Címkearchívumok: Beszámoló

A börtönben jártunk

Programok, Somogyi-könyvtár, , , ,

Ismét Kecskeméti Zsuzsanna jelenti:

Rácsok mögé rejtett érték

2009. április 9-én a Szegedi Fegyház és Börtön, közismert nevén „Csillagbörtön” újra megnyitotta kapuit a börtönszínház nézői előtt. Nem volt ugyan könnyű sem a bejutás, sem a kijutás, könnyed volt azonban a szórakozás. A Rejtő darabokban rejtőzködő humor, irónia és a bentlakó szereplőkből sugárzó lelkesedés elfeledtette a szürke falak szorongató egyhangúságát, ahogyan azt is, hogy az előadás csillagai miért és hogyan töltik e falak között mindennapjaikat. A műveket kreatív érzékenységgel választották ki. Humorba ágyazva, a karaktereket megformáló „színészekre” talált a téma, ki vagyok én, hogyan is kerülhettem ekkora slamasztikába, hogyan juthatok ki belőle. Az előadás végén pedig kérdezhettünk a szereplőktől. Ők pedig szívesen beszéltek színjátszásról, a bentről és a kintről, tanulásról, fejlődésről, a színjátszásban és az irodalomban való töltekezés lehetőségéről.

Képek érthető módon nincsenek 😉

Könyvtárosok Világnapja a Somogyiban

Programok, Somogyi-könyvtár, , , ,

Mivel sem a szervezésben, sem a lebonyolításban nem vettem részt, így most a beszámolóban is inkább idegen tollakkal klaviatúrával ékeskedem. Ezúttal Kecskeméti Zsuzsanna kolleginát dicséri a poszt.

Április 14.

Belső pályázat ihlette az ötletet, hogy kedves kollégáinkkal és épp oly kedves látogatóinkkal idén először könyvtárunkban együtt ünnepeljük a szakmát, és ezzel együtt kicsit önmagunkat is.

Már nyitás előtt jól kezdődött a nap: köszöntő szavak, torta és meglepetés lufik színes kavalkádja jelezte, bizonyára nem szállnak el terveink. Ráadásul, úgy esett, hogy aznap épp esett, de olvasóinkat ez cseppet sem tántorította el szándékuktól.  Szép számmal érkeztek programjainkra, követték a könyv útját a restaurátor műhelytől az Emlékkönyvtárig, a feldolgozótól a kölcsönzőig. Önállóan beiratkoztak. Fiókkönyvtáraink is gazdag programokkal várták őket. Elbűvölte őket a csodálatos ISBN. Olvasóink, köztük lelkes kamaszok szívesen döntöttek meg egynéhány rekordot és kérdeztek az igazgató asszonytól.  Mindeközben megmutattuk kissé önmagunkat is, nem csak azt, hogy mennyi munka van egy könyv mögött, mire az a polcra kerül, hanem azt, hogy a könyvtáros is ember, hobbival, álmokkal, ambíciókkal. Látogatóink műalkotásainkból láthattak kiállítást.

A nap folyamán a fiókkönyvtárakban is zajlottak az események. Erről Mikoly Andrea számol be az alábbiakban:

A Könyvtárosok Világnapját – vagyis magunkat – jó szokás szerint rengeteg munkával ünnepeltük, de ez a szerda, mégis más volt, mint egy átlagos hétköznap. Célunk az volt, hogy egy kicsit közelebb hozzuk a könyvtáros szakmát az emberekhez, megmutassuk, hogy a könyvtáros is ember, vidámmá, izgalmassá tegyük ezt a napot az olvasók és magunk számára is.

Ennek érdekében minden fiókkönyvtárunk készült valami érdekességgel, különlegességgel, akcióval.

Természetesen az ingyenes beiratkozás „akciója” vitte a pálmát, összesen 181-en iratkoztak be ezen a napon a fiókkönyvtárakba, ebből 78 fő új beiratkozó volt. Ennyi ember talán még sosem mozdult meg egyszerre a fiókkönyvtárakban. Kiállításokkal is készültünk a könyvtárosok kedvenc könyveiből, néhány könyvtárunkban fordított nap is volt: az olvasó ült pult mögé és kölcsönzött, s belepillanthattak a leltár előkészítés fortélyaiba is. Klebelsberg-telepen képregénygyűjtő kollégánk még a saját képregényeit is bevetette, hogy szenvedélyével megismerkedhessenek olvasói. Játszani és nyerni is lehetett, a helyesen kitöltött totókkal, melyeket mi könyvtárosok állítottunk össze, s minden kérdés 1-1 fiókkönyvtárunkra vonatkozott.  Egy kedves olvasónk időt és fáradságot nem kímélve belevágott „KönyvtárTúránkba” is – minden elismerésünk érte -,mely a nap végére kiderült, hogy szinte teljesíthetetlen volt.

Estére fizikai és lelki készleteink is kimerültek, de elmondhattuk, hogy egy tartalmas, derűs sokhasználós napot zártunk.

S „néhány” ígért kép a rendezvényről (köztük a legendás rénszarvas-gyűjteményről is ;-))


Kaleidoszkóp

Megyei programok, Programok, Somogyi-könyvtár, , , , , ,

Azazhogy a „határmenti települések könyvtárosainak találkozója” zajlott ma (2010. áprlisi 19-én) a Somogyiban.

Még a tavalyi év folyamán kereste meg a Somogyi-könyvtárat az OSZK-KI, hogy egy „roadshow” jellegű találkozó sorozatot szervez az ország határmenti nagyvárosaiban, így Szegeden is.

A találkozók elsődleges célja, közelebb hozni a határontúli magyarságot a Magyarországi könyvtárakhoz, a már létező kapcsolatok elmélyítése, esetleg újak kötése.

A Csongrád megyei könyvtárak közül, földrajzi helyzetéből kifolyólag, jónéhány könyvtárnak hagyományosan jó a kapcsolata egyes Vajdasági településekkel, könyvtárakkal. A Somogyi-könyvtárnak közel 40 éve van együttműködési szerződése a szabadkai Városi Könyvtárral, mely hol szorosabb, hol inkább csak formainak mondható, de állandó kapcsolat.

Nagy szerencsénkre ahogy elkezdtük a szervezést, kiderült, hogy több kistelepülés hagyományosan nagyon jó kapcsolatot ápol vajdasági testvérvárosával, így a megyei kollégak nagy segítségünkre voltak.

Örömmel fogadták a meghívást, s vállalták, hogy felkeresik a határ túloldalán dolgozó kollegákat.  Így rövid idő alatt sikerült elérnünk 10-10 települést, akik érdeklődve várták a mai napot.

Az előzetes programnak megfelelően Igazgatóasszony köszöntője után, Bartos Éva (az OSZK-KI igazgatója) köszöntött, majd a Könyvtári Intézet kollégáinak előadásait hallgathattuk.

Ígéretet kaptunk, hogy a „roadshow” végeztével az előadások diáit a programsorozat honlapján elérhetővé teszik az előadók, így most csak tényleg néhány szót szólnék én is.

Fehér Miklós logikusan felépített előadásából láthattuk, amit szinte naponta tapasztalunk is, hogy a könyvtár, hogyan válik egyre inkább közösségi térré. Precíz, lényegre törő logikusan felépített háttérinformációkban gazdag előadás szólt az átalakuló szakmáról.

Hangodi Ágnes az életen át tartó tanulásról tartott előadást. Felvezetőjében vázolta, hogy egyáltalán nem újkeletű dologról van szó, egészen Comeniusig nyúlik vissza ez a pedagógiai elmélet, de láthattuk azt is, hogy szinte csak az 1990-es évek folyamán figyelt fel rá a politika, az államigazgatás is. Hallhattuk az Európai Unió és hazánk oktatáspolitikai programját is.

Payer Barbara az előző előadáshoz kapcsolódóan a használó-képzésről beszélt. Az átalakuló oktatásról, a könyvtárak szerepéről, a könyvtárosok felelősségéről. Természetesen itt sem volt megkerülhető fogalom az élethosszig való tanulás, illetve a sok, napjainkat behálózó „e-” sem. Az ilyen munkát végző kollegák jó ötleteket hallhattak.

Utánunk könyvtárunkat képviselte Kukkonka Judit, a helyismeret csoportvezetője. Ő az átalakuló helyismereti munkáról, a megváltozott igényekről beszélt. A személyes beszélgetések alapján szintén jó ötletekkel szolgált a jelenlévő kollegáknak. Megemlítette a Somogyi-könyvtár saját építésű adatbázasait, röviden bemutatta őket, kapcsolódott Fehér Miklós előadásához, amennyiben felvázolta, hogy az eddig zárt térben zajló kutatómunka, miként alakul át olvasó- és használóbarát, nyitott műhellyé.

Az ebéd, kávé után Bartos Éva vezette fel a jelenlévők fórumát, ahol napi kérdésekről problémákról beszéltünk. Kicsit lassan nyílottak meg a résztvevők, de azért idővel jó betekintést nyerhettünk egymás munkájába, problémáiba.

Láthattuk, hogy nagyjából mindannyian ugyanazokkal nehézségekkel küzdünk, így egymásnak segíthettünk ötletekkel, segítő kéznyújtással. A KI részéről több komoly ígeret volt, hogy egyes problémákat a megfelelő helyre továbbítják. Ők sajnos csak ennyit tehetnek, de talán ezzel is segíteni tudnak.

A fórum (és természetesen az ebédszünet is) lehetőséget nyújtott az ismerkedésre, a kapcsolatok építésére, ápolására.

Bízom benne, hogy a rendezvénnyel sikerült hozzájárulni néhány gyümölcsöző kapcsolathoz.

Végezetül néhány (sajnos elég sötét) kép a mai napról:

Költészet Napja 2010

Ajánló, Programok, Somogyi-könyvtár, , , , , ,

Mint korábban jeleztem, idén is megrendezte a Somogyi-könyvtár a Költészet Napi városnéző sétáját az április 11-hez legközelebb eső szombaton.

Kulturtörténeti, városismereti sétáink sorában immár másodszor indítottuk az irodalmi emlékhelyekhez köthető túránkat.

A tavalyi évhez hasonlóan szintén elsősorban a belvárost ismerhették meg az indulók, egy kissé módosított útvonalon, valamint – természetesen – új kérdéssorral.

A sétára vállalkozók nem csak megismerhették az emléktáblákat, a Szegedhez kapcsolódó írók/költők lakhelyeit, de az útvonalterv alapján egyéb érdekességeket is megtudhattak városukról. Minden induló egy totót is kézhez kapott, így az indulók játszhattak és nyerhetnek is.

A szeszélyes áprilisi időjárás ellenére 39 bátor vállalkozó indult el az útra, közülük 28-an önállóan vállalkoztak a közel 10 kilométer megtételére, 11 fő pedig a vezetett sétára indult velünk. A legfiatalabb résztvevőnk 2 és fél éves volt 😉

A vezetett sétán nem csak mi – Nyilas Péter kollegámmal – láttuk el ismeretekkel a társakat, hanem a résztvevők is hasznos kiegészítéseket tettek egy-egy emlékhelynél. Így például  megtudtuk, hogy körünkben van Petri Csathó Ferenc osztálytársa, aki sokkal többet mesélt a költőről, mint bármely emléktábla.

Külön köszönet minden vállalkozónak aki velünk tartott, s az utolsó 500 méteren ránk zúduló zápor ellenére is érdeklődve hallgatott bennünket!

Remélem az időjárás jövőre kegyesebb lesz, s még több érdeklődővel találkozunk az akkorra módosított útvonalon!

Addig is kedvcsinálónak néhány kép a szombati napról:

Apátfalvi szakmai nap

Ajánló, Megyei programok, Nincs kategorizálva, Programok, Somogyi-könyvtár, Továbbképzés, , , , , , , , ,

Március 29-én megtartottuk második kistérségi szakmai napunkat.

A múltkori jól bevált kis csapatunk (Andóczi Balogh Éva, Bajusz Jánosné, Dobosné Brezovszky Anikó, Nyilas Péter és jómagam) ezúttal Apátfalvára látogatott el.

A találkozó ezúttal is jó hangulatban telt. Az előadások ismét nagyon színvonalasak voltak. Mindegyik előadónk egy kicsit másként beszélt, máshonnan közelítette meg a múltkor már ismertetett témákat.

Andóczi Balogh Évanak köszönhetően egy kis személyes ismerkedéssel kezdtük a napot. A beszélgető kör segítségével mindannyian rá tudtunk hangolódni a szakmai nap programjára, s Éva segítségével megpróbáltuk felvázolni a szakma örömeinek és gondjainak térképét a jelenlévők érzéseinek tükrében.

Első előadóként Magdi a statisztikai adatok közül a jelenlévő településeket emelte ki (Apátfalvára, Csanádpalota, Deszk, Földeák, Kiszombor, Kübekháza, Makó, Maroslele, Óföldeák), ezen adatokat hasonlítottuk össze közösen, s nagy örömömre a jelenlévő érintettek kiegészítéseket is mondtak a száraz tényekhez, így láthattuk, mi is áll a számok mögött.

Anikó kiegészítette az előadását néhány személyes példával képpel, s a hallgatók is elmondták tapasztalataikat, néhány hirtelen kérdésükre is tudott reagálni, ötletet adni az előadó.

Éva – tőle megszokott módon – a hatalmas tudásanyagot rengeteg saját példával támasztotta alá. Még az sem zökkentette ki ( s hadd kérjek itt is bocsánatot ezért), hogy a kölcsön-projektort előadás közben vissza kellett vinni az iskolába. A visszajelzések alapján rengeteg hasznos ötletet kaptak a hallgatók, de természetesen itt is lehetőségük volt saját észrevételeiket, tapasztalataikat megosztani mindenkivel.

A délelőtt lezárásaként Péter ismét sajátos, megfoghatatlan és utánozhatatlan „péteres” stílusában újságírói múltja homályából is hozott fel példákat.  Felhívta a figyelmünket, hogy a sajtó milyen híreket vár, milyen formában. Valamint megtudhattuk azt is, hogy nem csak a könyvtáros külön faj, de az újságíró is. Sosem tudhatjuk, mire csap rá, mi lehet ingerlő számára, de egy biztos: szereti, ha kiszolgálják. Hasznos tanácsait nem tudom továbbadni, meg kell hallgatni!

Az előadások után jutott még egy kis idő a személyes beszélgetésekre, ahol a jelenlévők megoszthatták egymást segítő gondolataikat, ötleteiket. Bízom benne, hogy segítettünk egy kicsit megnyitni a kollégákat egymás felé, bátrabban merünk egymástól kérdezni, tanácsot kérni.

Végezetül szeretném megköszönni vendéglátónknak Muzsnyai Nikolettnek (illetve rajta keresztül a készítőnek, Vajda Lászlónénak) az igen ízletes Pátfalvi kőttes-t és az Apátfalvi gyúrott béles-t. Recepteket kérésre elküldöm 😉

Következő alkalommal április 13-án Felgyőre várjuk Árpádhalom, Csanytelek, Fábiánsebestyén, Mártély, Mindszent, Nagymágocs, Székkutas, Tömörkény könyvtárosait.

Lezárásul néhány kép a napról és az Apátfalvi könyvtárról

Orosházán jártunk

Ajánló, , ,

2010. március 25-én a Nagy könyvelhagyó nap keretében az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárban konferenciát rendeztek.

Nagy örömömre Csongrád megyét több kollega is képviselte. Szegedről hárman utaztunk (Cs. Bogyó Kata valamint tanítványa Bartos Kinga), a Somogyi-könyvtárból én vettem részt az eseményen.

A rendezvény programjairól beszámol Buzai Csaba is a könyvtár blogjában, de nagyon élvezetes egy „külsős”, vendég Bridge blogger beszámolója. A poszt részletesen beszámol a hallottakról, a programokról, de azért néhány mondattal én is felvázolom, miről is hallhattunk.

Igazgatóasszony (Hotoránné Fekete Gabriella) köszöntő szavai után Buzai Csaba beszélgetett Kamarás Istvánnal. A szakma (egyik) nagy öregje olvasás- és vallásszociológusként is elég pesszimista képet festett a hallgatók elé.  Részletekben nem merült bele, de néhány nagyon izgalmas gondolatot megfogalmazott néha kissé elkalandozva a konkrét kérdéstől. Mint szociológus közelítette meg az átalakuló olvasáskultúrát. Tény, hogy az internetvilága megváltoztatta az olvasói szokásokat. Nem feltétlenül negatív irányba, de jelentősen megváltozott gondolkodásmódunk is.  A „Gondolkodom, tehát vagyok” embere átalakul a „Linkelek, tehát vagyok” emberévé.

Érdekes gondolat volt a 18. századi angliai kávéházi beszélgetések a könyvről, politikáról valamint a 21. századi netes irodalmi szubkultúrák párhuzamba állítása.

Az olvasásnépszerűsítő eszközökről (mint például a Veszíts el egy könyvet! mozgalom) szólva a legfontosabb  talán a „Nincs csoda, nincs nagy trükk” gondolat kiemelése. Talán kissé pesszimistán hangzik, de valós észrevétel. Ezzel ne letörni igyekezett a hallgatóságot, nem reményvesztettséget sugallt, csupán arra mutatott rá, hogy nincs egyedüli üdvözítő módszer, valamint arra, hogy a társadalom nem várhatja a csodát sem a könyvtárostól, sem a tanároktól!

A társadalom átalakul, a nagy magyar nép is valójában számtalan szubkultúra együtt és egymás mellett élése, „laza halmaza”. Ezek között a szubkultúrák között kell megtalálnia magát a könyvtáros társadalomnak is.

Az érdekességeket feszegető, ámde inkább csak gondolatokat ébresztő beszélgetést követően Sóron Ildikó, az OIK munkatársa folytatta a napot. Ildikó, mint olvasásterapeuta tartotta meg előadását. Az első felében néhány összefoglaló gondolatot hallhattunk a biblioterápiáról, majd egy rövid, rögtönzött bemutató következett. Az előadás diái leginkább az előadó megközelítését taglalták, míg a gyakorlati bemutató sajnos a helyszínből kifolyólag nagyon nehezen megvalósítható volt. Túl sokan voltunk, s így nagyon nehéz dolga volt a foglalkozás vezetőnek. Számomra kissé hiányzott a „biblio-” rész, de ez valószínűleg a körülményeken múlt, s nem az előadó hibája volt.

A bőséges ebéd (igen jó és költségkímélő megoldás volt, hogy  a szervezők pizzát rendeltek ;-)) után a délutánt Paszternák Ádám előadása nyitotta meg.

Ádám a tőle megszokott lenyűgöző előadást tartott. Amerikai stílusban, de nagyon szuggesztíven. Két népszerű sci-fi szerző (Miéville, China Tom és Gibson, William Ford) egymástól nagyon eltérő jövőképet mutatta be nekünk, s ezen keresztül a nagyon eltérő könyvtárképet is. Az előadás furcsa címe (GŐZkönyvtár/DRÓTkönyvtár) innen ered. A gondolatmenet végkicsengése inkább a gibsoni jövő képet tárta elénk, hiszen a jelenlegi trendeket látva inkább erre felé halad a világ. Ez pedig a hagyományos könyvtár, illetve a könyv mint információhordozó halála felé mutat. A kép nem ennyire lehangoló, hiszen ez egy nagyon hosszú folyamat, amit leginkább maga a használó (a társadalom) fog alakítani. Meglátjuk. Mint Ádám hangsúlyozta, a jövőt nem lehet előre látni, nem a delphoi jósdában jártunk, csak egy gondolatmenetet hallottunk. Bízom benne, hogy blogján előbb/utóbb látható lesz a bemutató, illetve olvasható lesz a gondolatmenet.

Számomra Ádám előadásának volt még egy nagyon fontos aspektusa. Megdöbbentő, ugyanakkor irigylésre méltó, hogy az angolszász világban milyen fontos szerepe van a könyvtárank. Saját könyvtárképe, sőt jövő képe (!) van a könyvtárról a  sci-fi szerzőknek is. Már az is megdöbbentő, hogy mennyi amerikai filmben kap szerepet a könyvtár, de ezek szerint az irodalomban is foglalkoznak a könyvtárral, az információtudománnyal. S ezt sajnos nem mondhatjuk el a mi íróinkról. Ez még fájdalmasabb annak tudatában, hogy mennyi írónk/filozófusunk/közéleti gondolokodónk dolgozott (gyakran ugyan kényszerből) könyvtárosként. Ez a téma talán megérne egy külön posztot is a jövőben.

A szakmai rész lezárásaként Füzessi Károly és Kardos András mutatta be számunkra a könyvtár.hu szolgáltatásait, illetve az UTCA projektet. Róluk/tőlük most sokat lehet olvasni, hallani. Forrong a KATALIST, a szaksajtóban jelennek meg kritikáik. Két fiatal által vezetett csoport dolgozik egy egyseges hazai könyvtáros portál létrehozásán. Természetesen rengeteg gyerekbetegsége van, de nagyon lelkesek, egyre jobban használható a portál. Orosházán bemutatták szolgáltatásait, de szerintem legjobb, ha mindenki regisztrál, s kipróbálja. Vannak nagyon jó szolgáltatásai, ám sajnos még mindig a „komolytalan fiatalok” jelzővel illetik a fejlesztőket, amin nehéz lesz változtatni.

Az UTCA projekt elsősorban a saját oldalukon is megfogalmazottakról szól:

„Az UTCA egy közös katalógus, melynek fő célja az olvasók „egyablakos” kiszolgálása, és a könyvtárosok eddigi munkájának hatékony egyesítése, felhasználása. Az UTCA konzorcium a MOKKA megújítására alakult.”

Mivel a keresőt most fejlesztik, illetve a hamarosan kiírandó pályázatra készül, így a jelenlévőknek bemutatták néhány érdekességét, de még nem nyilvános, addig csak néhány ötletet vázolok fel. Nagyon tetszett a térképes helyismereti kereső, az életrajzi lexikon beemelése, a kereső gyorsasága, terhelhetősége, valamint a szerkesztőség MLM rendszerű kidolgozása.

A fejlesztők ígérete, hogy a pályázat beadása után ötleteiket/fejlesztéseiket nyilvánossá teszik. Addig a holnapjukon olvashatók a legújabbak.

A szakmától most kapnak hideget-meleget. Én bízom benne, hogy bebizonyosodik, hogy jót akarnak, jó felé haladnak, s kapnak lehetőséget, hogy ötleteiket átadják, hogy segítsenek fejleszteni a továbbiakban is a legnagyobb hazai közös katalógust. Szeretném, ha furcsa stílusuk miatt nem a szakma utálatát érnék el, hanem tudásukkal dinamizmusukkal, eredményeikkel kápráztatnának el bennünket.

A nap lezárásaként a gyermekkönyvtárban Kiss Ottó költővel beszélgethettek a résztvevők. Sajnos nekünk el kellett jönnünk, de júniusban a könyvhéten a Somogyi-könyvtár vendége lesz a szerző, itt bizonyára találkozhatunk vele.

Szatymazi szakmai nap

CSMKE, Megyei programok, Megyei továbbképzés, Programok, Somogyi-könyvtár, Továbbképzés, , , , , , , , ,

Mint arról a közelmúltban beszámoltunk egy új továbbképzési formával próbálkozik a Somogyi-könyvtár a CSMKE-vel karöltve.

Ennek szellemében hétfőn (március 22-én) Szatymazon találkoztunk a környező települések könyvtárosaival.

A délelőtt jó hangulatban telt. Vendéglátóink (Feketéné Bárkányi Ilona és segítője Bérczi Tamás) kitettek magukért. Az ízletes fogadtatás, s a személyes beszélgetések után Ici bemutatta az érdeklődőknek a könyvtárat, rácsodálkozhattunk milyen családias hangulatú, szépen berendezett birodalma van a szatymazi olvasóknak.

Nyitásként a kissé száraznak ható statisztikai adatokat hallhattuk Bajuszné Magditól, aki előadásában igyekezett a legérdekesebb adatokat összegyűjteni, s összevetni a jelenlévők könyvtárainak adatait. Érdekes volt látni, hogy még hasonló méretű települések könyvtárai között is milyen különbségek lehetnek. Talán a jelenlévők is igazából ilyenkor szembesülnek saját adataikkal.

Magdit követően Dobosné Brezovszky Anikó, a Somogyi-könyvtár olvasószolgálati osztály vezetője, saját tapasztalatok alapján tartott egy érdekes előadást a számítógépfelhasználó-képzésről. Igyekezett kiemelni azokat a praktikákat, amiket a Somogyiban már évek óta szervezett tanfolyamok alatt sajátítottak el kollegáival. Több éve szervez a könyvtár ilyen képzéseket, így már nagyon sok féle problémával szembesültek a szervezők, oktatók. Ezekből is tanulhattak a könyvtáros kollegák, hiszen mindennapjaikban gyakran előforduló kérdésekről volt szó. Közben Anikó bemutatta a most megújuló/megújult www.magyarorszag.hu portált, ami szintén hasznos volt, mert a portál szolgáltatásai pontosan a kistelepülésen élőknek is szólnak, akik még gyakran csak a könyvtárban jutnak internetes hozzáféréshez, ahol természetesen a könyvtáros segítségét kérik ügyeik intézéséhez.

Andóczi Balogh Éva, a Somogyi-könyvtár PR  munkatársa egy képekkel gazdagon illusztrált, gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott érdekes előadást tartott a könyvtári munka egy nagyon új területéről, a pr-ról. Mint fogalmazott, a PR már önálló szakma lett, s bármennyire úgy érezzük, hogy „csak egy púp a hátunkon” nagyon is helye van mindennapjainkban. Előadásából az is kiderült, mennyire átszövi mindennapjainkat, minden kapcsolatunkat. A felhozott példákon is látszódott, hogy Éva milyen profizmussal végzi ezt a munkát, nem csak elméletet sajátította el, de nagyszerűen érződik mindennapi munkáján is.

Úgy gondolom, mindannyian sokat tanulhattunk/tanulhatunk tőle. A felvázolt ötletek használhatók minden könyvtár/könyvtáros számára. Az előadást érdemes meghallgatni, s az ott elhangzottakat meghallani!

Éva az előadásában kitért a projektmunka hasznosságára, fontosságára is. Hangsúlyozta, hogy igazán jó eredményt csak csapatban dolgozva lehet elérni. Jól példázta ezt, hogy a következő előadónk Éva egyik legjobb segítője, Nyilas Péter volt.

Péter szintén a Somogyi-könyvtár munkatársa, a helyismereti csoport tagja, de jelenleg nem ebben a minőségében kértük, hogy vegyen részt a szakmai napon. Élettútjában nagyon fontos, hogy több éven át a Délmagyarország újságírója volt. Jelenleg napi munkája mellett nagy szerepe van a könyvtár sajtómegjelenésében.  Értő segítője Évának. Mint újságíró jól ismeri a (írott)sajtó „minden nyűgét„, elvárásait, s nem utolsósorban kiváló tehetsége van a hírek, cikkek megfogalmazásához. Ő elsősorban gyakorlati tanácsokkal látta el a jelenlévőket, hogyan s mint fogalmazzanak a sajtó számára.

Végezetül a délelőtt lezárásaként lehetőség volt az elhangzottak megvitatására, az ötletelésre, az ötletek továbbgondolására együtt, egy kávé/tea mellett.

Én mindenképpen hasznosnak ítéltem meg a találkozónkat, s bízom benne, hogy minden résztvevő így látja. Talán kapcsolatok is elindultak, s a megyében dolgozó kollegák láthatják, hogy kikhez fordulhatnak tanácsért, segítségért akár a Somogyi munkatársi gárdájából, akár a megyéből.

Az előadások diáit elérhetővé tesszük majd, addig pedig mindenkit sok szeretettel várunk a többi szakmai napra.

Következő alkalommal március 29-én Apátfalvára, ahová elsősorban Csanádpalota, Deszk, Földeák, Kiszombor, Kübekháza, Makó, Maroslele, Óföldeák könyvtárosait várjuk.

Ízelítőül néhány kép a szatymazi találkozóról:

Megyei továbbképzés – március

Ajánló, CSMKE, Megyei programok, Megyei továbbképzés, Somogyi-könyvtár, , , , , , ,

A visszajelzések alapján a március 4-én a Somogyi-könyvtárban lezajlott megyei továbbképzésünk igen sikeres volt. Mindegyik előadó nagyban gazdagította ismereteinket, számtalan új információt osztott meg a hallgatósággal előadása közben, vagy utána személyes beszélgetések találkozások alkalmával.

A kis csúszás után első előadónk Rónai Iván az OKM Könyvtári Osztályának osztályvezető-helyettese volt.

Előadása alapján betekintést nyerhettünk a minisztérium munkájába, az Ágazati irányítás kicsit átláthatatlannak tűnő útvesztőjébe. Láthattuk milyen szerteágazó, sok összetevőjű szabályozás alapján születnek a mindennapjainkat nagyban befolyásoló döntések, szabályok. Mennyi harc, tárgyalás vezet el egy egy eredményért, ami mi „kishangyák” általában kritizálunk. Természetesen szó volt az általános gazdasági válságról, mely nagyban sújtja a kulturális szférát, amint azt a bőrünkön érezzük is napról napra.

Szintén a minisztériumból érkezett hozzánk Kenyéri Katalin, vezető jogtanácsos. Tőle a megszokott kitűnően szerkesztett előadást hallhattunk a (már csak a miniszteri aláírásra váró) könyvtárak minősítéséről szóló rendeletről. A rendelet tervezett szövege elérhető a minisztérium honlapján, a véleményezés időszaka azonban lejárult.

Az előadó kiemelte azt is, hogy nagyon fontos lenne, hogy a szakmai szervezetek, egyesületek valóban véleményezzék a rendelettervezeteket, hogy valóban a legmegfelelőbben alakíthassák azokat!

Harmadik előadónk még mindig a minisztériumot képviselte, Sörény Edina. Neve bizonyára nagyon sokunk számára ismerősen cseng, hiszen most mindenki az „OP”-ok lázában ég, s Edina szakterülete a pályáztatás.  Röviden beszámolt a már lezárult TIOP és TÁMOP eredményeiről, a hamarosan lezáruló pályázatokról, de sokunk szerencséjére jutott lehetőség személyesen is kérdezni a közelgő határidejű pályázatokról, így most még tudunk módosítani a pályázatokon.

Úgy gondolom, hogy tényleg mindenkinek igyekezett válaszolni, aki meg merte szólítani személyesen is, s nem csak telefonon 😉

Kiemelte, hogy mindenki nagyon figyelje a kötelező elemek meglétét, a formai előírásokat, ha érthető hogy miért kéri a közreműködő szerv, ha nem érthető. Nem szőrős szívűek a pályáztatók, de nagyon sok pénzről döntenek, s ez nagyon nagy felelősség is.

A délelőtt lezárásaként Sajó Andrea, az OSZK frissen kinevezett főigazgatója mutatkozott be a megye könyvtárosainak. Az eddigi hagyományokat követve a nagyobb hazai könyvtárak vezetőinek az Egyesület mindig igyekezett lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra. Főigazgatóasszony röviden bemutatta elképzeléseit, felvázolta terveit. Ezen gondolatokra épül főigazgatói pályázata is, mely a Könyvtári Figyelő 2009/4 számában teljes egészében olvasható.

Néhány kép a szakmai délelőttről:

CSMKE tisztújítás

CSMKE, , ,

Az előző elnökség megbizatása lejártával, a CSMKE 2010. február 25-én megtartotta tisztújító közgyűlését.

A napirend a hagyományoknak megfelelően alakult.

9.00 órától dr. Bakonyiné dr. Ficzkó Ildikó, az SZTE EK osztályvezetője, elnökségi tag egy nagyon élvezetes előadást tartott a 2009-es milánói IFLA konferencián hallottakról, tapasztaltakról. Magyarországot 6 kolléga képviselte a nemzetközi szakmai konferencián, e delegáció tagja volt Ildikó.

Előadásában hallhattunk az IFLA-ról, alapelveiről, történetéről, eszmeiségéről. Néhány kép elejéig felvillantotta Milánó lenyűgöző épületeit, bepillanthattunk a konferencia helyszínére.

Ildikó kiemelte a konferenciai legfontosabb gondolatait, az ott hallottak alapján rámutatott a legjellemezőbb  nemzetközi trendekre, a könyvtáros szakma irányvonalaira.

A saját élményeken alapuló beszámoló minden hallgató számára hozott újat.

dr. Ficzkó Ildikó előadása:

Csmke Milano

View more presentations from oross.

A szakmai előadás után a következő napirendi pont az előző elnökség szakmai beszámolója, valamint leköszönése volt.

Az elnöki beszámoló áttekintette az elmúlt 4 évet, az egyesületi élet legfontosabb eseményeit vette számba, valamint az ellenőrző bizottság elnöke a pénzügyi helyzetet mutatta be. Az Egyesület minimális összegből gazdálkodik, de a pályázatoknak, valamint a felajánlott adók 1%-ának köszönhetően (amiket ezúton is köszönünk!) az elmúlt négy évet pozitív mérleggel zárhattuk.

Oros Sándor előadás:

Csmke 2006 2010

View more presentations from oross.

Ezután az elnökség leköszönt, munkájukat a tagság egy-egy ajándékkal (eredeti vásárhelyi kézműves fazekas ajándéktárggyal) köszönte meg.

A jelöltek bemutatása után titkos szavazással a jelenlevők szavaztak. A vezetőségben történtek személyi változások. A szavazás jogi keretek között folyt le, a végeredményt minden résztvevő elfogadta.

A tagság nyílt szavazással megszavazta, hogy a CSMKE küldöttei az MKE irányába a vezetőség tagjai legyenek, ők képviselik az Egyesületet.

A megválasztott új elnökség a nap folyamán megtartotta első ülését, ahol – a többi napirendi pont között – tagjai közül megválasztotta az egyesület titkárát is.

Ezek alapján a CSMKE vezetősége a következő cikulsra:

Elnök: Oros Sándor (Somogyi-könyvtár, Szeged)

Titkár: Bajusz Jánosné (Somogyi-könyvtár, Szeged)

Tagok:

  • dr. Bakonyi dr. Ficzkó Ildikó (SZTE EK) – az Universitas képviselője
  • Barátné dr. Hajdu Ágnes (SZTE) – a hálózaton kívüli könyvtárak képviselője
  • Mátó Erzsébet (József Attila Városi Könyvtár, Makó) – Csongrád, Makó, Szentes környéki könyvtárak képviselőja
  • Paraginé Tóth Edina (Községi Könyvtár, Zákányszék) –  Szeged és környéke képviselője
  • Sipos Sándorné (nyugdíjas) – a nyugdíjas szekció képviselője
  • Soós Csilla (Németh László Városi Könyvtár, Hódmezővásárhely) – Hódmezővásárhely és környéke képviselője
  • Sutka Irén (Szegedi Kereskedelmi, Közgazdasági és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Vasvári Pál Tagintézménye) – iskolaikönyvtáros szekció képviselője

Ellenőrző bizottság:

Elnök:

  • Csüllögné Bogyó Katalin (SZTE JGYTF Gyakorló Általános Iskola)

Tagok:

  • Galamb Katalin (József Attila Városi Könyvtár, Makó)
  • Mojzesné Süli Anna (Somogyi-könyvtár, Szeged)

A megválasztott képviselőknek gratulálunk!

Néhány kép a választásról:

Bízom benne, hogy a megválasztott elnökség megszolgálja a tagság bizalmát, s valóban hasznos munkát végezhet az Egyesület érdekében.

Őszi tanulmányi kirándulás – 2009 beszámoló

CSMKE, ,

Az idei tanulmányi kirándulásunkat Erdély egy kevésbé ismert szegletébe, Nagybánya környékére szerveztük.

Álljon itt a jövőévihez kedvcsinálónak is beillő rövid beszámoló nyaucicától:

Medvék és bankszállító-rablás

A CSMKE szervezésében szeptember harmadik hetében tartott őszi tanulmányi kirándulás úticélja Erdély volt.
Nagyszalonta Nagyvárad útvonalon közelítettük meg lopakodva az 5 napra otthont adó szálláshelyünket: Koltót. Útközben ami utunkba került megálltunk és megnéztük.

Nagykárolyban az erősen felújításra szoruló, jelenleg kiállításoknak helyt adó Károlyi-kastélyt (Kulturális Örökség Napok alkalmából bizony megörökített bennünket a román média) és Szatmárnémeti kék szökőkutas belvárosában a „szépséges” Dacia Hotelt.
Kaplonyban a rendkívül jóképű Erik atya megmutatta szép ferences templomát és a Károlyi-család kriptáját, ahová csak egyenes ági leszármazottak temetkezhetnek. Megtudhattuk, hamarosan „új lakója” érkezik a kriptának valahonnan a nagyvilágból. Megemlékeztünk a szatmári béke emlékművénél, és szedtünk gesztenyét Ady szülőházánál.
Koltói szállásunk a Szász Imre-féle panzióban volt. A szállás, az étel (kedvenc
vacsim: a gulyásleveles, töltöttkáposzta, fánk párosítás) mind nagyon jó volt, bár az 5 napon keresztüli reggel 5-kor kelés, fél 6-kor reggeli és este 9-kor vacsora kicsit megterhelő volt.
Megnéztük a barcafalvi „mennyországi” kolostort; libegőztünk a lópataki vízeséshez (medvelábnyomokat találtak a gyanútlan útról letérő csoporttársak!!); láttunk pálinkafőzést, vízimalmot mely mosógépként funkcionált, buszoztunk sokat a Radnai-havasokban; kerülgetünk még több rendőrt a Gutin-hágón (pénzszállítórablás történt aznap); vonatoztunk valahova az ukrán határ mentén svájci tulajdonban lévő enyhén lepusztult állapotú szenes kisvonattal, viszont annál jobbkedvűen sütöttünk szalonnát a Visó folyó partján „esőben”.
Felkerestük Szaplonca vidám (morbid) temetőjét, megcsodáltuk az Avasfelsőfalu környékén épült néha ízléses, néha ízléstelenül giccses kacsalábon forgó palotákat (Angliában dolgozó románok házai). Utolsó előtti napunkat Petőfi nyomába eredve töltöttük (koltói nászútja helyszíneire emlékeztünk); felmásztunk a híres deszei ortodox fatemplomhoz; sétáltunk a Máramarosszigeti skanzenben és finom pisztrángot ettünk valahol a hegyekben.
Nagybánya mellett minden reggel-este elbuszoztunk. Sajnos csak egy rövid esti séta keretében tudtuk megcsodálni a szép belvárosát, lepusztult külvárosát viszont annál többször. A hegyek, a táj, egyes települések és az idő is szépségesek voltak. Ám láttunk iszonyú szegénységet, koszt és igénytelenséget, amit kis ráfigyeléssel meg lehetne szüntetni.
Hazafele még megálltunk a zsibói botanikus kertben, Zilahon és Szilágysomlyó
Báthory emlékeit megtekinteni.

Estéinket kártyapartival; megasztárversennyel (a Somogyi-kvt. Csiga-biga
produkciója az első helyen végzett) vagy Koltó sötét éjszakai életében (más panziók udvarain zajló gyanútlan miskolciakra törve) elmerülve töltöttük.
Rengeteg élménnyel gazdagodva értünk haza az autópálya-minőségű hazai útjainkra. Meglepődve tapasztalva, hogy amit mi kátyúnak nevezünk az utakon az biza pici lyuk csak a román utakhoz képest és sehol egy lovaskocsi, bivalyfogat, vonuló bocicsorda, ami megállítja félelmetes emeletes buszunk suhanását.
Jövőre talán újra Erdélyben folytatjuk vándorlásunkat a szép őszi időben Benedek Elek nyomában…

by nyaucica

Kedvcsináló fotók a CSMKE webalbumában