2014. júliusában indította útjára a Somogyi-könyvtár a 14-18 éves korosztályt megszólító új projektjét, egy kísérleti jellegű, interaktív olvasásszociológiai felmérést, melynek célja: párbeszéd kezdeményezése a Somogyi-könyvtár fiatal olvasóival.
Az innen letölthető szöveg a második emeleti központi kölcsönző munkatársainak tanulmánya. Érdemes végigböngészni a kísérletet és eredményeit!
A lezáró gondolatok azért álljanak itt:
” Azt szeretjük, ha élet és nyüzsgés van a kölcsönzőben. Azon dolgozunk, hogy minden fiatal olvasónk tudja: szívesen látjuk, akár böngészni szeretne lebilincselő olvasnivaló után kutatva, akár iskolai feladattal kapcsolatos kérdése van, akár a barátaival szeretne betérni egy kellemes csevegésre – a könyvek mellett.
Lényeg, hogy a fiatalok szabadidejükben értelmes tevékenységeket folytassanak, és ha ellátogattak hozzánk, érezzék jól magukat a Somogyi-könyvtárban.”
Mint azt már korábban jeleztük 2015. szeptember 24-én regionális konferenciának adott helyet a Somogyi-könyvtár.
Már előzetesen sikeresnek ígérkezett a rendezvény. Őszintén szólva nem tudom mivel nyúltunk bele, de a több mint 130 regisztráló azt mutatta, hogy jó témát és előadókat találtunk. Bízom benne, hogy utólagosan is ezt mondhatjuk. Részünkről igen, az eddigi visszajelzések alapján a résztvevők szerint is így van. Remélem, hogy ebben még többen megerősítenek bennünket.
Összességében azt kell mondanom, hogy rég volt ennyire szépen összeszedett programunk. Minden flottul ment, minden a helyén volt (legalábbis mi úgy láttuk.)
Ennyit a szervezésről, most nézzük miről is hallhattunk a nap folyamán.
Elsőként Nagy Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának vezetője mutatta be az egyetemi könyvtárakra váró változásokat, illetve az elmúlt évek megpróbáltatásait. Az előadó kipillantott a közkönyvtárak világába is, hiszen ezek a társadalmi, gazdasági, politikai változások minden könyvtártípust ugyanúgy érintenek, mindennek reagálnia kell valamilyen módon.
Hamarosan felkerül a teljes előadása ide a blogra is. Addig is a számomra legfontosabb mondatok, gondolatok következzenek:
Ami sikeres megoldás az egyik országban (könyvtárban), nem biztos, hogy sikeres máshol! – a példákat figyelni kell, hasznosítani a munkánkban, de nem másolni!
Állandóan tanulnunk kell. Feltétlen szükséges a folyamatos (ön)képzés, tanulás!– ehhez nincs mit hozzátenni. Számtalan példát hozott erre az előadó, hogy miért és miképp. De a a gondolat és tanács feltétlen megfogandó!
Az előadásban hallhattunk még az IKR-ek alkonyáról, a könyvtárosok „nélkülözhetetlenségéről”, az önkéntesek fontos segítségéről, az átalakuló könyvtáros szakmáról. Aki ott volt, abban – úgy gondolom – ezek a hívó szavak felhozzák az előadás lényegét. Aki nem tudott ott lenni, annak talán picit segít a diasor (hamarosan felkerül).
Következő előadónk Egerből érkezett, a Eszterházy Károly Főiskoláról. Lengyelné dr. Molnár Tünde PhD Tanszékvezető főiskolai docens a „mobilkütyük” és az olvasás kapcsolatáról tartotta előadását.
Természetesen nem tudta, és nem is akarta (!) megkerülni a közelmúltban napvilágot látott lehangoló PISA eredményeket, mely bebizonyította, hogy milyen hatalmas lemaradásban van Magyarország az informatikai eszközök helyes használatában, illetve ezek tanításában. Ezzel a hírrel a sajtó is foglalkozott a napokban, de érdekes volt első a háttér-információkkal együtt hallani róla.
Az előadás elsősorban inkább az olvasással és az olvasóvá neveléssel foglalkozott, és nem a könyvtárakkal. Ahogy az előadó is kiemelte van szerepe a könyvtáraknak, de sokkal nagyobb az oktatásnak és nem szabad elfeledkezni az otthon szerepéről. Sem az olvasóvá nevelésben, sem a digitális képzésben. Nagyon fontos volna a tudatos használat, a sokrétű, áttekintő és irányított eszközhasználat. Amit leginkább otthonról hozhatnak a diákok.
Hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatás szempontjából a digitális írástudásban, de nagy felelősség is az iskoláknak a megfelelő oktatás. A hagyományos „informatika oktatás” már nem megfelelő. A web2es eszközök, a nagyon gyors fejlődés más szemléletmódot követel meg mind az iskolától, mind a tanártól, mind a diáktól. S bár vannak jó példák, kevés intézmény képes gyorsan váltani.
A lényeg tulajdonképpen ebben volt: tanítani kell a tudatos használatot, és használni.. Ehhez viszont feltétlen szükséges, hogy a tanár is jól tudja használni az eszközt!
Nagyon szimpatikus volt, hogy az előadás inkább az olvasásról és nem a kütyükről szólt.
„Az olvasás igen bonyolult agyi tevékenység!” mint az előadótól is megtudhattuk.
A felvezető után egy érdekes módszertani útmutatót kaptak a jelenlévők, hogy miképp fejleszthető és társítható az olvasás a különböző képi kifejezésekkel. Milyen eszközök és módszerek segíthetik az irodalmi alkotások feldolgozását. A módszertani felosztás után élő példákat láthattunk. Itt azért szerintem nem csak bennem merültek fel kétségek és kérdések. Valóban érdekes kísérleteket mutatott be az tanszékvezető asszony, melyek talán ott, a megvalósításkor működhettek, azonban nagyon nehezen adoptálhatók más környezetbe.
Azonban minden bemutatott példából is az következik, hogy ezek a módszerek csak akkor működnek, ha beépülnek az oktatás egészébe, valamint akkor válhatnak valóban hasznossá, ha a diákok aktívan részt vesznek a munkában.
Az előadás szerkesztett és kibővített anyaga hamarosan a TMT folyóiratban lesz olvasható.
Ebéd után a krónikás feladata megnehezült. Ritkán kísérletezünk a több szekcióval, most ez volt. S mint az egyik szekció moderátora, a többiről csak hallomásból tudok beszámolni.
A délután három szekcióban folytatódott. Egy olvasásnépszerűsítésről, olvasási kompetencia fejlesztésről szóló szekció, mely mint utólag kiderült akár gyermekkönyvtárosi szekció is lehetett volna; egy könyvtári PR-rel foglalkozó; valamint egy áttekintő digitális komptenciafejlesztésről szóló szekció.
A „gyermekkkönyvtáros” szekcióról keveset hallottam. Az mind pozitív volt. A jövő hét folyamán felkerülnek a ppt-k is, talán az segít a megértésben. Igyekszem még véleményeket gyűjteni. Addig is álljon itt az egyik előadó (igazgató asszonyunk, Palánkainé Sebők Zsuzsanna) diasora. Igazgató Asszony hosszú éveken át vezette a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárát, meséket írt és adott elő saját társulatával, dolgozott a pedagógiai intézetben. Jelen esetben ezek miatt kértük fel előadónak. A diákat végignézve, és ismerve őt, látható, hogy az előadás nagyon személyes hangvételű volt, így nélküle sajnos talán nehezebben értelmezhetők.
A pr és a marketing az elmúlt években egyre fontosabbá válik a könyvtárak számára is. El kell adni magunkat. Nem elég teljesíteni, arról beszélni kell, és azt el kell adni. Túl sok vetélytárs van. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam meghallgatni egyik előadót sem. Kollegánk a Somogyi pr-osát, Andóczi Balogh Évát már sokszor hallottam, de mindig nagyon érdekes és hasznos gyakorlati ötleteket hallok tőle. A beszámolók alapján most sem volt ez másképp.
Ő szintén arról beszélt, hogyan adjuk el a könyvtárunkat. A szakmában jelenleg az egri könyvtár elég ismert, szóval valószínűleg ezt igazgató asszony jól csinálja, lehet tőle tanulni. Az őt hallgatóktól azt hallottam, hogy igen, jól csinálja.
A digitális kompetenciák szekció furcsára sikeredett. Tóth Máté, az OSZK KI munkatársa egy nagyívű, áttekintő előadást tartott a digitális tartalmak által felvetett kérdésekről, a lehetőségekről, a kulturális örökségről, a szerzői jogokról.
Már így utólag is túl sok minden egy 45 perces előadásba. Máté próbált átfogóan beszélni, sok példát mutatni. De hatalmas volt a témakör, inkább csak felvillantani tudott.
Előadását nehéz néhány mondatban összefoglalni. Ami biztos:
a Európa kulturális örökségének csak egy nagyon csekély százaléka érhető el eddig digitálisan.
a digitalizálás értéket teremt
a digitális tartalmak kezelése és felhasználásának gyakorlata nagyon változó és eltérő országonként, régiónként (sőt országokon belül sincs egységes gondolat)
a digitális tartalmak előállítása hatalmas lehetőség a könyvtárak számára
Nem minden kérdésre sikerült választ találni. De nagyon jó gondolatébresztő előadás volt. ( A diásorban is megjelenő példákat érdemes végigkattingtani)
A szekció másik előadója Piri Ildikó, a Somogyi-könyvtár munkatársa volt. Ő elsősorban a Somogyi különböző net-tanfolyamairól beszélt. A kezdetekről, a fejlődésről, a tévutakról. Az előadás nagyon gyakorlati volt, nem véletlen, hogy utána több más városban dolgozó kollega kívánta a személyes beszélgetést. Ildikó bemutatta az általuk készített tananyagokat, feladatsorokat is. Ahogy a képzések történetét végignéztük, több ponton felmerült, hogy milyen tisztán látszódik, hogy a tanfolyamok anyagát az élet írja. Mindig amire szükségük van a hallgatóknak. Kicsiben más sikerült megvalósítani azt, amit az általános és középiskolai oktatási rendszer még nem tudott megtenni…. Egy tanfolyam keretén belül már igen. Az oktatóknak abban kellett fejlődnie, amire igény volt. Tudatosan kellett készülniük és alakítaniuk a tananyagot. Így akár reflektálhattunk is a délelőtt elhangzottakra.
Egy rövid videó a VTV műsorából a Somogyi nettanfolyamairól:
A két előadás nagyon jól kiegészítette egymást.
A fenti rövid beszámoló talán inkább csak emlékeztető. A jelenlévőkben talán felrémlenek a hallott gondolatok, egy picit beleszagolhatnak a másik szekciók előadásaiban. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy sikerült nagyon jó előadókat felkérnünk, amennyiben lehetőség adódik bármelyikünk meghallgatására, senki se habozzék!
Szóval figyelje mindenki a híradásokat és kövesse a könyvtári világ legfrissebb történéseit.
Egyúttal szeretném megköszönni előadóinknak, hogy vállalták a feladatot, valamint a jelenlévőknek, hogy megtiszteltek bennünket, és bízom benne, hogy mindannyian sok új tudással távoztunk a könyvtárból.
Mint az már a felhívásban olvasható volt a 43. Csongrád Megyei Könyvtárosnapot 2015-ben Ruzsán tartottuk. Aki bátor volt és játszott velünk, már sokat tudhat a településről. Aki eljött, szintén sokat láthatott, tapasztalhatott. Aki nem volt ott, végigolvasva ezt a beszámolót egy picit talán belepillanthat egy alföldi kistelepülés mindennapjaiba is.
A találkozó felépítése hagyományos volt. A reggeli találkozás, kávézás a könyvtárban a szokásos jó hangulatban telt, a viszontlátás öröme és reménye sokak szerint a nap egyik fénypontja mindig.
A érkezés percei, a beszélgetés és reggeli kávézás/pogácsázás után a nagyteremben gyülekeztünk, hogy elkezdjük a nap szakmai részét.
A szakmai részt megelőzően hagyományosan a vendéglátó települést és könyvtárat bemutató előadásokat hallgathatunk. Mindig megtiszteltetés, ha a község vezetése köszönt bennünket. Idén Sánta Gizella, Polgármester Asszony köszöntötte az egybegyűlt könyvtárosokat, valamint vendégeinket, munkatársakat.
„Többet el lehet mondani képekben, mint szavakban”
Sok képpel gazdagon illusztrált köszöntőjében, mely egyben a település bemutatása is volt. Szavaival Polgármester Asszony egyben felvezette a nap témáját is. A találkozó központi témája idén a helyi értékek keresése, feltárása volt. A rövid bemutatóban láthattuk azokat a nap mint nap látott, ám gyakran fel nem ismert értéket, melyek meghatározzák egy egy közösség kultúráját, milyenségét. Felvillantak szép képek a természeti szépségekről, az épített kulturális környezetről, a kulturális életről. Láthattuk egy kistelepülés fejlődési ívét, minden értelemben vett gazdagodását, épülését. A nyüzsgő társadalmi életet, a falu értékeit.
A köszöntő szavak után szűkítve a kört Vörös Tiborné Marika a Móra Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár munkatársa mutatta be a „művház” történetét, mindennapjait. A több mint száz diából álló képes beszámoló felvillantotta az 1960-as évek Ruzsáját, de láthattuk, hogy napjainkban is milyen nyüzsgő kulturális életet él ez a homokháti település.
Császár Ágota, könyvtáros kollegina pedig egy egészen különleges saját készítésű videóval mutatta be az ő mindennapjait, a könyvtárosság szépségeit, buktatóit, az öröm pillanatait:
Szintén egy videón keresztül nyertünk bepillantást az elmúlt évek egyik legnagyobb ruzsai projektjébe, egy 34 milliós EU-s pályázat munkáiba.
Goti előadása és videói után tovább ismerkedtünk a helyi értékekkel, a Csűrdöngölő táncegyüttes rövid bemutatóját tekinthettük meg.
Ő is vegyítette a módszereket. Hol vetített, hol diasort használt, hol inkább a szóbeli előadásra összpontosított. Előadásának címe a Helyi értékek szerepe a közösségek életében volt, lényegét pedig a cím sugallja is. Hallhattunk napi munkájukról, Csongrád megye értékeiről, a helyi értékekről, a hungarikumokról, a jogszabályi háttérről. Találkozhattunk olyan helyszínekkel, tárgyakkal, amelyek mindenki számára ismertek, azonban különlegességük nem ismert.
Az előadás során megismertük a jogszabályokat, a módszert, az értéktárba kerülés lehetőségeit, az értéktár bizottságok munkáját.
Az általános ismeretek után azt vizsgáltuk meg, hogy vajon milyen szerepe lehet a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak a helyi értékek feltárásában. Ez természetesen településenként változó, elsősorban kistelepüléseken lehet igazán fontos. De mint Kukkonka Judittól, a Somogyi-könyvtár munkatársától megtudtuk, egy megyei könyvtár is sokat tehet a helyi és megyei értékek feltárásáért, megőrzéséért. A gyakorlatias előadás több helyen reflektált Székely Anna előadására, de minden esetben igyekezett a konkrét feladatokat is mellérendelni.
Miután megtudtuk, hogy mit tehet a „nagytestvér” – hálátlan módon már jóval dél után, közvetlen az ebéd előtt – egyszem férfi előadónk következett, a bordányi IKSZT vezetője, Börcsök Roland. Ő a helyi értéktár bizottság (nagyon aktív) tagja. A megyében Bordány kiemelkedő munkát végez a helyi értékek feltárásában, gyűjtésében, regisztrációjában.
Prezentációjában összefoglalta a jelenleg az értéktárban szereplő helyi értékeket, azok ismérveit, valamint egy pici betekintést nyerhettünk a bizottság munkájába, céljaiba.
Roland már a modern kor gyermeke és egy igazi magyar terméket használva, előadását perzivel készítette el:
Roland előadásának végén már nehezen bírt magával a hallgatóság a rövid kis időközi szünet nem volt elég a felfrissülésre, baráti csevejre, mindenki vágyott vissza már a friss levegőre és várta az igen ízletes ebédet.
Előtte azonban még volt egy kis dolgunk. A sok érdekes, ám szellemileg fárasztó előadás és a testi élvezetek mellett mindenkinek szüksége van egy kis játékra is. A homo ludens játszani és nyerni szeret. A fentebb már említett totó eredményhirdetése, valamint a szerencsés nyertesek kisorsolása még az ebéd előtt lezajlott. Bár sokan nem hiszek, de nem volt bunda, hogy a nyeremények jelentős részét az Egyetemi Könyvtár (a helyes és teljes nevet leírók között jövőre szintén nyereményeket sorsolunk) munkatársai vihették haza. A nyereményeket, az egyedi könyvjelzőket Vetró Klára, ruzsai képviselő asszony ajánlotta fel.
Aki nem akarta kitölteni a totót, inkább a névtelenségbe burkolózva szeretett volna nyerni annak is adtuk lehetőséget. Már az elmúlt évben indítottunk jeligés pályázatot értékes nyereményekért. Idén a kollégák emlékezetében kívántunk kutakodni, és megismerni legkedvesebb olvasóikat. Sajnos ebben az évben csak egyetlen pályamű érkezett be. Most már felfedhető a pályázó kiléte, dr. Marton János nyugalmazott könyvtárigazgató villantotta fel emlékeit a régmúltból. Mivel más pályázó nem volt, igazgató úr lemondott a nyereményéről, amit ez úton is szeretnék megköszönni.
Mivel már kellően elcsigázott és éhes volt az összegyűlt könyvtárosok zöme, nem kívántuk tovább várakoztatni az ízlelő bimbókat, a helyi szervezők igen gyorsan tálalták az ízletes ebédet.
Na jó, volt vegetáriánus menü is, de arról sajnos nincs fotóm. Hogy ne csak a kulináris élvezeteknek hódoljunk, és megismerhessük a helyi értékeket is az ebédhez a Ruzsai Citerazenekar szolgáltatta az aláfestő zenét.
Íme egy korábbi fellépésük:
Végül egy rövid képes összefoglaló (ez még remélem bővül)
Bár a meghívó nem került fel a blogra, de a mai nap lezajlott az első igazán megyei továbbképzésünk.
A hasznos délelőtt a terveknek megfelelően zajlott.
Első programpontként a CSMKE elnökasszonya, Bajusz Jánosné Magdi beszámolt az egyesület 2014-es munkájáról, valamint a 2015-ös tervekről.
Az elnöki beszámoló után a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese, Sikaláné Sánta Ildikó vezette be a hallgatóságot a DélmagyArchív-ban való keresés rejtelmeibe. Rámutatott a finomságokra, apró ötleteket adott, hogyan érdemes keresni, böngészni az elmúlt évek egyik legnagyobb az Egyetemi Könyvtárral valamint a Délmagyarország napilappal közös projektünk eredményében.
A délelőtt lezárásaképpen pedig „Sacinéni”-vel (dr. Sáráné dr. Lukátsy Sarolta) beszélgetett Kulcsár Marianna, a nemrégiben megjelent könyvéről, amely a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárának az elmúlt ötven évét vette számba.
Idei utolsó megyei továbbképzésünkre két – látszólag – egymástól független előadót hívtunk meg. Mivel – a megszokottal ellentétesen most – nem volt túlzsúfolt a program, mind a két előadónak bő egy óra állt rendelkezésére, hogy az olvasásról, az olvasmányokról beszéljen.
Elsőként Lackfi János, József Attila-díjas költő, író tartott egy hosszabb előadást a kreatív versírásról. Legalábbis a cím szerint. Azonban ennél sokkal többről volt szó az előadásában. A nyelvről, a nyelvi játékról, a nyelvi leleményről. A nyelvről mint organikus egészről, a mindennapok alakítójáról. Megtudhattuk, hogy az elvakult nyelvőrök akár az úthenger elé is feküdhetnének, hiszen vagy kikerüli vagy nem. Ahogy a nyelv is. Ha változni akar, változni fog. Előadónk nem véletlen „sztár” szerző most. Nagyon jó előadó, jó humorral, nagy tudással, tapasztalattal és zseniális nyelvérzékkel. Így nem csoda, hogy gyorsan eltelt a másfél óra.
A délelőtt folyamán egy nagyon picit bepillanthattunk a boszorkánykonyhába. Láthattuk, hogy mennyi buktató van az alkotásban. Mennyi töprengés. és mennyi tudomány, amit meg kell tanulni. Mert ez is egy szakma, amit tanulni kell. Nagyon sokat tanulni, és nagyon sokat gyakorolni.
Bátrabbak az előadás végére verset is írhattak. Ha valaki hozzájárul, publikálom!
A szünet után egy éles váltással következő előadónk, Péterfi Rita, az olvasásfejlesztés hazai és nemzetközi tapasztalatairól beszélt a kitartó hallgatóságnak.
Rita, a szentendrei Pest Megyei Könyvtár osztályvezetője, olvasásszociológus, kutató, oktató. Hosszú évek óta foglalkozik az olvasásfejlesztéssel, illetve a társterületekkel. Előadásának kulcspontjában az olvasás állt ugyan, de láthattuk, hallhattuk, hogy az élet szinte minden területével milyen szoros összefüggésben áll az olvasás.
Az áttekintő előadásban hallhattunk a skandináv gyakorlatokról, egy picit bepillanthattunk a „finn csodába”, hogy milyen módon jutott el erre a szintre a finn oktatás. S már itt tapasztalhattuk, hogy a konkrét olvasás önmagában nem meghatározó, de minden más tudományággal együtt igen. Itt lehet visszacsatolni Lackfi Jánosra, hogy jól írni csak az tud, aki jól és sokat olvas.
Egymástól elválaszthatatlan.
Rita előadása inkább nagyívű volt, most viszonylag kevesebb konkrét gyakorlatot tudott bemutatni, de így is nagyon gyorsan elrepült a délelőtt.
A visszajelzések alapján mind a két előadás hasznos és fontos volt a résztvevők számára. S ha ez így van, akkor elégedettek lehetünk.
Mivel egyik előadó sem használt diákat, így csak a jelenlévők profitálhattak a hallottakból. Ebből meg az következik, hogy el kell jönni! Legközelebb már csak 2015-ben lesz erre lehetőség, de nagyon sok szeretettel várunk mindenkit akkor is!
Az idei megváltozott és megnövekedett feladataink mellett is igyekszünk hagyományainkhoz hűek maradni, s ha ritkábban is mint a korábbi években, de rendszeres megyei továbbképzéseket szervezni.
Ez évi őszi továbbképzésünk ismét színesre sikeredett. Szó esett a legaktuálisabb kérdésekről, elsőkézből kaphattunk tájékoztatást a 2014-2020 Uniós támogatási forrásokról.
„Igény volna rá…”
Sörény Edina, az EMMI Könyvtári Osztályának vezető tanácsosa vázolta fel a ránk váró lehetőségeket, feladatokat. Ahogy elhangzott, ezek a pályázatok a keretet és a lehetőséget adják, tartalommal a szakmának kell feltöltenie őket.
Érdemes figyelni a KATALISTre érkező leveleket, hiszen azon a fórumon is folyamatos értesítést kapunk a pályázatokról. A Somogyiban is elhangzott, de olvasható is, hogy jelenleg társadalmi egyeztetésen vannak a pályázatok, tehát most még időben elmondhatjuk a véleményünket!
Aki jól figyelt, máris tanulhatott , melyek lesznek a következő pályázatok hívószavai: család, társadalom, társadalmi felzárkóztatás…
Edina előadása sokat segíthet azoknak, akik az elkövetkező ciklusban pályázni szeretnének, vagy akiknek a fenntartója szeretne pályázni. Aki ott volt, meghallgathatta, aki nem, annak talán segít, ha a ppt-t megnézi:
Bánkeszi Katalin – van-e ki e nevet nem ismeri? – előadásából megtudhattuk, hogy már csak néhány hét, s eljön ELDORADO, legalábbis valóban elindul az OSZK ezen nagyszabású projektje. Nagyon sok ember, sok évi kemény munkájának eredménye lehet, ha sikeresen elindul.
A projektről: „Az ELektronikus Dokumentumküldés Országos Rendszere, Adatbázisa és DOkumentumtára (ELDORADO) eminens célja a digitális tartalmak jogtiszta módon történő szolgáltatása, a kereskedelmi forgalomban nem kapható, a könyvtárak polcain elfekvő kiadványok digitális formában történő „újraélesztése” egy megújuló, a digitális társadalom kihívásaihoz igazodó jogi környezetben.”
A projekt kulcsszavai: jogtiszta, együttműködés, szervezett, országos rendszer, közösen, partnerség. Ezek gyakran elhangzottak az előadás közben, s mivel az előadó a kezdetek óta mozgatórugója, motorja ennek a projektnek, így neki hihetünk is. Bízhatunk benne, hogy ha ezek az elképzelések megvalósulnak, akkor egy valóban nagyon jól működő, és társadalmilag hasznos szolgáltatást kap a szakma, és rajtunk keresztül a használók, a virtuális könyvtárlátogatók.
Nagyon nehéz összefoglalni ezt a tartalmas előadást néhány sorban, de talán beszédesebb az előadást kísérő diasor:
A két nagyon komoly és igazán szakmai előadást követő szünet után az egyik legnépszerűbb és legismertebb ifjúsági könyvkiadó, a Tessloff-Babilon bemutatkozását hallgathatták meg a kitartó kollegák. A Mi-micsoda, a Minivilág és egyéb népszerű ismeretterjesztő könyvek kiadója röviden bemutatta kiadványait. Az erről szóló ppt-től megkímélek mindenkit, honlapjukon megismerheti őket bárki.
Hogy ne váljunk unalmassá a délelőtt zárásaként Ábrahám Krisztián, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársának előadását hallgattuk meg (sajnos erősen megfogyatkozva). Régi, jó kapcsolat fűz hozza bennünket. Több kistelepülésen is tartott már előadást a Somogyi-könyvtár segítségével, de a megye iskoláiban is rendszeresen tart környezetvédelemmel, a tudatos „zöld” gondolkodással kapcsolatos előadásokat.
Előadása fejbevágó volt. Jelenleg elsősorban a módszertanról beszélt, hogy ők miképpen szólítják meg a gyerekeket, hogy milyen módszereket ajánl a könyvtárosoknak,hogy mely szakirodalomhoz nyúljunk. De mindezek mellett néhány szóban vázolta a felelőtlen társadalmunk legsúlyosabb baklövéseit, a látszólagos környezetvédelem tévedéseit. Előadása bár röpke fél óra volt, de nagyon sokkoló, s gondolkodásra serkentő. Nagyon tudom ajánlani, érdemes vele felvenni a kapcsolatot.
Krisztián egyébként a szatymazi Tisza-völgyi bemutatóház munkatársa, így rendszeres bemutatókat is tart ott, illetve a környező tavaknál. Mint tavaly, idén is terveztük, hogy közösen megtekintjük a daru-vonulást. Sajnos ez idén sem sikerült, de ami késik, nem múlik, jövőre ismét megpróbáljuk!
A tartalmas és változatos délelőtt után így mindenki folytatta munkáját, de felbuzdulva Krisztián meghívásán, talán néhány a hétvégén kilátogatnak a Fehér-tavakhoz, s megtekintik a látványos madárvonulást.
Jó szokásunkhoz híven a Somogyi-könyvtárban az idei könyvtári napok is inkább hetek. Ilyenkor aztán végképpen igyekszünk kihozni magunkból a lehető legtöbbet. Nagyon nehéz minden évben megújulni, de igyekszünk új színt vinni a programokba. Mivel ez egy országos rendezvény, a „sztárok” levadászása sem egyszerű feladat. Az alkotók, írók már tudják, hogy mi várható, s ha betelik a határidőnapló, nem tudnak mit tenni. Ettől függetlenül úgy érzem, s látom, hogy idén is jó programot sikerült összeállítani a kollegáknak mind Szegeden, mind a megyében.
Itt olvasható a hivatalos programfüzet, de ez elsősorban a városi rendezvényeket tartalmazza.
Alább pedig egy kis válogatás az elmúlt két hét elektronikus sajtójából:
S természetesen senki se gondolja, hogy közben a megyében nem zajlik az élet. Erről egy rövid áttekintés most készül, de azért néhány név, akik a a mi közvetítésünkkel jutottak ki (addig amíg az egyedi szervezéseket nem számoljuk):
S akkor még nem is beszéltem a számtalan helyi szervezésről, ahonnan nagyon jó ötleteket meríthet minden érdeklődő. Érdemes böngészni az Októberi Könyvtári Napok hivatalos oldalát, s az egyes könyvtárak weblapját, facebook profilját.
Egy nagyon érdekes nemzetközi projektről szóló cikket szeretnék megosztani mindenkivel. A projekt magyar koordinátora a Tudás Alapítvány, valamint fő partnere a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár.
Az alábbiakban Soós Csilla, Szepesi Judit és Palotás János cikkét olvashatják a projektről.
Hosszú mély álomból ébredve először is egy nyári esemény beszámolója következzék. Bár ott voltam én is, de most „hallgassuk”/olvassuk Rafai Mária kollegina beszámolóját, hogy milyen is volt az idei vándorgyűlés egy könyvtáros résztvevő szemszögéből. Kissé szubjektív, s vannak mellékszálak a szakma mellett.
Sopronban gyűltek össze a vándor könyvtárosok
46. alkalommal tartották meg éves nyári találkozójukat a magyar könyvtárosok. Az MKE vándorgyűlését Sopronban rendezték meg „Intelligens szolgáltatás-A szolgáltatások intelligenciája” címmel 2014. július17-19. között.
A rendezvény létrejötte eltért a szokásostól: a Nyugat-magyarországi Egyetem szervezői, vezetői maguk kérték az egyesületet, hogy szeretnék vendégül látni a „vándor” könyvtárosokat.
A helyszín a jelenlegi 10 karral /Erdészeti, Közgazdaságtudományi, Pedagógiai /, és több helyszínnel /Sopron mellett Mosonmagyaróvár, Szombathely, Győr/ rendelkező egyetem központi campusa volt. Az egyetem épületei nagyobbrészt egy hatalmas park és benne a saját Botanikus Kert területén helyezkednek el /ez volt „lánykori nevén” a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem./ Az impozáns központi épületen kívül itt találhatók az oktatási épületek, több kutatóintézet, Sportcsarnok, az Egyetemi Könyvtár és a szükségek kiszolgáló épületek/menza/ is. Különlegesség a látványos és új Ligneum Látogatóközpont, amelyben kreatívan, színesen és interaktívan mutatják be az egyetem legfőbb oktatási tematikáját: az erdészettel, fával, növényekkel és állatvilággal kapcsolatos ismereteket. Makettek, terepasztalok, működő gépek, érdekes kiállítási tárgyak és sok más látványosság várja itt az érdeklődőket.
A Központi Könyvtár és Levéltár az integrált egyetem könyvtári hálózatának központja. Magyarország egyik legrégebbi szakkönyvtára, gyűjtőköre elsősorban az erdészeti, faipari, vadgazdálkodási tematika, körülbelül 300000 könyvtári egységgel és az ilyen intézményeknél elvárt sokrétű szolgáltatással. Érdekessége az az elkülönített Műemlékkönyvtár, ami még a jogelőd egyetem, a Selmecbányán működött Bányászati és Erdészeti Akadémia gyűjteményéből került elégé kalandos úton Sopronba. Selmecbányán 1735-ben alapítottak bányatisztképző iskolát, ami később akadémia, majd főiskola, aztán egyetem lett, oktatási területe bővült az erdőmérnök, bányamérnök, kohómérnök területekkel. Sok viszontagság után 2000-től működik a jelenlegi integrált egyetemi központ formában. A selmecbányai akadémia és könyvtára az első világháború után Sopronba került. A könyvtár anyagát már előbb: 1818-ban elkezdték előrelátó oktatók és diákok/!/ átköltöztetni az új székhelyre. Szerencsére, mert amit 1919-ig nem sikerült áthozni, az azóta is Szlovákiában maradt. A Műemlékkönyvtár Erdészeti-Faipari része Sopronban van, a bányászati terület könyveit a hozzá tartozó egyetemmel együtt később Miskolcra telepítették. Az eredeti könyvtár anyagát megosztották: a Bányászati Műemlékkönyvtár Sopronhoz hasonlóan, Miskolcon is a könyvtárban elkülönítve található. A soproni Műemlékkönyvtárban még a selmeciek által kidolgozott szakcsoportok szerint tarják nyilván a könyveket. Jó néhány régi, értékes, egyedi darab található ott, érdekesség az úgynevezett „selmeci kötés”, ami egy jellegzetes barna színű, erezetes mintájú kötésmódot takar.
A vándorgyűlés szakmai része csütörtökön délután a szokásos protokoll eseményekkel folytatódott.
A megnyitón-a résztvevőket a könyvtáros egyesület elnökének, Bakos Klárának- nyitó beszéde után köszöntötte az egyetem és az Egyetemi Könyvtár, valamint a Városi Könyvtár vezetője és természetesen Sopron polgármestere. Ezután átadták a Fitz József díjakat az év legszebb könyveinek: Kovács Emőke: A régi idők Balatonja, Umberto Eco: Legendás földek…, és Hajdu Edit: Magyar szőlőfajták című könyveinek.
Az év fiatal könyvtárosa díjat Kecskeméti Gergely , az SzTE Klebelsberg Könyvtár munkatársa kapta . Ezután Dr. Kelemen Csaba, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást a „Nemzeti infokommunikációs stratégia 2014-2020”témában a szép jövő terveiről.
A második napon kis plenáris ülésen Sörény Edina, az EMMI munkatársa beszélt új pályázati lehetőségekről, amelyek célja többek között a társadalmi felzárkóztatás és a szerepvállalás erősítése a hosszútávú fenntarthatóság biztosításával.
Fontos újdonság, hogy a szolgáltatásfejlesztő programokhoz az eddigieknél nagyobb arányban kapcsolódnak infrastrukturális fejlesztési lehetőségek.
Rövid felszólalásra Földiák András, a KKDSz vezetője is szót kapott: Szakszervezetünkben 10% fölött van az átlagos szakszervezeti taglétszám. Ez reprezentatívnak számít, de szakmacsoportonként változó /mi könyvtárosok nem tartozunk a legjobbak közé/, ezért volna hová fejlődni. Csak így tud a szakszervezet valódi érdekképviselő lenni, aminek a szerepe egyre nagyobb lesz, mivel a munkavállalók helyzete ezt egyre inkább megkívánná.
A nap további részében szekcióülésekkel folytatódott a szakmai nap. Az előadások a fő tematikához: „Intelligens szolgáltatások…” kapcsolódtak.
Az Olvasószolgálat szekcióban szó volt a bibliobox tapasztalatairól, a szolgáltatásoknak androidos rendszerre applikált működéséről, a könyvtári „coaching”-ról és közösségi /önkéntes / szolgálat könyvtári tapasztalatairól. A bibliobox az a „doboz”, ahová akár nyitvatartási időn kívül is be lehet dobni a visszahozott könyveket. Ennek több hónapos tapasztalatairól a tatai könyvtár munkatársa számolt be. A tatabányai József Attila Könyvtárban vezették be és használják nagy érdeklődés mellett az androidos rendszert „okos” eszközökre, JAMKdroid néven. Részletes tájékoztatást adtak a rendszerről a technikai háttér bemutatásával együtt. /Akit jobban érdekel, a könyvtár oldalán alaposan megismerheti/. Horváth Zoltánné , a T-System munkatársa, /volt könyvtáros/ beszélt a hálózati invázióról a digitális viharban : röpködtek az up to date szakkifejezések: „just in-time” információ, next és net-generáció, face to face tájékoztatás, , coaching és mentorálás., smart szolgáltatások, WEB-scale menedzsment , worldcat és szkennelő olvasás, stb. Azt is megtudtuk, hogy az információkeresésben az automatikus és konceptuális elemzéses módok után jelenleg a szemantikai irányzat az új és leggyorsabban fejlődő módszer! További információk az előadó: Horváth Zoltánné, T-System elérhetőségein találhatók.
Az Olvasószolgálati szekció programja a délelőttre korlátozódott, ezért délután a Múzeumi szekció által felajánlott csoportos, különleges múzeumlátogatást választottam, ahol igen szakszerű vezetés mellett a Fabricius, majd a Storno-ház kincseit mutatták be, betekintést nyújtva a látogatók számára elzárt helyekre is… A Storno-család könyvtárában, ami most múzeumi könyvtárként működik, több könyvritkaság mellett mutattak egy jókora kotta-kötetet, amiben nem túl régen egy eredeti Liszt Ferenc-kézírást találtak.
A többi szekció programjában is keveredtek az elvont, elméleti és tapasztalatokon alapuló gyakorlati témák, ezekről a honlapon és a vándorgyűlés programfüzetében még több információ fellelhető.
A záró plenáris ülés szokás szerint bemutatta az összes szekció által megfogalmazott tömör összegezést. Az Olvasószolgálati szekcióé a következő: „Nonstop könyvtári szolgáltatásokkal és elérhetőséggel a funkcionális analfabétizmus leküzdéséért és a digitális írástudás fejlesztéséért.”
Végül az Bakos Klára elmondta saját összegezését: a vándorgyűlés majdnem 700 résztvevője 11 szekcióban, közel 70 előadásban „pazar szellemi kínálatot” nyújtott. Az intelligens szolgáltatások, a technikai fejlesztések nagyon fontosak, de nem pótolják a kiváló, odafigyelő, empatikus, stb. szakemberek személyes jelenlétét. /Szerencsénkre/.
A vándorgyűlés legfőbb „kísérőprogramja” maga a helyszín, Sopron volt. A szépen megújult város méltó hátteret adott a találkozónak. A szombati fakultatív kirándulások mellett, szakszerű vezetéssel városnéző sétát is biztosítottak az érdeklődőknek.
2015-ben a vándor könyvtárosok Szolnokra mennek, ahol a Gazdasági Főiskola megújult campusán, a Verseghy Ferenc Könyvtár /megyei és városi/ közreműködésével rendezik meg az új találkozót.
Reméljük, a későbbiekben még több kollégánk él majd a lehetőséggel, hogy részt vegyen, tapasztalatokat és élményeket szerezzen a szakma nyári találkozóján.
Rafai Mária
s a végére egy „rövid” képes beszámoló… (részben Mari képei, részben az enyémek)
2014-ben ismét Mórahalmon tartottuk a mi kis vándorgyűlésünket. Utoljára 2005-ben találkoztunk itt. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, sok homokot elhordott a szél Homokháton. A gyorsan fejlődő, 25 éves kisváros ismét nagy szeretettel fogadta a megye könyvtárosait.
A reggeli wellcome drinke helyetti terített asztal szemet gyönyörködtetett, s ehhez mérten volt igen ízletes is. Az érkező vendégsereg – ismét több mint 140-en gyűltünk össze – hamar a finom falatokra vetette magát, de a szorgos pincérek állták a támadást, így a legkésőbb érkezőknek is jutott finom falat.
Közben a helyi kollegákkal számtalan kört futottunk a vendégfogadó könyvtár és az előadásoknak helyet adó Aranyszöm Rendezvényház színházterme között. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az utolsó pillanatban derültek ki apróbb kellemetlenségek, azonban 9,30-ra (illetve persze inkább 9,40-re), mire mindenki átért minden a helyén volt, s szinte pontosan kezdhettük a szakmai napot.
Idén az előadásokkal a megye nagyobb könyvtáraira összpontosítottunk. Felkérésünkre a nemrégiben választott (vagy újraválasztott) könyvtárvezetők mutatták be könyvtárukat, saját könyvtárképüket, „vezetői koncepciójukat”.
A szakmai előadások előtt alpolgármester úrtól megtudhattuk miként fejlődött ilyen gyorsan, s látványosan Mórahalom, milyen új fejlesztések várhatóak a városkában, a fürdő milyen hatással van a lakosokra, a turizmusra.
De arra is rámutatott, hogy bár a „bivaly nekünk dolgozik, cserébe mi meg megesszük”. Erről többet megtudhatunk a nagyszéksósi bivalyrezervátumban, illetve a bivalyfesztiválon.
A mórahalmi lányok nagyon jól sikerült bemutatkozó videója után, léptek színpadra (hiszen a színházteremben voltunk) előadóink.
A nemrégiben megválasztott főigazgató asszony röviden felvázolta vezetői programját, hogy számára és az Egyetemi Könyvtár számára mik a legfontosabb irányok jelenleg, hogy milyen lépéseket terveznek, milyen új fejlesztéseket vezetnek be a minél teljesebb és jobb tartalomszolgáltatás érdekében, hogy milyen saját tartalmakat készítenek használóik számára. A látványos prezi előadás gyorsan pergő és informatív volt.
Másodikként a Somogyi-könyvtár igazgató asszonya Palánkainé Sebők Zsuzsanna mutatta be második ciklusának legfontosabb elképzeléseit, terveit. Előadásának egyik legfontosabb gondolata, hogy nem létezik „ÉN” könyvtáram, csak „MI” könyvtárunk.
A felkérés alapján ő is az „Én könyvtáram” címet kapta, de mivel az intézmény – mint látható – nem csak könyvtár, Péter kicsit messzebbről indított. A hallgatók egy része nem ismerte még könyvtárat, az összevont intézményt, s sokunk számára nagyon érdekes volt az ebből eredő sajátos jelleg. Központi gondolata volt, hogy az összevontságból származó előnyöket meg kell próbálni kihasználni. A prezi megtekinthető itt:
Gondolatait lezárva pedig egy picit a jövőbe néztünk vele együtt:
Utolsó szakmai előadónk a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum frissen kinevezett igazgatója, Forgó Géza volt.
Géza kakukktojás, hiszen itt szintén egy összevont intézményről van szó, melynek élén egy muzeológus, történész áll. Mint megtudtuk, az intézmény szerencsés, mert legalább ugyanaz volt a neve a könyvtárnak és a múzeumnak is. Nagyon jól esett hallani, hogy bár a vezető muzeológus, mégis fontosnak tartja a könyvtárat is, valamint remélem, hogy valóban úgy is lesz, ahogy elképzelte, egyik intézményt sem helyezi a másik elé. Persze ez nagyon sok munkát fog igényelni, s sok körülmény befolyásolhatja, de bízom a előadónkban, hogy igyekszik így dolgozni. Az ott ülök nevében mondom, hogy érdekes volt egy picit kívülről látni magunkat.
Köszönet minden előadónak, hogy a tervezett időt nagyon pontosan tartották, így még ebéd előtt (természetesen kávészünet volt az előadások között) a nap „egyéb” pontjaira is sor kerülhetett.
Elsősorban is az előre kiadott Mórahalom totó helyes megoldói között sorsoltunk nyereményeket, a sorsolás öt szerencsés nyertese egy-egy pendrive-ot kapott.
Totóval már előző években is próbálkoztunk, de az idei könyvtárosnapunknak is volt egy újdonsága. Első ízben írtunk ki alkotói pályázatot. Azt kértük, hogy egy néhány oldalas irományban foglalják össze a kollegák, hogy nekik mint jelent a könyvtár, a könyvtárosság. A beérkezett jeligés írásokat egy három tagú zsűri bírálta, majd ezek alapján született meg a sorrend. A legjobbnak járó jutalmat, a Szegedi Nemzeti Színház kilencezer forintos jegyvásárlási utalványát, a zákányszéki könyvtáros kollegina Paraginé Tóth Edina kapta.
Edina pályaműve itt olvasható. Aki még hozzájárult, hogy közöljük írását Ácsné Fekete Ilona, nyugdíjas kolleginánk. Az ő írása pedig itt érhető el. Szintén díjazott lett dr. Sáráné dr. Lukátsy Sarolta („A” Sacinéni) írása is, ezt itt olvashatják a kollegák.
Miután igazgató asszonyunk részleteket olvasott fel Edina írásából, nagy taps közepette adtuk át a jutalmat.
A megható pillanatok folytatódtak. A közelmúltban vonult nyugdíjba a makói könyvtár igazgató asszonya, Mátó Erzsébet. Erzsi, amellett, hogy hosszú időn át vezette a makói könyvtárat, nagyon aktív tagja volt Egyesületünknek is, valamint az országos szakmai szervezeteknek.
Egy apró ajándékkal búcsúztunk el tőle, bízva benne, hogy továbbra is aktív tagja lesz a könyvtáros-társadalomnak.
Még mindig nem engedtük ebédelni a fáradt vendégeket. Kihasználva az alkalmat, rövid egyesületi közgyűlést is összehívtunk. Mivel a tagságunk több mint 50 %-a jelen volt, így érvényes közgyűlésen hozhattunk az elnökséget feljogosító határozatot.
A gyors technikai lebonyolítás után a jól megérdemelt ízletes ebédet fogyasztottuk el, s ezzel kezdetét vette a találkozó informális része. Illetve folytatódott, hiszen ez a nap elsősorban a találkozásokról, beszélgetésekről szól.
A délután mindenki számára másképp folytatódott. Néhányan hazamentek, néhány folytatták a megkezdett beszélgetéseket, volt aki a fürdőt látogatta meg, többen vezetett, művelődéstörténeti sétán vettek részt. Többen pedig meglátogatták a már említett, s hamarosan levágandó bivalyokat. Akik nem igazán akarták magukat megmutatni, de ettől függetlenül megérte kivonatozni a természetbe, s egy pici erdő/mező illatot magunkba szívni. Mindenkinek ajánlom, aki a Mórahalom-Röszke úton autózik, hogy álljon meg egy pár percre kiszellőztetni a fejét.
Összességében ismét egy sikeres, eredményes napot zártunk. Nehéz feladatunk lesz jövőre továbbvinni ezt a színvonalat, de mindent meg fogunk tenni!
Nagyon köszönöm minden résztvevő jelenlétét, s mindenki munkáját, aki hozzájárult ehhez a sikeres naphoz!
Végül a szokásoknak megfelelően a nap képes összefoglalója:
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
