beszámoló kategóriaarchívum

Adó 1 %

1%, APEH, beszámoló

Kedves Kollégák!

Ez az idei év minden tekintetben “vészterhes”. Sajnos igaz ez a felajánlott 1 %-ra is. Tudom én is, hogy mindenkinek van iskolás/óvodás gyereke, mindenki igyekszik az adott intézmény alapítványát támogatni. Azért mindig örülünk, ha valaki gondol ránk is. 2020 májusában (a NAV tájékoztatása szerint) anyagilag mindösszesen két fő gondolt ránk. De ez is jól esik, és minden kis pénzt megbecsülünk, mindennek megtaláljuk a helyélt. És mint már írtam, idén a programjaink nagy része is elmaradt sajnos. Bár van még 4 hónap! Szóval fel a fejre. Mindenesetre én köszönöm, hogy gondoltak ránk, és támogatják a munkánkat, még ha idén mindösszesen csak 5523,- Ft. De jövőre jobban odafigyelünk!

Köszönettel, és ne feledjétek! Májusban jó gondolni ránk!

 

“Vészterhes” idők

Ajánló, beszámoló, CSMKE, tanulmányi kirándulás

Kedves Kollégák!

Sajnos az idei év mindenki számára sok nehézséggel jár. Mind a munkahelyeken problémák vannak, mind magánéletben lehetnek. Sajnos az Egyesület életében is sok változást hozott ez az év. Elmaradt az MKE éves vándorgyűlése (52 év után először történik ilyen), elmaradt a Csongrád Megyei Könyvtárosnap, ezzel is megszakad egy 47 éves hagyomány. Bízunk benne, hogy jövőre tudunk személyesen találkozni.

Az eredetileg hirdetett Őszi tanulmányi kirándulás is elmarad, bár a bátor résztvevők talán egy más lehetőséget kaphatnak. Ez a rendezvény is nagy hagyományokkal rendelkezik, az elmúlt 15 évben mindig sikerült megszervezni. Nem adjuk fel, folytatni kívánjuk ezt a hagyományt is.

Addig is egy pici visszatekintés. A tavalyi utazásról már olvasható volt Rafai Mari kolleginánk részletes és élvezetes beszámolója. Most jutott el hozzám egy rövidebb személyes hangvételű írás is erről a kalandozásról.

Az idei utat nem pótolhatja, de olvassátok szeretettel Sáráné dr. Lukátsy Sarolta(ahogy a megyében mindenki ismeri Saci néni) írását.

Azért bízom benne, hogy idén még tudok hírekkel jelentkezni. Kitartást mindenkinek!

 

Közgyűlés 2020

beszámoló, CSMKE, Hírek, Megyei továbbképzés, Nincs kategorizálva, Somogyi-könyvtár

Az év első nagy eseménye minden évben a februári közgyűlés, nem volt ez másképp idén sem.

Sok évtizedes hagyomány, hogy a közgyűlés egyben megyei továbbképzés is. Mivel  – szerencsére – idén nem kellett olyan fajsúlyos döntést hozni ami feltétlen 50+1-es döntést igényelt volna, nem kellett megismételt közgyűlést tartani. Így is nagyon jól esett, hogy a közel 100 megyebeli kollégát köszönthettünk a Somogyi-könyvtárban.

A közgyűlés jelenlévő tagjai elfogadták az előre meghirdetett napirendet, így a jogszabályi kötelezettségek után elkezdhettük a szakmai munkát. 

Elsőként elhangzott az elnöki beszámoló az elmúlt évről, amit a közgyűlés elfogadott. Aki nem volt ott, az lentebb itt is megtekintheti a ppt-t. Persze, az ezen olvashatókat azért szóban bőven kiegészítettem.

 

 

A beszámolóban elhangzott néhány 2020-as terv is. Nem olvasható, de elmondtam, hogy a 2020-as évben az Egyesület igyekszik tudatosabban figyelni a környezetvédelemre. Több programunk fog ehhez kapcsolódni, és tagjainkat is buzdítjuk a tudatos zöld gondolkodásra. Ennek keretén belül kértük fel külsős előadónkat előadásának megtartására.

Az elmúlt években több könyvtár számára vált fontossá a környezetünk védelme. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy két egymás követő évben is volt nyertes pályázó az IFLA zöld könyvtári címére. 2019-ben a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár.

Ezért kértük fel a könyvtár igazgató asszonyát, Kállainé Vereb Máriát, hogy mutassa be munkájukat, pályázatukat. Igazgató asszony örömmel vállalta, hogy előadásával segítse a Csongrád megyei kollégák munkáját. Részletesen beszámolt a pályázatukról, bemutatta könyvtárukat, munkájukat, megosztotta velünk ötleteiket. Biztos vagyok benne, hogy aki hallhatta az előadást, élni fog a szíves meghívással és élőben is megnéz a “műemléki könyvtárat zöld környezetben.” 

Az előadást követő beszélgetéseket hallgatva, úgy gondolom, hogy hasznos volt az előadás. Mindannyian tanultunk belőle, tudtunk ellesni ötleteket, amiket meg is fogunk valósítani. Természetesen egy előadást nem tud pótolni egy diasor, de igazgató asszony megosztotta velünk, így gondolatébresztőnek meg tudom mutatni

 

 
Előadónk készséggel válaszolt a felmerülő kérdésekre, kiegészítette előadását.
 
A délelőtt lezárásaképpen ez Ellenőrző bizottsági beszámolót hallgathatták meg a jelenlévők, elnökasszony távolléte miatt vásárhelyi tagunktól, Domjánné Szénási Edittől. Mivel a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a beszámolót, le is zárult a szakmai délelőttünk.
 
Bízunk benne, hogy sokakban sikerült felébreszteni az egyébként is népszerű és fontos téma iránti elköteleződést,  és elindítani őket egy új úton. Azt bizton ígérhetem, hogy ebben az évben még többször fogunk foglalkozni a témával!
 
Köszönöm minden tagunknak aki eljött, az érdeklődő, de még nem egyesületi tagoknak a jelenlétet, és előadónknak, hogy megtisztelt bennünket!
 
Végezetül néhány kép
 

Várvidéki kalandozások – beszámoló

beszámoló, CSMKE, tanulmányi kirándulás

Év végére besűrűsödtek a posztok! Picit megkésve, de elkészült a beszámoló az őszi tanulmányi kirándulásról, ismét Rafai Mária tollából klaviatúrájából. Ahogy az lenni szokott most is részletes, és élvezetes beszámoló született. (Igen, kattintatni kell, de megéri!)

Mari nagyon plasztikusan ír, mintha ott lennénk/lettünk volna az úton mi is. Illetve aki nem volt ott, az megbánja, hogy nem ment.

Köszönöm Marinak a részletes beszámolót. Picit hosszú, de élvezetes olvasmány, és biztos, hogy kedved csinál a jövő évihez!

Ahogy az lenni szokott, a részletes beszámolóhoz rengeteg kép is jár. Így ezeket feltöltöttem a CSMKE webalbumába. Nagyon ajánlom végignézni! Lenyűgöző tájak, szépséges várak!

Szomorú ünnep

beszámoló, CSMKE, Nincs kategorizálva, Somogyi-könyvtár, ünnep

Az elmúlt hét eseményekben gazdag volt. Lezajlott a CSOMEKÖV idei fordulója és sok más fontos esemény is történt. Karácsony és az év vége közeledtével ez az időszak mindig is az összegzésé, a visszatekintésé is. Közösen, együtt, ünnepelve nézünk vissza az elmúlt évre, évekre.

Sok éves hagyomány a CSMKE Nyugdíjas klubjában is, hogy az év utolsó találkozóján az ünneplésé a főszerep. Az elmúlt hét szerdáján azonban nem csak az év utolsó klubfoglalkozása volt, de egy korszak lezárása is.

25 évvel ezelőtt alakult meg a Nyugdíjas klub, azóta éltek nagyon aktív életet a már nem aktív könyvtárosok. 25 éve havonta találkoztak, számtalan kirándulást szerveztek, előadásokat, ismeretterjesztő foglalkozásokat tartottak, képezték önmagukat. Mindig számíthattunk rájuk. A Megyei könyvtárosnapok állandó és lelkes látogatói. Érdeklődve hallgatták a legújabb szakmai trendeket, követték az újdonságokat, és mindig vidámságot csempésztek a találkozók hangulatába.

Az elmúlt 12 évben Török Józsefné Marika volt a lelke és motorja a társaságnak. Ő szervezte fáradhatatlanul a programokat, írta a pályázatokat, hogy szerény kis támogatást kapjanak rendszeres programjaikhoz, utazásaikhoz. Azonban fárasztó is volt ez a rengeteg munka. A sok egyéb elfoglaltság mellett Marika úgy döntött, hogy nem tudja tovább vállalni ezt a szerepet. Ezt már tavaly jelezte, de bármennyire is próbáltuk nem elfogadni ezt,  elhatározása és döntése végleges. Így az idei nagyon szép karácsonyi klubfoglalkozás Marika búcsúja is volt. 

Sajnos a klub tagjai közül senki sem tudja vállalni ezt a valóban megterhelő munkát, az elmúlt években nyugdíjba vonult kollégák, bár nagyon aktívak, de sajnos erre nem jut már elengedő idő és erő.

Így most egy rövid időre vezető nélkül marad a klub. De nem oszlik fel. A legtöbb kolléga jelezte, hogy továbbra is szeretne részt venni a rendezvényeken, találkozókon. És biztos vagyok benne, hogy így is lesz. Mi is szeretettel hívjuk és várjuk minden volt és leendő tagunkat, és igyekszünk megoldást találni, hogy az eddigi együttlétek ne szakadjanak meg.

Egyben szeretném itt is megköszönni Marikának azt a rengeteg munkát, amit tizenkét éven át végzett. Nagyon sok ügyintézés, fáradságos irodai munka, ami egy-egy szervezés mögött van. Mindannyiunk nevében köszönöm, és bízom benne, hogy tagként továbbra is köszönthetjük még nagyon sokáig köreinkben.

A köszönő szavak után pedig következzék néhány kép, ami a találkozó ünnepélyességét, és jó hangulatát bizonyítja.

2019-12-11-15.26.32
2019-12-11-15.26.39
2019-12-11-15.26.47

[Diavetítés indítása]

Adyde a… avagy ReAdy, StAdy, Go

beszámoló, CSMKE, CSOMEKÖV, Somogyi-könyvtár

Immár hagyományosnak is nevezhető a megújított CSOMEKÖV, hiszen már harmadik alkalommal tartottuk a Somogyi-könyvtár Gyermekkönyvtárában a vetélkedők, Savanya Ildikó fő szervezésében. Ildi ismét kitett magáért, és egy változatos, érdekes játéksort állított össze a diákoknak.

2019-ben ismét több korcsoportban, 13 csapat versengett (mondtam én tavaly, hogy idén már többen lesznek!)

Idén – az Ady emlékévhez kapcsolódva – Ady Endre élete és versei köré szerveződtek a kérdések. Ahogy eddig, most sem volt szükséges előzetes ismeretekre, elegendő volt, ha könyvtárhasználati ismereteik voltak, hiszen, ahogy mindig, most is segítségükre voltak a kézikönyvek, de az internetes keresést is gyakorolhatták a fiatalok Szóval kézikönyveket kellett használniuk, böngészni az interneten, ismerkedni a Somogyi-könyvtár online katalógusával. De fontos volt, hogy ismerjék a könyv részeit, felépítését is, hogy tudják használni a mutatókat, tartalomjegyzéket.

Mivel ilyen szép számú diák érkezett a könyvtárba, ismét több helyszínen, forgószínpad szerűen oldották meg a feladatokat. A meseszoba átalakult szabadulószobává, az első emelet kutatószobává. Volt puzzle, OPAC, de használhatták a saját telefonjukat is. Sőt használni is kellett, hiszen QR-kódos játék is volt.

Bizton állíthatom, hogy nem csak a segítő kollégák, nem csak a zsűri tagjai (bár nekünk megint sok dolgunk volt, figyelnünk és javítanunk kellett, de élveztük), de a diákok is élvezték a játékot és jó kedvel teljesítették a feladatokat. Pörgős és jó hangulatú délelőtt volt. Mint minden versenyen, itt is voltak győztesek, de szerintem vesztesek nem! Minden résztvevő nyert (és még ajándékot is kapott), de az biztos, hogy jól érezték magukat!

Bízom benne, hogy jövőre ismét találkozunk sokukkal! Köszönöm a szervezők, a segítő kollégák és a felkészítő (könyvtáros)tanárok munkáját!

Végezetül néhány kedvcsináló kép a napról:

2019-12-12-09.31.03
2019-12-12-09.31.19
2019-12-12-09.35.14
2019-12-12-09.54.12
2019-12-12-09.57.58
2019-12-12-09.58.46
2019-12-12-09.58.53
2019-12-12-09.59.51
2019-12-12-10.00.37
2019-12-12-10.00.48
2019-12-12-10.00.57
2019-12-12-10.02.06
2019-12-12-10.44.38
2019-12-12-11.40.01
2019-12-12-12.31.51
2019-12-12-12.31.56
20191212_100038
20191212_100914
20191212_100925
20191212_100938

[Diavetítés indítása]
1 2

Fehérvári vándorok – MKE 51. vándorgyűlése

beszámoló, CSMKE, Magyar Könyvtárosok Egyesülete, MKE, vándorgyűlés

Kedves Kollégák!

Az elmúlt években a CSMKE vezetősége igyekszik támogatni tagjainak jelenlétét a Vándorgyűlésen. Persze, az általunk nyújtott kis támogatás – a regisztrációs díj átvállalása – csekély támogatás, de talán hasznos. A támogatás egyik feltétele az írásos beszámoló készítése. Ezt támogatottjaink természetesen el is készítik. Íme az egyik, a talán legjobban sikerült, Rafai Mária,  a Somogyi-könyvtár munkatársának tollából klaviatúrájából. A cím is Marit dicséri. A cikk végén linkek találhatók Mari fotóihoz. Ha valakinek hosszú így a szöveg, a címre kattintva pdf-ben is éléri a szöveget.

Fehérvári vándorok

Hiteles hely – mindenhol, mindenkinek – így szól a MKE Székesfehérvár városában megtartott 51. Vándorgyűlésének címe. Amikor az érdeklődő először olvassa ezt a mondatot, kicsit rejtélyesnek tűnik a benne rejlő tartalom. A Vándorgyűlés 2- 4 napja azonban meggyőzően igazolta a cím- választás helyességét, fontosságát és jelentőségét éppen ebben a szép városban!

Az 51. Vándorgyűlés nyitó plenáris ülését abban a Vörösmarty Színházban tartották, amelynek 1874-es felavatásakor Laborfalvy Róza mondta el Jókai Mór köszöntőjét. A szép eklektikus épületben a második világháború komoly károkat okozott, amely után szinte újjá kellet építeni. Ez a munka a jelentős korszerűsítéssel együtt 1962-re készült el.

Barátné dr. Hajdu Ágnes, az MKE elnöke a vándorgyűlés címére utalva elmondta: Székesfehérvár, a középkori társas káptalan az első hiteles hely volt az országban. Egyúttal az ország első, „történelmi fővárosa”: ezt a kifejezést  sokszor  hallottuk még a következő napokban a büszke helyiektől.  Az elnöki beszéd kitért még a felhasználóknak biztosított dokumentumok hitelességére, a könyvtárosok felelősségére abban, hogy „mindenhol, mindenkinek” biztosítanunk kell a hálózatok fejlesztését, a hozzáférés és a használat lehetőségét.

A Vándorgyűlés résztvevőit barátsággal köszöntötte a város polgármestere, Dr. Cser-Palkovics András, aki a hitelesség eredendő helyének nevezte az ország történelmi fővárosát.

A szervezők nevében Buriánné Tarró Edit a Vörösmarty Mihály Könyvtár igazgatója üdvözölte a vendégeket.

Ezután következett Hermann Róbert professzor, történész előadása a történészi hitelességről, a hiteles történetírásról. „Holnaptól minden másképp volt” – ez a római mondás vezette fel a téma komolyságához mérten rendkívül szellemes, érdekes, sok-sok humorral és rengeteg példával tarkított igen élvezetes előadását. Mit lehet tenni a történésznek  a hitelesség érdekében? A szakember válasza 4 pontban: felkutatni, publikálni az eseményeket, saját kontextusban értelmezni az ismeretanyagot, ne csak saját magunkat olvasni és végül: legalább tudatosan nem hazudni.

A plenáris ülés programja ezután a díjak átadása volt.

A Fitz-díjat kapott könyvek:

  1. Molnár Katalin: Lamping József 1881-1939: a századeleji Kaposvár építészete. Takáts Gyula Megyei Könyvtár, Kaposvár kiadása.

Fodor Veronika: Szentivánéji álom. Holnap Kiadó. Meseváltozat Szimoniden Hajnalka képivel. / /Operamesék sorozat része/.

A magyar politikai karikatúra története  /1848-1989/. Szerk. Tamás Ágnes. Országház Kiadó

Az év fiatal könyvtárosa díjat Bors Anikó kapta, aki a Statisztikai Hivatal munkatársa.

Sor került az MKE emlékérmek, a Füzéki emlékérem, a Kertész Gyula-díj, valamint az MKE emlékérmek átadására és a már nem aktív egyesületi tagok kitüntetésére.

A szakmai konferencia a következő nap reggelén kisplenáris üléssel folytatódott. 

Szendi Attila /Miskolci Egyetemi Könyvtár/, az integritás szemlélet könyvtári vonatkozásairól beszélt: a fogalom használata eltér annak hétköznapi jelentésétől.  Intézményeinkben a szabályozott, célszerű, elvek és értékek alapán való működést jelenti. Tapasztalatok alapján a könyvtárak jellemzően szabályszerűen működnek, ritka a korrupció és az egyéb szabályok be nem tartásának gyakorlata.

Sörény Edina a Minisztérium osztályvezetője ezután a könyvtári stratégia felé vezető utat tekintette át, majd a 2020-24 közötti „Digitális kor” főbb jellemzőit vázolta fel. Ezek: a hosszútávú, fenntartható és innovációs fejlesztés, felhasználóközpontú versenyképes szolgáltatás, a könyvtárak társadalmi szerepvállalásának erősítése, közösségfejlesztési programok, a könyvtárosi szaktudás folyamatos megújítása, a Web 1.0-tól a Web 4.0-ig eljutni.

A szekcióülések a szokások szerint több csoportban, több helyszínen folytak, és ismét a bőség zavarával nehezítették az érdeklődők választását.

A Helyismereti Szekció egy igen izgalmas film bemutatásával és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel indította programját stílusosan a patinás Magyar Király szálloda „trónterem” nevű különtermében. Burján Zsigmond már három filmet készített Fehéredő múlt összefoglaló címmel Székesfehérvár Árpád-kori szerepéről, központjában a közelmúltban elhunyt régész professzorral, Siklósi Gyulával. Mostani: Az utolsó szó jogán /Siklósi Gyula emlékére/ című filmje a negyedik a témában, amely összefoglalja a kiváló szakember immár lezárult életművét, és más szakterületek /történész, antropológus stb./képviselőivel megvitatva értékeli annak eredményeit.

A film bemutatja a legújabb, a Bazilikában és körülötte jelenleg is folyó régészeti feltárások eredményeit. Megtudjuk a filmből, hogy az előző nyáron a Bazilika mellett előkerült pillérek és falak egy korabeli fejedelmi vár részei lehettek. Azóta több helyen találtak igazoltan 11. száztadból származó leleteket a korabeli városfal maradványaiból. Megdöbbentőek azok a felvételek, amelyek a Bazilikában jelenleg is folyó ásatásokat mutatják be felülnézetből. A bazilika teljes padlózata több méteres mélységben felbontva ad helyet a régészet szakembereinek. A helyi muzeológusok szerint még kb. két évig tartanak a munkák, így addig a templom nem lesz látogatható.

Az újabb kutatások bizonyított adatai szerint már biztosan tudható, hogy a jelenlegi Bazilika alatt és közvetlen környezetében Géza fejedelem egykori várkastélyát és temetkezési bazilikáját tárták fel, amely hely most is a város legmagasabb pontja. Ez a felfedezés egyúttal választ ad arra a kérdésre is, hogy István király saját templomát, amely a jelenlegi Romkert területén helyezkedett el, miért nem a város kiemelt, legmagasabb pontjára telepítette. Azért, mert az a hely már foglalt volt édesapja, Géza fejedelem számára! Fontos volt azonban az is, hogy az államforma váltását István végezte el, nem Géza. Ezt a lényeges változást a külsőségekkel is jelezni kellett. Országalapító királyunk saját nagyratörő terveit úgy érvényesítette, hogy templomát az alacsonyabb fekvés ellenére is magasabbra építtette Géza fejedeleméhez képest. Így egyszere érvényesült apja iránti tisztelete és saját ambíciója. Székesfehérvár minden tekintetben kimeríti a középkori magyar főváros fogalmát, Bécsnél, Prágánál nagyobb város volt akkor. A „Fehérvári jog” pedig bizonyítja, hogy a város a kezdetektől mintául szolgált a többi magyar város számára.

Különösen izgalmas szekció-programot sikerült összeállítani „Az én könyvtáram projekt”-nek ebben az évben. Hatalmas érdeklődés és siker kísérte Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész előadását az  „Élményközpontú irodalomtanítás a 21. században” címmel. Az ismert szakember a témát régóta kutatja és a gyakorlatban is alkalmazza a legkülönfélébb területeken, az egyetemi oktatás és kutatás mellett például Ő irányította Jordán Tamással több éven át a középiskolások csoportos versmondását, „Nagy versmondás” címmel, több ezer fiatal aktív közreműködésével.  Részt vett a „12 legszebb magyar vers” kiválasztásában. A nyelvet az emberiség legnagyobb találmányának tartja, a kreativitást pedig elengedhetetlennek az irodalom élményszerű, eredményes oktatásában. Erre a sokoldalú  kreativitásra rengeteg példát, ötletet mutatott be, tankönyveket írt, már a mobil-applikációk készítése is eszközei közé került.  Arany János Évnapra című költeményét a számmisztika segítségével elemezte nagyon szellemesen és humorosan. Meglepő bejelentése szerint a Facebook-ot József Attila fedezte fel, Karinthy Frigyes Láncszemek című novellája alapján!

Ezután egy újabb karizmatikusnak nevezhető előadó következett: Steigervald Krisztiánnal, az ismert generációkutatóval Farkas Ferenc moderátor folytatott igen izgalmas beszélgetést.

A szekció utolsó programja pedig igazi újdonság tartalmában és formájában egyaránt.

Alba-barangoló – kultúrséta a városban okoseszközökkel címmel újszerű városnéző séta valósult meg a szegedi Somogyi-könyvtár munkatársainak ötlete és mintaprogram-fejlesztése alapján. Kukkonka Judit nem tudott jelen lenni, ezért video-üzenetben vázolta fel a program előkészítését, majd Piri Ildikó a helyszínen irányította a megvalósítását.  Domoszlai Krisztina mintaprogram-kipróbáló könyvtáros a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársa a helyszín jó ismerőjeként segítette a sikeres programot. A túrán körülbelül 30 érdeklődő vett részt, jó hangulatban ismerkedtek a város 13+ 1 nevezetességével. A QR – kódos, totós játék megfejtése „Az én könyvtáram” volt. A játék jó megoldói között pendrive ajándékokat sorsoltak ki.

Az idei vándorgyűlés megszokott szekciói között volt egy újdonság: a „A szombathelyi Alma Mater – emlékek és kötődések” címmel. A magyar könyvtárosképzés egyik fontos intézménye szervezte a kerekasztal-beszélgetést egykori diákjai és tanárai számára.

A vándorgyűlés programjának része volt az a flashmob, amelyen könyvtárosok a belváros utcáján két alkalommal együtt énekelték az Olvasni jó című gyerekdalt, betűkből rakva ki ugyanezt a n mondatot. Az éneklés valóban nagy csődületet hozott össze, amelynek végén egy helyi zenekar városukról szóló dalát adta elő. Kedves refrénje így hangzott. „Tárt karokkal vár Székesfehérvár”.

A könyvtárakat támogató szakmai kiállítás résztvevői elsősorban a könyvtári technológia digitális, smart- és cloud /felhőalapú/ rendszereinek újdonságait mutatták be.

A hagyományoknak megfelelően a szervezők most is biztosítottak színvonalas szabadidős programokat a vándorgyűlés résztvevői számára.  A nulladik nap estéjén a lenyűgöző szépségű, kiváló akusztikájú Ciszteri templomban a helyi Vox Mirabilis Kamarakórus adott szép koncertet elsősorban vallásos énekekből álló Gloriosa című műsorukkal, utalva már megjelent hasonló című CD-jükre.

A második estén a Vörösmarty Színházba invitáltak bennünket az Alba Regia Táncegyüttes műsorára.  Mozdulatlan legendák című táncjátékukkal nem mindennapi utazásra hívták a nézőket, megmutatták Székesfehérvár történetét táncokon keresztül: megelevenedett Szent István, Mátyás király kora, a reformkor ideje. Megmutatták a török kor városát, amikor a még kis lélekszámú településen az átalakított templomok mellett egyszerre hat helyen lehetett minaretet látni a törökök számára sebtében átalakított keresztény templomok mellett. /Azt a korabeli rajzot, amelyen látható a hat minaret képe, több helyen is láttuk a városban, még szállásunk folyosóján is…/ Megelevenítették a város ismert történelmi figuráit: Mujkót /Mátyás király állítólagos bolondja/, Varkocs Györgyöt, a bátor és önfeláldozó hőst és Petőfi Sándort, akiket szobor alakban láthatunk a városban sétálva.  A sokműfajú táncjáték korhű jelmezekkel, változatos zenével, sok szép képpel, vetítéssel, profi táncokkal, igazi összművészeti produkcióval mutatta be a város történelmének fordulópontjait.

A helyi könyvtárosok szerveztek számunkra látogatást az Egyházmegyei Könyvtárba, ahol a régi könyves ismeretekkel felvértezett könyvtáros mutatott be néhányat a bőségesen megtalálható ritka, régi könyvek közül.

A Szent István Király Múzeum munkatársa pedig városi sétán mutatta be a legfontosabb látnivalókat.  Kiinduló pont az ismert „Országalma” emlékmű, a város jelképe volt. Megtudtuk, hogy az alkotás hivatalos neve „Fehérvári jog”, amely a magyar történelem első városát jelöli meg, amely szabadságjogot kapott. Latin felirata magyarul: „Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta”.

Meglátogattuk a Ciszteri templom sekrestyéjét a rokokó faragóművészet remekeivel, a közelmúltban felállított órajátékot a régi zenére felvonuló magyar királyokkal, királynékkal, szentekkel, harangjátékkal és csillagórával.  Sétánk során szobrokat, épületeket, udvarokat látogattunk, miközben kísérőnk a hozzá tartozó történeteket mesélte el. A séta végén, már záróra után kinyitotta számunkra a Romkertet, /Nemzeti Emlékhelyet/ ahol meglátogattuk az államalapító király mauzóleumát a már évszázadok óta üres szarkofággal és az épületben 1938-39-ben készült lenyűgöző méretű és szépségű Aba-Novák falfestményeket /seccókat/.

A vezetett sétát ki-ki ideje és érdeklődése szerint kiegészíthette még sok egyéb látnivaló felkeresésével. Érdemes volt meglátogatni a Deák-gyűjteményt, amelyet egy helyi műgyűjtő, Deák Dénes adományozott városának. Mednyánszky, Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry, Czóbel, Ferenczy Béni, Márffy Ödön és sok más kiváló alkotó műveivel találkozhatunk egy szépen megrendezett, otthonos kiállításon a gondosan felújított régi épületben.  

A látnivalók között szerepelt a Fekete Sas Patikamúzeum, a Szent István Király Múzeum történeti kiállítása, a korona hiteles másolata és az Aba-Novák freskók a Városházán, a Babamúzeum, a Bory-vár vagy a Palotavárosban megőrzött skanzen. Feltűnően sok szoborral, köztéri plasztikával találkoztunk utcákon-tereken, a magyar történelem nagy alakjai mellett költők, művészek és hétköznapi figurák megformálásával is. Láthattunk virágórát, zenepavilont, néhány szép szecessziós épületet, sok vonzó belső udvart, árkádos épületeket.  Székesfehérvár igazi sétáló város!

A Budenz-ház a székesfehérvári Ybl-család /Ybl Miklós családja/ egykori otthonában mutatja be értékes bútoraikat, iparművészeti tárgyaikat, és képzőművészeti gyűjteményük jeles darabjait: Székely Bertalan, Csók István, Vaszary, Rudnay és még sok más alkotó műveit: festményeket és plasztikáikat. A hófehér, belső udvaros, nyitott lépcsős középkori eredetű idilli házban nagyon kedves, személyre szóló és értő vezetést kap a betévedő látogató.

A Megyeház utcában álló Régi Megyeháza középkori eredetű épülete a város egyik legjelentősebb műemléképülete, jelenleg az Új Magyar Képtár gyűjteményének ad otthont. Láthatók benne a 20. századi magyar képzőművészet ma már klasszikusnak számító képviselői: Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér és mások.  A kiállítás tartalmaz meghökkentő nagyságú képeket és szokatlan, érdekes plasztikákat is.  /A múzeumban volt 1963-ban az a legendás Csontváry-kiállítás, amely a sok évtizedes hallgatás után elindította a festőt az újra felfedezés útján. /

A vándorgyűlés utolsó napja a környékbeli kirándulásoké volt. A Tác-Gorsium útvonal első állomása Szabadbattyány volt, ahol megtekinthettük a Kula-tornyot. Az épület annak a már elpusztult palánkvárnak volt a tornya, amelyet a 14. században királyi vámhelyként építettek a Sárvíz folyó egyetlen természetes átkelőhelyén.  A három emeletes, masszív, kőből épült gótikus lakótorony kiállta az idők próbáját a középkortól a török korszakon túl is.  A település közelében találták meg Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori villáját. A hatalmas /13 ezer négyzetméteres/, fényűző épület magas rangú személyé lehetett.  Valószínű, hogy a község határában megtalált Seuso-kincsek is a palota tulajdonosához kötődtek. Mindezekről láthattunk igen érdekes kiállítást szakszerű vezetéssel a kevéssé ismeret emlékhelyen.

Gorsium Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterülete.  A közel 200 hektáros régészeti park volt katonai tábor, védelmi vonal, császárkultusz és tartománygyűlés székhelye, majd jelentős egyházi központként Szent Kerület /Area Sacra / épült a helyére. Később Herculia néven provincia székhelyeként szolgált.  Az évtizedek óta tartó gondos feltárás után láthatók a különféle történelmi korok emlékei: szentélyek, paloták, lakóházak, hatalmas Fórum, Augustus császár temploma.

Egy később épült ókeresztény bazilikát is feltártak.  A hatalmat ásatási terület még sok munkát ad a kort kutató régészek számára. A látogatók pedig az emlékek megtekintése után bemutatót láthattak a korabeli öltözködési-és harci kellékekből, mindezeket akár fel-és ki is lehetett próbálni…

A kirándulás stílusos lezárásaként a közeli vendéglőben felszolgált római ételekből összeállított  „lakomán” vehettek részt a látogatók, szigorúan  Acipius eredeti receptjei  alapján…

Ez történt Székesfehérváron, július 2-5-ig, a MKE 51. Vándorgyűlésén. A vándorló könyvtárosok következő találkozóját 2020-ban Budapesten rendezik meg, a Közszolgálati Egyetem campusán.

Mari fotói a CSMKE webalbumában, illetve az Alba barangoló fotói külön mappában.

Szegeden jártak a helyismereti könyvtárosok

beszámoló, CSMKE, Hírek, HKSZ, konferencia, Megyei programok, Somogyi-könyvtár

Mint a blogon is olvasható volt, a Somogyi-könyvtár adott helyet és teret a XXI. MKE HKSZ konferenciának július végén. Házigazdaként, szervezőként nagyon nehéz beszámolót írni a három napról. Az MKE HKSZ facebook oldalán azóta már több (eddig 5) részben érkezett beszámoló, rengeteg képpel illusztrálva, érdemes végigböngészni. (A honlapjukon még csak a fotókat találtam).

Nézzük röviden mi is történt ebben a három napban!

Az első nap délelőttje hagyományosan az utazásé és a megérkezésé.  A hivatalos program 13 órakor a sajtótájékoztatóval kezdődött. Ez úton is köszönjük a sajtó képviselőinek, hogy a forró nyárban is eljöttek hozzánk! 

A konferencia nyitónapján a köszöntő szavak után a külsős előadóké a főszerep. Ezek általában nagyívű, áttekintő előadások, a megadott témához kapcsolódóan.

Elsőként Dr. Sonkoly Gábor, az ELTE BTK dékánja a a kulturális örökség fogalmáról, történetéről tartott egy áttekintő előadást. Az látható, olvasható, hogy az EU számára is kiemelt terület a kulturális örökség, ám ezzel összefüggésben magával a fogalommal is csak most ismerkedünk igazából. Előadása első részében leginkább a kulturális különbségek, a különböző nemzetállamok identitáskereséséről, öndefiníciójáról beszélt. Érdekes, és sajátos megközelítés volt ez, hiszen a hallgatóság számára ekkor vált tisztává maga a kulturális örökség fogalma, illetve az, hogy miért is fontos ez az Uniós támogatások szempontjából. Az előadó a téma szakértője és kutatója, szavait előadását vissza nem tudom adni. A témáról egy hosszabb cikke itt érhető el, előadásának diáit pedig alább tudják megtekinteni:

 

 

Az előadó erről a témáról szóló angol nyelvű tanulmánya letölthető innen.

Az érdekes, (számomra legalábbis nagyon) sok újdonságot tartalmazó előadás után Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a kulturális menedzsment kérdéseiről, és a látogatókutatásra építő szolgáltatásfejlesztésről tartott előadást. Érdekes volt hallani egy muzeológust. Látható, hogy hasonló problémákkal küzdünk minden szakágban. Előadásából az is kiderült számomra, hogy  érdemes tanulnunk a másiktól, és jó, ha figyelünk egymásra. Az alapmegállapítás pedig minden szolgáltatásra igaz, ismerjük meg használóinkat, a használói igényeket, és ezekre az igényekre építsünk és indítsunk új szolgáltatásokat. Mindez a diákban elbeszélve:

 

 
A rövid szünet után dr. Fodor János, az ELTE tanára mutatta be hallgatóival, alkotótársaival közös projektjeiket. A hangsúly a “közös”-ön van. Előadása elsősorban a közösséggel együtt elérhető eredményekről szól. Hogy mit érhetünk el közösen a világméretű hálózat segítségével. A helyszínek, helyek feltérképezése is együtt válhat teljesség. A kollektív tudás, mások tapasztalatainak, tudásának felhasználása megkönnyítheti kutatásainkat. És ehhez hatalmas segítség a világháló, az online világ. Bárhonnan, bármikor, bárkitől érkezhet a segítség. Együtt többek lehetünk. Mindezt talán alá tudja támasztani az alábbi diasor is.
 

 
A nap záró előadása szintén a közösség erejéről szólt. A közösség erejének, tudásának tudatos, irányított felhasználásáról. A cím sokat mond, bár talányos, hiszen egy nagyon új kifejezés: Crowdsourcing. Nagy-Sándor Zsuzsanna, nagyon fiatal, hiszen még egyetemi hallgató, más generáció képviselőjeként, más nézőpontot hozott. Először a fogalmat magyarázta, meg illetve a fogalom könyvtári szerepét, a munkafolyamat könyvtári lehetőségeit. Miképpen használhatják a könyvtárak a közösséget, mint erőforrást. Az elméleti bevezető után, néhány példát is bemutatott. Így a gyakorlatban is láthattuk azokat a platformokat, egyszerűen használható applikációkat, melyek segítségével könnyen kiaknázhatjuk a közösségi tudást. A  – főként amerikai – példákat látva, arra is választ kaphattunk, hogy milyen projektekhez tudjuk használni ezeket a programokat. A válasz azonban az, hogy szinte mindenhez. Olyan példát is láttunk, amit nem egy nagy könyvtár készített, hanem az előadó, saját munkáját és kutatásait segítendő. Nehéz néhány szóban összefoglalni az előadást. A diákon látható példák azonban végig kattinthatók, megtekinthető. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára tanulságos. A hallgatóságból többünknek azonnal elindult a fantáziája, és máris azon gondolkoztunk, mi legyen az első lépés. De erről majd egy másik posztban.
 
 

 
A nap szakmai lezárása hagyományosa a Kertész Gyula–emlékérem átadása.  2019-ben Gulyás Erzsébet, a Jászberényi Könyvtár munkatársa vehette át az emlékérmet.
 
A hosszú és fárasztó délután után egy könnyű közös séta és – Szegeden mi más – halvacsora várt a fáradt hallgatóságra. A finom vacsorát követően a lelkes hozzánk érkezőkket egy könnyű esti séta és toronylátogatás várta. Mindig csudaszép és különleges látvány az esti kivilágított város a Dóm tornyaiból. A hangulatot a ránk zúduló özönvíz sem rontotta el.
Az eső a toronylátogatást nem, de az azt követő esti sétát elmosta, így az este – hivatalos része – lezárult, hiszen másnap ismét hosszú nap várt a részt vevőkre.
 
A konferencia második napján délelőtt a Somogyi-könyvtárban találkoztunk a résztvevőkkel. Ennek a napnak az előadásai a múltba tekintettek. Az eltelt 25 évre tekintettek vissza az alapítók, az elmúlt negyed század aktív résztvevői, irányítói. Hosszú és küzdelmes időszak volt ez a kollégák életében. Emlékeztek a szép pillanatokra, a megható momentumokra, a küzdelmes évekre, és sajnos a megemlékezés pillanatainak is teret kellett adni. 25 év hosszú idő egy ember életében, de egy egyesület életében is.
A hosszú délelőtt folyamán elődadást tartott: Dr. Bényei Miklós, Mándli Gyula, Varga-Sabján Gyula, dr. Szőnyi Éva, Orbánné dr. Horváth Márta, Bazsóné Megyes Klára, Kégli Ferenc, dr. Praznovszky Mihály, Takáts Béla és Mennyiné Várszegi Judit.
 
Előadásaik anyaga a nevükre kattintva elérhető (aki diasorral illusztrálta előadását). Sajnos a jó hangulatú, néhol szomorú, máskor kifejezetten vidám előadások hangulata nem adható vissza, de bizonyára sokan hallottuk már az előadókat, így stílusuk sem ismeretlen.
 
A délelőttöt megszakítva egy meglepetés tortával köszöntöttük az egybegyűlteket.
 
A hosszú és érzelmektől sem mentes délelőtt után egy Csongrád megyei kirándulásra invitáltuk a konferencia résztvevőit. A megye a történelem viszontagságai miatt kevés igazán látványos építészeti kulturális emlékkel rendelkezik, hiszen a török hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett és leginkább a 18-19. század folyamán vált ismét lakottá. Az útvonal összeállításánál törekedtünk arra, hogy minél több színt meg tudjunk mutatni, és ne csak az általában ismert, és sokak által látogatott helyszínekre menjünk el.
Így utunk első állomása Óföldeák volt, a megye egyik legkisebb települése, ahol egy középkori erődtemplomot ismerhettünk meg közelebbről. Még a velünk utazó szegedi kollégák számára is újdonságként hatott ez az épület.
 
Innen Makóra vitt utunk, hiszen alig két hónapja adták át a teljesen új könyvtárépületet. A Makovecz Imre által tervezett könyvtár mostanra valósult meg.  Egy új, modern könyvtár megtekintése mindig nagy élmény, útitársaink igen sok kérdéssel halmozták el a vendéglátókat, aki állták a sarat, és rendületlenül igyekeztek mindent megválaszolni.
Ha már az épület Makovecz, azt is megmutattuk az ország minden részéből érkezőknek, hogy Makó hány szállal kötődik a híres építészhez. 13 Makovecz-épület közül jó néhányat megnézhettünk kívül-belül a makói kollégák segítségével.
A kirándulást egy különleges hangulatú kis faluban fejeztük be. Kübekháza büszke sváb gyökereire. A hármashatáron fekvő kis település sramli-csárdájában sváb ételeket vacsoráztunk, miután egy picit sétáltunk a – valamikori – operett-falu főterén.
A tartalmas nap után jól esett az esti séta.
 
A konferencia harmadik – záró napja – hagyományosan a vendéglátóké, a szervező kap lehetőséget a bemutatkozásra, a nála folyó helyismereti munka bemutatására. Az előző napok zsúfolt programja után úgy gondoltuk, rendhagyó módon mutatjuk be könyvtárunkat, munkánkat. A Somogyi-könyvtár nagy szerepet tölt be a hazai könyvtári életben. Nagy múltú, közel 140 éves intézmény, hatalmas állománnyal rendelkezik, helytörténeti, könyvtörténeti különlegességekkel. Azonban ezek bemutatása sok órát venne igénybe (ráadásul a jelenleg zajló felújítási munkálatok meg is nehezítik a személyes megtekintést).
Elsőként a leghíresebb és legszebb terünket, az Emlékkönyvtárat tekinthették meg a hozzánk érkezők. A könyvtárbemutató alatt természetesen szó esett a Somogyi-könyvtár történetéről, az Alapítványi anyagról, legnagyobb kincseinkről, különleges dokumentumainkról, megtekinthettük Ferenc József és Jókai Mór aláírását.
 
A bemutató után egy rövid városi sétával a Szeged 300 évét áttekintő interaktív kiállítótérben néztük meg a várostörténetet bemutató kisfilmet, majd virtuálisan ismerkedtünk Szegeddel, és úsztattuk hajónkat a virtuális Tiszán.

Immáron több mint 10 éve igen népszerűek a városnéző sétáink. Több tematikus sétát vezetnek a kollégák a városban. A következő programpont ötvözte a városismereti séta módszertani bemutatását, és magának a városnak a bemutatását. Gyakorlatban láthatták a kollégák, hogy miként zajlik egy ilyen, és közben megismerkedhettek Szeged szecessziós házaival, Szeged múltjával és jelenével.

A legszebb belvárosi paloták megtekintése után már csak a levezető és elköszönő szavak következtek ismét a Somogyi-könyvtárban.

A stafétabotot átadtuk, jövőre ismét Csongrád megye, Szentes városa látja vendégül az ország helyismereti könyvtárosait. A mi három napunk aktívan és hasznosan telt. Köszönjük a lehetőséget, és bízom benne, hogy mindenki jó emlékekkel és élményekkel teli utazott haza.

Fotókat a HKSZ részéről Mándli Gyula készített, ezek egy jó része az ő facebook oldalukon elérhető. A Somogyi-könyvtár által készített fotók a CSMKE webalbumában megtekinthető, illetve az alábbi videóban összefoglaltam őket.

 

 
 

Szentesen találkoztunk

beszámoló, CSMKE, Hírek, könyvtárosnap, Megyei Könyvtárostalálkozó, Megyei programok, Somogyi-könyvtár

A hagyományokhoz hűen idén ismét június második felében találkoztak Csongrád megye könyvtárosai. Immár 47. alkalommal került megrendezésre a Csongrád Megyei Könyvtárosnap. Ebben az évben 2005 után ismét Szentesre látogattunk. Az apropó pedig az, hogy 2019-ben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját a városi könyvtár. Bár az ünneplés adta magát, mégis úgy gondoltuk, hogy a találkozó szakmai részének gerincét nem ez fogja adni.

Ennek megfelelően témánk a modern könyvtár lett. Bár a téma a könyvtár volt, a jelenlévők könyvtárosok, a helyszín ezúttal (is) a Megyeháza impozáns épülete volt. A Szentes Városi Könyvtár immár 20 éve a felújított zsinagógában található, éppen ezért volt itt 2005-ben a könyvtárosnap, a szakmai napnak megfelelőbb és tágasabb helyiség kellett. Szerencsére jól számoltunk, mert a jelenlévő több mint száz kolléga nem tudott volna leülni a könyvtárban. Természetesen most is volt lehetőség megtekinteni a könyvtárat már a kora reggeli órákban is, de mint a fotókon látható délután alaposabb betekintést kaphattak a kollégák az épület csodáiba, különlegességeibe.

Ha már a részt vevőket említettem,  jó megemlíteni azt is, hogy olyan vendégeink is voltak, akik csak a helyszínen értesültek az eseményről. Két Pest megyei kolléga kirándult Szentesen és a könyvtárnál járva hallották, hogy előadások is vannak, így eljöttek és velünk voltak a délelőtt nagy részében.

De miket is hallhattak, hallgathattak a jelenlévők?

 A szokásos köszöntések után (Polgármester úr igen rutinos előadó és köszöntő, mindig jó hallgatni. Valamint jól eső érzés, hogy nem csak udvariassági formulákban emelte ki a könyvtárat, érezhető volt, hogy valóban ismeri az ott folyó munkát), Sallainé Gresó Klára a könyvtár igazgatója mutatta be röviden a könyvtár történetét, és a jelenleg ott zajló munkát. Már említettem, hogy 70 éves a könyvtár, hosszú történelemből tudott meríteni. Klári igyekezett előadásában egyensúlyban tartani a múltat és a most folyó munkákat. Természetesen a diasor sosem adja vissza az elhangzottakat, de azért aki nem volt ott Szentesen, annak talán segíthet picit megismerni a vendéglátó könyvtárat.

 

Klári bemutatója után a modern könyvtárakkal ismerkedhettünk az MKE elnök asszonya, Barátné dr. Hajdu Ágnes sok saját képpel illusztrált előadása által. Elnök asszonynak(aki egyben a CSMKE elnökségi tagja is) az IFLA Governing Board tagjaként lehetősége volt az elmúlt időszakban a legmodernebb mintaértékű könyvtárakat látni és megismerni. Az ezeken az utakon szerzett tudást igyekezett megosztani velünk, amennyiben ez 45 percben lehetséges. Érezhető volt, hogy szinte mindegyik könyvtárról tudna még mesélni, de az idő rövidsége miatt csak a legérdekesebb látnivalókat tudta kiemelni. Tanárnő igyekezett csokorba szedve bemutatni a valóban példaértékű modern könyvtárakat. Mindenesetre nagyon sok továbbgondolásra érdemes gondolatot felvillantott. Sokan hallgattuk volna még, és mindegyik könyvtárat legalább fotóról szerettük volna megismerni.
 

 
Miután sok modern könyvtárat megismertünk következő előadónk segítségével arra kerestük a választ, hogy ezekbe a modern terekbe milyen könyvtáros is kell. A szakma legalább húsz éve szeretné azt bebizonyítani, hogy a könyvtáros nem szürkepulóvereskontyosszemüvegesnéni, azonban azt nem tudjuk, hogy akkor milyen is ma egy könyvtáros? Milyen stílus, öltözködés is illik ma egy könyvtároshoz? Vehetnek fel a férfiak rövidnadrágot? Hasznos-e a formaruha? Ezekre és hasonló kérdésekre kerestük a választ dr. Pályi Réka stíluskommunikátorral. Nagyon nehéz dolga volt Rékának, hiszen nagyon megosztó témája volt. A jelenlévők több generációt képviseltek, nehéz volt mindenkihez szólni.  Sajnos, ahogy azt hasonló előadásoknál már megszoktuk, szinte lehetetlen volt megszólaltatni a kollégákat, kérdéseket előcsalni belőlük. Mire elindult volna egy valóban interaktív beszélgetés, nagyon elszaladt az idő. Azért így is tudtunk egy picit beszélgetni a rövidnadrágról, a férfi divat kötöttségéről, a tetoválásról. Amit konklúzióként leszűrhetünk, elsősorban önmagunkat kell adni, jól kell, hogy érezzük magunkat a bőrünkben, akkor tudunk jól teljesíteni. Fontos, hogy a könyvtárba betérő szimpatikusnak találja az ott dolgozót, hiszen akkor tud valóban bizalommal tanácsot, információt kérni. Ezért szerencsés, ha egy nagy könyvtárban több stílussal találkozhatnak a használók, hiszen van akit taszít a piercing, van akiben bizalmat kelt. Ezért sem szerencsés a formaruha. Utólag mindenkiben rengeteg kérdés felmerült, hasznos lenne egyszer egy teljes délelőttre meghívni Rékát és kiscsoportokban átbeszélni ezeket a kérdéseket. Sajnos ezen a fórumon erre nem volt lehetőség, de ha valakinek van egy kis ideje, érdemes rászánni erre a témára is, hogy valóban megcáfoljuk a sztereotípiát.
 
Miután már láttunk modern könyvtárakat, megbeszéltük hogy hogyan öltözzünk, foglalkoznunk kellett a belsővel is. Egy kis “elmeporolást” tartott nekünk Komló-Szabó Ágnes, az egri Bródy Sándor Városi és Megyei Könyvtár csoportvezetője. Bemutatta saját munkamódszerüket, elképzeléseiket a modern könyvtárról, a mai könyvtári munkáról.
 
Ági azt is elmondta, hogy számukra (is) kiemelten fontos a könyvtárak számára egyre nehezebben elérhető tini korosztály. Nem pusztán olvasóvá-nevelésről van itt szó, de egy generáció megismeréséről és segítéséről. Más módszerek kellenek a megszólításukra, másképp kell dolgozni velük. Természetesen ezzel arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenkihez másképp, egyedileg kell viszonyulni (vö. minden olvasónak más könyvtáros a szimpatikus).
 
Aki eddig nem tudta, az most láthatta, hogy Ágiék valóban ismerik is a célközönséget. Keresik az igényeiket, olvassák az őket megcélzó könyveket, irodalmat. Új applikációkat ismerhettünk meg, amikről még talán nem is hallottunk.
De egyvalamit biztos hogy megtanultunk: minden könyvtári (olvasószolgálati) munkához úgy álljunk, hogy az valóban élményalapú, interaktív és emberközeli legyen. Ebben áll a nagy titok.
 
 
Bízom benne, hogy sikerült kicsit felrázni legalább a jelenlévő könyvtárosokat. Egy picit új megközelítésbe helyezni a könyvtárosi munkát, és elgondolkozni az elhangzottakon.
 
Ági előadásával tulajdonképpen véget ért a szakmai program. Az előadásokat követő lábnyújtás, kávézás közben természetesen még lehetett beszélgetni előadóinkkal is, kérdezni tőlük, és ahogy láttam, ezt többen meg is tették.
 
Még ebéd előtt kértük a jelenlévő kollégákat, hogy az immár 13 éves borítóképünk helyett készítsük el ismét ezen a látványos helyen az új csoportképünket. Sajnos arra nem figyeltünk, hogy mindenki ugyanoda álljon mint bő egy évtizede, de íme, lehet keresni az ismerős arcokat!
 
A délutáni programokon sajnos nem tudtam részt venni, de a kollégák beszámolója és fotói alapján nagyon élvezetes és látványos volt, ahogy betekinthettek nem csak a könyvtárakba, de a város nevezetes épületeibe is. A hatalmas zivatar ellenére a bátrabbak a városban is sétálhattak és megtekinthették a hangulatos Kurca-partot.
 
Összességében azt gondolom, hogy jó volt ismét együtt lenni. Tanulni egymástól. Beszélgetni. Találkozni. Az új gondolatok mégújabbakat szülnek. Köszönjük a szentesi kollégáknak a szervezést vendéglátást. Vissza fogunk térni.
 
A szakmai nap képei a CSMKE webalbumában tekinthetők meg. Köszönöm a képeket Börcsök Erzsébet (Szatymaz), Doba Lajosné (Szentes), Rafai Mária (Somogyi-könyvtár). 
 
Annak pedig nagyon örülök, hogy a helyi sajtó is hírt adott rólunk!
A Szentes TV összefoglalója: http://www.szentestv.hu/2019-junius-26-szerda/
 
 
 
 

Közgyűlési beszámoló

beszámoló, CSMKE, Hírek, Megyei programok, Megyei továbbképzés, Somogyi-könyvtár, Továbbképzés

Az elmúlt héten tartottuk a CSMKE évi rendes közgyűlését. Mivel az elmúlt évben túl estünk a tisztújításon, így az idei találkozón a szervezeti ügyek mellett nagyobb hangsúlyt tudtunk fektetni a szakmai továbbképzésre. Ezzel szeretnénk folytatni azt a hagyományt, hogy a taggyűlés egyben megyei továbbképzés is.

A formai követelmények (jegyzőkönyv vezető, hitelesítő, levezető stb.) után első napirendi pontként az elnöki beszámolót hallhatták a tagtársak és jelenlévők. A visszatekintés készítése közben szembesültem én is vele, hogy az elmúlt év is eseménydús volt számunkra.

Ha valakik nem kívánják visszanézni a blogbejegyzéseket és az alapján összerakni az évet, azok számára álljon itt a beszámolóm ppt-je.

 

 
Természetesen én is tudom, hogy egy diasor csak a legfontosabb információkat tartalmazza, de igyekeztem mindent belevenni.
 
A beszámoló elfogadása után azonban a közgyűlésre is munka várt. Határozathozatalra, döntésre volt szükség. Az elnökség javaslatát, mi szerint 2020-tól az éves tagdíj 3000,- (azaz háromezer forint), valamint kedvezményesen 1500,- (azaz egyezerötszáz forint) legyen, a közgyűlés egyhangúlag megszavazta. Így a következő évben már ez lesz a tagsági díj. Erről természetesen még több alkalommal fogjuk értesíteni a tagságot.
 
A rövid elnöki beszámolót két hosszabb lélegzetű előadás követte.  Elsőként az EMMI főosztályvezetőjét, Sörény Edinát hallhattuk. Őt elsősorban arra kértük, hogy mutassa be a 2018 nyarán létrejött új Könyvtári és Levéltári Főosztályt, az államigazgatás működését, az átalakuló könyvtári rendszert. Ezek mellett azonban még számtalan sok új információt hallhattunk a könyvtári rendszerről, és az országos könyvtári fejlesztésekről. Nagyon nehéz néhány mondatban összefoglalni az egy órás, kitekintő előadást. A könyvári rendszer egészéről, az irányokról, a nagy átfogó projektekről is volt szó. Az Országos Digitalizálási Projektről, a készülő új könyvtári stratégiáról. A stratégia fő alkotópilléreiről. Nagyon szép, és átfogó tervek, melyek megvalósításában feltétlen szükség van az ott ülőkre, a hétköznapok szorgos könyvtárosaira is. Bízunk benne, hogy ezek a nagyszabású tervek nem csak elindultak a megvalósítás útján, de meg is fognak valósulni. Mindenképpen érdekes volt hallani, hogy a szakma vezetői maximálisan támogatják az alulról jövő elképzeléseket és az élére kívánnak állni a fejlesztéseknek. Ha a kísérő diák nem is adhatják vissza az előadást, mindenesetre segíthetnek, hiszen tartalmazzák a kulcsszavakat, kulcsmondatokat. A stratégia legfőbb elemeit, melyekről aztán tovább tájékozódhat az érdeklődő.
Ahogy az előadás címe is mondja: Tervek és aktualitások  a könyvtári területen
 

 
Az országos fejlesztési tervek után szűkítettük a kört. Következő előadónk Sikaláné Sánta Ildikó a Somogyi-könyvtár igazgatója terveit, igazgatói pályázatának a megyére vonatkozó részeit mutatta be. Szűkebb körben már hallhatták kollégák személyesen is ezen irányú elképzeléseit, de úgy gondoltuk, hogy minden a megyében dolgozó könyvtárost érint, hogy a megyei hatókörű városi könyvtár vezetőjének milyen elképzelései vannak. Hiszen tudjuk, hogy a jogszabály különböző kötelezettségeket ró a megyei könyvtárra, de hagyományosan ennél lényegesen szorosabb a kapcsolat a megye közkönyvtáraival, és szakkönyvtáraival is. Örömmel hallhattuk, hogy igazgató asszony ezt az együttműködést még intenzívebben képzeli el.
 
Az előadások után a – ugyanolyan fontos – kötetlen beszélgetésre és eszmecserére került sor. Sajnos egyre kevesebb az olyan alkalom, amikor lehetőségük van a kollégáknak személyesen találkozni, néhány szakmai és baráti szót váltani. Pedig ezekből a beszélgetésekből nagyon sokat tud tanulni mindenki. Minden alkalommal igyekszünk ennek teret és helyet adni, mégha nem is minden esetben tudunk mellé földi javakat is csatolni. De most is örömmel tapasztaltuk, hogy így is még közel egy órát velünk és egymással töltöttek a jelenlévők. Jó érzés, hogy még számít valamit a valahová tartozás élménye.
 
Személyesen nagyon köszönöm minden tagtársunknak és pártolónknak, hogy eljöttek. Bízom benne, hogy legközelebb még többen leszünk.
Kedvcsinálónak néhány fotó álljon itt, a többi pedig a CSMKE webalbumában tekinthető meg.