Könyvtárút Szeged-Domaszék

Mint arról már írtam, a Somogyi-könyvtár is csatlakozott az I. Könyvtárút projekthez.

Október 5-én, kedden megérkezett a Könyvtárút könyve Szegedre. Addigra a szegedi etap motorja, Csiszár Andrea összeszedte csapatunkat, ami a könyvet (valamit a követő jeladót) Domaszékre viszi. Két csapat állt össze, egy gyalogos, valamint egy kerékpáros banda.

A rövid előkészület, s igazgató asszony könnyes búcsúja után, 8 óra 20 perckor indultunk utunkra.

Szeged elég különleges hely, szinte elkényeztetve éreztük magunkat, hogy 200 méter híján, Szeged-Kiskundorozsmáig, sőt egészen Subasáig kerékpárúton tudtunk menni. A városi közlekedés viszontagságai után, kb 12 kilométer megtételével a vadregényes Alföldön találtuk magunkat.

Nagy szerencsénk volt, hogy a Homokháton jártunk, hiszen így az előző napi tetemes eső csak néhány szakaszon okozott szinte áthatolhatatlan sarat.

Az akadályokkal megküzdve, elült fenékkel 10 óra után nem sokkal érkeztünk Domaszékre, ahol hatalmas ovációval vártak bennünket.

A könyvtáros kolléga, Engi Józsefné Erzsike lelkes kis támogató csapatot szedett össze.

Meglepetésre a falu polgármestere, Kispéter Géza fogadott s köszöntött bennünket. Néhány szóban összefoglalta Domaszék történetét, érdeklődve hallgatta a Könyvtárút ötletét. A néhány együtt töltött percből látható volt, hogy nagyon jó kapcsolatot ápol a Erzsivel s a könyvtárral, bár saját bevallása szerint, nem nagyon jut ideje olvasni.

A könyvtárban már vártak bennünket “nyugdíjasaink”, a CSMKE Nyugdíjas szekciójának azok a tagjai, akik busszal kísérték a Könyvet. Ők már Erzsivel megtekintették a falu templomát, megismerhették a könyvtárat.

Egy gyors könyvtármegtekintés után, a kulináris élvezetek következtek. A domaszéki különlegességek közül a sárgarépa alapú süteményekkel ismerkedhettünk. Ezekhez egy receptkönyvet is kaptunk ajándékba. Ezekből a receptekből bárkinek szívesen küldök, ha kéri!

Kiléptünk a könyvtárból, s miután útjára bocsátottuk a Mórahalomra továbbtekerő csapatot, közösen átmentünk a település Vasúttörténeti Kiállítóházához.

Ha valaki egy picit is ismeri a falut, csodálkozhat ezen, hiszen nincs is vasútvonala, egy darab sínt (sínpárt) nem találhatunk.

Ezt a rejtélyt  Erzsike oldotta fel számunkra. 1975-ig működött egy keskeny-nyomtávú vasút, amely Szegedről a mai Roosevelt térről indult, s a Homokháti kistérség településeit fogta össze, s ennek a vonalnak volt egy fontos állomása Domaszék.

A kiállító terem a modern múzeumpedagógia elvei alapján készült, így a legtöbb kiállított tárgy, eszköz megfogható, kézbe vehető.

Innen utunk a szomszédos Civil házhoz vezetett, ami egy fontos találkozó pontja a helyieknek. A szépen rendben tartott épületben fogadásokat, vacsorákat, ballagási ebédeket, klubfoglalkozásokat lehet tartani, kiállító térként is nagyon jó. Az épület az önkormányzat tulajdona. Kedvünkért (illetve a többi zarándok kedvéért) Erzsike egy kiállítást készített a helyi szakrális emlékekből (keresztek, viharharangok), valamint ehhez kapcsolódóan hosszabban is hallhattunk a faluról, ezekről a falu életében nagyon fontos emlékekről.

Összességében egy kellemes 2 órát töltöttünk Domaszéken, miközben megismerhettük a falu múltját, jelenét, értékeit. Erzsike nagyon lelkesen kalauzolt bennünket, szívélyesen fogadott. Több – vele már évek óta együtt dolgozó – kollega szerint is egy új oldaláról mutatkozott be, s jelentem, jól vizsgázott.

Köszönjük a napot, a kedvességet, valamint az ajándék répákat, amiket a falu őstermelői adtak szívességből, Erzsi kérésére.

Még egyszer köszönöm, s bízom benne, hogy minden résztvevő ekkora szeretet és figyelmet kapott minden állomáson.

Az útról készült képes összeállítás a CSMKE webalbumában elérhető.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük