április 21-én Palánkainé Sebők Zsuzsanna, Bajuszné Magdi, Paraginé Tóth Edina és jómagam érkeztünk Zentára az Intézethez. (Najó, meg Rádi Csabi, aki vitt minket)

A szokások délies fogadtatás után, 10 órakor kezdődött a hivatalos program, ahol 10,30-tól kaptunk szót. Mivel az “Asztali beszélgetések” címet plagizáltuk, így is próbáltunk elhelyezkedni egy asztal körül, hogy be tudjuk vonni a jelenlévő hallgatóságot is. Na ez nem nagyon sikerült 🙂

Ez után mintegy másfél órát elmélkedtünk a modernségről, beszélgettünk az ismérvekről, a megvalósult tervekről, az álmokról. Mindenki szót kapott, néhány gondolatot megoszthatott, s bízom benne, hogy tudtunk adni is. Tanácsot, ötletet, vagy legalábbis egy nem túl unalmas félórát.

Mindenesetre a hallgatóságba kérdés nem szorult, bár a kávészünet alatt azért személyesen megszólítottak bennünket, amit feltétlenül pozitív visszacsatolásként fogok fel!

Ebédig még egy érdekes könyvbemutatót hallgathattunk. Egy adai kollegina a férjével megszerkesztette és megjelentette a Vajdasági ki-ki csoda c. könyvet, ami most már könyvtárunkban is hozzáférhető.

Valamint az óbecsei igazgató asszony mutatott be egy IPA (határokon átnyúló) projektet, aminek keretében reményeik szerint felújíthatják az igen csak sivár állapotban lévő péterrévei fiókkönyvtárukat. Sok sikert hozzá! Mindenesetre az őszi megnyitóra meghívott bennünket, rajtunk ne múljon, szívesen beszámolok róla!

Végezetül aki még bírja, megtekintheti a beszélgetésünkhöz készített ppt-t. Ami csúnyán le is buktat bennünket. Spontán beszélgetés volt, de a válaszokhoz is készültek diák!

Ne szánakozzatok!

Nagyon érdekes és hasznos délelőttön vehettek részt azok, akik eljöttek áprilisi továbbképzésünkre.

Egy divatos, de mégis nagyon fontos témát igyekeztünk körüljárni: a hátrányos helyzetű társaink könyvtárhasználati szokásait, igényeit, a könyvtáraink ezekre adott válaszait.

Az előadások nem csak nekünk, könyvtárosoknak szóltak. Nagy öröm volt számunkra, hogy több hátrányoshelyzetű használónk ellátogatott a rendezvényre, valamint képviselőik fel is szólaltak.

Elsőként Mikoly Andrea, a Somogyi-könyvtár osztályvezetője mutatta be röviden az esélyegyenlőségi törvényt. Természetesen nem lehet néhány percben egy nagyon szövevényes, összetett törvényt bemutatni, de egy rövid áttekintésre elég volt az idő, hogy a laikusok is beleleshessenek a jogszabályi háttérbe.

Következő előadónk Móricz Nikolett, a Somogyi-könyvtár hangoskönyvtárának elmúlt évtizedeit vázolta fel. A Hangoskönyvtár három évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését, kifejezetten a vakok- és gyengénlátók könyvtári ellátása céljából.

A prezentációból jól láthattuk, hogy miként alakult át a szolgáltatási rendszere a könyvtárnak. Milyen fejlesztések valósultak az elmúlt évek alatt. Milyen új szolgáltatásokkal készült a könyvtár, milyen új technikaieszközökkel bővült a kínálat a számítástechnika előretörésével.

Bár időrendben nem a következő előadás volt, de szorosan kapcsolódik a Hangoskönyvtár történetéhez, az ott megalakult immáron 22 éve életre keltett Vakok Klubja történetébe és életébe pillanthattunk be, sok képpel színesítve az előadást. Bámulatos volt látni, hogy mennyi energia és szeret szükséges ahhoz, hogy egy klub több mint két évtizeden át kétheti rendszerességgel működhessen. Megható volt hallani, hogy hány barátság, szerelem szövődött a könyvtár berkein belül.

Nagy örömünkre a továbbképzés rendhagyó lett, hiszen sikerült az érintetteket is megszólítani. Vendégünk volt többek között dr. Szabó Tamás Zoltán a Csongrád Megyei Vakok Egyesületének tagja, a Hangoskönyvtár használója, aki a saját tapasztalatait osztotta meg velünk. Nem csak tapasztalatai, de ötleteit, újító gondolatait is, illetve elsőkézből hallhattuk, hogy még mivel segíthetné a könyvtár gyengénlátó használóit, potenciális használóit.

Jól eső érzéssel hallhattunk, hogy jó úton járunk! Természetesen még rengeteg tenni valónk van, de – mint hallhattuk – értő segítséget is kapunk.
A vakok- és gyengénlátók könyvtári ellátása nehéz feladat, de szerencsére a Somogyi-könyvtárban már nem gyerekcipőben jár!
Azonban sokkal több tennivalónk van a siketek és nagyothallók segítésének tekintetében. A szakmai napon vendégünk volt Gál Andorné, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége Csongrád Megyei Szervezetének elnöke is, aki egy látványos prezentációval mutatta be, hogy milyen lehetőségei vannak a közintézményeknek (így a könyvtáraknak is), hogy segítség sérült társaikat.

A hazánkban jelenleg futó pályázati lehetőségek leginkább a mozgáskorlátozott társaink életét igyekeznek megsegíteni. Szinte minden nagyobb Uniós pályázatban volt lehetőség ilyen irányú fejlesztésre. Így sikerült a Somogyiban is mozgássérült mosdót kialakítani, az épületbe jutást megkönnyíteni. De ez alapján újult meg a legtöbb könyvtárépület a megyében.

Sajnos a törvényi előírások sincsenek maradéktalanul betartva. A pénzszűke ellenére legtöbb intézmény igyekszik könnyíteni a hátrányos helyzetűek életét, sajnos csak nagyon kis lépésekben. De minden kis lépes előrébb visz az úton. Nagyon nagy segítség azonban, ha kikérjük az érintettek véleményét. Hiszen Ők tudják, hogy mi is a valós segítség számukra. Nem elég egy rámpa, de nem szabad túlbonyolítani sem.

Lezárás képpen Sikaláné Sánta Ildikó, a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese mutatta be az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseit, mellyel a könyvtár segíteni kívánt. Jó volt látni, hogy ezek az átalakítások rímelnek az igényekre. Valóban olyan ajtót sikerült építeni, ahol könnyen bejuthat a kerekesszékes olvasó, az indukcióshurkok valóban segíthetik a nagyothallók életét, szoftvereink, eszközeink a vakok olvasnivalóhoz jutását.
A nap – számomra – legfontosabb és legmegfogandóbb mondatát Tóth Margit mondta, amivel minden hátrányoshelyzetű kérését tolmácsolta felénk:
segítsünk, ne szánakozzunk!
Igyekezzünk megkönnyíteni az életet mindenki számára. Figyeljünk oda embertársainkra.