Ismét Kecskeméti Zsuzsanna jelenti:

Rácsok mögé rejtett érték

2009. április 9-én a Szegedi Fegyház és Börtön, közismert nevén „Csillagbörtön” újra megnyitotta kapuit a börtönszínház nézői előtt. Nem volt ugyan könnyű sem a bejutás, sem a kijutás, könnyed volt azonban a szórakozás. A Rejtő darabokban rejtőzködő humor, irónia és a bentlakó szereplőkből sugárzó lelkesedés elfeledtette a szürke falak szorongató egyhangúságát, ahogyan azt is, hogy az előadás csillagai miért és hogyan töltik e falak között mindennapjaikat. A műveket kreatív érzékenységgel választották ki. Humorba ágyazva, a karaktereket megformáló „színészekre” talált a téma, ki vagyok én, hogyan is kerülhettem ekkora slamasztikába, hogyan juthatok ki belőle. Az előadás végén pedig kérdezhettünk a szereplőktől. Ők pedig szívesen beszéltek színjátszásról, a bentről és a kintről, tanulásról, fejlődésről, a színjátszásban és az irodalomban való töltekezés lehetőségéről.

Képek érthető módon nincsenek 😉

Mivel sem a szervezésben, sem a lebonyolításban nem vettem részt, így most a beszámolóban is inkább idegen tollakkal klaviatúrával ékeskedem. Ezúttal Kecskeméti Zsuzsanna kolleginát dicséri a poszt.

Április 14.

Belső pályázat ihlette az ötletet, hogy kedves kollégáinkkal és épp oly kedves látogatóinkkal idén először könyvtárunkban együtt ünnepeljük a szakmát, és ezzel együtt kicsit önmagunkat is.

Már nyitás előtt jól kezdődött a nap: köszöntő szavak, torta és meglepetés lufik színes kavalkádja jelezte, bizonyára nem szállnak el terveink. Ráadásul, úgy esett, hogy aznap épp esett, de olvasóinkat ez cseppet sem tántorította el szándékuktól.  Szép számmal érkeztek programjainkra, követték a könyv útját a restaurátor műhelytől az Emlékkönyvtárig, a feldolgozótól a kölcsönzőig. Önállóan beiratkoztak. Fiókkönyvtáraink is gazdag programokkal várták őket. Elbűvölte őket a csodálatos ISBN. Olvasóink, köztük lelkes kamaszok szívesen döntöttek meg egynéhány rekordot és kérdeztek az igazgató asszonytól.  Mindeközben megmutattuk kissé önmagunkat is, nem csak azt, hogy mennyi munka van egy könyv mögött, mire az a polcra kerül, hanem azt, hogy a könyvtáros is ember, hobbival, álmokkal, ambíciókkal. Látogatóink műalkotásainkból láthattak kiállítást.

A nap folyamán a fiókkönyvtárakban is zajlottak az események. Erről Mikoly Andrea számol be az alábbiakban:

A Könyvtárosok Világnapját – vagyis magunkat – jó szokás szerint rengeteg munkával ünnepeltük, de ez a szerda, mégis más volt, mint egy átlagos hétköznap. Célunk az volt, hogy egy kicsit közelebb hozzuk a könyvtáros szakmát az emberekhez, megmutassuk, hogy a könyvtáros is ember, vidámmá, izgalmassá tegyük ezt a napot az olvasók és magunk számára is.

Ennek érdekében minden fiókkönyvtárunk készült valami érdekességgel, különlegességgel, akcióval.

Természetesen az ingyenes beiratkozás „akciója” vitte a pálmát, összesen 181-en iratkoztak be ezen a napon a fiókkönyvtárakba, ebből 78 fő új beiratkozó volt. Ennyi ember talán még sosem mozdult meg egyszerre a fiókkönyvtárakban. Kiállításokkal is készültünk a könyvtárosok kedvenc könyveiből, néhány könyvtárunkban fordított nap is volt: az olvasó ült pult mögé és kölcsönzött, s belepillanthattak a leltár előkészítés fortélyaiba is. Klebelsberg-telepen képregénygyűjtő kollégánk még a saját képregényeit is bevetette, hogy szenvedélyével megismerkedhessenek olvasói. Játszani és nyerni is lehetett, a helyesen kitöltött totókkal, melyeket mi könyvtárosok állítottunk össze, s minden kérdés 1-1 fiókkönyvtárunkra vonatkozott.  Egy kedves olvasónk időt és fáradságot nem kímélve belevágott „KönyvtárTúránkba” is – minden elismerésünk érte -,mely a nap végére kiderült, hogy szinte teljesíthetetlen volt.

Estére fizikai és lelki készleteink is kimerültek, de elmondhattuk, hogy egy tartalmas, derűs sokhasználós napot zártunk.

S „néhány” ígért kép a rendezvényről (köztük a legendás rénszarvas-gyűjteményről is ;-))