Kedves Kollégák,
az év utolsó munkanapjainak egyikén egy pihentető délutánra várunk benneteket.
Ugye már ti is kíváncsiak vagytok ki lett az idei díjazottunk, Az Olvasás Nagykövete??
2024. december 18-án mindenre fény derül!
A taggyűlésen kicsit (pár mondatban, pár diában) megemlékezünk az idei évről, majd a komoly szakmai információk után belevetjük magunkat a Dóm téri karácsonyi vásár forgatagába.
Találkozzunk december 18-án!
A meghívót itt találjátok:
Minden Kedves Tagunknak és Olvasónknak magam és az Egyesület nevében:
Kellemes karácsonyi ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok!
Üdvözlettel:
Kukkonka Judit
Az elmúlt hét eseményekben gazdag volt. Lezajlott a CSOMEKÖV idei fordulója és sok más fontos esemény is történt. Karácsony és az év vége közeledtével ez az időszak mindig is az összegzésé, a visszatekintésé is. Közösen, együtt, ünnepelve nézünk vissza az elmúlt évre, évekre.
Sok éves hagyomány a CSMKE Nyugdíjas klubjában is, hogy az év utolsó találkozóján az ünneplésé a főszerep. Az elmúlt hét szerdáján azonban nem csak az év utolsó klubfoglalkozása volt, de egy korszak lezárása is.
25 évvel ezelőtt alakult meg a Nyugdíjas klub, azóta éltek nagyon aktív életet a már nem aktív könyvtárosok. 25 éve havonta találkoztak, számtalan kirándulást szerveztek, előadásokat, ismeretterjesztő foglalkozásokat tartottak, képezték önmagukat. Mindig számíthattunk rájuk. A Megyei könyvtárosnapok állandó és lelkes látogatói. Érdeklődve hallgatták a legújabb szakmai trendeket, követték az újdonságokat, és mindig vidámságot csempésztek a találkozók hangulatába.
Az elmúlt 12 évben Török Józsefné Marika volt a lelke és motorja a társaságnak. Ő szervezte fáradhatatlanul a programokat, írta a pályázatokat, hogy szerény kis támogatást kapjanak rendszeres programjaikhoz, utazásaikhoz. Azonban fárasztó is volt ez a rengeteg munka. A sok egyéb elfoglaltság mellett Marika úgy döntött, hogy nem tudja tovább vállalni ezt a szerepet. Ezt már tavaly jelezte, de bármennyire is próbáltuk nem elfogadni ezt, elhatározása és döntése végleges. Így az idei nagyon szép karácsonyi klubfoglalkozás Marika búcsúja is volt.
Sajnos a klub tagjai közül senki sem tudja vállalni ezt a valóban megterhelő munkát, az elmúlt években nyugdíjba vonult kollégák, bár nagyon aktívak, de sajnos erre nem jut már elengedő idő és erő.
Így most egy rövid időre vezető nélkül marad a klub. De nem oszlik fel. A legtöbb kolléga jelezte, hogy továbbra is szeretne részt venni a rendezvényeken, találkozókon. És biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Mi is szeretettel hívjuk és várjuk minden volt és leendő tagunkat, és igyekszünk megoldást találni, hogy az eddigi együttlétek ne szakadjanak meg.
Egyben szeretném itt is megköszönni Marikának azt a rengeteg munkát, amit tizenkét éven át végzett. Nagyon sok ügyintézés, fáradságos irodai munka, ami egy-egy szervezés mögött van. Mindannyiunk nevében köszönöm, és bízom benne, hogy tagként továbbra is köszönthetjük még nagyon sokáig köreinkben.
A köszönő szavak után pedig következzék néhány kép, ami a találkozó ünnepélyességét, és jó hangulatát bizonyítja.
Kedves Kolleginák!
A világban 1917, Magyarországon 1948 óta különleges egy picit ez a mai nap. Személyesen már szinte lehetetlen minden hölgyet felköszönteni, ezért igyekszem minden évben legalább virtuálisan egy szál virágot, vagy egy szép idézetet átnyújtani.
Idén Rejtő Jenővel köszöntöm Önöket:
” semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő”
avagy a teljes idézet:
„Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy viseljen más kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnék a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: Nem kell engem tanítani. Bízza csak rám…”
Tisztelettel férfitársaim nevében,
Oros Sándor
Kedves Kollégák!
Ebben az évben is elérkezett a karácsony és az év vége, ami hagyományosan az összegzés és visszatekintés időszaka is.
Bizonyára mindenki – ha más nem kényszerből – a mostani időszakban visszatekint az elmúlt évére. Levonja a tanulságokat, értékeli az évet. Még az értékelés előtt azonban van egy kis szusszanásnyi szünet, amikor mindenkinek lehetősége kell, hogy legyen önmagával és a szeretteivel foglalkozni.
Azt ajánlom, álljunk meg egy pillanatra. Élvezzük az ajándékozás és ajándék várás időszakát, az együttlétet, az együtt töltött pillanatokat. Pihenjen mindenki, hogy újult erővel vághassunk neki együtt a következő évnek
Egyben szeretném megköszönni a közös munkát mindenkinek, aki hozzájárult az elmúlt évhez. Mint minden év, ez is sikerekkel és kudarcokkal volt teli. Bízom benne, hogy mindenkinek több volt a siker, és lelkesen vágunk neki az elkövetkezőknek.
Visszatérve a karácsonyra. Tudjuk, hogy a karácsony nem az ajándékozásról szól. De valljuk be férfiasan, ajándékot nem csak adni, hanem kapni is jó.
Kívánom, hogy mindenkihez ilyen angyalka érkezik, aki ennyi könyvet hoz.
Békés ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!
üdvözlettel,
Oros Sándor
CSMKE titkár
Kedves Kollegák!
Az év vége mindig az összegzés ideje. Néhány szóban nehéz lenne összeszedni, hogy mi minden történet 2015-ben.
Köszönöm mindenkinek az ez évi munkát! Az elkövetkező néhány napra a szokásos karácsonyi őrületen kívül, jó pihenést és nyugalmat kívánok, hogy az elkövetkező év sikerekben bővelkedő lehessen!
Kellemes Ünnepeket és Boldog új évet Kívánok mindannyiunk nevében!
Köszönettel,
Oros Sándor
Kedves Kolleginák!
(a férfi kollegák bocsássák meg, de ez a poszt most nem rólunk szól)
Talán még nem vált teljesen hétköznapivá, nem laposodott le a mai ünnep, s valóban vagyunk még néhánya, akik komolyan gondolják, hogy a mai nap külön tisztelettel kell adóznunk a Hölgyeknek. Az igaz férfi minden nap csodálja a nőket, de bízom benne, hogy rajtam kívül még sokan köszöntötték a körülöttük lévő Hölgyeket!
Szóval ez úton is szeretnék minden kedves Hölgy olvasónak egy virtuális virágot átnyújtani a nemzetközi nőnap alkalmából, Rejtő Jenő soraival.
Oros Sándor
(s szerintem Afrika sosem volt annyira ismeretlen, mint egy Nő)
„Szóval elég annyi, hogy ott állt előttem egy leány, karcsú, mint a Tűzföld, titokzatos, mint az Iráni Fennsík és olyan kacér, hogy ahhoz fogható földrajzi fogalom alig létezik.
– Nem is ragaszkodom ahhoz, hogy őnagysága kacérságát festői útleírásokkal érzékeltesse…
– Nem is teszem. Régi alkoholisták szerint kitűnő fizikumú földrajzkutatók sem bírnak el többet egy üveg pezsgőnél. Kivéve talán Marco Polót, aki bizonyos fokig szélhámos volt, vagy Cecil Rhodest, ki inkább diplomatának számít. Így tehát érthető, ha bizonytalan hullámzással közeledett életem jámbor hajója a feszes selyembe csavart, lágyhullámú ringatódzás felé, melynek hátterében a végzet lappangott. Mert ez a nő olyan volt, mint Afrika; dúsan festői, titokzatos, egzotikus, forró… és hogy tudott csókolni!…
– Bocsánat, hogy félbeszakítom, de nem értek a földrajzhoz: hogy tud Afrika csókolni?
– Alacsonyrendű tréfálkozása sokkal triviálisabb, hogysem sérthessen általa. Tehát folytatom higgadtan. Megismerkedtem ezen az estén pályafutásom korallzátonyával. Képzeljen el egy zátonyt, válla nélküli estélyi ruhában, csodás kék szemmel, és olyan volt…
– Tudom: olyan volt, mint a Tűzföld, vadul csókolt, mint Afrika, hullámzott, mint az Iráni Fennsík és átkarolta önt, mint Felső-Mongólia. Gyerünk tovább!
– Otrombasága ezúttal sem sért. Megismerkedtünk, és újabb egy üveg pezsgőt ittam, ami talán még Pizarrónak vagy Corteznek is megártott volna, holott ezek elsősorban hódítók voltak. Igaz-e vagy sem?… ma már kitudhatatlan, de többen is állítják, hogy hajnalban lelkes nyerítést hallatva, magam futottam feleségem gyaloghintójával a szállodáig. Ma sem értem, hogy mégis egy kövér, vén telepes szállt ki elégedetten, és ötven centet adott. A monszun további két napot dühöngött és én további nyolc évet, mivel huszonnégy órán belül elvettem feleségül ezt a hölgyet. Azt hiszem, sikerült megértetnem önnel, hogy milyen egy korallzátony. Bár remélem, amúgy is tudta.
– A zátonyokat illetően csak a víz alatti tönkről volt tudomásom.
– Mindegy. Ha akarja, egy korallzátony közepére kerültem, ha akarja, a tönk szélére: a fő, hogy zátony volt ez, titokzatos, víz alatti ősképződmény… de hogy tudott csókolni!
– Ne hangsúlyozza. Megjegyeztem, hogy a korallzátony úgy csókol, mint Afrika, kecses, mint a Tűzföld és általában őnagysága kacér, mint a jelentősebb földrajzi fogalmak.”