Immár hetedik éve rendezi meg a szegedi Somogyi-könyvtár a hazai képregényes kultúra legnagyobb vidéki rendezvényét, a Szegedi Képregényfesztivált.
A visszatérő vendégek, a töretlen érdeklődés, a – szerencsére – változatlan siker is bizonyítja, hogy van létjogosultsága a rendezvénynek, hogy szerencsés döntés volt hét évvel ezelőtt az ötlet mellé állni. Mint minden évben, a könyvtár célja most is az, hogy bebizonyítsa, van helye a képregénynek a könyvtárban, a könyves kultúrában. Ehhez mérten a látogatók nem csak képregényeket, képregényes (szub)kultúráról szóló könyveket, szórakoztató irodalmat vásárolhattak, de hagyományosan lehetőséget biztosított az alkotókkal való találkozásra, valamint ismét több érdekes előadást is hallgathattak.
Az előadásokon szó volt a filmművészetről, a film és az irodalom kapcsolatáról, a függőség lélektanáról, a különböző korszakok rajzművészetéről, valamint természetesen a magyar és nemzetközi képregény-történetről különböző aspektusból.
Idén is az alkotók és az alkotások álltak a rendezvény középpontjában. 13 képregényrajzoló találkozhatott rajongóival, leendő olvasóival. Ismét sikerült nemzetközivé tenni a fesztivált, alkotó vendégünk volt Bane Kerac, a nemzetközileg is ismert és elismert újvidéki rajzoló (és rockzenész).
A 7. Szegedi Képregényfesztivál központi témája a decemberben mozikban kerülő 7. film kapcsán a Star Wars űropera volt. Kísérő kiállítás, egy napig megtekinthető életnagyságú modellek, makettek voltak megtekinthetők a rendezvény ideje alatt.
Ezeken kívül természetesen egyéb kiállításokkal, játékokkal is készült a könyvtár. A látogatóknak lehetőségük volt kipróbálni egy asztali stratégiai játékot is.
Aki járt már ilyenkor a könyvtárban, az tudja, hogy milyen hangulatot tud varázsolni a közel 1000 képregényrajongó, aki még nem járt az jöjjön el legközelebb!
A hangulatról egy rövid videó egy lelkes látogató jóvoltából:
Mint azt már korábban jeleztük 2015. szeptember 24-én regionális konferenciának adott helyet a Somogyi-könyvtár.
Már előzetesen sikeresnek ígérkezett a rendezvény. Őszintén szólva nem tudom mivel nyúltunk bele, de a több mint 130 regisztráló azt mutatta, hogy jó témát és előadókat találtunk. Bízom benne, hogy utólagosan is ezt mondhatjuk. Részünkről igen, az eddigi visszajelzések alapján a résztvevők szerint is így van. Remélem, hogy ebben még többen megerősítenek bennünket.
Összességében azt kell mondanom, hogy rég volt ennyire szépen összeszedett programunk. Minden flottul ment, minden a helyén volt (legalábbis mi úgy láttuk.)
Ennyit a szervezésről, most nézzük miről is hallhattunk a nap folyamán.
Elsőként Nagy Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának vezetője mutatta be az egyetemi könyvtárakra váró változásokat, illetve az elmúlt évek megpróbáltatásait. Az előadó kipillantott a közkönyvtárak világába is, hiszen ezek a társadalmi, gazdasági, politikai változások minden könyvtártípust ugyanúgy érintenek, mindennek reagálnia kell valamilyen módon.
Hamarosan felkerül a teljes előadása ide a blogra is. Addig is a számomra legfontosabb mondatok, gondolatok következzenek:
Ami sikeres megoldás az egyik országban (könyvtárban), nem biztos, hogy sikeres máshol! – a példákat figyelni kell, hasznosítani a munkánkban, de nem másolni!
Állandóan tanulnunk kell. Feltétlen szükséges a folyamatos (ön)képzés, tanulás!– ehhez nincs mit hozzátenni. Számtalan példát hozott erre az előadó, hogy miért és miképp. De a a gondolat és tanács feltétlen megfogandó!
Az előadásban hallhattunk még az IKR-ek alkonyáról, a könyvtárosok „nélkülözhetetlenségéről”, az önkéntesek fontos segítségéről, az átalakuló könyvtáros szakmáról. Aki ott volt, abban – úgy gondolom – ezek a hívó szavak felhozzák az előadás lényegét. Aki nem tudott ott lenni, annak talán picit segít a diasor (hamarosan felkerül).
Következő előadónk Egerből érkezett, a Eszterházy Károly Főiskoláról. Lengyelné dr. Molnár Tünde PhD Tanszékvezető főiskolai docens a „mobilkütyük” és az olvasás kapcsolatáról tartotta előadását.
Természetesen nem tudta, és nem is akarta (!) megkerülni a közelmúltban napvilágot látott lehangoló PISA eredményeket, mely bebizonyította, hogy milyen hatalmas lemaradásban van Magyarország az informatikai eszközök helyes használatában, illetve ezek tanításában. Ezzel a hírrel a sajtó is foglalkozott a napokban, de érdekes volt első a háttér-információkkal együtt hallani róla.
Az előadás elsősorban inkább az olvasással és az olvasóvá neveléssel foglalkozott, és nem a könyvtárakkal. Ahogy az előadó is kiemelte van szerepe a könyvtáraknak, de sokkal nagyobb az oktatásnak és nem szabad elfeledkezni az otthon szerepéről. Sem az olvasóvá nevelésben, sem a digitális képzésben. Nagyon fontos volna a tudatos használat, a sokrétű, áttekintő és irányított eszközhasználat. Amit leginkább otthonról hozhatnak a diákok.
Hatalmas lehetőségek rejlenek az oktatás szempontjából a digitális írástudásban, de nagy felelősség is az iskoláknak a megfelelő oktatás. A hagyományos „informatika oktatás” már nem megfelelő. A web2es eszközök, a nagyon gyors fejlődés más szemléletmódot követel meg mind az iskolától, mind a tanártól, mind a diáktól. S bár vannak jó példák, kevés intézmény képes gyorsan váltani.
A lényeg tulajdonképpen ebben volt: tanítani kell a tudatos használatot, és használni.. Ehhez viszont feltétlen szükséges, hogy a tanár is jól tudja használni az eszközt!
Nagyon szimpatikus volt, hogy az előadás inkább az olvasásról és nem a kütyükről szólt.
„Az olvasás igen bonyolult agyi tevékenység!” mint az előadótól is megtudhattuk.
A felvezető után egy érdekes módszertani útmutatót kaptak a jelenlévők, hogy miképp fejleszthető és társítható az olvasás a különböző képi kifejezésekkel. Milyen eszközök és módszerek segíthetik az irodalmi alkotások feldolgozását. A módszertani felosztás után élő példákat láthattunk. Itt azért szerintem nem csak bennem merültek fel kétségek és kérdések. Valóban érdekes kísérleteket mutatott be az tanszékvezető asszony, melyek talán ott, a megvalósításkor működhettek, azonban nagyon nehezen adoptálhatók más környezetbe.
Azonban minden bemutatott példából is az következik, hogy ezek a módszerek csak akkor működnek, ha beépülnek az oktatás egészébe, valamint akkor válhatnak valóban hasznossá, ha a diákok aktívan részt vesznek a munkában.
Az előadás szerkesztett és kibővített anyaga hamarosan a TMT folyóiratban lesz olvasható.
Ebéd után a krónikás feladata megnehezült. Ritkán kísérletezünk a több szekcióval, most ez volt. S mint az egyik szekció moderátora, a többiről csak hallomásból tudok beszámolni.
A délután három szekcióban folytatódott. Egy olvasásnépszerűsítésről, olvasási kompetencia fejlesztésről szóló szekció, mely mint utólag kiderült akár gyermekkönyvtárosi szekció is lehetett volna; egy könyvtári PR-rel foglalkozó; valamint egy áttekintő digitális komptenciafejlesztésről szóló szekció.
A „gyermekkkönyvtáros” szekcióról keveset hallottam. Az mind pozitív volt. A jövő hét folyamán felkerülnek a ppt-k is, talán az segít a megértésben. Igyekszem még véleményeket gyűjteni. Addig is álljon itt az egyik előadó (igazgató asszonyunk, Palánkainé Sebők Zsuzsanna) diasora. Igazgató Asszony hosszú éveken át vezette a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárát, meséket írt és adott elő saját társulatával, dolgozott a pedagógiai intézetben. Jelen esetben ezek miatt kértük fel előadónak. A diákat végignézve, és ismerve őt, látható, hogy az előadás nagyon személyes hangvételű volt, így nélküle sajnos talán nehezebben értelmezhetők.
A pr és a marketing az elmúlt években egyre fontosabbá válik a könyvtárak számára is. El kell adni magunkat. Nem elég teljesíteni, arról beszélni kell, és azt el kell adni. Túl sok vetélytárs van. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam meghallgatni egyik előadót sem. Kollegánk a Somogyi pr-osát, Andóczi Balogh Évát már sokszor hallottam, de mindig nagyon érdekes és hasznos gyakorlati ötleteket hallok tőle. A beszámolók alapján most sem volt ez másképp.
Ő szintén arról beszélt, hogyan adjuk el a könyvtárunkat. A szakmában jelenleg az egri könyvtár elég ismert, szóval valószínűleg ezt igazgató asszony jól csinálja, lehet tőle tanulni. Az őt hallgatóktól azt hallottam, hogy igen, jól csinálja.
A digitális kompetenciák szekció furcsára sikeredett. Tóth Máté, az OSZK KI munkatársa egy nagyívű, áttekintő előadást tartott a digitális tartalmak által felvetett kérdésekről, a lehetőségekről, a kulturális örökségről, a szerzői jogokról.
Már így utólag is túl sok minden egy 45 perces előadásba. Máté próbált átfogóan beszélni, sok példát mutatni. De hatalmas volt a témakör, inkább csak felvillantani tudott.
Előadását nehéz néhány mondatban összefoglalni. Ami biztos:
a Európa kulturális örökségének csak egy nagyon csekély százaléka érhető el eddig digitálisan.
a digitalizálás értéket teremt
a digitális tartalmak kezelése és felhasználásának gyakorlata nagyon változó és eltérő országonként, régiónként (sőt országokon belül sincs egységes gondolat)
a digitális tartalmak előállítása hatalmas lehetőség a könyvtárak számára
Nem minden kérdésre sikerült választ találni. De nagyon jó gondolatébresztő előadás volt. ( A diásorban is megjelenő példákat érdemes végigkattingtani)
A szekció másik előadója Piri Ildikó, a Somogyi-könyvtár munkatársa volt. Ő elsősorban a Somogyi különböző net-tanfolyamairól beszélt. A kezdetekről, a fejlődésről, a tévutakról. Az előadás nagyon gyakorlati volt, nem véletlen, hogy utána több más városban dolgozó kollega kívánta a személyes beszélgetést. Ildikó bemutatta az általuk készített tananyagokat, feladatsorokat is. Ahogy a képzések történetét végignéztük, több ponton felmerült, hogy milyen tisztán látszódik, hogy a tanfolyamok anyagát az élet írja. Mindig amire szükségük van a hallgatóknak. Kicsiben más sikerült megvalósítani azt, amit az általános és középiskolai oktatási rendszer még nem tudott megtenni…. Egy tanfolyam keretén belül már igen. Az oktatóknak abban kellett fejlődnie, amire igény volt. Tudatosan kellett készülniük és alakítaniuk a tananyagot. Így akár reflektálhattunk is a délelőtt elhangzottakra.
Egy rövid videó a VTV műsorából a Somogyi nettanfolyamairól:
A két előadás nagyon jól kiegészítette egymást.
A fenti rövid beszámoló talán inkább csak emlékeztető. A jelenlévőkben talán felrémlenek a hallott gondolatok, egy picit beleszagolhatnak a másik szekciók előadásaiban. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy sikerült nagyon jó előadókat felkérnünk, amennyiben lehetőség adódik bármelyikünk meghallgatására, senki se habozzék!
Szóval figyelje mindenki a híradásokat és kövesse a könyvtári világ legfrissebb történéseit.
Egyúttal szeretném megköszönni előadóinknak, hogy vállalták a feladatot, valamint a jelenlévőknek, hogy megtiszteltek bennünket, és bízom benne, hogy mindannyian sok új tudással távoztunk a könyvtárból.
Bár a nyár mindig valahol a pihenés és a csendes munka hónapja, azért nem töltöttük tétlenül. A napi rutin mellett jutott idő véglegesíteni szeptemberi megyei továbbképzésünket konferenciánkat. Ebben az évben köszönhetően az NKA-nak (mindenki képzelje ide a megfelelő hangulatjelet) ismét regionális konferenciát szervezhetünk. A cím egyszerre sokat- és semmitmondó. Nagyon sok mindent belefér, s igyekeztünk is sokrétűek lenni. A témákat egyébként egy 2015 tavaszán végzett (könyvtárosi) igényfelmérésre alapoztuk!
Egyszóval, nagyon sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődő kollégát 2015. szeptember 24-én csütörtökön a Somogyi-könyvtárba!
A részvétel ingyenes, a szintén ingyenes ebédhez (valamint a délutáni szekciókhoz) azonban regisztráció szükséges! Ezzel azt is elárultam, hogy a délutáni programnál szekcióban gondolkozunk, így a regisztrációkor kérjük a részvételi szándékot is megjelölni!
Mint az már a felhívásban olvasható volt a 43. Csongrád Megyei Könyvtárosnapot 2015-ben Ruzsán tartottuk. Aki bátor volt és játszott velünk, már sokat tudhat a településről. Aki eljött, szintén sokat láthatott, tapasztalhatott. Aki nem volt ott, végigolvasva ezt a beszámolót egy picit talán belepillanthat egy alföldi kistelepülés mindennapjaiba is.
A találkozó felépítése hagyományos volt. A reggeli találkozás, kávézás a könyvtárban a szokásos jó hangulatban telt, a viszontlátás öröme és reménye sokak szerint a nap egyik fénypontja mindig.
A érkezés percei, a beszélgetés és reggeli kávézás/pogácsázás után a nagyteremben gyülekeztünk, hogy elkezdjük a nap szakmai részét.
A szakmai részt megelőzően hagyományosan a vendéglátó települést és könyvtárat bemutató előadásokat hallgathatunk. Mindig megtiszteltetés, ha a község vezetése köszönt bennünket. Idén Sánta Gizella, Polgármester Asszony köszöntötte az egybegyűlt könyvtárosokat, valamint vendégeinket, munkatársakat.
„Többet el lehet mondani képekben, mint szavakban”
Sok képpel gazdagon illusztrált köszöntőjében, mely egyben a település bemutatása is volt. Szavaival Polgármester Asszony egyben felvezette a nap témáját is. A találkozó központi témája idén a helyi értékek keresése, feltárása volt. A rövid bemutatóban láthattuk azokat a nap mint nap látott, ám gyakran fel nem ismert értéket, melyek meghatározzák egy egy közösség kultúráját, milyenségét. Felvillantak szép képek a természeti szépségekről, az épített kulturális környezetről, a kulturális életről. Láthattuk egy kistelepülés fejlődési ívét, minden értelemben vett gazdagodását, épülését. A nyüzsgő társadalmi életet, a falu értékeit.
A köszöntő szavak után szűkítve a kört Vörös Tiborné Marika a Móra Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár munkatársa mutatta be a „művház” történetét, mindennapjait. A több mint száz diából álló képes beszámoló felvillantotta az 1960-as évek Ruzsáját, de láthattuk, hogy napjainkban is milyen nyüzsgő kulturális életet él ez a homokháti település.
Császár Ágota, könyvtáros kollegina pedig egy egészen különleges saját készítésű videóval mutatta be az ő mindennapjait, a könyvtárosság szépségeit, buktatóit, az öröm pillanatait:
Szintén egy videón keresztül nyertünk bepillantást az elmúlt évek egyik legnagyobb ruzsai projektjébe, egy 34 milliós EU-s pályázat munkáiba.
Goti előadása és videói után tovább ismerkedtünk a helyi értékekkel, a Csűrdöngölő táncegyüttes rövid bemutatóját tekinthettük meg.
Ő is vegyítette a módszereket. Hol vetített, hol diasort használt, hol inkább a szóbeli előadásra összpontosított. Előadásának címe a Helyi értékek szerepe a közösségek életében volt, lényegét pedig a cím sugallja is. Hallhattunk napi munkájukról, Csongrád megye értékeiről, a helyi értékekről, a hungarikumokról, a jogszabályi háttérről. Találkozhattunk olyan helyszínekkel, tárgyakkal, amelyek mindenki számára ismertek, azonban különlegességük nem ismert.
Az előadás során megismertük a jogszabályokat, a módszert, az értéktárba kerülés lehetőségeit, az értéktár bizottságok munkáját.
Az általános ismeretek után azt vizsgáltuk meg, hogy vajon milyen szerepe lehet a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak a helyi értékek feltárásában. Ez természetesen településenként változó, elsősorban kistelepüléseken lehet igazán fontos. De mint Kukkonka Judittól, a Somogyi-könyvtár munkatársától megtudtuk, egy megyei könyvtár is sokat tehet a helyi és megyei értékek feltárásáért, megőrzéséért. A gyakorlatias előadás több helyen reflektált Székely Anna előadására, de minden esetben igyekezett a konkrét feladatokat is mellérendelni.
Miután megtudtuk, hogy mit tehet a „nagytestvér” – hálátlan módon már jóval dél után, közvetlen az ebéd előtt – egyszem férfi előadónk következett, a bordányi IKSZT vezetője, Börcsök Roland. Ő a helyi értéktár bizottság (nagyon aktív) tagja. A megyében Bordány kiemelkedő munkát végez a helyi értékek feltárásában, gyűjtésében, regisztrációjában.
Prezentációjában összefoglalta a jelenleg az értéktárban szereplő helyi értékeket, azok ismérveit, valamint egy pici betekintést nyerhettünk a bizottság munkájába, céljaiba.
Roland már a modern kor gyermeke és egy igazi magyar terméket használva, előadását perzivel készítette el:
Roland előadásának végén már nehezen bírt magával a hallgatóság a rövid kis időközi szünet nem volt elég a felfrissülésre, baráti csevejre, mindenki vágyott vissza már a friss levegőre és várta az igen ízletes ebédet.
Előtte azonban még volt egy kis dolgunk. A sok érdekes, ám szellemileg fárasztó előadás és a testi élvezetek mellett mindenkinek szüksége van egy kis játékra is. A homo ludens játszani és nyerni szeret. A fentebb már említett totó eredményhirdetése, valamint a szerencsés nyertesek kisorsolása még az ebéd előtt lezajlott. Bár sokan nem hiszek, de nem volt bunda, hogy a nyeremények jelentős részét az Egyetemi Könyvtár (a helyes és teljes nevet leírók között jövőre szintén nyereményeket sorsolunk) munkatársai vihették haza. A nyereményeket, az egyedi könyvjelzőket Vetró Klára, ruzsai képviselő asszony ajánlotta fel.
Aki nem akarta kitölteni a totót, inkább a névtelenségbe burkolózva szeretett volna nyerni annak is adtuk lehetőséget. Már az elmúlt évben indítottunk jeligés pályázatot értékes nyereményekért. Idén a kollégák emlékezetében kívántunk kutakodni, és megismerni legkedvesebb olvasóikat. Sajnos ebben az évben csak egyetlen pályamű érkezett be. Most már felfedhető a pályázó kiléte, dr. Marton János nyugalmazott könyvtárigazgató villantotta fel emlékeit a régmúltból. Mivel más pályázó nem volt, igazgató úr lemondott a nyereményéről, amit ez úton is szeretnék megköszönni.
Mivel már kellően elcsigázott és éhes volt az összegyűlt könyvtárosok zöme, nem kívántuk tovább várakoztatni az ízlelő bimbókat, a helyi szervezők igen gyorsan tálalták az ízletes ebédet.
Na jó, volt vegetáriánus menü is, de arról sajnos nincs fotóm. Hogy ne csak a kulináris élvezeteknek hódoljunk, és megismerhessük a helyi értékeket is az ebédhez a Ruzsai Citerazenekar szolgáltatta az aláfestő zenét.
Íme egy korábbi fellépésük:
Végül egy rövid képes összefoglaló (ez még remélem bővül)
Összejövetelünk szakmai apropója – a szokásos tapasztalatcserén kívül -, így a központi téma a manapság igencsak divatos „helyi értékek”. Kormányzatilag is kiemelt fontosságú területről van szó, valamint a megyében (is) több könyvtár vállal vezető szerepet a helyi értékek feltárásában, gyűjtésében. Ehhez kívánunk segítséget adni néhány rövid előadás erejéig.
Természetesen idén is lesz lehetőség tapasztalatcserére, személyes beszélgetésre, szórakozásra is.
Bár a jelentkezési határidő hamarosan lejár, azért még kérek mindenkit fontolja meg! Aki volt már tudja, hogy milyen fontos, hogy egy picit együtt legyünk (najó azért nem biztos, hogy „kell egy hét együtt lét”), de nagyon jó egy picit kötetlenebbül is találkozni.
A ebéd bográcsban és kemencében készül az udvaron, a sétakocsikázás mindig egy sajátos hangulatot kölcsönöz minden településnek.
Bár a jelentkezési határidő hamarosan lejár, azért nem késő még kitölteni a jelentkezési lapot, legalábbis az ebéd választás miatt!
Lassan már hagyománnyá válik (legalábbis ez a célunk évek óta), hogy a könyvtárosnaphoz csatlakozik egy játékunk is. Néhány egyszerű, a településsel kapcsolatos kérdésre keresünk választ. A válaszolók között apró ajándékokat sorsolunk ki az eseményen. Ezeket a kitöltött totókat ott helyben lehet leadni.
Ha valakinek még több ideje van, akkor a Szegedi Nemzeti Színház jegyeiért pedig néhány könyvtárosi emlékét fogalmazhatja meg nekünk. (Részletek a csatolmányban)
Szóval mindenkit sok szeretettel, némi pogácsával és kávéval várunk Ruzsára!
Érdeklődni lehet Bajuszné Magdinál, nálam, vagy Ruzsán Császár Gottinál és Vörösné Marikánál!
Bár a meghívó nem került fel a blogra, de a mai nap lezajlott az első igazán megyei továbbképzésünk.
A hasznos délelőtt a terveknek megfelelően zajlott.
Első programpontként a CSMKE elnökasszonya, Bajusz Jánosné Magdi beszámolt az egyesület 2014-es munkájáról, valamint a 2015-ös tervekről.
Az elnöki beszámoló után a Somogyi-könyvtár igazgatóhelyettese, Sikaláné Sánta Ildikó vezette be a hallgatóságot a DélmagyArchív-ban való keresés rejtelmeibe. Rámutatott a finomságokra, apró ötleteket adott, hogyan érdemes keresni, böngészni az elmúlt évek egyik legnagyobb az Egyetemi Könyvtárral valamint a Délmagyarország napilappal közös projektünk eredményében.
A délelőtt lezárásaképpen pedig „Sacinéni”-vel (dr. Sáráné dr. Lukátsy Sarolta) beszélgetett Kulcsár Marianna, a nemrégiben megjelent könyvéről, amely a Somogyi-könyvtár gyermekkönyvtárának az elmúlt ötven évét vette számba.
Idei utolsó megyei továbbképzésünkre két – látszólag – egymástól független előadót hívtunk meg. Mivel – a megszokottal ellentétesen most – nem volt túlzsúfolt a program, mind a két előadónak bő egy óra állt rendelkezésére, hogy az olvasásról, az olvasmányokról beszéljen.
Elsőként Lackfi János, József Attila-díjas költő, író tartott egy hosszabb előadást a kreatív versírásról. Legalábbis a cím szerint. Azonban ennél sokkal többről volt szó az előadásában. A nyelvről, a nyelvi játékról, a nyelvi leleményről. A nyelvről mint organikus egészről, a mindennapok alakítójáról. Megtudhattuk, hogy az elvakult nyelvőrök akár az úthenger elé is feküdhetnének, hiszen vagy kikerüli vagy nem. Ahogy a nyelv is. Ha változni akar, változni fog. Előadónk nem véletlen „sztár” szerző most. Nagyon jó előadó, jó humorral, nagy tudással, tapasztalattal és zseniális nyelvérzékkel. Így nem csoda, hogy gyorsan eltelt a másfél óra.
A délelőtt folyamán egy nagyon picit bepillanthattunk a boszorkánykonyhába. Láthattuk, hogy mennyi buktató van az alkotásban. Mennyi töprengés. és mennyi tudomány, amit meg kell tanulni. Mert ez is egy szakma, amit tanulni kell. Nagyon sokat tanulni, és nagyon sokat gyakorolni.
Bátrabbak az előadás végére verset is írhattak. Ha valaki hozzájárul, publikálom!
A szünet után egy éles váltással következő előadónk, Péterfi Rita, az olvasásfejlesztés hazai és nemzetközi tapasztalatairól beszélt a kitartó hallgatóságnak.
Rita, a szentendrei Pest Megyei Könyvtár osztályvezetője, olvasásszociológus, kutató, oktató. Hosszú évek óta foglalkozik az olvasásfejlesztéssel, illetve a társterületekkel. Előadásának kulcspontjában az olvasás állt ugyan, de láthattuk, hallhattuk, hogy az élet szinte minden területével milyen szoros összefüggésben áll az olvasás.
Az áttekintő előadásban hallhattunk a skandináv gyakorlatokról, egy picit bepillanthattunk a „finn csodába”, hogy milyen módon jutott el erre a szintre a finn oktatás. S már itt tapasztalhattuk, hogy a konkrét olvasás önmagában nem meghatározó, de minden más tudományággal együtt igen. Itt lehet visszacsatolni Lackfi Jánosra, hogy jól írni csak az tud, aki jól és sokat olvas.
Egymástól elválaszthatatlan.
Rita előadása inkább nagyívű volt, most viszonylag kevesebb konkrét gyakorlatot tudott bemutatni, de így is nagyon gyorsan elrepült a délelőtt.
A visszajelzések alapján mind a két előadás hasznos és fontos volt a résztvevők számára. S ha ez így van, akkor elégedettek lehetünk.
Mivel egyik előadó sem használt diákat, így csak a jelenlévők profitálhattak a hallottakból. Ebből meg az következik, hogy el kell jönni! Legközelebb már csak 2015-ben lesz erre lehetőség, de nagyon sok szeretettel várunk mindenkit akkor is!
Ez évi őszi megyei továbbképzésünk 2014. november 13-án csütörtökön tartjuk. Most is igyekeztünk színes programot készíteni, hogy mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelőt.
Hallhatunk előadást a könyvtárügy aktuális kérdéseiről, az ELDORADO projektről, a a környezeti nevelési módszertanról.
Valamint a nap lezárásaként ismét lehetőséget kaptunk a daru-vonulás megtekintésére, megfelelő számú jelentkező esetén…szóval november 10-ig még lehet jelentkezni rá!
Jó szokásunkhoz híven a Somogyi-könyvtárban az idei könyvtári napok is inkább hetek. Ilyenkor aztán végképpen igyekszünk kihozni magunkból a lehető legtöbbet. Nagyon nehéz minden évben megújulni, de igyekszünk új színt vinni a programokba. Mivel ez egy országos rendezvény, a „sztárok” levadászása sem egyszerű feladat. Az alkotók, írók már tudják, hogy mi várható, s ha betelik a határidőnapló, nem tudnak mit tenni. Ettől függetlenül úgy érzem, s látom, hogy idén is jó programot sikerült összeállítani a kollegáknak mind Szegeden, mind a megyében.
Itt olvasható a hivatalos programfüzet, de ez elsősorban a városi rendezvényeket tartalmazza.
Alább pedig egy kis válogatás az elmúlt két hét elektronikus sajtójából:
S természetesen senki se gondolja, hogy közben a megyében nem zajlik az élet. Erről egy rövid áttekintés most készül, de azért néhány név, akik a a mi közvetítésünkkel jutottak ki (addig amíg az egyedi szervezéseket nem számoljuk):
S akkor még nem is beszéltem a számtalan helyi szervezésről, ahonnan nagyon jó ötleteket meríthet minden érdeklődő. Érdemes böngészni az Októberi Könyvtári Napok hivatalos oldalát, s az egyes könyvtárak weblapját, facebook profilját.
2014. április 24-én tartottuk Szegváron ez évi első kistérségi összejövetelünket. Az elmúlt évek változásai alapján ezt a hagyományt is kicsit megújítottuk. Néhány éve vezettük be ezt a sajátos formátumú továbbképzésünket, találkozóinkat. Idén először ötvöztük a kistérséget, valamint a KSZR rendszerhez tartozó könyvtárak találkozóját.
A szakmai nap apropóját hármas évfordulóhoz kötöttük. A szegvári könyvtár idén 60 éves, a könyvtárnak (jelenleg) helyt adó épület, a művelődési ház ötven éves, míg a két kollegina – Kerekesné Bovatsek Ágnes és Kosztolányi Sándorné (Vera) – mintegy negyvenévi közös munka után egyszerre válik nyugdíjassá. A könyvtár életének 2/3-át együtt dolgozták végig, de erről majd később.
Természetesen a könnyes ünneplésen kívül szakmai témák is szóba kerültek a nap folyamán.
A vendégváró kávé/tea/pogácsa után Purgel Nóra az Egyesített Közművelődési és Muzeális Intézmény megbízott vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, valamint röviden bemutatta a község kulturális életét, intézményeit, az aktívan működő (kulturális, közművelődési) közösségeket, kiemelve néhány valóban nagy hagyománnyal rendelkező egyesületet.
Mint az előadásból is megtudtuk – valamint a neve is mutatja – Szegváron is egy összevont intézmény látott vendégül bennünket. Az elmúlt évtizedek során több féle ilyen intézménytípust hozott létre a kormányzati politika, a politikai-, gazdasági kényszer, a helyi adottságok, valamint számtalan más tényező.
A jelenlévők között is többen érkeztek különböző típusú összevont intézményből. Őket kértük fel, hogy röviden mutassák be a könyvtárnak helyet adó intézményüket, számoljanak be tapasztalataikról, az „összevontságról”.
Elsőként Derekegyházról Csatordainé Lakatos Veronika osztotta meg velünk tapasztalatait.
Ő egy IKSZT-ből érkezett, s rövid összefoglalója alapján egyértelműen pozitívan éli meg az együttélést. Csak egy idézet tőle: „Élet van a könyvtárban!”, s ez részben a helynek is köszönhető. (No meg talán annak, hogy a művelődési ház büféjében nagyon finom, s olcsó sütemények is vannak.) A derekegyházi könyvtár a Somogyi-könyvtár által működtetett KSZR tagja.
Sípos Anna a fábiánsebestyéni ÁMK-nál könyvtáros, ahol – jelenleg – az óvoda, a művelődési ház valamint a könyvtár alkot egy egységet, az iskolarendszer átalakításával az iskola kivált az ÁMK-ból.
Mivel a könyvtár az iskolában található, ez egy furcsa helyzetet hozott a könyvtár életében is. A kolleganő beszámolója alapján úgy éreztük, hogy több a negatív tapasztalata, ami nem csak az összevonásnak köszönhető. Részben az elhelyezkedés, részben külső körülmények hatására a könyvtárhasználat az elmúlt években jelentősen visszaesett, az könyvtárhasználók nagy része, a körülményeknek köszönhetően az iskolások közül kerül ki. Az összevontságból Anna keveset érez, az intézmény keveset profitál. A könyvtár nem tagja a megyei KSZR rendszernek, s eddig az önkormányzat elutasítóan reagált megkeresésünkre.
Nagymágocsról Tóthné Rostás Ágnes, az ÁMK vezetője mutatta be a település kulturális életét. Jelenleg ő az összevont intézmény megbízott vezetője az egységek pedig:
Úgy gondolom már ez a felsorolás is bizonyítja, hogy itt valóban bonyolult összevonásról van szó.
Ági rövid előadásában felvázolta az elmúlt évek rengeteg változását, ahogy a település vezetősége próbálta a jogszabályok szerint leggazdaságosabban üzemeltetni intézményeit. Az elmúlt két év fenntartói változásai ismét lavinát indítottak el, ami alapján jelenleg az körvonalazódik, hogy 2014 augusztusától normalizálódik a rendszer, s valóban egy sikeres összevont intézményt kap a közösség. Jelenleg felújítások zajlanak, melyeknek köszönhetően nem csak szervezetileg, de szerkezetileg is megújult, letisztult intézmények fognak a község lakosai szolgálatára állni.
A folyton változó kulturális életre jellemző, hogy jelenleg is több EU-s pályázatban vannak benne.
Látható, hogy a nagyközségben igen élénk kulturális élet folyik. 10-12 olyan civil szervezet is van, amelyek rendszeresen találkoznak, évek óta szerves részei a falu életének, a nyugdíjas klub rendezvényein szinte garantált a 100 fő feletti részvétel. Látható, hogy a változó körülmények között is sikeresen működik a könyvtár is.
A hosszabb-rövidebb beszámolók alapján is leszűrhető, hogy messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Három különböző tapasztalatot hallhattunk. Látható, hogy mindig az adott körülmények befolyásolják, hogy egy-egy összevont intézmény mennyire sikeres. Jó együttműködéssel sikeressé válhat.
Azonban azt a következtetés levonhatjuk, hogy az elmúlt években szinte minden érintett településen komoly fejlesztések történtek, történnek Európai Uniós támogatásból. Mindhárom megszólaló kollega olyan településről érkezett, ahol uniós forrásból újították meg a könyvtárnak helyet adó épületet és annak közvetlen környezetét.
A szakmai rész lezárása képen a Somogyi-könyvtár osztályvezetője, Dobosné Brezovszky Anikó tartott rövid bemutatót az ODR szolgáltatásról.
Országos szinten a Somogyi-könyvtár meghatározó szereplője az ODR szolgáltatásnak. Ismét kiemelte Anikó is, hogy immáron évek óta a megye könyvtárai számára a szolgáltatás teljesen ingyenes, a megyei könyvtár átvállalja a visszaküldés postaköltségét is, bár a közelmúlt beli áremelkedések ezt egyre inkább megnehezítik. Azonban fontosnak tartja a könyvtár vezetősége, hogy ez a lehetőség továbbra is fennálljon. Ezért is volt fontos, hogy az előadás után a KSZR rendszer tagjai számára gyakorlati bemutatót is tartott Anikó, ahol a felmerülő kérdésekre azonnal tudott válaszolni.
Rövid szünet (értsd állófogadás, kávé, szendvicsek, pogácsa, sütemények) után következtek az ünnepélyes pillanatok. Megindító volt, hogy – bár az ünnepeltek sejthették az eseményeket – mégis valóban könnyekig meghatódtak a Somogyi-könyvtár igazgatóasszonyának, Palánkainé Sebők Zsuzsannának, valamint a község alpolgármesterének, R. Nagy Mihálynak köszöntő szavain. Rajtuk kívül több évtizedes munkájukat megköszönve búcsúzott tőlük az intézményvezető, korábbi kollégáik, főnökeik is.
Az ünnepélyes pillanatok után nehéz volt megszólalni, de az ünnepeltekre is várt még feladat. Kettőjük közül Kosztolányiné Vera vállalta, hogy a közösen összeállított képes történethez néhány gondolatot is elmondjon. A kedvesen összeállított képsorok számos emléket ébresztettek az ott ülő kollégákban.
A képes bemutató és némi frissítő után egy könnyed sétával eljutottunk az összevont intézmény egy másik tagegységébe, a Jaksa László Helyismereti Gyűjteményhez, ahol a gyűjtemény kezelője Purgel Nóra mutatta be a kis kiállítóházat és a gyűjteményt.
Minden Szegvárra tévedő, Csongrád megyében kirándulónak ajánlom, hogy tekintsék meg a község őskori emlékeit, közelmúltját bemutató házat. A családi emlékekkel fűszerezett bemutató után sikeresen zártuk szakmai napunkat.
Végül egy rövid képes összefoglaló:
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
