Könyvtárosnap címkével jelölt bejegyzések

Szatymazon barackoztunk – 38. könyvtárosnap

2010. június 17-én egy nagyon szép napot tölthettünk Szatymazon.

Nagyon rég volt ekkora érdeklődés a megyei könyvtárosnap iránt. Minden évben 100 körüli szokott lenni a résztvevők száma, de idén elérte a 140-et a regisztrációk száma. Nagy örömmel vettük, hogy ekkora érdeklődés mutatkozott a program iránt. Ebben valószínűleg sok minden közrejátszott, de találgatni most nem kívánok. Jól esett, s örültünk 🙂

Vendéglátóink, a könyvtáros kollegina Feketéné Bárkányi Ilona és jobbkeze Bérczi Tamás, valamint a Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár lelkes dolgozói kitettek magukért. Minden követ (és széket), minden kapcsolatot megmozgattak, hogy ennyi embert tudjanak fogadni, és hogy finomságokkal készülhessenek fogadtatásunkra.

Mint Icitől megtudtunk, nagyon sok segítő kezet kapott, akik az igen ízletes süteményeket elkészítették neki. A később érkezőknek már ebből a finomságból nem nagyon jutott. S én sem tudtam megkóstolni 🙁

Azonban ajándékként mindannyian hazahozhattunk egy kis szatymazi napfényt, szintén a kedves helyi lakosoknak köszönhetően. (jól van, ezt csak a végén kaptuk meg, addig mindenki megcsodálhatta az előcsarnokban.)

A regisztráció után mindenkit megérintett a megérkezés öröme, az újratalálkozás, az “igyunk egy kávét”, “dejólnézelki” élmények után egy kis csúszással megkezdtük a nap szakmai részét.

A délelőtt nyitányaként Masa Roland egy szatymazi költő, Kormányos Sándor versét mondta el, amit zongorán Bérczi Tamás kísért.

A levezetőelnöki köszöntő után hagyományosan vendéglátóink köszöntöttek, illetve ismertették meg velünk településüket. Koncentrikusan haladtunk.

Először Dékányné dr. Balogh Andrea alpolgármesterasszony mutatta be a hallgatóságnak Szatymaz rövid történetét, jelenét, s természetesen felvázolta terveiket is. Hallhattunk az Uniós fejlesztésekről, (később láthattuk is) a megszépülő tereket, középületeket. Példaértékű ez a kis (inkább közepes méretű 4600 fős) település, hiszen a gondos irányításnak, na meg a jó elhelyezkedésnek köszönhetően, a falu lélekszáma nő, új óvodát építhetnek, bölcsődei helyeket bővítenek.

Egy körrel beljebb léptünk, hiszen a következő előadást Kálmán János, a művelődési ház igazgatója tartotta. Ő röviden és nagyon élvezetesen felvázolta terveit, elképzeléseit, álmait. Ahogy hallhattuk nagyon szerencsés ember, hiszen jó csapattal dolgozik együtt, s a falu vezetősége is támogatja elképzeléseit.

Az alábbi diákon sajnos nem hallattszódik, milyen jó hangulatú, vidám előadás volt:

Kulturális_elet_szatymazon

Előadása után még közelebb léptünk szakmánkhoz. Feketené Ici második (vagy talán inkább első) otthonát mutatta be nekünk, a könyvtárát. Azok a szerencsések, akik a rövid kávészünetben, vagy még megérkezéskor megnézhették milyen kis csoda világot teremtett, csak megerősíteni tudtuk bemutatóját, akik pedig még nem látták, még ebéd előtt bekéredzkedtek a képek hatására.
istenhozott_szatymazon

A rövid kulturális kalandozások után elkezdődött a tulajdonképpeni szakmai nap, amely a hangzatos:
Operáció : Az Európai Uniós Operatív Programok szerepe a Csongrád megyei könyvtárak megújításában címet viselte.
Tulajdonképpen a megye nyertes (könyvtári) TIOP pályázatait mutattatták be a konzorciumvezetők.
Először a “nagyok”:

Előadásaikból kiderült, hogy bár hatalmas lehetőség a könyvtáraknak ez (és a kapcsolódó TÁMOP) pályázat, de a lehetőséggel igen nehéz és küzdelmes élni. Hatalmas munka, rengeteg adminisztráció. Minden előadón érezhető volt a feszültségekkel teli, fárasztó munka. Kissé kevésbé érződött az öröm, bár abban egyetértettek, hogy a végeredmény megéri a fáradtságot. Reméljük mindannyian megérjük, és meglátjuk. Az előadók hatalmas számokkal dobálóztak, amiket a könyvtáros fül már-már meg sem képes érteni.

A  közbe iktatott kávé (s persze mosdó) szünet után két kisebb konzorcium mutathatta be eredményeiket, reményeiket.
Először Koszó Aranka, a Deszki Művelődési Ház és Könyvtár vezetője számolt be terveikről, az eddig elvégzett munkáról, a reményekről. Tőle hallhattuk azt, hogy kistelepüléseken még nagyobb lehetőség rejlik ezekben a pályázatokban, hiszen hatalmas forradalom lehet a könyvtára számára. Új gépek, új munkaerő, fejlődés. Ezek voltak előadásának kulcsszavai.
A szakmai nap lezárásaképpen a könyvtárak egy mostohagyermekének a képviselője szólalt fel. Fülöp András, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű,  Szegedi Kereskedelmi, Közgazdasági és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Kőrösy József Tagintézményének a könyvtárostanára az általuk vezetett iskolaikönyvtáros konzorcium viszontagságait taglalta.  András még nagyon jókedélyű, hiszen még csak most tudta meg, hogy nyert a pályázat. Kissé megnyugtatta az előtte szólókat, hogy nekik már az indításkor milyen nehézségeik voltak (bokor intézmény, iskolai könyvtár), hogy egy-egy számlával mennyit dolgoznak, sőt inkább várnak, várnak, várnak. Számára pedig az volt megnyugtató, hogy “mindössze” 8 millió forintot kell elköltenie.
Az igen kimerítő, de tanulságos délelőtt után mindenkinek jól esett a kis pihenő, és séta az ebéd színhelyére. Ekkor nézhettük meg azokat a fejlesztéseket, amikről alpolgármester-asszony előadásában hallhattunk. Sétálhattunk a kellemes napsütésben, s reménykedtünk, hogy finom lesz az ebéd.
Az ebédben nem csalódtunk. Kissé meglepő volt, hogy többen választották a “vega” menüt, de az elmondások szerint ők sem csaladkoztak. Mi, akik a gulyáslevest választottuk desszertként egy helyi specialitást kóstolhattunk, a szatymazi palacsintát. Természetesen rengeteg barackkal töltve.

Akiknek még ez sem volt elég, részt vehettek a szabadidős programokon. A kevésbé vállalkozó szelleműek egy helytörténész kíséretével járhatták be Szatymaz központját. Bizonyára nagyon érdekes volt, a beszámolók szerint sok hasznosat, újat hallottak erről a Szeged melletti, ám alig ismert kis faluról. Ha jól tudom sikerült felébreszteniük sziesztájából plébános urat is, így meg tudták nézni a templomot is 😉
Néhányan bátrabbak (15 fő) a sétakocsikázást választottuk a Fehér-tóhoz. Ez a természeti csoda alig néhány kilóméterre van Szegedtől, de minden madarászok örök álma. A magyarországi 450 fajból, több mint 250 megfigyelhető itt az év bármely szakában.
Itt hozzáértő  biológus kísérőnk, Albert András segítségével beleleshettünk az ornitológusok gyönyörű szakmájába. Minden felreppenő madárról órákat tudott volna mesélni, élvezettel hallgattuk lelkes szavait. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg a Kiskunsági Nemzeti Park által fenntartott, Tisza-völgyi Bemutatóházat, ahol ennél sokkal részletesebb és hosszabb bemutatóban vehet részt.

A kocsikázás után megfáradva tértünk vissza a könyvtárba, illetve egyesek azonnal a vasútállomásra, ahonnan hazautazott mindenki.
Összességében egy nagyon szép nap volt, hasznos szakmai tapasztalatokkal, és nagyon jókedélyű kirándulással egybekötve.
A képek megtekinthetők a CSMKE webalbumában.
Még több kép dr. Ficzkó Ildikó albumában.
A hódmezővásárhelyi kollegák képei pedig Bánfiné Kata albumában.

38. Könyvtárosnap – Szatymaz

Kedves Kollegák és Érdeklődők!

A CSMKE és a Somogyi-könyvtár az elmúlt 30 egynehány évhez hasonlóan idén is megrendezi Csongrád megye könyvtárosai számára a Könyvtárosnapot, avagy Megyei Könyvtáros-találkozót, ahogy tetszik.

A szervezők  – a CSMKE, a Somogyi-könyvtár, valamint a házigazda Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár – sok szeretettel vár minden tagot és nemtagot, könyvtárost és nemkönyvtárost Szatymazra, 2010. június 17-én a 38. Megyei Könyvtárosnapra!

A részt vevők a jó hangulaton, baráti találkozón kívül megismerhetik házigazdáink segítségével Szatymaz kulturális életét, történetét, terveit, valamint a Csongrád megyei könyvtárak által alkotott konzorciumok eredményeit, sikereit, amiket az EU-s Operációs programok segítségével értek el.

Ezenkívül idén is lesz ízletes és bőséges ebéd, s garantáltan jó társaság!

Jelentkezni Bajuszné Magdinál (tel: 62/425-525/102; bajusz@sk-szeged.hu) 2010. június 01-ig lehet!

Innen tölthető le a program, valamint aJelentkezési lap Szatymaz.

A könyvtár megközelítése Szatymazon:

Nagyobb térképre váltás

37. Könyvtárosnap – Ásotthalom röviden

Kissé megkésve az érdeklődőknek, azoknak akik nem tudtak eljönni egy rövid beszámoló a találkozóról egy kollegina tollából klaviatúrájából.

Ásotthalmi könyvtárosnap : avagy a külcsin vagy a belbecs számít?

Napsütés és eső, isteni finom pogácsa és kemencében sült “túróslepény?” – remélem az volt a neve – nem vagyok egy konyhazseni.

Szép új könyvtárépület, lelkes helyi erőkkel. Kicsit kényelmetlen székeken a művelődési házban sok informativ előadás a település történetéről, jövőjéről, kultúrájáról, a homokháti kistérség embereiről/életéről (Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármestertől megtudhattuk a kocsma előtt álló biciklimennyiség mit is jelent a települések életében összehasonlítva a Dunántúlt és a Homokhátságot, avagy miért is járnak a mórahalmiak Kiskunmajsára fürödni), szép film a helyi kultúréletről.Majd egy kis szakmaként a kompetenciáról a könyvtárakban és a tudásmenedzsment rejtélyeiről hallhattunk előadásokat.

Az ebéd hatalmas (csbk sajnálhatja, hogy dolgozott) adag és nagyon finom volt!
Akik (sajnos kevesen mentünk) a Bedő Albert szakközépbe nem jöttek el sajnálhatják a szemerkélő esőben  megtett erdősétát, a szép múzeumot, a rengeteg plüss kitömött állatkát 🙂 és az érdekes szakértő vezetést.
Megyei településeknek mondva kommandóként csapott le az SK állománygyarapítása + a helyismereti gyűjtemény a kiállítási tárlókban lévő nem ismert iskolatörténetekre!

Úgyhogy mindenki önként küldjön mindenféle szóróanyagot/kötetet magáról/magától mert kimegyünk és elhozzuk erőszakkal!!

A templomnézésről nem tudok beszámolni mert az párhuzamosan zajlott.
Összeségében egy nagyon szép nap volt sok-sok könyvtárossal és egy szép, csendes kistelepülésen. Jövőre Zákányszéken? Az alcím az ásotthalmi polgármestertől származik, aki kicsit megfordította a szólás eredeti értelmét!

Ásotthalomnak meg további jó munkát kívánunk!

Végül egy kis képi bemutató: