A Somogyi-könyvtár idén is részt vett a Kulturális Örökség Napjai rendezvényen. Színes programokkal vártuk a szép számú érdeklődőt.
Az időjárás is kegyes volt, s a résztvevő kollégák beszámolója alapján is sikeres volt a a programsorozat.
Így írt erről Jászay Tamás a Revizor-ban.
A III. Szegedi Sárkányhajó fesztiválon a Somogyi-könyvtár lelkes csapata is indult. Önerőből, de a könyvtár vezetősége által lelkesen támogatva.
Az „elsőbálozók” között hatodik helyezést értünk el, ami tizenegy (11) csapat közül akár szép eredmény is lehet. Mindenesetre szép volt, jó volt.
Lelkesek vagyunk, terveink vannak, jövőre újra indulunk, s a Városháza valamint a regionális MTV csapata után megverjük a helyi legnagyobb informatikus cégeket is!
Hajrá Somogyi!
A kép pont bennünket ábrázol edzés közben, de a cikk nem rólunk szól! forrás: szegedma.hu
Fotók a CSMKE albumában
A fesztivál egyébként kísérő rendezvénye a Halfesztiválnak, amihez a Somogyi szintén kapcsolódott.
Mint arról már korábban írtunk, új megjelenési formával kísérletezett a Somogyi-könyvtár.
Most egy rövidke beszámoló a tapasztaltakról, látottakról egy szervező/résztvevő kollegina tollából. Szóval így látta nyaucica:
SZIN-re léptünk!
„Agysejt-regeneráló sátrat ver a Somogyi-könyvtár!”
Valahogy így hangzott a szlogenünk. Mármint, hogy a Somogyi-könyvtár a SZINre (gyengébbek kedvéért Szegedi Ifjúsági Napokra) költözött ki pár napra és reklámozta magát az ifjúságnak.
Néhány retró asztallal, székkel és zenei témájú könyvekkel, totókkal, friss napi sajtóval felszerelkezve vonultunk ki a „mínuszegyediknapon” (ma már minimum elvárás egy fesztiváltól, hogy legyen –1, nulladik, első, második… stb napja), hogy meghódítsuk a fiatalokat.
Mit is csináltunk ott? Napi tevékenységünk fő részét a SZINtörténeti kiállítás bemutatása töltötte ki, mely az 1967 és 1989 közötti fesztiválokra emlékezett.
Jó marketing érzékkel és SZINrendezői engedéllyel a főútvonal mentén helyezhettük el paravánjainkat. Így az összes arra járó emberke, biciklis, kocsis, motoros (józanul és álmosan is) kénytelen volt belebotlani és megnézni.
Tanulsága a kiállításnak bármilyen témáról, bármit ki lehet nekik tenni, mert minden érdekli őket, és ne ítélj kinézet, ruha ill. ruhahiány, hajviselet… alapján!
Minden nap nyelvórákkal vártuk a ”látogatókat”, a legnagyobb sikert a csinos olasz nyelvtanár néni aratta. Ennyi hímneműt rég láttam ilyen lelkesen „Fesztiválozz külföldiült tanulni”!
Kintlétünk alatt sok fiatalt sikerült Somogyi-könyvtári tagsággal ellátni, ingyen iratkozhattak be hozzánk a szegediek ill. a Szegeden tanulók. Például sikerült a Timi kolleganőnek a SZINarcát: Novák Pétert is becsalogatni és Somogyi-könyvtári taggá tenni. Ezúton is köszönjük, hogy eljött hozzánk.
Készültünk még különféle játékokkal és irodalmi kocsmatúrával, de sajnos a nagy meleg, a sok program az ilyen típusú tevékenységeknek nem kedvezett ill. más időpontra kell legközelebb helyeznünk.
A szombati zárónapon Darida Benedek író a Jaj a legyõzötteknek, avagy süssünk-fõzzünk másnaposan című kötet társszerzője látogatott el hozzánk és beszélgetett oross-sal a másnaposság történetéről. Azt hiszem mindkettő szakértő volt a témában! 🙂
Összefoglalva egy nagyon kemény (öt nap) van mögöttünk, rengeteg élménnyel, tapasztalattal, ismerősökkel, kapcsolatokkal (mármint más kintlévő intézmények) és olvasóval lettünk gazdagabbak.
Lebarnultunk, kézműveskedtünk, koncerteket is hallgattunk és nagyon elfáradtunk!
De, jövőre remélem újra SZINre léphetünk!
S kedvcsinálónak néhány fotó a webalbumunkban! (Felső sor, FOTOALBUM gomb)
A Hangtárnok már megígérte, most pedig megszületett a (kissé hosszúra nyúlt) beszámoló nyaucicától. Szóval ezt látta Egerben:
Mikor éjfélt üt az óra…
Az idei év helyismereti konferenciája Eger városában került megrendezésre.
Enyhe lelkesedéssel keltem útra, már előre fárasztott az öt órás buszút (mivel a vonat min. 3 átszállásos lett volna) és nagyobb érdeklődést mutattam az elutazás előtti napon kapott vadonatúj bicajom iránt és különben is 3 hete szabin vagyok, minthogy szakmai konfira menjek.
Végül is felszerelkeztem mp3-mal meg hosszas nézelődés után kiválasztott olvasnivalóval. HP6-ot nem akartam vinni, a Vukot nem találtam, gondoltam jó lesz az Egri csillagok(??). Ugyanis a kötelezőket minden évben újra kiolvasom. Kedves Olvasók! ha nektek azonnal leesett, nekem nem, csak fél óra elteltével, hogy milyen témájú könyvet is pakoltam a hátizsákomba.
Az út alatt persze csak zenét hallgattam és érdeklődéssel figyeltem merre is visz a busz és a rallysofőrünk, aki többet ment az út másik oldalán mint saját sávjában. De biztos a közutak állapota miatt.
Megérkezve Egerbe, a kedves ottani kollegák már táblácskákkal vártak bennünket és kísértek szállásunkra ill. a konferencia helyszínére a belváros szívében fekvő Szent János Házba.
Az épület korából és jellegéből adódóan komoly és kellemesen hűvös hangulatot árasztott a nyári forróságban.
A tanácskozást a 2008-as év könyvtárának igazgatóasszonya nyitotta meg a város és a megye jeles személyeivel. Kik, egyformán hangoztatták milyen fontos a helyismeret + a könyvtár a város életében és hogy kölcsönösen szeretik és támogatják egymást.
A köszöntök után sor került a hagyományosan minden évben kiosztott Kertész Gyula-díj átadására. Amelynek idén szegedi vonatkozása lett. J Gyuris György a szegedi Somogyi-könyvtár nyugalmazott igazgatója kapta a kitüntetést. Innen is még egyszer gratulálok az Igazgató Úrnak.
A nap hátralévő részében isteni finom pogácsák (bárhonnan is volt és akárki sütötte nagyon jó volt), édes sütik, finom kávék, üdítők vártak a szünetben minket és még 3 előadás.
Papp István a Fszek ny.igazgatója saját a helyismereti gyűjteményekkel kapcsolatos élményeit elevenítette fel. Előadásának egyik kedvenc mondata számomra így szólt: „…a helyismereti gyűjteményt akkor is megtartja a főváros, ha minden mást kidob…”
Hála az égnek!
Löffler Erzsébet az egri főegyházmegyei könyvtár különböző gyűjteményeiről beszélt, megszámlálhatatlan sok számadattal felsorolta mennyi kincset is rejtenek az egyházmegye különböző gyűjteményei (pl. Goethe dedikációs kötet és Mozart kézirat).
Czeglédi László pedig az egri felsőoktatás helyismereti képzéséről és az oktatás problémáiról beszélt. Számomra előadása nagyon érdekes volt. Teljes mértékben egyetértek vele, hogy a könyvtár szakon önálló tárgy legyen a helyismeret. S bizony a gyakorlat során én is inkább helytörténetet tartok nem helyismereti oktatást. (Bocsánat érte, de gyorsabb és tényleg a szívemhez közelebb áll). Ha valaki még kíváncsi az előadására bőszen jegyzeteltem elküldöm mailban.
Az első nap végül 2 órás városnéző/várt megmászó sétával (újfent rájöttem nagyon széles az egri várfala és félek tőleL) majd katonai bemutatóval (melyet az Egri Vitézlő Oskola tagjai tartottak) folytatódott. Láttunk korabeli divatot, fegyvereket, szkita és egyéb harcmodor bemutatót és rekonstruálták nekünk Vicuska és Jumurdzsák párbaját is (Egri csillagok na tessék ki ne tudná!!). Majd a bemutató után dobszóval és vitézeink sorfala között vonultunk be a 2008-as év könyvtára szentélyébe tartott állófogadásra.
Pezsgők, borok, finom hidegtálak, melegételek rengetegében, akinek nem sikerült elveszni és még ereje is maradt megtekinthette a könyvtárat. Minden egyes helységében kedves egri kollegák bujkáltak és várták a kíváncsi „külföldit” és meséltek és válaszoltak kérdéseinkre.
Nagyon szép az egri könyvtár, irigylem a kényelmes foteljeiket és a szép cserépkályhájukat. Ez a két dolog azt hiszem teljesen szakmai észrevétel volt tőlem.
Természetesen nem maradhatott ki a látogatásból az ottani helyismereti gyűjtemény sem, majd a másik épületben lévő zenei gyűjtemény. Trinity birodalmában egy kis idő után csak lebuktam ki is vagyok, de érdekes storykkal lettem gazdagabb. Egy debreceni kollegától megtudhattuk, mennyire káros is volt az életünkre nézve a tornasor és milyen finom is egy könyvtárban fagyit enni.
Sajnos nem emlékszem már miért, de „halálos fenyegetést J” kaptam Trinitytől, hogy ne merészeljek valamit megírni, de elfelejtettem mi volt az, úgyhogy bocsi érte, ha leírtam. Az ajándékot amit küldött a szegedieknek ezúton is köszönjük szépen.
Az est hátralévő részében még megcsodáltuk a szépen terített állófogadás romjait és városnéző körútra indultunk a két szakértő helyi erő Trinity és Ági vezetésével. Kis csapatunk nem okozott nagy riadalmat az első szórakozóhelyen a Bíborosban (telt ház és senki nem adta át a helyet) szóval továbbmentünk egy másikba. Maradjunk annyiban az afterparty v. workshop alatt orosz dalok, nyelvtőrök, cd v. dvd írás technikai fortélyai (mittomén melyik??) és másnapi előadás tervezetek hangzottak el.
Leander még jön nekünk az általa megígért előadásmóddal mi meg a transzparenssel neki. Sajnos a katolikus kollégiumok már 10 órakor nyugovóra térnek a számunkra meghosszabbított éjféli kijárási tilalmat megtisztelve Katival jó kislányként hát hazarohantunk és bebocsátást kértünk pontban harangszóra. A többiek továbbindultak az egri éjszakába és még fél 3ig buliztak.
A másnapra tervezett négy előadásból sajnos csak 3 valósult meg. Két előadó is betegség miatt lemondta. Így Vincze Andrea és Kármán László előadását hallgathattuk meg az Europeanal Local projektről. Leander megkegyelmezett a hallgatóságnak és kevesebb 3betűs kombinációt használt, mint anno nálunk Szegeden. Bánkeszi Katalin két előadást tartott gyors egymásutánban. A nemrégiben indult Magyar Digitális Képkönyvtárat mutatta be és az elmaradhatatlan csokinyeremény játékát idén se felejtette el. Majd a betegséget jelentett Hegyi Ádám előadását olvasta fel befejezésül a Mokka-R és a helyismereti gyűjtemények kapcsolatáról.
Az előadások alatt leszakadt az ég Egerben és fenyegette a délutáni kirándulást, de végül is megkegyelmezett az idő és a kollegák elutazhattak a Bükkbe.
Sajnos a kirándulásról én már nem tudok beszámolni mert hazautaztam, de amit láttam, hallottam nagyon tetszett és örülök, hogy Trinityt is megismerhettem.
Természetesen az általam vitt könyvbe bele se néztem Egerbe és az út alatt. Hazaérve kezdtem el olvasni és mire a beszámolót is megírtam már be is fejeztem!
ps:
Köszönjük Trinity! 😉
Kissé megkésve az érdeklődőknek, azoknak akik nem tudtak eljönni egy rövid beszámoló a találkozóról egy kollegina tollából klaviatúrájából.
Ásotthalmi könyvtárosnap : avagy a külcsin vagy a belbecs számít?
Napsütés és eső, isteni finom pogácsa és kemencében sült „túróslepény?” – remélem az volt a neve – nem vagyok egy konyhazseni.
Szép új könyvtárépület, lelkes helyi erőkkel. Kicsit kényelmetlen székeken a művelődési házban sok informativ előadás a település történetéről, jövőjéről, kultúrájáról, a homokháti kistérség embereiről/életéről (Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármestertől megtudhattuk a kocsma előtt álló biciklimennyiség mit is jelent a települések életében összehasonlítva a Dunántúlt és a Homokhátságot, avagy miért is járnak a mórahalmiak Kiskunmajsára fürödni), szép film a helyi kultúréletről.Majd egy kis szakmaként a kompetenciáról a könyvtárakban és a tudásmenedzsment rejtélyeiről hallhattunk előadásokat.
Az ebéd hatalmas (csbk sajnálhatja, hogy dolgozott) adag és nagyon finom volt!
Akik (sajnos kevesen mentünk) a Bedő Albert szakközépbe nem jöttek el sajnálhatják a szemerkélő esőben megtett erdősétát, a szép múzeumot, a rengeteg plüss kitömött állatkát 🙂 és az érdekes szakértő vezetést.
Megyei településeknek mondva kommandóként csapott le az SK állománygyarapítása + a helyismereti gyűjtemény a kiállítási tárlókban lévő nem ismert iskolatörténetekre!
Úgyhogy mindenki önként küldjön mindenféle szóróanyagot/kötetet magáról/magától mert kimegyünk és elhozzuk erőszakkal!!
A templomnézésről nem tudok beszámolni mert az párhuzamosan zajlott.
Összeségében egy nagyon szép nap volt sok-sok könyvtárossal és egy szép, csendes kistelepülésen. Jövőre Zákányszéken? Az alcím az ásotthalmi polgármestertől származik, aki kicsit megfordította a szólás eredeti értelmét!
Ásotthalomnak meg további jó munkát kívánunk!
Végül egy kis képi bemutató:
Az Ünnepi könyvhét keretében blog-napot (na jó egy kerekasztalbeszélgetést) rendeztünk a Somogyiban. Vendégünk volt:
Anthony Sheenard, Szamárfül, Wyquin, Cotta, Lotterfield Boholy
a beszélgetést Száraz Ferenc vezette.
Nagyon finoman fogalmazva sem volt sajnos tömeg a nézőtéren, pedig igen élvezetes beszélgetést folytattak vendégeink a blogról és az irodalomról, meg úgy egyáltalán.
Mainstream bloggert nem hívtunk, de érdekes volt látni/hallani ennyi féle ember (nagybetűs EMBER?) gondolatait, félszeit.
Sajnálom, hogy nem sikerült blogosabbra rendezni, hogy mindenkit bevonva a beszélgetésbe a nézők is commenteljenek, de majd legközelebb!
Így maradt a szolid sörözgetés a résztvevőkkel a sörkertben. Én ezt is élveztem, bízom benne, hogy a többiek is!
A jelenlévők közül Murci/Szamárfül már megénekelte mit tapasztalt, a közönség soraiból csbk-tól olvashatunk észrevételeket! Várom a többiekét is saját blogjukon, de akár itt is. Valamint, ha valakinek kedve támad beszámolót írni, szívesen közzéteszem (nem direkt kérés volt ez nyaucica -))
S reggelre már Lotterfeld Boholy is elkövette a maga posztját…
Azért délutánra elkészült egy nézői beszámoló, egy könyvtáros tollából.
Egy kis ízelítő:
Szóval a Blognap. Négy előtt tíz perccel szomorú sms érkezett a telcsimre: Nincs tömeg 🙁 volt a pár szó. Mit tesz az ember, lerohan mondván négyig munkaidő és hős lesz, ott marad tömegnek, mert amúgy is megígérte.
Sajnos tényleg bánatosan nézett ki a szépen elrendezett első emelet, de négy óra után pár perccel már be is népesült: az előadókkal, barátokkal és a „média jeles képviselőivel!!!” = ezt most kihangsúlyozom előre!! …
Az előadók olyanok voltak, ahogy a blogjaik alapján elképzeltem őket: Cotta=elitista, kicsit konzervatívabb, Murci/szamárfül=vidám amilyen a neve is, Wyquin = a nevetése nagyon édes! és ha megszólalt nem üres fecsej volt – ezúton is köszönet hogy elárulta neve jelentését; Sheenard = jópofa, ötletes, hozzászólásaival – bevallom kedvet csinált, hogy elolvassam a könyveit, bár tegnap az egyik ajánlószöveg a könyve borítóján már azé megingatott.
És legutoljára hagytam Tündérgyár uralkodóját: bevallom rá voltam a legjobban kíváncsi. Blogja alapján olyan embernek gondoltam, aki a billentyűzet mögött mondja a tutit, de személyesen/élőben nem fog magas fordulatszámon pörögni. Be is jött ez a várakozásom, visszafogottsága 2 méter távolságról is érződött a sorok közt. Kicsit sajnáltam is szegényt: ebben a közegben nagyon nem élt. Egy-két összecsapás a végletével Cottával és semmi több puskapor nem jött ki belőle.
De már azóta életre is kelt, megtalálta kedvenc közegét és olvasható is írása, amiben, na megkapjuk ám a magunkét.
A teljes írás pedig itt olvasható. (by nyaucica)
Valamint a beszélgetésen készült fotókból megtekinthető egy válogatás a könyvhét Somogyis blogján!
Egyszer volt, hol nem volt… – mondta ki a bűvös szavakat Boldizsár Ildikó május 7-én a Somogyi Könyvtár folyóirat-olvasójában telt ház előtt a megyei továbbképzésen.
A délelőtt első részében meseelméletet tartott, „ahogy még nem hallottatok róla”. Néhány tévképzetet oszlatott el ebben a meseelméletben, úgy mint: a mese gyermekműfaj, a meséknek nincs valóságalapja, a mesében minden szép és jó, a mese az illúziók világa, a mesék vágyteljesítő történetek.
A délelőtt második részében a meseterápiáról, a mese gyógyító erejéről, illetve a mesék létrejöttéről szólt Ildikó. A meseterápiát a művészetterápiák közé sorolta, szoros rokonságban a biblioterápiával. A gyógyításban való használatuk szerint csoportosította a meséket, majd konkrét eseten keresztül mutatta be a gyakorlati alkalmazhatóságukat. Hogyan, miből lettek a mesék? – tette fel aztán a kérdést. Egyes elméletek szerint minden mese forrása India, s ezt az elméletet mind a mai napig sem cáfolni, sem igazolni nem tudták. Ildikó inkább a világon mindenütt jelen lévő meseteremtő lelkületben hisz (archaikus tudat). Az alaptémák és motívumok szinte az egész világon azonosak, úgy mint a teremtéstörténetek, a nap, a hold és a csillagokkal való kapcsolat, az állatmítoszok stb. Európában az 1840-es évektől kezdték lejegyezni a nemzeti mesekincseket, rögzíteni a népek azonos motívumait. Ez alapján 2000 típust különböztetnek meg, de természetesen minden nép bír egyedi sajátosságokkal. A magyar népmese jellemző vonása, hogy minden lélekkel bír, még a tárgyak is, illetve a élet különleges tisztelete mutatkozik meg bennük.
A mesemondók, a mesemondás szerepére, jelentőségére tért végül ki. Mesemondónak, egy közösség szellemi kincse őrzőjének születni kellett, s a mesemondók különleges helyet foglaltak el a falu életében. A mesemondás nem más, mint több százezer tudatra való rákapcsolódás. A mesemondás: önmagunkban megtett út.
A délelőtt zárásaként Ildikó még kérdésekre válaszolt.
Bízom benne, hogy e rövid beszámolóból kitetszik, hogy csakugyan új megközelítésben találkoztunk a mesével, sok új gondolattal, érzéssel gazdagodtunk ezen a délelőttön, amely gazdagodást remélhetőleg majd könyvtárhasználóink is észre fogják venni. 🙂
Új rovatot szeretnék indítani. Úgy gondolom, mindenki számára hasznosak lehetnek a Somogyi-könyvtár megyei továbbképzései, de nem mindenki tud részt venni ezeken. Ezért rövid összefoglalást/beszámolót készítünk az ott elhangzottakról. A formán még gondolkozom, ezért most két féle készült, egy objektívebb és egy szubjektívebb. Ezért a mostani bejegyzés egy kicsit hosszabb lesz, de kommentekben várom a véleményeket, hogy ezentúl milyenek készüljenek, illetve, hogy ennél részletesebb/felületesebb legyen-e, s hogy egyáltalán szükséges-e az ilyen jellegű bejegyzés.
Szóval először az objektív vélemény (most az én klaviatúrámból):
A Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár és a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete által szervezett Nemzeti digitalizációs program c. megyei továbbképzésről.
A program helyszíne a Somogyi-könyvtár, időpontja 2009. március 5.
Idei első továbbképzésünkön a hazai trendeknek megfelelően a jelenlegi egyik legfontosabb szakmai kérdésről, a digitalizálásról hallhattunk. Mint a Katalisten folyó vita is mutatja, a kérdés időszerű, s az egész könyvtáros társadalmat érinti.
A nap nyitányaként röviden a CSMKE előző évi munkájáról hallhattunk az egyesület elnökét, Oros Sándort. A rövid összefoglalóban elhangzott a 2008-as év továbbképzéseinek ismertetése, a tavaszi és az őszi tanulmányi kirándulások összefoglalása, a jelenleg is futó közös pályázatok, együttműködések bemutatása, valamint a gazdálkodási év rövid elszámolása.
A könyvtári digitalizálás és az oktatás kapcsolata címmel Bánkeszi Katalin, az Országos Széchényi Könyvtár címzetes igazgatója tartott egy egyórás előadást. Elhangzottak a digitalizálással kapcsolatok legfontosabb elvárások, az irányadó elképzelések, a Nemzeti Könyvtár tervei, útmutatásai. Szó esett a lezárult, s jelenleg is futó projektekről, a Széchényi Könyvtár vezető, irányító szerepéről. Láthattuk a buktatókat, az akadályozó tényezőket a szerzői jogoktól kezdve a technikai nehézségeken át az anyagi problémákig.
Az előadás minden TÁMOP/TIOP-ban részt vevő, vagy érintett könyvtár számára hasznos volt.
Összegzésként fontos kiemelni az előadás fő gondolatait: egységesen, együtt, megtervezetten lehet csak eredményt elérni.
A folytatásban a jelenlévők belepillanthattak egy hatalmas Európai Uniós projektbe. Diákon keresztül megismerhették az Europeanalocal Project főbb motívumait Kármán László a Monguz Információtechnológiai Kft. ügyvezetője gazdagon illusztrált előadásából. A hatalmas Uniós projekt kezdeti lépéseitől a jelenen át a jövő terveiig láthattuk, hogy milyen hatalmas tudás halmozható fel digitálisan. A Google ellenlábasaként indított közös európai tudásbázis szintén jól példázza a megszervezett összefogás hatalmas erejét, alkotói képességét.
Lezárásként egy sikeres dél-alföldi digitalizálási projektet ismerhettünk meg. Bizonyára már sokan találkoztak a hódmezővásárhelyi kollégák által készített Hódmezővásárhelyi Elektronikus Könyvtárral (http://www.nlvk.hu/jadox/guide.jsp). Itt látható, hogy lelkesedéssel, rengeteg munkával milyen eredményeket lehet elérni egy kis városi könyvtárban is. Hatalmas munkát végeznek a kollegák, s mint Szepesi Judit előadásából megtudhattuk, a nehézségek ellenére rendületlenül folytatják a munkát, sőt távlati terveikben az egész megyében gondolkoznak, szintén összefogással.
Összességében minden érdeklődő számára sokat adott a délelőtt, s úgy gondolom mindegyik előadás vezérfonala sok egyéb mellett az egység, a közös munka eredményessége volt.
És a másik beszámoló nyaucicától:
Europeanal
A szegedi Somogyi-könyvtár adott helyett a Nemzeti digitalizációs program címmel rendezett szakmai megyei továbbképzésnek.
Az első programpont Oros Sándor CSMKE elnök beszámolója volt az egyesület tavalyi évéről. Röviden, gyorsan, tömören felidézve az elmúlt év eseményeit, továbbképzéseket, kirándulásokat, a folyamatban lévő pályázatokat és az ez évi terveket. (pl. a szombathelyi és nagybányai tanulmányutakról, ásotthalmi „csanádpalotai” könyvtárosnapról).
Az Elnök úr még ezeken kívül kérte a jó szívű hallgatóságot, hogy adójuk 1%-át az egyesületnek ajánlják/juk fel!!!
„Én a vadasparki hócicának szoktam 🙂 ezé előre bocsikákat kérek”
Ezt követően Bánkeszi Katalin A könyvtári digitalizálás és az oktatás kapcsolata című előadásából megismerhettük a helyes irányokat a digitalizálással kapcsolatban az előadó saját élményeivel illusztrálva. Megtudhattuk például, hogy az árvaművek mégse olyan árvák és kerüljük el őket inkább messziről.
Elkeseredhettünk azon bármennyire is szeretnénk és reménykedünk sajnos az Európai Unió nem fogja a „most tervezett” digitalizálásainkat anyagilag támogatni, mert bizony komoly tervek alapján „szórja” csak a pénzét.
Kármán László Europeanalocal projekt előadása egy távoli szép jövőt sejtettet. Ha ügyesen digitalizálunk és jól csinálunk mindent és az „aggregálás is sikerül” akkor majd egyszer belekerülhetünk a nagy-nagy „európai” virtuális világba.
Az előadás szép, színes, néha angol nyelvű pps-sel volt kísérve.
Az egyik oldala a bemutatónak akkora sikerélmény volt számomra, hogy a roppant sok 3betűs mozaikszavak tömkelegéből nyolc darabot is össze tudtam számolni (ennek nagyon örültem) amit már láttam valaha az életben.
Bár mondjuk még mindig nem vagyok meggyőződve arról az Europeanal Travel nem egy utazási iroda –e?? ? De ez lehet, hogy csak a kávé hiánya volt akkor éppen nekem.
Szepesi Judittól a hódmezővásárhelyi könyvtár lelkes digitalizálási munkájáról hallhatunk a Dél-alföldról Európába : Helyismereti anyagaink az Európai Digitális Könyvtárban című előadásban. A könyvtáruk honlapját ajánlom minden érdeklődőnek, érdemes megnézni az ott folyó munka eredményét.
Ők már közelednek Europeanalba!!!
Ma vagyunk egy évesek! Boldog Születésnapot Nekünk!
Köszönöm:
Remélem tudjuk folytatni a munkát, írunk, s még több olvasónk lesz!
Oros Sándor
CSMKE, elnök
November 10-én hétfőn 11 Somogyis vonult be „önként” a szegedi Csillag-börtönbe. Mit követtek el? Semmit. Tanúsíthatom: köztük voltam.
A fogva tartottak színházi előadását néztük meg. Gyárfás Miklós Egy perc a halhatatlanságról című darabját lelkes, sikerre éhes és tehetséges rabok adták elő a hozzátartozóknak és azon kiváltságosoknak, akik bejutottak a szigorúan őrzött intézményben.
Mind az előadás és mind az intézmény hangulata egy örök életre élmény marad.
Köszönet érte Angyal Imrének a Csillag börtön könyvtárosának és a „színészeknek”.
Remélem máskor és más hasonlóan színvonalas előadásra is meghívást kapunk.
Mindenkinek ajánlom, hogy egy ilyen lehetőséget ne hagyjon ki!
by: nyaucica