Somogyi-könyvtár kategóriaarchívum

Ismét SZIN-re lépünk!

A nyolcvanas évekbe röpítő, „élménymegosztó” találkozásra hívjuk a Szegedi Ifjúsági Napok résztvevőit!

Tavalyi, első „SZIN-re lépésünk” után idén is sokféle interaktív szórakoztató időtöltést kínál a könyvtári sátor. Az óriás társasjáték, “újságpapír-szobrászat” mellett ismét indul irodalmi kocsmatúra, az esti koncertek fáradalmait pedig kényelmesen heverészve, ifjúsági lapok és zenei magazinok lapozgatása közben pihenhetik ki a fiatalok. A képregény-kedvelők találkozhatnak Kalyber Joe alkotójával is. A régi idők hangulatát fotókiállítás, hajdani reklámokat és tévésorozatokat idéző totójáték idézi föl.

Lesz SZIN-könyvtári tagság “becsület-kölcsönzéssel”, s természetesen az idén is ingyen iratkozhatnak be a Somogyiba a könyvkedvelők.

(2010. augusztus 25-28-ig – helyszín: Újszegedi Partfürdő)

Szívünk hungarikumai

A kiállítás Csongrád megye jellegzetes hungarikumait mutatja be a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteményéből, valamint a Vasváry-gyűjtemény anyagából válogatva.

A tárlaton láthatóak a Nobel-díjas tudósokat, alkotó magyarokat, híressé vált feltalálókat bemutató dokumentumok. Megtekinthető néhány az 1801-ben létesített szegedi Grünn-nyomda kiadványaiból, valamint az idén nyolcvan éves szegedi dómhoz kapcsolódó fotográfiákból is.
A kiállítás segítségével élőhelyünk kincsei közt vehetjük számba a szellemi, a népművészeti, az előadóművészeti alkotásokat és a gasztronómiai termékek leírásait is.

A Somogyi-könyvtár ezzel a kiállítással is csatlakozik a III. Hungarikum Fesztiválhoz.

A kiállítás megtekinthető a Somogyi-könyvtár 2. emeleti kölcsönzőjében 2010. augusztus 11-től 19-ig.

„Az anyatej a lélek méze”

Ezzel címmel rendezett kiállítást augusztus első hetében a Somogyi-könyvtár az Szoptatás Világnapja alkalmából. Azt hihetnénk, nem sokakat érint ez a téma. Talán ebben a városban is csak úgy 100 ezer embert. Mert mind ugyanúgy  kezdjük valahol, nem beszélünk sem anyanyelvet, sem világnyelveket. Nem nagyon értünk semmit, csak éhesek vagyunk, elegünk vagy melegünk van, fázunk, félünk, unatkozunk. Senki sem érti. Mind közös nyelvet keresünk a környezetünkkel.

Így lehet a szoptatásnak világnapot szentelni, mert anyák és gyerekek így találnak, többek között, egy tápláló, biztonságot adó, és vigaszt jelentő közös pontot a családdá kovácsolódás kezdetén. A sokat emlegetett kötődés egyik sarokköve ez. Nem pótolhatatlan ugyan, de az élet első csipetnyi luxusa, amiből aztán egész életünkben egy kicsit magunkkal vihetünk. Minden csak ezután jön: hatása az egészségre, védő, tápláló funkciója. Felesleges piedesztálra emelni, hiszen, ha megadatik éppen olyan természetes, mint a születés. Mégis mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy mit adhat az anyatej, mit jelent hosszú távon az anya, a gyermek, a társadalom, vagy a kulturális közeg számára.

Talán egy csepp mézet, a néha nem is olyan édes hétköznapokban.

(by Kecskeméti Zsuzsanna)

Zsolnay-remekművek a Somogyiban

Azaz Pécs ismét Szegeden.

A Hungarikum Fesztivál hivatalos programjaként a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra ZRt. remekműveit tekinthetik meg az érdeklődők a Somogyi-könyvtárban2010. augusztus 11-től szeptember 5-ig nyitva tartási időben, illetve a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásnapjain este fél kilencig.

A Zsolnay-remekművek című kiállítás-sorozat 2009-es megnyitóját a New York-i Forbes galériában tartották. A magyarországi bemutatók során Egerben, Pécsett, Debrecenben, Budapesten és Kecskeméten csodálhatta meg a közönség a kínai porcelánművészet hagyományaihoz kapcsolódó, a világon egyedülálló Zsolnay-technológiával égetett használati és dísztárgyak szépségét.
A kiállításon eosin és porcelán vázák, kaspók, ékszerek, teás és étkészletek láthatók.

A szegedi megnyitója augusztus 11-én, szerdán 14 órakor kezdődik a Somogyi-könyvtár alagsori kiállítóterében.
A kiállítás fővédnöke: Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere.

A kiállítást megnyitja:

Kunszt Márta, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere,

valamint Solymos László, Szeged Megyei Jogú Város alpolgármestere.

Köszöntőt mond: Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár igazgatója

Beszédet mond Péterné Marosy Katalin, a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója

A meghívó letölthető zsolnay1,

a plakát pedig itt érhető el.

Nyári nyitva tartás

Bár az időjáráson egyáltalán nem látszik (most is szakad az eső), de ma beköszöntött a csillagászati nyár.

Ezzel beköszönt a könyvtárak világában is a nyári (általában rövidített) nyitva tartás. Így lesz ez a Somogyiban is. Már hírlevelünkben is megírtuk, de azért ide másolom:

A központi könyvtár 2010.  június 28-tól július 10-ig zárva tart. Ezalatt a fiókkönyvtárak a megszokott rend szerint várják a látogatókat.
A Dóm téri épület nyári nyitva tartása 2010. július 12-től augusztus 28-ig:

Hétfő, kedd, szerda, péntek 10.00-18.00
Csütörtök 13.00-18.00
Szombat 10.00-16.00

A Fiókkönyvtárak augusztus hónapban (augusztus 2-től, augusztus 22-ig) lesznek zárva.

Múzeumok éjszakája a Somogyiban

Természetesen idén sem marad ki a szegedi programok közül a Somogyi-könyvtár.

Ismét lesz minden, mi szemnek kellemes:

  • Játékos foglalkozás a Gyermekkönyvtárban
  • Nyitott különgyűjtemények
  • Bemutató előadások
  • Gyönyörű metszetek
  • Divatlapok
  • Eredeti fotók
  • Tervrajzok

Bővebben színesebben a Somogyi honlapján valamint holnap este élőben!

Szatymazon barackoztunk – 38. könyvtárosnap

2010. június 17-én egy nagyon szép napot tölthettünk Szatymazon.

Nagyon rég volt ekkora érdeklődés a megyei könyvtárosnap iránt. Minden évben 100 körüli szokott lenni a résztvevők száma, de idén elérte a 140-et a regisztrációk száma. Nagy örömmel vettük, hogy ekkora érdeklődés mutatkozott a program iránt. Ebben valószínűleg sok minden közrejátszott, de találgatni most nem kívánok. Jól esett, s örültünk 🙂

Vendéglátóink, a könyvtáros kollegina Feketéné Bárkányi Ilona és jobbkeze Bérczi Tamás, valamint a Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár lelkes dolgozói kitettek magukért. Minden követ (és széket), minden kapcsolatot megmozgattak, hogy ennyi embert tudjanak fogadni, és hogy finomságokkal készülhessenek fogadtatásunkra.

Mint Icitől megtudtunk, nagyon sok segítő kezet kapott, akik az igen ízletes süteményeket elkészítették neki. A később érkezőknek már ebből a finomságból nem nagyon jutott. S én sem tudtam megkóstolni 🙁

Azonban ajándékként mindannyian hazahozhattunk egy kis szatymazi napfényt, szintén a kedves helyi lakosoknak köszönhetően. (jól van, ezt csak a végén kaptuk meg, addig mindenki megcsodálhatta az előcsarnokban.)

A regisztráció után mindenkit megérintett a megérkezés öröme, az újratalálkozás, az „igyunk egy kávét”, „dejólnézelki” élmények után egy kis csúszással megkezdtük a nap szakmai részét.

A délelőtt nyitányaként Masa Roland egy szatymazi költő, Kormányos Sándor versét mondta el, amit zongorán Bérczi Tamás kísért.

A levezetőelnöki köszöntő után hagyományosan vendéglátóink köszöntöttek, illetve ismertették meg velünk településüket. Koncentrikusan haladtunk.

Először Dékányné dr. Balogh Andrea alpolgármesterasszony mutatta be a hallgatóságnak Szatymaz rövid történetét, jelenét, s természetesen felvázolta terveiket is. Hallhattunk az Uniós fejlesztésekről, (később láthattuk is) a megszépülő tereket, középületeket. Példaértékű ez a kis (inkább közepes méretű 4600 fős) település, hiszen a gondos irányításnak, na meg a jó elhelyezkedésnek köszönhetően, a falu lélekszáma nő, új óvodát építhetnek, bölcsődei helyeket bővítenek.

Egy körrel beljebb léptünk, hiszen a következő előadást Kálmán János, a művelődési ház igazgatója tartotta. Ő röviden és nagyon élvezetesen felvázolta terveit, elképzeléseit, álmait. Ahogy hallhattuk nagyon szerencsés ember, hiszen jó csapattal dolgozik együtt, s a falu vezetősége is támogatja elképzeléseit.

Az alábbi diákon sajnos nem hallattszódik, milyen jó hangulatú, vidám előadás volt:

Kulturális_elet_szatymazon

Előadása után még közelebb léptünk szakmánkhoz. Feketené Ici második (vagy talán inkább első) otthonát mutatta be nekünk, a könyvtárát. Azok a szerencsések, akik a rövid kávészünetben, vagy még megérkezéskor megnézhették milyen kis csoda világot teremtett, csak megerősíteni tudtuk bemutatóját, akik pedig még nem látták, még ebéd előtt bekéredzkedtek a képek hatására.
istenhozott_szatymazon

A rövid kulturális kalandozások után elkezdődött a tulajdonképpeni szakmai nap, amely a hangzatos:
Operáció : Az Európai Uniós Operatív Programok szerepe a Csongrád megyei könyvtárak megújításában címet viselte.
Tulajdonképpen a megye nyertes (könyvtári) TIOP pályázatait mutattatták be a konzorciumvezetők.
Először a „nagyok”:

Előadásaikból kiderült, hogy bár hatalmas lehetőség a könyvtáraknak ez (és a kapcsolódó TÁMOP) pályázat, de a lehetőséggel igen nehéz és küzdelmes élni. Hatalmas munka, rengeteg adminisztráció. Minden előadón érezhető volt a feszültségekkel teli, fárasztó munka. Kissé kevésbé érződött az öröm, bár abban egyetértettek, hogy a végeredmény megéri a fáradtságot. Reméljük mindannyian megérjük, és meglátjuk. Az előadók hatalmas számokkal dobálóztak, amiket a könyvtáros fül már-már meg sem képes érteni.

A  közbe iktatott kávé (s persze mosdó) szünet után két kisebb konzorcium mutathatta be eredményeiket, reményeiket.
Először Koszó Aranka, a Deszki Művelődési Ház és Könyvtár vezetője számolt be terveikről, az eddig elvégzett munkáról, a reményekről. Tőle hallhattuk azt, hogy kistelepüléseken még nagyobb lehetőség rejlik ezekben a pályázatokban, hiszen hatalmas forradalom lehet a könyvtára számára. Új gépek, új munkaerő, fejlődés. Ezek voltak előadásának kulcsszavai.
A szakmai nap lezárásaképpen a könyvtárak egy mostohagyermekének a képviselője szólalt fel. Fülöp András, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű,  Szegedi Kereskedelmi, Közgazdasági és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Kőrösy József Tagintézményének a könyvtárostanára az általuk vezetett iskolaikönyvtáros konzorcium viszontagságait taglalta.  András még nagyon jókedélyű, hiszen még csak most tudta meg, hogy nyert a pályázat. Kissé megnyugtatta az előtte szólókat, hogy nekik már az indításkor milyen nehézségeik voltak (bokor intézmény, iskolai könyvtár), hogy egy-egy számlával mennyit dolgoznak, sőt inkább várnak, várnak, várnak. Számára pedig az volt megnyugtató, hogy „mindössze” 8 millió forintot kell elköltenie.
Az igen kimerítő, de tanulságos délelőtt után mindenkinek jól esett a kis pihenő, és séta az ebéd színhelyére. Ekkor nézhettük meg azokat a fejlesztéseket, amikről alpolgármester-asszony előadásában hallhattunk. Sétálhattunk a kellemes napsütésben, s reménykedtünk, hogy finom lesz az ebéd.
Az ebédben nem csalódtunk. Kissé meglepő volt, hogy többen választották a „vega” menüt, de az elmondások szerint ők sem csaladkoztak. Mi, akik a gulyáslevest választottuk desszertként egy helyi specialitást kóstolhattunk, a szatymazi palacsintát. Természetesen rengeteg barackkal töltve.

Akiknek még ez sem volt elég, részt vehettek a szabadidős programokon. A kevésbé vállalkozó szelleműek egy helytörténész kíséretével járhatták be Szatymaz központját. Bizonyára nagyon érdekes volt, a beszámolók szerint sok hasznosat, újat hallottak erről a Szeged melletti, ám alig ismert kis faluról. Ha jól tudom sikerült felébreszteniük sziesztájából plébános urat is, így meg tudták nézni a templomot is 😉
Néhányan bátrabbak (15 fő) a sétakocsikázást választottuk a Fehér-tóhoz. Ez a természeti csoda alig néhány kilóméterre van Szegedtől, de minden madarászok örök álma. A magyarországi 450 fajból, több mint 250 megfigyelhető itt az év bármely szakában.
Itt hozzáértő  biológus kísérőnk, Albert András segítségével beleleshettünk az ornitológusok gyönyörű szakmájába. Minden felreppenő madárról órákat tudott volna mesélni, élvezettel hallgattuk lelkes szavait. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg a Kiskunsági Nemzeti Park által fenntartott, Tisza-völgyi Bemutatóházat, ahol ennél sokkal részletesebb és hosszabb bemutatóban vehet részt.

A kocsikázás után megfáradva tértünk vissza a könyvtárba, illetve egyesek azonnal a vasútállomásra, ahonnan hazautazott mindenki.
Összességében egy nagyon szép nap volt, hasznos szakmai tapasztalatokkal, és nagyon jókedélyű kirándulással egybekötve.
A képek megtekinthetők a CSMKE webalbumában.
Még több kép dr. Ficzkó Ildikó albumában.
A hódmezővásárhelyi kollegák képei pedig Bánfiné Kata albumában.

Csongrád megyeiek a FSZEK-ben

Mint arról beszámoltunk 2010-től a Somogyi-könyvtár Módszertani Osztálya a CSMKE-vel karöltve egy új képzési formát próbált bevezetni, úgy tűnik sikerrel. Erre a félévre ez a projekt lezárult, folytatását őszre tervezzük.

A projekt lezárásaképpen egy régóta felmerült igényt igyekeztünk kielégíteni. A közelmúltban sajnos anyagi okok miatt nagyon ritkán megszervezett szakmai kirándulást szerveztünk a projektben résztvevőknek (oktatóknak, szervezőknek, hallgatóknak.)

Egyéb elfoglaltságok miatt a csapat nem volt teljes, de így is 12 Csongrád megyei könyvtáros látogatott el 2010. június 10-én a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, valamint két „fiók” könyvtárába.

9,30kor értünk a Szabó Ervin térre. A könyvtárban Fodor Péter főigazgató úr fogadott bennünket. A szívélyesen kínált, s a meleg miatt nagyon lelkesen elfogyasztott hideg ásványvíz/kávé után, egy rövid előadást hallhattunk a FSZEK-ről, a könyvtárvezetésről, a könyvtár managemantról. Főigazgató úr tömören vázolta legfőbb vezetési elveit, saját tapasztalatokkal alátámasztva láthattuk, hogy szerinte mit is jelent egy korszerű könyvtár.

A látványos bemutató után Téchy Tünde osztályvezető asszony értő kalauzolásával jártuk be az egész épületet. Megismerkedtünk a Központi Könyvtár történetével, szolgáltatásaival, elrendezésével, külön-gyűjteményeivel és használóival.

Rengeteg hasznos információ elhangzott osztályvezető asszonytól, csak sajnálni tudtuk, hogy nem volt több időnk. Így sajnos csak bele-belekapni tudtunk a legérdekesebb kérdésekbe. Hasznos tapasztalatokkal gyarapodtunk. A látvány tükrözte a főigazgató úr által elmondottakat. Nyitott, olvasóközpontú könyvtárat láttunk.

A fizikai adottságokból eredendő sok nyitott tér a közösségeknek, az elmélyült tanulást szolgáló csendes olvasók, a digitális világ kihívásainak megfelelő e-olvasóterem.

Csak irigykedni tudtunk a használók számában, hiszen bármerre mentünk, mindenhol olvasókat, könyvtárhasználókat láttunk nyüzsögni.

Érdekes volt számunkra, hogy milyen szabadon mozognak a használók a könyvtár teljes területén, a Wenckheim-palota eredeti szépségét, funkcióját megőrző szalonokban is. Jó volt látni, hogy bár történetek korábban erre szabályozási kísérletek, de az olvasók HASZNÁLJÁK a könyvtárat:

olvasnak, beszélgetnek, neteznek, esznek, isznak munka közben.

A könyvtár népszerű büféjében elfogyasztott kávé és szendvics után főigazgató úr saját kocsijával kísért bennünket a csepeli Sétáló utcai könyvtárhoz.

Itt ismét nagyon kedvesen fogadtak bennünket a kollegák. Nagy öröm volt számunkra a 35 fokban, hogy hűsítő fagylalttal vártak bennünket a 4 éve átadott könyvtárban.

A könyvtár vezetője Holczman Györgyné Krisztina szintén egy diavetítéssel mutatta be a könyvtárat. A budapesti könyvtárak között ritka, hogy a közművelődési könyvtár egyben iskolai könyvtár is legyen. Ez ilyen. Nagyon jó szimbiózisban él a két könyvtártípus. A nyitva tartást is ehhez igazítják. Amikor a nagyközönség számára nincs nyitva a könyvtár, elsősorban akkor fogadják az iskoláscsoportokat. A két épület össze van építve, így közvetlenül az iskolából is be lehet menni a könyvtárba, de ez az ajtó csak bizonyos időben van nyitva.

Természetesen nehézségek is vannak az együttélés miatt. Nehezen tisztázható az állománygyarapításra fordítható összeg forrása, illetve az iskola által vásárolt könyvek is a FSZEK állományát gyarapítják. Viszont a kollégák kapnak segítséget a könyvtárostanár kollegától, aki viszont az iskola alkalmazottja.

Számunkra egy kicsit furcsa, hogy a székesfővárosban az anyagiakról egy kissé másképp beszélnek. Természetes számukra a 3600,- Ft-os beiratkozási díj (fiókkönyvtár), valamint az is, hogy sok szolgáltatás díjköteles, így például a idegennyelvű oktatócsomagok kölcsönzése, a számítógéphasználat.

A könyvtár személyes megtekintése, és egy kis beszélgetés után továbbálltunk (szintén konvojban felvezetéssel) Budafokra. Itt a mindössze két éve átadott Budafoki Könyvtárat tekintettük meg.

Gyönyörű új könyvtárat ismerhettünk meg, ahol 5 könyvtáros látja el a szolgálatot. Nagyon érdekes építészetileg, egy nadrágszíjtelekre épült a könyvtár, így magasan felnyúlik, tulajdonképpen 5 szinten keresztül (az olvasók három emeletet használnak).

A fizikai adottságok miatt az előző könyvtárral ellentétben itt a kis terek a meghatározók. Az épületet 30.000 kötetre tervezték, jelenleg olyan 28.000 kötet az állománya. A folyamatos állománygondozásnak köszönhetően tudják tartani a helyet.

A könyvtár vezetője, Varga Mónika, már régóta meghatározó szereplője Budafok kulturális életének. Munkásságát tavaly az önkormányzat egy Kultúráért22 díjjal ismerte le. A könyvtáron is látszik áldozatos munkája.

Időszaki kiállításokat készítenek, nagyon jó kapcsolatot tartanak fenn a helyi kulturális intézményekkel, művészekkel.

A TÁMOP pályázat keretében nyári táborokra készülnek, foglalkozásokat terveznek. Nem unatkoznak ők sem.

Összességében nagyon hasznos szakmai nap volt. Sok jó ötletet láttunk, kapcsolatok alakultak ki. Bízom benne, hogy minden érdeklődő így látta, s élményekkel teli ért haza, bár kissé megfáradtan a kánikula miatt.

A tanulmányi úton készült többi fotó megtekinthető a CSMKE webalbumában itt.

TIOP-TÁMOP

Mint az országban szinte minden könyvtár(os), mi is -OP lázban égünk. A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár által vezetett konzorcium Tudásdepó-Expressz : Könyvtári szolgáltatások összehangolt infrastruktúra fejlesztése Csongrád megyében c. pályázatának megvalósítása hamarosan lejár.

A pályázat során eddig megvalósult beruházások:

  • Mozgáskorlátozottak számára mosdó és pelenkázó (2009. december)
  • Informatikai eszközök beszerzése (2010. február)
  • Felhasználói szoftverek beszerzése (2010. április)
  • Automata ajtó felszerelése (2010. május)
  • Informatikai eszközök, külső háttértárolók beszerzése és beüzemelése (2010. május)
  • Érintőképernyős készülékek (2010. május)
  • Közhasznú információs és régi könyves szoftver (2010. május)

Bővebben a Somogyi honlapján olvashatnak a pályázatról.

BlogKerék

Június 7-én az Ünnepi Könyvhét keretén belül a Somogyi-könyvtárban lezajlott a BlogKerék című szakmai kerekasztal-beszélgetés.

A rendezvény – úgy gondolom – összességében sikeres volt. Számos érdeklődő könyvtáros tisztelte meg jelenlétével a könyvtárat a megyéből, sőt azon túlról is. Így körünkben volt Bánkeszi Katalin az OSZK címzetes igazgatója, Bondor Erika a KTE volt elnöke,  de több budapesti arcot is láttam a közönség soraiban. (az érdeklődők a fotókon megtalálhatják őket) .

Az előzetes terveknek megfelelően a nyolc felkért hozzászóló időben ideért, s egy kis kávé/üdítő (najó ásványvíz), pogácsa mellett ismerkedhetett egymással, illetve velünk, jelenlévőkkel is.

14 órától pedig „hivatalosan” is elkezdődött a beszélgetés. A téma nagyon tág volt, az idő nagyon szűk, de azért próbáltunk minden területet érinteni, amiről előzetesen gondolkodtunk.

A közönség nagyon vegyes volt, ezért igen nehéz volt megfogni, hogy pontosan miről is legyen szó, de igyekeztünk mindenkihez szólni. Ahhoz is, aki már évek óta blogol, ahhoz is, aki próbálkozni szeretne, s ahhoz is, aki elítéli ezeket a felesleges időpocsékolásokat is.

A megszólítottak beszéltek arról, miért is blogolnak, hogyan születik egy-egy poszt, mennyi időt is emészt fel napjaikból a blogolás. Elsősorban intézményi, egyesületi blogokról beszéltünk, az én-blogokat csak érintettük. Azonban ez a téma is nagyon sokszínű, mint kiderült komoly vezetői döntéseket igénylő munka. Célunk többet között az volt, hogy az intézményvezetőket meggyőzzük ennek az új kommunikációs-csatornának a szükségességéről, fontosságáról. Arról, hogy a 21. században megkerülhetetlen a gyors, s szinte személyreszabott információszolgáltatás. Példaként a jelenlévők által írt/szerkesztett blogokat láthattak, de közben el is kalandoztunk. Bemutatásra került a Somogyis kollegák által szerkesztett könyvheti blog, a moly.hu közösségi portál új szolgáltatása stb.

A délután szerencsére úgy alakult, ahogy terveztük. Könnyed beszélgetős program volt. Kissé nehezen indult be, de utána segítettek a vendégek, s gördülékeny, egymást inspiráló párbeszéd alakult ki.

Bízom benne, hogy sokakban megindultak gondolatok, amiket elmondhatott a kis társaságunknak, s kérdések, amikre választ kaphatott. Akiben indultak gondolatok, de nem tudták, vagy nem merték elmondani, azokat biztatom, hogy lesz még lehetősége, de ha nem akar addig várni, biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő szívesen válaszol a blogján, vagy levélben, vagy személyesen.

Hiszen azt sem feledhetjük, hogy a rendezvény nem titkolt célja az is volt, hogy az eddig csak nick-néven ismert, virtuális ismerősök személyes ismerősök legyenek.

S hogy 17 óra után ez az ismerkedés más keretek között hogyan is  zajlott, az már egy másik poszt…

Még egyszer szeretném itt is megköszönni minden kedves felkért vendégünknek a jelenlétet, valamint minden érdeklődőnek a figyelmet. S csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki ezt a kommunikációt, biztos vagyok benne, hogy sokunktól megkapja hozzá a segítséget.

A fotók megtekinthetők a Somogyi könyvheti blogjában, illetve az alábbi linken.

Még néhány írás a rendezvényről: