avagy egy rövid délelőtt Gerő Gyulával.

Január 27-én a Somogyi-könyvtár és a CSMKE vendége volt Gerő Gyula Tanárúr egy rövid beszélgetésre.

A nagyon tartalmas életút „lezárásaképpen” egy országjáró „ródsó”-ra (sic!) indult, miközben bemutatja 2009-ben megjelent hatalmas, több évtizedes kutatómunkát tartalmazó kötetét, a Magyar könyvtártörténeti kronológia 996-2007 c. kötetét.

A beszélgetés nagyon jól sikerült. Egy fantasztikus nagy tudású, igazi reneszánsz embert ismerhettünk meg. A beszélgetőtárs Mader Béla humorát, stílusát nem csak Szegeden, de a világon számos helyen ismerik, s szeretik. Gerő tanárúr pedig szinte végig anekdotázta a bő másfél órát, hosszú életéből a legfontosabb állomásokat kiemelve.

A szemezgetés közben megismerhettünk egy küzdelmes, de sohasem csüggedő életutat. Példát láttunk magunk előtt. Azonban közben olyan valódi életbölcsességeket is hallhattunk, mint a címben idézett gondolat. Erről akkor beszélt, amikor Mader Béla a szerkesztői munkásságáról faggatta. Könyvtáros berkekben közismert, hogy hosszú évtizedekig szerkesztette – többek között – a Könyvtáros című folyóiratot.

Ebben a szaklapban kezdte el gyűjteni azokat az adatokat tudatosan, amik alapján összeállíthatta a kronológiát. Bár furcsának, s indokolatlannak tűnhet a mű, a beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy a hazai könyvtártörténet-írás egyik alapdokumentuma lesz.

Bár a Somogyi-könyvtár (és Csongrád megye) a körút 17. állomása már, de ahol még nem zajlott le a beszélgetés, mindenképpen hasznos lesz elmenni, s tanulni. Akár ezt is, hogy a folyamatos képzés, tanulás elengedhetetlen a sikeres élethez.

Vagy azt az örök tanulságot, amit a történeti kronológia szerzőjétől tanulhattunk ma délelőtt:

„Fogadjuk el a történelmünket olyannak, amilyen.”