Nem tudom, kinél hogy van, van-e egyáltalán ilyen statisztika de érdekes az alábbi hír a Könyvesblogon:

Térképeket és Terry Pratchett könyveit lopkodják leginkább az angolok

“A Times összegyűjtötte Nagy Britannia legtöbbször ellopott könyveinek listáját. Az első helyezést a London A-Z útikönyv érte el. Az emberek nemcsak azért lopják el inkább az ilyen könyveket, mert szükségük lehet egy hasznos és naprakész várostérképre, hanem mert egy ilyen “személytelen” kiadvány elcsenése nem okoz akkora lelkifurdalást, mint egy regényé például. A tízes listán sok kézikönyv, szótár, és térkép szerepel…”

A teljes cikk elolvasható itt.

Tegnap (február 6-án, pénteken) megjelent egy cikk a Népszabadságban a könyvtárakról, a könyvtári állományról, a porosodó könyvekről.

(http://nol.hu/kult/lap-20090206-20090206-8)

A cikk igen negatív hangú, kedvderítőnek azért érdemes elolvasni a hozzákapcsolódó kommenteket is.

A szakma felbuzdult, aki nem olvassa a katalistet itt beleolvashat a rengeteg véleménybe.

Sokáig gondolkoztam írjak-e róla, megpróbaljam-e összefoglalni a véleményemet, de úgy gondolom, ez most itt nem feladatom.

A katalisten sokan megfogalmazták azokat a gondolatokat, amikkel szinte maximálisan egyetértek.

Pusztán néhány (részben saját) gondolat:

• elszomorító, hogy egy ilyen negatív képet sugalmazó cikk megjelenhet a Népszabadságban
• a felvetett gondolat valóban élő, ha nem is ennyire sarkítottan
• ezekből az következik, hogy ennek a problémának a felvetése nem egy országos napilap hasábjain szükséges
• elszomorítónak tartom, hogy a szakma nagy része Mikulás Gábort támadta. Nem tisztem védeni Gábor – s nem is szorul a védelmemre -, de midnannyin tudjuk, hogy egy újságcikk mennyire más tud lenni, mint amit mi mondunk. Várom Gábor reakcióját, mert az első csak újabb indulatokat szült.
• szeretnék egyetérteni Mándy Gáborral, aki azt sugallmazta, hogy a döntéshozók nem egy Népszabadság cikk alapján ítélik meg a könyvtárakat
• Egyesületi elnökként pedig  várom Bakos Klára elnök asszony ígért a szakma hírnevét megfelelő módon megvédő publikus reakcióját

Bízom benne, hogy a cikk hatására semmilyen negatív hatás nem éri a szakmát, s ezentúl is munkánk után ítélnek meg bennünket olvasóink. Tisztességesen és jól dolgozzunk ezentúl is, ahogy eddig hivatásunknak megfelelően.