A szegedi Somogyi-könyvtár Központi könyvtára 2010. májusától új szolgáltatást indít azoknak, akik nem szeretnének lemondani az olvasás öröméről akkor sem, ha már nem képesek személyesen eljönni a könyvtárba olvasnivalóért.
A szolgáltatás keretében vállaljuk, hogy 5 hetente egyszer az Olvasó által kiválasztott könyveket, folyóiratokat ingyenesen házhoz szállítjuk.
Szolgáltatásunkat a Szeged területén élő érvényes könyvtári tagsággal rendelkező olvasóinknak térítésmentesen kínáljuk!
A CSMKE és a Somogyi-könyvtár az elmúlt 30 egynehány évhez hasonlóan idén is megrendezi Csongrád megye könyvtárosai számára a Könyvtárosnapot, avagy Megyei Könyvtáros-találkozót, ahogy tetszik.
A szervezők – a CSMKE, a Somogyi-könyvtár, valamint a házigazda Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár – sok szeretettel vár minden tagot és nemtagot, könyvtárost és nemkönyvtárost Szatymazra, 2010. június 17-én a 38. Megyei Könyvtárosnapra!
A részt vevők a jó hangulaton, baráti találkozón kívül megismerhetik házigazdáink segítségével Szatymaz kulturális életét, történetét, terveit, valamint a Csongrád megyei könyvtárak által alkotott konzorciumok eredményeit, sikereit, amiket az EU-s Operációs programok segítségével értek el.
Ezenkívül idén is lesz ízletes és bőséges ebéd, s garantáltan jó társaság!
Jelentkezni Bajuszné Magdinál (tel: 62/425-525/102; bajusz@sk-szeged.hu) 2010. június 01-ig lehet!
Gondolom legtöbbünk már hallotta Főigazgató Urat előadni. Most is a szokásos dinamikájával, lehengerlő stílusával beszélte végig a bő két (najó, inkább két és fél) órát.
Saját tapasztalataival gazdagon alátámasztott előadást tartott a könyvtári marketingről.
Szó esett a marketing szükségességéről, arról, hogy életünk/könyvtárosi létünk szerves részé napjainkra, dolgozzunk egyszemélyes könyvtárban, vagy akár egy megyei könyvtárban.
Péter nagyon szuggesztív előadó, nehéz néhány sorban összefoglalni mondandóját. Lényével, előadásával is bizonyította, hogy korunk könyvtárvezetőjének menedzsernek kell lennie.
Kedvcsinálónak álljon itt előadásának ppt-je, bízva abban, hogy felcsigázza az érdeklődést, s személyesen is minél többen igyekeznek meghallgatni őt.
A több éves gyakorlatnak megfelelően az előző évekhez hasonlóan, idén is kihelyezett ügyfélszolgálatot nyit a Csongrád megyei APEH a Somogyi-könyvtárban.
Idén május 14-én (pénteken) és május 15-én (szombaton) állnak az érdeklődők szolgálatában az APEH kollégái. A szakemberek leellenőrzik a már kitöltött adóbevallásokat, az esetleges hibákat korrigálják.
Kedves Kollegák!
Sok szeretettel várunk benneteket következő megyei továbbkézésünkre 2010. május 6-án, 9 óra 30 percre a Somogyiba!
Előadónk Fodor Péter (van-e ki e nevet nem ismeri?), a téma pedig a Könyvtári marketing, s természtesen még rengeteg minden.
A meghívó letölthető innen.
2009. április 9-én a Szegedi Fegyház és Börtön, közismert nevén „Csillagbörtön” újra megnyitotta kapuit a börtönszínház nézői előtt. Nem volt ugyan könnyű sem a bejutás, sem a kijutás, könnyed volt azonban a szórakozás. A Rejtő darabokban rejtőzködő humor, irónia és a bentlakó szereplőkből sugárzó lelkesedés elfeledtette a szürke falak szorongató egyhangúságát, ahogyan azt is, hogy az előadás csillagai miért és hogyan töltik e falak között mindennapjaikat. A műveket kreatív érzékenységgel választották ki. Humorba ágyazva, a karaktereket megformáló „színészekre” talált a téma, ki vagyok én, hogyan is kerülhettem ekkora slamasztikába, hogyan juthatok ki belőle. Az előadás végén pedig kérdezhettünk a szereplőktől. Ők pedig szívesen beszéltek színjátszásról, a bentről és a kintről, tanulásról, fejlődésről, a színjátszásban és az irodalomban való töltekezés lehetőségéről.
Mivel sem a szervezésben, sem a lebonyolításban nem vettem részt, így most a beszámolóban is inkább idegen tollakkal klaviatúrával ékeskedem. Ezúttal Kecskeméti Zsuzsanna kolleginát dicséri a poszt.
Április 14.
Belső pályázat ihlette az ötletet, hogy kedves kollégáinkkal és épp oly kedves látogatóinkkal idén először könyvtárunkban együtt ünnepeljük a szakmát, és ezzel együtt kicsit önmagunkat is.
Már nyitás előtt jól kezdődött a nap: köszöntő szavak, torta és meglepetés lufik színes kavalkádja jelezte, bizonyára nem szállnak el terveink. Ráadásul, úgy esett, hogy aznap épp esett, de olvasóinkat ez cseppet sem tántorította el szándékuktól. Szép számmal érkeztek programjainkra, követték a könyv útját a restaurátor műhelytől az Emlékkönyvtárig, a feldolgozótól a kölcsönzőig. Önállóan beiratkoztak. Fiókkönyvtáraink is gazdag programokkal várták őket. Elbűvölte őket a csodálatos ISBN. Olvasóink, köztük lelkes kamaszok szívesen döntöttek meg egynéhány rekordot és kérdeztek az igazgató asszonytól. Mindeközben megmutattuk kissé önmagunkat is, nem csak azt, hogy mennyi munka van egy könyv mögött, mire az a polcra kerül, hanem azt, hogy a könyvtáros is ember, hobbival, álmokkal, ambíciókkal. Látogatóink műalkotásainkból láthattak kiállítást.
A nap folyamán a fiókkönyvtárakban is zajlottak az események. Erről Mikoly Andrea számol be az alábbiakban:
A Könyvtárosok Világnapját – vagyis magunkat – jó szokás szerint rengeteg munkával ünnepeltük, de ez a szerda, mégis más volt, mint egy átlagos hétköznap. Célunk az volt, hogy egy kicsit közelebb hozzuk a könyvtáros szakmát az emberekhez, megmutassuk, hogy a könyvtáros is ember, vidámmá, izgalmassá tegyük ezt a napot az olvasók és magunk számára is.
Ennek érdekében minden fiókkönyvtárunk készült valami érdekességgel, különlegességgel, akcióval.
Természetesen az ingyenes beiratkozás „akciója” vitte a pálmát, összesen 181-en iratkoztak be ezen a napon a fiókkönyvtárakba, ebből 78 fő új beiratkozó volt. Ennyi ember talán még sosem mozdult meg egyszerre a fiókkönyvtárakban. Kiállításokkal is készültünk a könyvtárosok kedvenc könyveiből, néhány könyvtárunkban fordított nap is volt: az olvasó ült pult mögé és kölcsönzött, s belepillanthattak a leltár előkészítés fortélyaiba is. Klebelsberg-telepen képregénygyűjtő kollégánk még a saját képregényeit is bevetette, hogy szenvedélyével megismerkedhessenek olvasói. Játszani és nyerni is lehetett, a helyesen kitöltött totókkal, melyeket mi könyvtárosok állítottunk össze, s minden kérdés 1-1 fiókkönyvtárunkra vonatkozott. Egy kedves olvasónk időt és fáradságot nem kímélve belevágott „KönyvtárTúránkba” is – minden elismerésünk érte -,mely a nap végére kiderült, hogy szinte teljesíthetetlen volt.
Estére fizikai és lelki készleteink is kimerültek, de elmondhattuk, hogy egy tartalmas, derűs sokhasználós napot zártunk.
S „néhány” ígért kép a rendezvényről (köztük a legendás rénszarvas-gyűjteményről is ;-))
Azazhogy a „határmenti települések könyvtárosainak találkozója” zajlott ma (2010. áprlisi 19-én) a Somogyiban.
Még a tavalyi év folyamán kereste meg a Somogyi-könyvtárat az OSZK-KI, hogy egy „roadshow” jellegű találkozó sorozatot szervez az ország határmenti nagyvárosaiban, így Szegeden is.
A találkozók elsődleges célja, közelebb hozni a határontúli magyarságot a Magyarországi könyvtárakhoz, a már létező kapcsolatok elmélyítése, esetleg újak kötése.
A Csongrád megyei könyvtárak közül, földrajzi helyzetéből kifolyólag, jónéhány könyvtárnak hagyományosan jó a kapcsolata egyes Vajdasági településekkel, könyvtárakkal. A Somogyi-könyvtárnak közel 40 éve van együttműködési szerződése a szabadkai Városi Könyvtárral, mely hol szorosabb, hol inkább csak formainak mondható, de állandó kapcsolat.
Nagy szerencsénkre ahogy elkezdtük a szervezést, kiderült, hogy több kistelepülés hagyományosan nagyon jó kapcsolatot ápol vajdasági testvérvárosával, így a megyei kollégak nagy segítségünkre voltak.
Örömmel fogadták a meghívást, s vállalták, hogy felkeresik a határ túloldalán dolgozó kollegákat. Így rövid idő alatt sikerült elérnünk 10-10 települést, akik érdeklődve várták a mai napot.
Az előzetes programnak megfelelően Igazgatóasszony köszöntője után, Bartos Éva (az OSZK-KI igazgatója) köszöntött, majd a Könyvtári Intézet kollégáinak előadásait hallgathattuk.
Ígéretet kaptunk, hogy a „roadshow” végeztével az előadások diáit a programsorozat honlapján elérhetővé teszik az előadók, így most csak tényleg néhány szót szólnék én is.
Fehér Miklós logikusan felépített előadásából láthattuk, amit szinte naponta tapasztalunk is, hogy a könyvtár, hogyan válik egyre inkább közösségi térré. Precíz, lényegre törő logikusan felépített háttérinformációkban gazdag előadás szólt az átalakuló szakmáról.
Hangodi Ágnes az életen át tartó tanulásról tartott előadást. Felvezetőjében vázolta, hogy egyáltalán nem újkeletű dologról van szó, egészen Comeniusig nyúlik vissza ez a pedagógiai elmélet, de láthattuk azt is, hogy szinte csak az 1990-es évek folyamán figyelt fel rá a politika, az államigazgatás is. Hallhattuk az Európai Unió és hazánk oktatáspolitikai programját is.
Payer Barbara az előző előadáshoz kapcsolódóan a használó-képzésről beszélt. Az átalakuló oktatásról, a könyvtárak szerepéről, a könyvtárosok felelősségéről. Természetesen itt sem volt megkerülhető fogalom az élethosszig való tanulás, illetve a sok, napjainkat behálózó „e-” sem. Az ilyen munkát végző kollegák jó ötleteket hallhattak.
Utánunk könyvtárunkat képviselte Kukkonka Judit, a helyismeret csoportvezetője. Ő az átalakuló helyismereti munkáról, a megváltozott igényekről beszélt. A személyes beszélgetések alapján szintén jó ötletekkel szolgált a jelenlévő kollegáknak. Megemlítette a Somogyi-könyvtár saját építésű adatbázasait, röviden bemutatta őket, kapcsolódott Fehér Miklós előadásához, amennyiben felvázolta, hogy az eddig zárt térben zajló kutatómunka, miként alakul át olvasó- és használóbarát, nyitott műhellyé.
Az ebéd, kávé után Bartos Éva vezette fel a jelenlévők fórumát, ahol napi kérdésekről problémákról beszéltünk. Kicsit lassan nyílottak meg a résztvevők, de azért idővel jó betekintést nyerhettünk egymás munkájába, problémáiba.
Láthattuk, hogy nagyjából mindannyian ugyanazokkal nehézségekkel küzdünk, így egymásnak segíthettünk ötletekkel, segítő kéznyújtással. A KI részéről több komoly ígeret volt, hogy egyes problémákat a megfelelő helyre továbbítják. Ők sajnos csak ennyit tehetnek, de talán ezzel is segíteni tudnak.
A fórum (és természetesen az ebédszünet is) lehetőséget nyújtott az ismerkedésre, a kapcsolatok építésére, ápolására.
Bízom benne, hogy a rendezvénnyel sikerült hozzájárulni néhány gyümölcsöző kapcsolathoz.
Végezetül néhány (sajnos elég sötét) kép a mai napról:
Mint korábban jeleztem, idén is megrendezte a Somogyi-könyvtár a Költészet Napi városnéző sétáját az április 11-hez legközelebb eső szombaton.
Kulturtörténeti, városismereti sétáink sorában immár másodszor indítottuk az irodalmi emlékhelyekhez köthető túránkat.
A tavalyi évhez hasonlóan szintén elsősorban a belvárost ismerhették meg az indulók, egy kissé módosított útvonalon, valamint – természetesen – új kérdéssorral.
A sétára vállalkozók nem csak megismerhették az emléktáblákat, a Szegedhez kapcsolódó írók/költők lakhelyeit, de az útvonalterv alapján egyéb érdekességeket is megtudhattak városukról. Minden induló egy totót is kézhez kapott, így az indulók játszhattak és nyerhetnek is.
A szeszélyes áprilisi időjárás ellenére 39 bátor vállalkozó indult el az útra, közülük 28-an önállóan vállalkoztak a közel 10 kilométer megtételére, 11 fő pedig a vezetett sétára indult velünk. A legfiatalabb résztvevőnk 2 és fél éves volt 😉
A vezetett sétán nem csak mi – Nyilas Péter kollegámmal – láttuk el ismeretekkel a társakat, hanem a résztvevők is hasznos kiegészítéseket tettek egy-egy emlékhelynél. Így például megtudtuk, hogy körünkben van Petri Csathó Ferenc osztálytársa, aki sokkal többet mesélt a költőről, mint bármely emléktábla.
Külön köszönet minden vállalkozónak aki velünk tartott, s az utolsó 500 méteren ránk zúduló zápor ellenére is érdeklődve hallgatott bennünket!
Remélem az időjárás jövőre kegyesebb lesz, s még több érdeklődővel találkozunk az akkorra módosított útvonalon!
Addig is kedvcsinálónak néhány kép a szombati napról:
A múltkori jól bevált kis csapatunk (Andóczi Balogh Éva, Bajusz Jánosné, Dobosné Brezovszky Anikó, Nyilas Péter és jómagam) ezúttal Apátfalvára látogatott el.
A találkozó ezúttal is jó hangulatban telt. Az előadások ismét nagyon színvonalasak voltak. Mindegyik előadónk egy kicsit másként beszélt, máshonnan közelítette meg a múltkor már ismertetett témákat.
Andóczi Balogh Évanak köszönhetően egy kis személyes ismerkedéssel kezdtük a napot. A beszélgető kör segítségével mindannyian rá tudtunk hangolódni a szakmai nap programjára, s Éva segítségével megpróbáltuk felvázolni a szakma örömeinek és gondjainak térképét a jelenlévők érzéseinek tükrében.
Első előadóként Magdi a statisztikai adatok közül a jelenlévő településeket emelte ki (Apátfalvára, Csanádpalota, Deszk, Földeák, Kiszombor, Kübekháza, Makó, Maroslele, Óföldeák), ezen adatokat hasonlítottuk össze közösen, s nagy örömömre a jelenlévő érintettek kiegészítéseket is mondtak a száraz tényekhez, így láthattuk, mi is áll a számok mögött.
Anikó kiegészítette az előadását néhány személyes példával képpel, s a hallgatók is elmondták tapasztalataikat, néhány hirtelen kérdésükre is tudott reagálni, ötletet adni az előadó.
Éva – tőle megszokott módon – a hatalmas tudásanyagot rengeteg saját példával támasztotta alá. Még az sem zökkentette ki ( s hadd kérjek itt is bocsánatot ezért), hogy a kölcsön-projektort előadás közben vissza kellett vinni az iskolába. A visszajelzések alapján rengeteg hasznos ötletet kaptak a hallgatók, de természetesen itt is lehetőségük volt saját észrevételeiket, tapasztalataikat megosztani mindenkivel.
A délelőtt lezárásaként Péter ismét sajátos, megfoghatatlan és utánozhatatlan „péteres” stílusában újságírói múltja homályából is hozott fel példákat. Felhívta a figyelmünket, hogy a sajtó milyen híreket vár, milyen formában. Valamint megtudhattuk azt is, hogy nem csak a könyvtáros külön faj, de az újságíró is. Sosem tudhatjuk, mire csap rá, mi lehet ingerlő számára, de egy biztos: szereti, ha kiszolgálják. Hasznos tanácsait nem tudom továbbadni, meg kell hallgatni!
Az előadások után jutott még egy kis idő a személyes beszélgetésekre, ahol a jelenlévők megoszthatták egymást segítő gondolataikat, ötleteiket. Bízom benne, hogy segítettünk egy kicsit megnyitni a kollégákat egymás felé, bátrabban merünk egymástól kérdezni, tanácsot kérni.
Végezetül szeretném megköszönni vendéglátónknak Muzsnyai Nikolettnek (illetve rajta keresztül a készítőnek, Vajda Lászlónénak) az igen ízletes Pátfalvi kőttes-t és az Apátfalvi gyúrott béles-t. Recepteket kérésre elküldöm 😉
Következő alkalommal április 13-án Felgyőre várjuk Árpádhalom, Csanytelek, Fábiánsebestyén, Mártély, Mindszent, Nagymágocs, Székkutas, Tömörkény könyvtárosait.
Lezárásul néhány kép a napról és az Apátfalvi könyvtárról
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom