Az közelmúltban az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Hajnal Jenő a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója megkereste igazgató asszonyt, hogy az esedékes könyvtáros-találkozójukon színesítsük a programot. A felkérés nagyon szabad kezet adott, tulajdonképpen csak annyit határolt be, hogy a korszerű könyvtárakról értekezzünk.

Ezen – s egy korábbi érdeklődő levélen – felbuzdulva, egy sajátos beszélgetést képzeltünk el a modern könyvtárügyről, természetesen elsősorban a Somogyi-könyvtáron keresztül példákkal illusztrálva.

Hogy ne csak a könyvtár, de a megye is képviseltesse magát így a beszélgetés résztvevői közé végül a zákányszéki kolleginát kértük még fel.

Így április 21-én Palánkainé Sebők Zsuzsanna, Bajuszné Magdi, Paraginé Tóth Edina és jómagam érkeztünk Zentára az Intézethez. (Najó, meg Rádi Csabi, aki vitt minket)

A szokások délies fogadtatás után, 10 órakor kezdődött a hivatalos program, ahol 10,30-tól kaptunk szót. Mivel az „Asztali beszélgetések” címet plagizáltuk, így is próbáltunk elhelyezkedni egy asztal körül, hogy be tudjuk vonni a jelenlévő hallgatóságot is. Na ez nem nagyon sikerült 🙂

Ez után mintegy másfél órát elmélkedtünk a modernségről, beszélgettünk az ismérvekről, a megvalósult tervekről, az álmokról. Mindenki szót kapott, néhány gondolatot megoszthatott, s bízom benne, hogy tudtunk adni is. Tanácsot, ötletet, vagy legalábbis egy nem túl unalmas félórát.

Mindenesetre a hallgatóságba kérdés nem szorult, bár a kávészünet alatt azért személyesen megszólítottak bennünket, amit feltétlenül pozitív visszacsatolásként fogok fel!

Ebédig még egy érdekes könyvbemutatót hallgathattunk. Egy adai kollegina a férjével megszerkesztette és megjelentette a Vajdasági ki-ki csoda c. könyvet, ami most már könyvtárunkban is hozzáférhető.

Valamint az óbecsei igazgató asszony mutatott be egy IPA (határokon átnyúló) projektet, aminek keretében reményeik szerint felújíthatják az igen csak sivár állapotban lévő péterrévei fiókkönyvtárukat. Sok sikert hozzá! Mindenesetre az őszi megnyitóra meghívott bennünket, rajtunk ne múljon, szívesen beszámolok róla!

Végezetül aki még bírja, megtekintheti a beszélgetésünkhöz készített ppt-t. Ami csúnyán le is buktat bennünket. Spontán beszélgetés volt, de a válaszokhoz is készültek diák!

Nagyon érdekes és hasznos délelőttön vehettek részt azok, akik eljöttek áprilisi továbbképzésünkre.

Egy divatos, de mégis nagyon fontos témát igyekeztünk körüljárni: a hátrányos helyzetű társaink könyvtárhasználati szokásait, igényeit, a könyvtáraink ezekre adott válaszait.

Az előadások nem csak nekünk, könyvtárosoknak szóltak. Nagy öröm volt számunkra, hogy több hátrányoshelyzetű használónk ellátogatott a rendezvényre, valamint képviselőik fel is szólaltak.

Elsőként Mikoly Andrea, a Somogyi-könyvtár osztályvezetője mutatta be röviden az esélyegyenlőségi törvényt. Természetesen nem lehet néhány percben egy nagyon szövevényes, összetett törvényt bemutatni, de egy rövid áttekintésre elég volt az idő, hogy a laikusok is beleleshessenek a jogszabályi háttérbe.

Következő előadónk Móricz Nikolett, a Somogyi-könyvtár hangoskönyvtárának elmúlt évtizedeit vázolta fel. A Hangoskönyvtár három évtizeddel ezelőtt kezdte meg működését, kifejezetten a vakok- és gyengénlátók könyvtári ellátása céljából.

A prezentációból jól láthattuk, hogy miként alakult át a szolgáltatási rendszere a könyvtárnak. Milyen fejlesztések valósultak az elmúlt évek alatt. Milyen új szolgáltatásokkal készült a könyvtár, milyen új technikaieszközökkel bővült a kínálat a számítástechnika előretörésével.

Bár időrendben nem a következő előadás volt, de szorosan kapcsolódik a Hangoskönyvtár történetéhez, az ott megalakult immáron 22 éve életre keltett Vakok Klubja történetébe és életébe pillanthattunk be, sok képpel színesítve az előadást. Bámulatos volt látni, hogy mennyi energia és szeret szükséges ahhoz, hogy egy klub több mint két évtizeden át kétheti rendszerességgel működhessen. Megható volt hallani, hogy hány barátság, szerelem szövődött a könyvtár berkein belül.

Nagy örömünkre a továbbképzés rendhagyó lett, hiszen sikerült az érintetteket is megszólítani. Vendégünk volt többek között dr. Szabó Tamás Zoltán a Csongrád Megyei Vakok Egyesületének tagja, a Hangoskönyvtár használója, aki a saját tapasztalatait osztotta meg velünk. Nem csak tapasztalatai, de ötleteit, újító gondolatait is, illetve elsőkézből hallhattuk, hogy még mivel segíthetné a könyvtár gyengénlátó használóit, potenciális használóit.

Sajnos a törvényi előírások sincsenek maradéktalanul betartva. A pénzszűke ellenére legtöbb intézmény igyekszik könnyíteni a hátrányos helyzetűek életét, sajnos csak nagyon kis lépésekben. De minden kis lépes előrébb visz az úton. Nagyon nagy segítség azonban, ha kikérjük az érintettek véleményét. Hiszen Ők tudják, hogy mi is a valós segítség számukra. Nem elég egy rámpa, de nem szabad túlbonyolítani sem.