Mint arról már írtam, a Somogyi-könyvtár is csatlakozott az I. Könyvtárút projekthez.
Október 5-én, kedden megérkezett a Könyvtárút könyve Szegedre. Addigra a szegedi etap motorja, Csiszár Andrea összeszedte csapatunkat, ami a könyvet (valamit a követő jeladót) Domaszékre viszi. Két csapat állt össze, egy gyalogos, valamint egy kerékpáros banda.
A rövid előkészület, s igazgató asszony könnyes búcsúja után, 8 óra 20 perckor indultunk utunkra.
![DSC09376](http://csmke.sk-szeged.hu/wp-content/uploads/2010/10/DSC09376-300x225.jpg)
Szeged elég különleges hely, szinte elkényeztetve éreztük magunkat, hogy 200 méter híján, Szeged-Kiskundorozsmáig, sőt egészen Subasáig kerékpárúton tudtunk menni. A városi közlekedés viszontagságai után, kb 12 kilométer megtételével a vadregényes Alföldön találtuk magunkat.
Nagy szerencsénk volt, hogy a Homokháton jártunk, hiszen így az előző napi tetemes eső csak néhány szakaszon okozott szinte áthatolhatatlan sarat.
![sar](http://csmke.sk-szeged.hu/wp-content/uploads/2010/10/sar-300x225.jpg)
Az akadályokkal megküzdve, elült fenékkel 10 óra után nem sokkal érkeztünk Domaszékre, ahol hatalmas ovációval vártak bennünket.
A könyvtáros kolléga, Engi Józsefné Erzsike lelkes kis támogató csapatot szedett össze.
Meglepetésre a falu polgármestere, Kispéter Géza fogadott s köszöntött bennünket. Néhány szóban összefoglalta Domaszék történetét, érdeklődve hallgatta a Könyvtárút ötletét. A néhány együtt töltött percből látható volt, hogy nagyon jó kapcsolatot ápol a Erzsivel s a könyvtárral, bár saját bevallása szerint, nem nagyon jut ideje olvasni.
A könyvtárban már vártak bennünket “nyugdíjasaink”, a CSMKE Nyugdíjas szekciójának azok a tagjai, akik busszal kísérték a Könyvet. Ők már Erzsivel megtekintették a falu templomát, megismerhették a könyvtárat.
Egy gyors könyvtármegtekintés után, a kulináris élvezetek következtek. A domaszéki különlegességek közül a sárgarépa alapú süteményekkel ismerkedhettünk. Ezekhez egy receptkönyvet is kaptunk ajándékba. Ezekből a receptekből bárkinek szívesen küldök, ha kéri!
Kiléptünk a könyvtárból, s miután útjára bocsátottuk a Mórahalomra továbbtekerő csapatot, közösen átmentünk a település Vasúttörténeti Kiállítóházához.
![vasut](http://csmke.sk-szeged.hu/wp-content/uploads/2010/10/vasut-300x225.jpg)
Ha valaki egy picit is ismeri a falut, csodálkozhat ezen, hiszen nincs is vasútvonala, egy darab sínt (sínpárt) nem találhatunk.
Ezt a rejtélyt Erzsike oldotta fel számunkra. 1975-ig működött egy keskeny-nyomtávú vasút, amely Szegedről a mai Roosevelt térről indult, s a Homokháti kistérség településeit fogta össze, s ennek a vonalnak volt egy fontos állomása Domaszék.
A kiállító terem a modern múzeumpedagógia elvei alapján készült, így a legtöbb kiállított tárgy, eszköz megfogható, kézbe vehető.
Innen utunk a szomszédos Civil házhoz vezetett, ami egy fontos találkozó pontja a helyieknek. A szépen rendben tartott épületben fogadásokat, vacsorákat, ballagási ebédeket, klubfoglalkozásokat lehet tartani, kiállító térként is nagyon jó. Az épület az önkormányzat tulajdona. Kedvünkért (illetve a többi zarándok kedvéért) Erzsike egy kiállítást készített a helyi szakrális emlékekből (keresztek, viharharangok), valamint ehhez kapcsolódóan hosszabban is hallhattunk a faluról, ezekről a falu életében nagyon fontos emlékekről.
Összességében egy kellemes 2 órát töltöttünk Domaszéken, miközben megismerhettük a falu múltját, jelenét, értékeit. Erzsike nagyon lelkesen kalauzolt bennünket, szívélyesen fogadott. Több – vele már évek óta együtt dolgozó – kollega szerint is egy új oldaláról mutatkozott be, s jelentem, jól vizsgázott.
Köszönjük a napot, a kedvességet, valamint az ajándék répákat, amiket a falu őstermelői adtak szívességből, Erzsi kérésére.
![repa](http://csmke.sk-szeged.hu/wp-content/uploads/2010/10/repa-225x300.jpg)
Még egyszer köszönöm, s bízom benne, hogy minden résztvevő ekkora szeretet és figyelmet kapott minden állomáson.
Az útról készült képes összeállítás a CSMKE webalbumában elérhető.