A címben idézett mondat a 2010-es Szegedi Ifjúsági Napokon hangzott el. Nem mondom, hogy nem dagadt a keblem a büszkeségtől.
A tavalyi évhez hasonlóan kis csapatunk idén is kiköltözött a SZIN-re.
Természetesen más volt, mint tavaly. Új emberek, új játékok,új helyszín…de csak szépen sorjában. (Ehhez mérten hosszú lesz, előre is bocsánat ezért!)
Az elmúlt évi siker(esnek ítélt) szereplés után idén ismét úgy döntött a könyvtár vezetősége, hogy megjelenjen a könyvtár a fesztiválon. Maximális vezetői támogatás mellett ismét összeállt a kis team. Projektvezetőnk Papp Timea vezényletével öten kaptunk állandó belépőt. Természetesen a pr támogatás és a bent maradt kollegák nélkül most sem tudtunk volna helytállni.
A szervezés első fázisában, felvéve a kapcsolatot az IH-val (a SZIN rendezői), kiderült, hogy örömmel fogadnak bennünket, csak helyet nem tudnak biztosítani. Így vált olvasóteremmé a Városőrség busza.
Helyünk tehát megoldódni látszott, léphettünk tovább. Közben a könyvtár pr munkatársa, Andóczi Balogh Éva, igyekezett mindenhova eljuttatni a (számunkra) jó hírt, ismét kint leszünk!
Készültek a totók (idén is Horváth Mihály munkái), a műszak munkatársai, valamint a kötészetes kolleginák készítették óriás játékainkat, valamint a Somogyi-könyvtár fáját, melynek „fellevelezését” a fesztiválozó fiatalokra bíztuk.
Gyűjtöttük az ajándékkönyveket, készítettük szerkesztettük az apró ajándéktárgyakat, szerveztünk, szaladtunk, gyűjtöttük az anyagot a kiállításhoz.
Aztán eljött a költözés napja. Összeállt minden, kiállt a busz, s lassan kipakoltunk.
A nulladik napon az első fecskékkel együtt mentünk ki, s izgultunk, vajon kegyes lesz-e az időjárás, vagy marad olyan borongós, esőre hajló mint szerda reggel volt. De hál’istennek nagyon nem értünk rá búsongani, mert már kipakolás közben jöttek érdeklődők, reménybeli olvasók.
Ahogy szép lassan telt meg a kemping, úgy jött egyre több sétáló fiatal is felénk. Nagyon sikeres volt a megállító fánk, minden arra ténfergőt megállított, s ha már megállt, meg is tudtunk szólítani.
A sikeres „sajtóhadjárat”-nak, valamint a szervezők segítőkészségének köszönhetően a SZINre érkezők újságírók is elsétáltak felénk, hírt adtak rólunk, megemlékeztek a Somogyiról. Egy kicsi, ám nagyon lelkes csapattal végigjártuk a kocsmatúrát is, ami – bár kényszerűségből a csöpörgő eső miatt – valóban kocsma látogatás is lett. A kimerítő majd 4 órás séta alatt valóban megismerhették a várost a távolról érkezők, akik a többi napon többször is visszatértek sátrunkhoz.
Másnapra már rutinosabban érkeztünk, felkészültünk, sejtettük, hogy mi vár ránk. Az égiek is kegyesebbek voltak, gyönyörű napsütésben pakolhattuk ki portékánkat, azazhogy önmagunkat. Az időjárásnak – valamint a második napnak – köszönhetően még többen fedeztek fel bennünket, s egyre több „törzsolvasónk” lett, akik örömmel tértek vissza hozzánk, játszani, újságot olvasni, könyveket böngészni vagy egyszerűen velünk lenni. Eddigre már többen igénybe vették becsületkönyvtárunkat. Beiratkoztak, s élvezték a „hagyományos”, tasakos kölcsönzés örömeit.
Péntekre már aztán kissé sok is lett az égi jóság. Forróság köszöntött a fesztiválozó fiatalokra, s a munkában eddigre már kissé megfáradt könyvtárosokra. A hétvége közeledtével még többet érkeztek a Partfürdőre, a német sztár rajongói megtöltötték a Tisza-partot. Amiből mi azt éreztük, hogy hozzánk is egyre többen jöttek. Szépen fogyott a totó (eddigre már utánpótlást is kellett kérni), egyre több újság volt egyszerre kézben.
A nap „sztárvendége” Pilcz Roland képregényrajzoló, Kalyber Joe megálmodója volt. Roland egész nap velünk volt. A képregénykedvelők közös alkotásokat készíthettek, „versenyezhettek” vagy csak egyszerűen beszélgehettek vele. Erről bővebben, gazdagon illusztrálva Roland blogján lehet olvasni.
Az előző napok után a szombat már csak laza levezetésnek tűnt. Sajnos idén nem tartott ki az időjárás a SZIN végéig. Egész nap csepergős, hűvös volt. Amiből viszont a könyvtár profitált, hiszen így a sok tengő-lengő ember még szívesebben leült hozzánk a kellemes akol-melegbe, felszállt a buszra. Az ilyen borús napokon mindenki szívesebben vesz a kezébe könyvet. A nap végére elfáradtunk, ajándékaink elfogytak, s egy nagyon jó hír: minden kölcsönző visszahozta a könyvet!
Elfáradtunk az utolsó nap végére, így még jobban estek az egyik utolsó látogató szavai:
„Üde színfolt a könyvtár a SZIN-en”
Úgyhogy a szervezőkkel szólva reméljük:
Veletek, jövőre, ugyanitt!
Update: a végére egy kis video a SZEON.HU jóvoltából