Címkearchívumok: CSMKE

KTE emlékérem – A könyvtárostanári hivatásért

A Könyvtárostanárok Egyesülete Őszi Szakmai Napján adják át hagyományosan a KTE Emlékérmeket. 2010-ben A könyvtárostanári hivatásért emlékérmet kolléganőnk, Papp Éva, a szegedi Széchenyi István Gimnázium könyvtárostanára érdemelte ki. Szívből gratulálunk neki!

Laudáció:

A kolléganő véletlenül lett könyvtáros. A városszéli kis iskolában elvállalta, hogy rendbe teszi az elhanyagolt és rendetlen könyvtárat. Megtetszett neki ez a munka, ezért az alapfokútól a főiskolai könyvtár-szakig mindent elvégzett a szakmával kapcsolatban, sőt 6 évig könyvtári fakultációt is vezetett a szegedi Széchenyi István Gimnáziumban, jelenlegi iskolájában. Sokáig teljes óraszámban tanított, mellette végezte el a főiskolai posztgraduális képzést. 1986-tól félállásban, 1990-től pedig (immár 20 éve) teljes állásban látja el a könyvtári feladatokat. Rendszeresen felkészíti a diákokat a legkülönfélébb helyismereti, Széchenyi- és könyvtárhasználati vetélkedőkre, tanulmányi versenyekre. Mindezt kiváló eredményekkel, helyezésekkel.

Többször tartott már bemutató könyvtárhasználati órát a kollégáknak, szervezett városi könyvtárhasználati elődöntőt is, a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Versenyekre rendszeresen felkészíti tanítványait. Idegenvezetői végzettsége is van, sokáig ezt a fakultációt is vezette.

Alapvetően derűs természetű és melegszívű, bensőséges kapcsolata van szinte minden gyerekkel, afféle pótanyukájuk. Bizalommal vannak iránta, mindenféle tanácsot kérnek tőle a titkos versektől a randevúkig, sokszor viselkedési problémáikat is megbeszélik vele. Számára a fiatalok nemcsak tanítandó alanyok, hanem érző emberkék, akiknek ugyanolyan fontos gondjaik lehetnek, mint a felnőtteknek. Egyik tanítványát nevelt lányának tekintette, ő egyengette az életútját, és ma is tartja vele a kapcsolatot.

A kb. 20 000 kötetes könyvállományt kaotikus állapotban örökölte: a könyvek mindenféle rendszert nélkülözve hevertek a polcokon, a katalóguscédulák ömlesztve. Az évek során először a katalógusokat építette ki, majd számítógép segítségével a teljes állományt feldolgozta. Jelenleg az iskola honlapján már a teljes állományban kereshetünk. A gyerekek is jobban el tudnak igazodni a könyvek között. Jobban ismeri a gyerekeket emberileg, mint esetleg az őket tanító más tanárok. A kollégák rendszeresen könyves feladatokat is adnak a diákoknak, ebben is mindenkinek segítségére van.

Papp Éva a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete Iskolai Könyvtári Szekciója életében is kiemelkedő szerepet tölt be. Tevékenyen vesz részt a továbbképzéseken, szakmai találkozókon, azok előkészítésében, lebonyolításában. Szakmai pályafutásának gazdag tapasztalatát szívesen osztja meg, derűs, csupa szív egyénisége igazi könyvtárostanárrá avatja!

Felterjesztője a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesülete Iskolai Könyvtári Szekciója nevében Sutka Irén elnök.

Kistérségi továbbképzések – ősszel

Az októberi őrület miatt egy kissé megkésve tudtuk folytatni a tavasszal elkezdett kistérségi továbbképzéseinket.

A találkozó fő keretrendszere hasonló volt. Célunk minden esetben az, hogy az egy (kis)térségben dolgozó kollegák könnyen, gyorsan s olcsón el tudjanak jutni az adott helyszínre, így több esélyük legyen megismerni egymást, egymás könyvtárát.

A találkozókon általában egy, vagy kétszemélyes könyvtárban dolgozó kollegák vesznek részt, így rengeteg tapasztalatot tudnak meríteni egymástól.

Október 27-én Üllésen, a nemrégiben átadott Déryné Kulturális Központban találkoztunk a Homokháti kistérségben dolgozó könyvtárosokkal.

A keretrendszer hasonló volt, mint tavasszal, de a módszertan más.

A szívélyes fogadtatás, a melengető tea és frissítő kávé elfogyasztása után a Kulturális Központ igazgatója (Nagy Róbert) köszöntötte 12 fős társaságunkat.

Ezután pedig a Somogyi-könyvtár igazgató asszonya, Palánkainé Sebők Zsuzsanna, valamint a könyvtár pr munkatársa, Andóczi Balogh Éva közös kiscsoportos foglalkozást tartott nekünk. Ez valójában egy módszertani bemutató volt, amely kooperatív oktatási/foglalkoztatási technikákat igyekezett bemutatni bő két órában. Természetesen ennyi idő alatt csak egy villanásnyit láthattunk, érzékelhettünk erről a módszerről, de még így is biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk tudott ellesni később megvalósítható ötleteket.

A tanulás közben mi résztvevők jól szórakoztunk, játszottunk, s egy kicsit megismertük egymást.

Összességében – a visszajelzések alapján is – mindannyian pozitiv élményekkel gazdagodva tértünk vissza délután a szürke hétköznapokhoz. Mindenki vitt valamit haza puttonyában, ha mást nem is, de a délben a falu alkotóházában elfogyasztott nagyon ízletes, kemencében sült buktát.

Végezetül egy rövid fényképes beszámoló a CSMKE webalbumából:

MKE kártya

Kedves Kollegák!

A közelmúltban írtam, hogy a Somogyi-könyvtár és a Szegedi Nemzeti Színház szoros együttműködésének keretében a CSMKE tagok, érvényes MKE kártyájuk felmutatásával 20 % kedvezményben részesülnek színházjegy vásárlásakor.

Azonban az MKE kártya számos más kedvezményt is biztosít birtokosának.

Az ajánlatok köre folyamatosan bővül. Sajnos Csongrád megyében igen kevés elfogadóhely van, de azért remélem mindenki talál olyan ajánlatot, amit tud használni.

Érdemes az alábbi linket végigböngészni!

http://www.edc.hu/kereso

Új könyvtár Földeákon

Örvendetes esemény történet 2010. szeptember 22-én, megnyitott a nagyközönség előtt is az új földeáki könyvtár.

Földeák község Önkormányzatának Képviselő-testülete az Új Magyarország Fejlesztési Terv Dél-Alföldi Operatív program -2008-4.1.3.A.B keretén belül „Szociális alapszolgáltatások, gyermekjóléti alapellátások és közösségi terek infrastrukturális fejlesztése” tárgyú felhíváson pályázatot nyújtott be a  „Könyvtár áthelyezése, közösségi tér és szolgáltatás bővítése, fejlesztése Földeák Művelődési Ház és Könyvtár intézményben a településen élők társadalmi aktivitásának és részvételének fokozása érdekében” projektre. A pályázat nyert, a kivitelező a Falunapok alkalmával adta át az épületet. A Szent László búcsú napján pedig a projekt zárására került sor.

Eddig a hivatalosa szöveg. Aki egy levegővel végigolvassa a címet, csokit kap tőlem!

Szóval a lényeg, hogy hosszas előkészítés és nagyon kemény munka után, szerdától ismét teljesen nyitva a könyvtár a nagyközönségnek, egy igen szép s impozáns helyen. Az emeletről leköltözött egy nagyobb, s tágasabb helyre. Hatalmasat dolgoztak a kollegák (Farkas Sándorné Marika és Rakonczai Katalin), meg persze az összes segítőjük, a művelődési ház dolgozói, az önkéntesek is. Dicséretükre legyen mondva, a költözés alatt is igyekeztek minden igényt kielégíteni, nem hagyták olvasnivaló nélkül a falu lakosait.

Az új (illetve felújított) épület valóban szép lett, könnyen megközelíthető, akadálymentesített, dehát ez már elvárás minden közintézménytől. Reméljük nagyon sok szép élményük lesz ott az olvasóknak, az ott dolgozóknak, s minden betérőnek.

Az avató szép volt, s pont annyi ideig tartott, amíg kellett.

Új könyvtár Földeákon bővebben…

Őszi tanulmányi kirándulás 2010 – beszámoló

A tavalyi ígérethez híven, álljon itt egy rövid kis beszámoló az idei kirándulásunkról.

Az előkészületek és a lebonyolítás a már évek óta megszokott módon zajlottak. Előzetes terveinknek megfelelően Erdély egy más tájékára, a Tündérek lakta Székelyföldre vezetett utunk.

A hosszú utazást meg-megszakítottunk néhány igen érdekes állomáson. Így már út közben láttuk a csucsai Boncza-kastélyt, Ady és Csinszka szerelmi fészkét, az épített táj, egyik monumentális alkotását, a Dregán-völgyi víztározót, Bánffyhunyad erődtemplomát, ahol a református tiszteletes mutatta be nekünk a különleges műemléket, valamint a város történelmét. Bekukkantottunk Kalotaszeg egyik kis kincsébe, a körösfői templomba. A fárasztó utazás után Kolozsvárból már csak egy kis szeletet tudtunk megtekinteni az első nap.

Másnap kolozsvári sétával kezdtünk. Szent Mihály templom, Mátyás szülőháza, Farkas utcai templom, Babes-Bolyai Egyetem, Házsongárdi temető, s közben egy kis ízelítő a nagyváros kavalkádjából.

A kulturális értékek megcsodálása után a természet szépségeiben gyönyörködtünk. Csapatunk jelentős része végigjárta a Tordai-hasadék mintegy 3 kilométeres gyalogútját. A kalandos, zúgó patakon átkelésekkel tarkított séta csapatta kovácsolta az együtt utazókat. Az előre nem látható akadályok miatt azonban késésben voltunk, így sajnos Marosvásárhelyre már csak nagyon kevés időnk maradt. Sebaj, majd jövőre!

Őszi tanulmányi kirándulás 2010 – beszámoló bővebben…

Megyei továbbképzés 2010. 09. 16.

Bár a megye könyvtárosainak egy része éppen Erdély kies tájait rója, de azért ettől függetlenül

következő megyei továbbképzésünket 2010.  szeptember 16-án, csütörtökön a szokott helyen, a Somogyi-könyvtár első emeletén megtartjuk!

A fő téma az olvasóvá nevelés, illetve a Családi Olvasás Éve 2010 programsorozat lesz.

Érdekessége a szakmai napnak, hogy a délelőtt lezárásaképpen Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója mutatja be a 2010/2011-es évad új bemutatóit, valamint ezt követően 14 órától egy “Kulisszák mögötti” körsétára invitálja a kíváncsi könyvtárosokat. Én már vettem ilyenen részt, mindenkinek szívből ajánlom!!

A program hosszú, ezért 9,30 kor kezdünk!

Vándorgyűlés 2010 – Baja

Bár ugye itt a forró nyár, a Somogyi zárva tartásán is túl vagyunk, azért az élet nem állt meg. Dolgozunk, szervezünk, készülünk a nyár hátralévő részére, meg az őszre, meg mindenre ami vár ránk.

S közben lezajlott a 42. MKE Vándorgyűlés Baján, ahol azért az Egyesületet, valamint a Somogyit többen is képviseltük.

A vándorgyűlés forró hangulatban telt. Gazdag szakmai programok voltak, ahogy minden évben. A forrongó politikai helyzetben, talán sikerült politikamentesnek maradni.

A hangulat jó volt, a kirándulások szépek (ahogy mesélték). A bajai kollégák kitettek magukért. Összességében minden résztvevőtől jókat hallottam. Én amit láttam, az valóban azt sugallta, hogy egy jólszervezett élvezetes három napot tölthettek a könyvtárosok Baján.

Mint minden évben idén is a Vándorgyűlésen került kiosztásra az MKE-emlékérem.

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöksége MKE-emlékérem kitüntetésben részesítette:
Asbóth Miklóst, Bondor Erikát, Budavári Klárát, Fülöp Attilánét, Halász Lászlónét és Villám Juditot.

Az Év Fiatal Könyvtárosa kitüntető címet az MKE és az IKSZ által kijelölt
kuratórium idén Kristóf Ibolyának adományozta.

A Fitz József-könyvdíjat az alábbi kiadók nyerték el: Liceum Kiadó,
Naphegy Kiadó, Urbis Kiadó.

A díjazottak közül külön szeretettel köszöntöm Bondor Erikát, a KTE korábbi elnökét, valamint Budavári Klárát, az MKE Gyermekkönyvtáros szekció elnökét.

S természetesen külön gratuláció Hegyiné Csernus Juditnak, Egyesületünk tagjának a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár munkatársának, aki a vándorgyűlés “HUMORZSÁK” pályázatán harmadik helyezett lett.

A hivatalos statisztikák, beszámolók, gratulációk olvashatók sok helyütt:

Természetesen a vándorgyűlésről nem csak “hivatalos” beszámolók születtek. Ezekből szemezgetnék egy kicsit. A blogbejegyzések árulkodók, néhol szubjektívek, de mindig többet árulnak el…

Lehetne még gyűjteni a beszámolókat, én most csak felvillantottam néhányat.

A vándorgyűlés szükségességét ismét bebizonyították a szervezők. Érezhetően hatalmas munkát fektettek bele, mind az MKE elnöksége, szervezői, mind az Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Központ, a Eötvös József Főiskola Könyv- és Médiatár és az MKE Bács-Kiskun Megyei Szervezete.

Azonban érzésem szerint egy kis átgondolásra mindenképpen szükség van. Évről évre csökken a részt vevők száma, évről évre drágul a részvétel díja. Félő, hogy így ellaposodik a rendezvény, pedig azért látható, hogy még mindig nagyon nagy szükség van erre, hogy az ország minden pontján dolgozó kollegák megvitathassák a legégetőbb problémákat.

Remélem jövőre, Pécsen, ismét így tehetünk.

Szatymazon barackoztunk – 38. könyvtárosnap

2010. június 17-én egy nagyon szép napot tölthettünk Szatymazon.

Nagyon rég volt ekkora érdeklődés a megyei könyvtárosnap iránt. Minden évben 100 körüli szokott lenni a résztvevők száma, de idén elérte a 140-et a regisztrációk száma. Nagy örömmel vettük, hogy ekkora érdeklődés mutatkozott a program iránt. Ebben valószínűleg sok minden közrejátszott, de találgatni most nem kívánok. Jól esett, s örültünk 🙂

Vendéglátóink, a könyvtáros kollegina Feketéné Bárkányi Ilona és jobbkeze Bérczi Tamás, valamint a Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár lelkes dolgozói kitettek magukért. Minden követ (és széket), minden kapcsolatot megmozgattak, hogy ennyi embert tudjanak fogadni, és hogy finomságokkal készülhessenek fogadtatásunkra.

Mint Icitől megtudtunk, nagyon sok segítő kezet kapott, akik az igen ízletes süteményeket elkészítették neki. A később érkezőknek már ebből a finomságból nem nagyon jutott. S én sem tudtam megkóstolni 🙁

Azonban ajándékként mindannyian hazahozhattunk egy kis szatymazi napfényt, szintén a kedves helyi lakosoknak köszönhetően. (jól van, ezt csak a végén kaptuk meg, addig mindenki megcsodálhatta az előcsarnokban.)

A regisztráció után mindenkit megérintett a megérkezés öröme, az újratalálkozás, az “igyunk egy kávét”, “dejólnézelki” élmények után egy kis csúszással megkezdtük a nap szakmai részét.

A délelőtt nyitányaként Masa Roland egy szatymazi költő, Kormányos Sándor versét mondta el, amit zongorán Bérczi Tamás kísért.

A levezetőelnöki köszöntő után hagyományosan vendéglátóink köszöntöttek, illetve ismertették meg velünk településüket. Koncentrikusan haladtunk.

Először Dékányné dr. Balogh Andrea alpolgármesterasszony mutatta be a hallgatóságnak Szatymaz rövid történetét, jelenét, s természetesen felvázolta terveiket is. Hallhattunk az Uniós fejlesztésekről, (később láthattuk is) a megszépülő tereket, középületeket. Példaértékű ez a kis (inkább közepes méretű 4600 fős) település, hiszen a gondos irányításnak, na meg a jó elhelyezkedésnek köszönhetően, a falu lélekszáma nő, új óvodát építhetnek, bölcsődei helyeket bővítenek.

Egy körrel beljebb léptünk, hiszen a következő előadást Kálmán János, a művelődési ház igazgatója tartotta. Ő röviden és nagyon élvezetesen felvázolta terveit, elképzeléseit, álmait. Ahogy hallhattuk nagyon szerencsés ember, hiszen jó csapattal dolgozik együtt, s a falu vezetősége is támogatja elképzeléseit.

Az alábbi diákon sajnos nem hallattszódik, milyen jó hangulatú, vidám előadás volt:

Kulturális_elet_szatymazon

Előadása után még közelebb léptünk szakmánkhoz. Feketené Ici második (vagy talán inkább első) otthonát mutatta be nekünk, a könyvtárát. Azok a szerencsések, akik a rövid kávészünetben, vagy még megérkezéskor megnézhették milyen kis csoda világot teremtett, csak megerősíteni tudtuk bemutatóját, akik pedig még nem látták, még ebéd előtt bekéredzkedtek a képek hatására.
istenhozott_szatymazon

A rövid kulturális kalandozások után elkezdődött a tulajdonképpeni szakmai nap, amely a hangzatos:
Operáció : Az Európai Uniós Operatív Programok szerepe a Csongrád megyei könyvtárak megújításában címet viselte.
Tulajdonképpen a megye nyertes (könyvtári) TIOP pályázatait mutattatták be a konzorciumvezetők.
Először a “nagyok”:

Előadásaikból kiderült, hogy bár hatalmas lehetőség a könyvtáraknak ez (és a kapcsolódó TÁMOP) pályázat, de a lehetőséggel igen nehéz és küzdelmes élni. Hatalmas munka, rengeteg adminisztráció. Minden előadón érezhető volt a feszültségekkel teli, fárasztó munka. Kissé kevésbé érződött az öröm, bár abban egyetértettek, hogy a végeredmény megéri a fáradtságot. Reméljük mindannyian megérjük, és meglátjuk. Az előadók hatalmas számokkal dobálóztak, amiket a könyvtáros fül már-már meg sem képes érteni.

A  közbe iktatott kávé (s persze mosdó) szünet után két kisebb konzorcium mutathatta be eredményeiket, reményeiket.
Először Koszó Aranka, a Deszki Művelődési Ház és Könyvtár vezetője számolt be terveikről, az eddig elvégzett munkáról, a reményekről. Tőle hallhattuk azt, hogy kistelepüléseken még nagyobb lehetőség rejlik ezekben a pályázatokban, hiszen hatalmas forradalom lehet a könyvtára számára. Új gépek, új munkaerő, fejlődés. Ezek voltak előadásának kulcsszavai.
A szakmai nap lezárásaképpen a könyvtárak egy mostohagyermekének a képviselője szólalt fel. Fülöp András, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű,  Szegedi Kereskedelmi, Közgazdasági és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Kőrösy József Tagintézményének a könyvtárostanára az általuk vezetett iskolaikönyvtáros konzorcium viszontagságait taglalta.  András még nagyon jókedélyű, hiszen még csak most tudta meg, hogy nyert a pályázat. Kissé megnyugtatta az előtte szólókat, hogy nekik már az indításkor milyen nehézségeik voltak (bokor intézmény, iskolai könyvtár), hogy egy-egy számlával mennyit dolgoznak, sőt inkább várnak, várnak, várnak. Számára pedig az volt megnyugtató, hogy “mindössze” 8 millió forintot kell elköltenie.
Az igen kimerítő, de tanulságos délelőtt után mindenkinek jól esett a kis pihenő, és séta az ebéd színhelyére. Ekkor nézhettük meg azokat a fejlesztéseket, amikről alpolgármester-asszony előadásában hallhattunk. Sétálhattunk a kellemes napsütésben, s reménykedtünk, hogy finom lesz az ebéd.
Az ebédben nem csalódtunk. Kissé meglepő volt, hogy többen választották a “vega” menüt, de az elmondások szerint ők sem csaladkoztak. Mi, akik a gulyáslevest választottuk desszertként egy helyi specialitást kóstolhattunk, a szatymazi palacsintát. Természetesen rengeteg barackkal töltve.

Akiknek még ez sem volt elég, részt vehettek a szabadidős programokon. A kevésbé vállalkozó szelleműek egy helytörténész kíséretével járhatták be Szatymaz központját. Bizonyára nagyon érdekes volt, a beszámolók szerint sok hasznosat, újat hallottak erről a Szeged melletti, ám alig ismert kis faluról. Ha jól tudom sikerült felébreszteniük sziesztájából plébános urat is, így meg tudták nézni a templomot is 😉
Néhányan bátrabbak (15 fő) a sétakocsikázást választottuk a Fehér-tóhoz. Ez a természeti csoda alig néhány kilóméterre van Szegedtől, de minden madarászok örök álma. A magyarországi 450 fajból, több mint 250 megfigyelhető itt az év bármely szakában.
Itt hozzáértő  biológus kísérőnk, Albert András segítségével beleleshettünk az ornitológusok gyönyörű szakmájába. Minden felreppenő madárról órákat tudott volna mesélni, élvezettel hallgattuk lelkes szavait. Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg a Kiskunsági Nemzeti Park által fenntartott, Tisza-völgyi Bemutatóházat, ahol ennél sokkal részletesebb és hosszabb bemutatóban vehet részt.

A kocsikázás után megfáradva tértünk vissza a könyvtárba, illetve egyesek azonnal a vasútállomásra, ahonnan hazautazott mindenki.
Összességében egy nagyon szép nap volt, hasznos szakmai tapasztalatokkal, és nagyon jókedélyű kirándulással egybekötve.
A képek megtekinthetők a CSMKE webalbumában.
Még több kép dr. Ficzkó Ildikó albumában.
A hódmezővásárhelyi kollegák képei pedig Bánfiné Kata albumában.

Csongrád megyeiek a FSZEK-ben

Mint arról beszámoltunk 2010-től a Somogyi-könyvtár Módszertani Osztálya a CSMKE-vel karöltve egy új képzési formát próbált bevezetni, úgy tűnik sikerrel. Erre a félévre ez a projekt lezárult, folytatását őszre tervezzük.

A projekt lezárásaképpen egy régóta felmerült igényt igyekeztünk kielégíteni. A közelmúltban sajnos anyagi okok miatt nagyon ritkán megszervezett szakmai kirándulást szerveztünk a projektben résztvevőknek (oktatóknak, szervezőknek, hallgatóknak.)

Egyéb elfoglaltságok miatt a csapat nem volt teljes, de így is 12 Csongrád megyei könyvtáros látogatott el 2010. június 10-én a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, valamint két “fiók” könyvtárába.

9,30kor értünk a Szabó Ervin térre. A könyvtárban Fodor Péter főigazgató úr fogadott bennünket. A szívélyesen kínált, s a meleg miatt nagyon lelkesen elfogyasztott hideg ásványvíz/kávé után, egy rövid előadást hallhattunk a FSZEK-ről, a könyvtárvezetésről, a könyvtár managemantról. Főigazgató úr tömören vázolta legfőbb vezetési elveit, saját tapasztalatokkal alátámasztva láthattuk, hogy szerinte mit is jelent egy korszerű könyvtár.

A látványos bemutató után Téchy Tünde osztályvezető asszony értő kalauzolásával jártuk be az egész épületet. Megismerkedtünk a Központi Könyvtár történetével, szolgáltatásaival, elrendezésével, külön-gyűjteményeivel és használóival.

Rengeteg hasznos információ elhangzott osztályvezető asszonytól, csak sajnálni tudtuk, hogy nem volt több időnk. Így sajnos csak bele-belekapni tudtunk a legérdekesebb kérdésekbe. Hasznos tapasztalatokkal gyarapodtunk. A látvány tükrözte a főigazgató úr által elmondottakat. Nyitott, olvasóközpontú könyvtárat láttunk.

A fizikai adottságokból eredendő sok nyitott tér a közösségeknek, az elmélyült tanulást szolgáló csendes olvasók, a digitális világ kihívásainak megfelelő e-olvasóterem.

Csak irigykedni tudtunk a használók számában, hiszen bármerre mentünk, mindenhol olvasókat, könyvtárhasználókat láttunk nyüzsögni.

Érdekes volt számunkra, hogy milyen szabadon mozognak a használók a könyvtár teljes területén, a Wenckheim-palota eredeti szépségét, funkcióját megőrző szalonokban is. Jó volt látni, hogy bár történetek korábban erre szabályozási kísérletek, de az olvasók HASZNÁLJÁK a könyvtárat:

olvasnak, beszélgetnek, neteznek, esznek, isznak munka közben.

A könyvtár népszerű büféjében elfogyasztott kávé és szendvics után főigazgató úr saját kocsijával kísért bennünket a csepeli Sétáló utcai könyvtárhoz.

Itt ismét nagyon kedvesen fogadtak bennünket a kollegák. Nagy öröm volt számunkra a 35 fokban, hogy hűsítő fagylalttal vártak bennünket a 4 éve átadott könyvtárban.

A könyvtár vezetője Holczman Györgyné Krisztina szintén egy diavetítéssel mutatta be a könyvtárat. A budapesti könyvtárak között ritka, hogy a közművelődési könyvtár egyben iskolai könyvtár is legyen. Ez ilyen. Nagyon jó szimbiózisban él a két könyvtártípus. A nyitva tartást is ehhez igazítják. Amikor a nagyközönség számára nincs nyitva a könyvtár, elsősorban akkor fogadják az iskoláscsoportokat. A két épület össze van építve, így közvetlenül az iskolából is be lehet menni a könyvtárba, de ez az ajtó csak bizonyos időben van nyitva.

Természetesen nehézségek is vannak az együttélés miatt. Nehezen tisztázható az állománygyarapításra fordítható összeg forrása, illetve az iskola által vásárolt könyvek is a FSZEK állományát gyarapítják. Viszont a kollégák kapnak segítséget a könyvtárostanár kollegától, aki viszont az iskola alkalmazottja.

Számunkra egy kicsit furcsa, hogy a székesfővárosban az anyagiakról egy kissé másképp beszélnek. Természetes számukra a 3600,- Ft-os beiratkozási díj (fiókkönyvtár), valamint az is, hogy sok szolgáltatás díjköteles, így például a idegennyelvű oktatócsomagok kölcsönzése, a számítógéphasználat.

A könyvtár személyes megtekintése, és egy kis beszélgetés után továbbálltunk (szintén konvojban felvezetéssel) Budafokra. Itt a mindössze két éve átadott Budafoki Könyvtárat tekintettük meg.

Gyönyörű új könyvtárat ismerhettünk meg, ahol 5 könyvtáros látja el a szolgálatot. Nagyon érdekes építészetileg, egy nadrágszíjtelekre épült a könyvtár, így magasan felnyúlik, tulajdonképpen 5 szinten keresztül (az olvasók három emeletet használnak).

A fizikai adottságok miatt az előző könyvtárral ellentétben itt a kis terek a meghatározók. Az épületet 30.000 kötetre tervezték, jelenleg olyan 28.000 kötet az állománya. A folyamatos állománygondozásnak köszönhetően tudják tartani a helyet.

A könyvtár vezetője, Varga Mónika, már régóta meghatározó szereplője Budafok kulturális életének. Munkásságát tavaly az önkormányzat egy Kultúráért22 díjjal ismerte le. A könyvtáron is látszik áldozatos munkája.

Időszaki kiállításokat készítenek, nagyon jó kapcsolatot tartanak fenn a helyi kulturális intézményekkel, művészekkel.

A TÁMOP pályázat keretében nyári táborokra készülnek, foglalkozásokat terveznek. Nem unatkoznak ők sem.

Összességében nagyon hasznos szakmai nap volt. Sok jó ötletet láttunk, kapcsolatok alakultak ki. Bízom benne, hogy minden érdeklődő így látta, s élményekkel teli ért haza, bár kissé megfáradtan a kánikula miatt.

A tanulmányi úton készült többi fotó megtekinthető a CSMKE webalbumában itt.

BlogKerék

Június 7-én az Ünnepi Könyvhét keretén belül a Somogyi-könyvtárban lezajlott a BlogKerék című szakmai kerekasztal-beszélgetés.

A rendezvény – úgy gondolom – összességében sikeres volt. Számos érdeklődő könyvtáros tisztelte meg jelenlétével a könyvtárat a megyéből, sőt azon túlról is. Így körünkben volt Bánkeszi Katalin az OSZK címzetes igazgatója, Bondor Erika a KTE volt elnöke,  de több budapesti arcot is láttam a közönség soraiban. (az érdeklődők a fotókon megtalálhatják őket) .

Az előzetes terveknek megfelelően a nyolc felkért hozzászóló időben ideért, s egy kis kávé/üdítő (najó ásványvíz), pogácsa mellett ismerkedhetett egymással, illetve velünk, jelenlévőkkel is.

14 órától pedig “hivatalosan” is elkezdődött a beszélgetés. A téma nagyon tág volt, az idő nagyon szűk, de azért próbáltunk minden területet érinteni, amiről előzetesen gondolkodtunk.

A közönség nagyon vegyes volt, ezért igen nehéz volt megfogni, hogy pontosan miről is legyen szó, de igyekeztünk mindenkihez szólni. Ahhoz is, aki már évek óta blogol, ahhoz is, aki próbálkozni szeretne, s ahhoz is, aki elítéli ezeket a felesleges időpocsékolásokat is.

A megszólítottak beszéltek arról, miért is blogolnak, hogyan születik egy-egy poszt, mennyi időt is emészt fel napjaikból a blogolás. Elsősorban intézményi, egyesületi blogokról beszéltünk, az én-blogokat csak érintettük. Azonban ez a téma is nagyon sokszínű, mint kiderült komoly vezetői döntéseket igénylő munka. Célunk többet között az volt, hogy az intézményvezetőket meggyőzzük ennek az új kommunikációs-csatornának a szükségességéről, fontosságáról. Arról, hogy a 21. században megkerülhetetlen a gyors, s szinte személyreszabott információszolgáltatás. Példaként a jelenlévők által írt/szerkesztett blogokat láthattak, de közben el is kalandoztunk. Bemutatásra került a Somogyis kollegák által szerkesztett könyvheti blog, a moly.hu közösségi portál új szolgáltatása stb.

A délután szerencsére úgy alakult, ahogy terveztük. Könnyed beszélgetős program volt. Kissé nehezen indult be, de utána segítettek a vendégek, s gördülékeny, egymást inspiráló párbeszéd alakult ki.

Bízom benne, hogy sokakban megindultak gondolatok, amiket elmondhatott a kis társaságunknak, s kérdések, amikre választ kaphatott. Akiben indultak gondolatok, de nem tudták, vagy nem merték elmondani, azokat biztatom, hogy lesz még lehetősége, de ha nem akar addig várni, biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő szívesen válaszol a blogján, vagy levélben, vagy személyesen.

Hiszen azt sem feledhetjük, hogy a rendezvény nem titkolt célja az is volt, hogy az eddig csak nick-néven ismert, virtuális ismerősök személyes ismerősök legyenek.

S hogy 17 óra után ez az ismerkedés más keretek között hogyan is  zajlott, az már egy másik poszt…

Még egyszer szeretném itt is megköszönni minden kedves felkért vendégünknek a jelenlétet, valamint minden érdeklődőnek a figyelmet. S csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki ezt a kommunikációt, biztos vagyok benne, hogy sokunktól megkapja hozzá a segítséget.

A fotók megtekinthetők a Somogyi könyvheti blogjában, illetve az alábbi linken.

Még néhány írás a rendezvényről: